Magyar Hírek, 1976 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1976-08-28 / 18. szám
Az új Stockholmi Felhívás Egy éve immár, hogy elindult a világhódító útjára a II. Stockholmi Felhívás. Szokatlan jelenetnek lehettünk tanúi akkor a Népek házában, ahol a Béke-világtanács elnöksége ülésezett. Kopott, régi szónoki emelvényt hoztak be a terembe, azt, amelyről Frédéric Joliot-Curie 1950-ben jelolvasta az I. Stockholmi Felhívást. Néhányon akkor erre az emelvényre a nevüket is odaírták. Ezek az aláírások ma is olvashatók: Joliot-Curie, Alekszandr Fagyejev, Hja Ehrenburg, John Bernal, Jean Laffitte. A svéd főváros nevéhez fűződő két felhívás a békéért vívott küzdelem egy-egy — egymástól minőségileg különböző — szakaszához kapcsolódik s mindkettő fontos mérföldkő az új világháború megakadályozásáért vívott küzdelemben. Az I. Stockholmi Felhívást a hidegháború pattanásig feszült időszakában, 1950 márciusában bocsátotta ki a Béke-világtanács, és síkraszállva az atomháború megakadályozásáért, azt követelte, hogy nyilvánítsák háborús bűnösnek azt a kormányt, amely először alkalmazza az atomfegyvert. E felhívás kezdete volt a békéért világméretekben folyó szervezett tömegharcnak. A hatalmas méretű együttes fellépésből sarjadt ki a békéért vívott nemzetközi tömegharc sok ága, és világunk legegyetemesebb mozgalmává terebélyesedett. Az 1. Stockholmi Felhívás átütő sikere táplálta a békemozgalom folyamatosságát a hidegháború kritikus pillanataiban, ebből nőtt ki a világot átfogó számos sikeres szolidaritási mozgalom. .A világbékéért vívott küzdelem minőségileg új, a haladó emberiség számára lényegesen előnyösebb szakaszában fogalmazta meg a Béke-világtanács elnöksége az új stockholmi leszerelési mozgalom fő dokumentumát, a II. Stockholmi Felhívást, amely a fegyverkezési hajsza megállítására szólítja fel a világ népeit. Az ok kézenfekvő. A fegyverkezési hajsza megállítása ma a béke védelmének kulcskérdése, az enyhülési folyamat továbbfolytatásának egyik döntő feltétele. A Föld minden lakójára — szakértők szerint — 17 tonna TNT robbanóanyag jut. A világtörténelemben még nem fordult elő, hogy nem háborús időszakban ilyen sok állam és ember vett volna részt különféle katonai célú előkészületekben, mint jelenleg. A nukleáris fegyverek előállításának képessége gyorsan terjed. Az előrejelzések szerint 1980-ra a világon 80 000 kg plutóniumot állítanak elő évente, ami elméletileg 10 000 atombomba gyártását teszi lehetővé. A vegyi fegyverek gyártásának és felhalmozásának megtiltása egyre sürgetőbb. Ugyancsak elengedhetetlen, hogy kimondják a természeti környezet katonai célokból történő megváltoztatásának tilalmát. A nemzetközi közvélemény fokozott figyelemmel kísérte az ilyen célú szovjet—amerikai tárgyalásokat, és elégedetten vette tudomásul, hogy az egyezménytervezet elkészült. Annál is nagyobb ennek a jelentősége, mivel a tudomány mai állása szerint mesterségesen is elő lehet idézni természeti katasztrófákat, földrengéseket, árvizeket, viharos esőzéseket, szökőárakat, s korántsem tartozik a fantázia birodalmába a sarkok jegének bizonyos fokú felolvasztása, ami a világ legnagyobb kikötővárosait fenyegetné pusztulással. Az új stockholmi leszerelési mozgalom, amelynek történelmi jelentőségű dokumentuma a II. Stockholmi Felhívás, a szervezett békemozgalom egyik legkiemelkedőbb, méreteiben, jelentőségében nagy horderejű politikai akciója. Nem kevesebbet tűzött ki célul ez a mozgalom, minthogy kikényszerítse a fegyverkezési hajsza megállítását, a leszerelési világkonferencia összehívását, s bizonyítsa: a távlati célért — az általános és teljes leszerelésért — a világ haladó emberisége egységesen száll síkra. A csaknem három évtizedes szervezett tömegméretű küzdelem eredményeit, módszereit, a békeszerető erők „történelmi optimizmusát" foglalja össze a Béke-világtanács által egy éve meghirdetett mozgalom, amely a szó szoros értelemben átfogja a Világot. Hazánkban a felhívást követően a Magyar Országos Béketanács elnöksége áprilisi ülésén határozatot fogadott el, amelyben kinyilvánította a csatlakozását a Béke-világtanács kezdeményezéséhez, és felhívta országunk lakosságát: támogassa az új stockholmi mozgalmat, követelje a fegyverkezési verseny megszüntetését. Felhívásunkat díszes kivitelben sok ezer példányban jelentettük meg, közölte valamennyi országos és megyei napilap, ismertette a televízió és a rádió. Hazánk lakossága, amely már az első felhívás nyomán is egy emberként szálH síkra a népek békéjének megteremtéséért, az atomfegyver betiltásáért, nagy egyetértéssel fogadta az új stockholmi felhívást. Egyetértettek a felhívással a társadalmi és tömegszervezetek, jelentős részt vállalva az egész országot átfogó mozgalom akcióprogramjának gazdagításában és eredményesebbé tételében. A Hazafias Népfront országos, megyei és területi szervezetei a VI. népfrontkongresszust előkészítő elnökségi és küldöttértekezleteken, választmányi üléseken és más rendezvényeken ismertették a felhívást, s csatlakozásukat aláírásukkal is bizonyították. A magyar békemozgalom küldöttsége szeptemberben magával viszi Helsinkibe a leszerelési világértekezletre azokat a nyilatkozatokat, állásfoglalásokat, aláírásokat, amelyek azt bizonyítják, hogy a magyar nép cselekvőén száll síkra a II. Stockholmi Felhívásban foglaltak megvalósitásáérj. Pethő Tibor Interjú Szekér Gyula miniszterelnök-helyettessel A magyar-amerikai gazdasági kapcsolat fejlesztéséről A közelmúltban DR. SZEKÉR GYULA miniszterelnök-helyettes hivatalos látogatást tett az Egyesült Államokban és Kanadában, s hazatérése után adott nyilatkozatában útját sikeresnek, hasznosnak ítélte. A hivatalos képviselőkkel, illetve üzletemberekkel és bankárokkal folytatott tárgyalásainak részleteiről a miniszterelnök-helyettes interjút adott a Világgazdaság című lapnak. Ebből közlünk részleteket. Az Egyesült Államok kereskedelmi miniszterével, E. Richardsonnal folytatott tárgyalásain egyetértettek abban, mind az USA, mind Magyarország számára hátrányos, hogy a legnagyobb kedvezmény elvét nem alkalmazzák a kétoldalú kereskedelemben. Hogyan vélekedik az amerikai kormányzat a forgalom növekedését akadályozó tényezők megszüntetéséről? — A magyar—amerikai kereskedelmi kapcsolatokra közel három évtizede az Egyesült Államok részéről alkalmazott megkülönböztetés a jellemző. Tárgyaló partnereim kijelentették, hogy sajnálatosnak tartják ezt a helyzetet, és szükségesnek a megváltoztatását. Hozzátették, hogy a kormány igyekszik a leghatározottabban fellépni ebben a kérdésben, azonban a kongresszus jelenlegi hangulata és a közelgő választások miatt 1976-ban nem kerülhet sor a rendezésre. Az USA-ban egyébként szaporodnak az olyan sajtómegnyilvánulások, amelyek arra a következtetésre jutnak, hogy a szocialista országokkal szembeni megkülönböztető kereskedelempolitika kárt okozott az amerikai nemzetgazdaságnak. A hivatalos tárgyalásokon megállapították, hogy az árucsere-forgalom a fennálló nehézségek ellenére az elmúlt években dinamikusan növekedett, de nem érte el a lehetséges szintet. Milyen szintre lehetne a forgalmat emelni 1980-ra és milyen feltételekkel? — Tavaly az összforgalom értéke 165 millió dollár volt. Ebből a magyar export 37 millió dollár, importunk 128 millió dollár. A diszkrimináció megszüntetése után véle1 ményünk szerint a forgalmat a jelenlegi háromszorosára, négyszeresére is növelhetnénk. Forgalmunk az elmúlt években ugyan háromszorosára emelkedett, de volumenével és szerkezetével nem vagyunk elégedettek. Szívesebben vásárolnánk több technikát az USA-tól, mert nem normális helyzet az, hogy a világ egyik legfejlettebb tőkés országából zömmel szóját importálunk, fejlett technológiát pedig nem vagy csak igen kevéssé. A helyzet megváltoztatásának előfeltétele, hogy az Egyesült Államok velünk szemben minden fajta diszkriminációt szüntessen meg. Ez nemcsak az USA-ba irányuló magyar exportot könnyítené meg. hanem az amerikai ipar és kereskedelem is előnyösebb helyzetbe kerülne a magyar piacon. A gazdasági kapcsolatok fejlesztési lehetőségeiről ön több amerikai magáncég vezetővel is tárgyalt amerikai útja során. E körök milyen területeken látnak lehetőséget a gazdasági kapcsolatok fejlesztésére, és mit tekintenek akadályozó tényezőnek? — A diszkrimináció ellenére a vállalatok és cégek közötti kapcsolatok fejlesztésére törekszünk, és nem csökkentjük az elmúlt évek aktivitását. Tovább folytatjuk piacfeltáró és kapcsolattartó tevékenységünket és az ilyen irányú amerikai kezdeményezéseket is ösztönözzük. Fő törekvésünk természetesen a gazdaságos magyar export növelése. Az amerikai üzleti élet sok képviselőjével találkoztunk különböző alkalmakkor, köztük az USA kilenc nagy vállalatának és öt nagy bankjának vezetőivel. Ezek a vezetők egyöntetűen ellenzik a diszkriminációs politikát és a kapcsolatok fejlesztésében ezt tartják a legfőbb akadálynak. Az üzletemberek nemcsak az amerikai eladásokat szorgalmazták, hanem konkrét érdeklődést mutattak magyar ipari és élelmiszeripari termékek vásárlására, az ipari kooperációk és közös vállalkozások, a harmadik piacon való együttműködés iránt. Elismeréssel szóltak a Rába és a magyar húsipar most is szállított termékeinek minőségéről, és ezen kapcsolatok fejlesztésére számos ajánlatot is tettek. A magyar—amerikai ipari kooperációk terén biztató kezdetekről beszélhetünk, mint például az említett Rába— Steiger megállapodás, vagy a közelmúltban aláirt cipőipari kooperáció. Milyen területen van még ilyenfajta együttműködési lehetőség? — A magam részéről kiemelném a feldolgozott húsipari készítmények, a feldolgozott kukorica (keményítő, szesz, gyógyszeralapanyagok stb.), a cipőipar, az alumíniumipar, az elektronikai ipar, a gépipari termékek közül a különböző részegységek és komponensek (mint például a futómű, a mezőgazdasági gépalkatrészek) területét, mint lehetőségeket. Az amerikai piacon ezekért a termékekért jó árat lehet elérni, hosszú távra lehet nagy mennyiséget szállítani, viszont a minőségre és a pontos szállításra nagy súlyt kell fektetni. Az Egyesült Államokból származó magyar behozatal kétharmada jelenleg mezőgazdasági termék, de normális kereskedelmi feltételek esetén biztosan módosulna ez a kedvezőtlen szerkezet. Ezt figyelembe véve, milyen lehetőséget lát a legmodernebb amerikai technika, licencek, nagyberendezések vásárlására? — Mint már említettem, nem tartjuk természetesnek és egészséges jelenségnek, hogy az Egyesült Államokból főleg mezőgazdasági termékeket vásároljunk. Már most fel kell készülnünk arra az időszakra, amikor az USA megszünteti velünk szemben a diszkriminációt és a gazdaságikereskedelmi kapcsolatok jobban bővíthetők. Mi elsősorban a következő területeken látunk módot a fejlesztésre. Az élelmiszeriparban lehetséges az amerikai cégek fokozottabb bekapcsolása már a technológiai tervezésnél és fejlesztésnél, a termelési rendszerek kialakításánál és az értékesítésnél. Elképzelhetőnek tartjuk az együttműködést az alumíniumipar, a vegyipar és a gyógyszeripar területén, valamint a gép- és műszeripar vonalán. A gépipar területén számos lehetőséget látunk a jármű, valamint a mezőgépgyárak számára alkatrészek és részegységek szállítására. Kanadai látogatása során megállapították, hogy elsősorban a mezőgazdasag és a gépipar területén volna lehetőség a kétoldalú kooperáció fejlesztésére. Mi szükséges ahhoz, hogy a lehetőségekből valóság legyen? Legelőször is meg kell említenem, hogy az Egyesült Államoktól eltérően Kanada velünk szemben liberalizált kereskedelempolitikát folytat, és a kereskedelem fejlődését semmiféle diszkrimináció nem akadályozza. Ezt a tényt pozitívan értékeljük, és ez egyrészt alapot ad arra. hogy intenzíven vizsgáljuk a kapcsolatok fejlesztésének kérdését, másrészt, hogy a jelenleginél sokkal jobban használjuk ki a lehetőségeket. Vince Mátyás 30 éves a Harminc évvel ezelőtt. 1946. augusztus 1-én került forgalomba a forint, s ezzel véget ért történelmünk legnagyobb méretű inflációja. Ma már csak emlék az adópengő, a millpengő és a kalóriapénz is. A „multimilliomos" utcaseprő fényképe azon a reggelen készült, amikor az emberek utcára szórták kvadrillióikat. 1946. augusztus elsején 400 ezer kvadrillió pengő ért egy forintot. Ma a szupermarketek és áruházak hálózata várja a vásárlókat. MTI felvételei FORINT 3
