Magyar Hírek, 1976 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1976-08-14 / 17. szám
ömlik a búza az elevátorról *ély is, egy még csupa-düh, llenes szent haragriss-szereltetű iő alatt is „kultúr-terem”-ben. hát utolszor tán i pusztán, ? a hosszú hegy-élen szélben, •i-kert, a termésőrző zord erőd cselédtemető előtt gyiitt lássam t itt helyi erők” oel a megvalósításban.) állt tisztesen megvénhödött, lőtt szülőházam? \mott!? Bíz nem találtam, zk az orgonabokrok, ám még ifjan ojtott, ítve legyen a méhes, Végül is Lajosunk, a tsz. elnöke lelte meg . a — hűlt helyet. S a szent lak? Khüm... Itt bíz annak kövön egy köve nem maradt. „A rosszát, még a csorbáját is fölfuvarozták —. a tégla-nehézség miatt —” oda, ahol a falu áll, a régi iharosba. S a juh-akól? S a műhelyek? A nagyatyai ház? Csak semmi szipogás. Ugyanúgy odafuvarozva s új ház falába malterozva. Igen helyes. Nincs ebben semmi bánatos-bús. Nem emléktábla-szerelő keres helyet; nem is muzeológus. „Bíz a méhest is, mind a kettőt...” No, tegyük el most is a kendőt. Föllebb tekint, ki lám szívvel van itt megint. Kétkeziek hű ivadéka, ő ne tudná, mit ér a tégla? S mit a szavak. „A galambház is odalett...” Mondtam, ne márványlapok, díszkövek; rólam a csöndes téglák szóljanak, nem is emléket tartva: meleget! ha jő a fagy — „De még a kutyáéi is eltűnt...” A győzelmes anyag őrizze lelkünk! VI. .... A hosszú béresház, a félig földbesüppedt is, elsüppedt örökre. El a csupa-sár, csupa-lárma cseléd-istálló, e nőéi bárka. El a dombhátba-partba ásott vermek; a dohány-pajta. A csónakhátú tyúkólak hada; a gép- szén- és a fa raktárak, a szalma-födte répa-garmada, a színek, hol a kazlak álltak, pontosan oly vízmélybe szálltak, akár az Arany Armada, nem hagyva fönt egy deszka-szálat. Béke reájok. Garai Gábor Augusztus Mikor nyílni kezd a sárga mimóza a ház előtt, s lemenőben a nap, a híg sugárnak dús, rostos sugárból tart eleven tükröt a pillanat. Kerítésnél bólong a napraforgó, saját türelmes ritmusán lebeg; egy repülőgép, már landolni készül, lassan elhúz hűvös fejünk felett. Megáll a sűrű, mézes levegőben a diólevél tikkadt illata; egy dália kinyílt a percnyi csöndben, s terjeszti szirmát, mintha szállana. Egész évben nagy a választék kenyérből, péksüteményből MTI — Kozák Albert és Horváth Péter felvételei i.i J . V 1
