Magyar Hírek, 1976 (29. évfolyam, 1-27. szám)

1976-07-31 / 16. szám

Az elmúlt másfél, két évtizedben nagy változások ját­szódtak le a magyar mezőgazdaságban. A szántóföldi te­rületnek 95 százalékát a termelőszövetkezetekbe tömörülő parasztság és az állami 'gazdaságok dolgozói gondozzák. Nagyüzemek alakultak, amelyeknek az átlagos területe ma már — miután több gazdaság az egyesülés mellett döntött — felül van a háromezer hektáron. S ezek a nagy­üzemek kitűnő keretet adtak a mezőgazdasági termelés korszerűsítéséhez, a tudomány, a műszaki haladás vív­mányainak alkalmazásához. Egy-egy ország mezőgazdaságának, élelmiszertermelé­sének helyzetét, színvonalát sok tényező befolyásolja. A termelés gépesítésének, kemizálásának foka, a mezőgaz­daságban dolgozók szakmai képzettsége, az egy főre jutó termelés nagysága, a területegységenkénti hozamok ala­kulása, a mezőgazdasági termékek élelmiszeripari fel­dolgozásának mértéke stb. Ebből is kitűnik, hogy nagyon nehéz más országokkal hiteltérdemlő összehasonlítást tenni. Tény azonban, hogy a magyar mezőgazdaság a ter­melés fejlesztésében, korszerűsítésében a legjobbakkal tart lépést. Ez a megállapítás mindenekelőtt az elmúlt másfél évtizedre vonatkozik. Tehát attól az időszaktól gyorsult meg a termelés üteme, amióta kialakultak a szocialista nagyüzemek. A világon a mezőgazdasági termelés — mint azt az ENSZ mezőgazdasági-élelmezésügyi szervezetének, a FAO-nak az adatai jelzik —, évente általában 2 száza­lékkal növekszik. A magyar mezőgazdaságban a termelés hosszabb távon 1935—1965 között évente átlagosan csak 0,6—0,7 százalékkal gyarapodott. 1961—1965 között évente átlagosain 1,2 százalékkal, az ezt követő öt évben 2,8 szá­zalékkal. 1971—1975 között pedig az évi termelési átlag már több mint három százalékkal nőtt a magyar mező­gazdaságban. Hosszan lehetne részletezni ennek az alapvető változás­nak az okát. E helyett csak két rövid megállapítást: ki­alakultak a szocialista mezőgazdasági nagyüzemek, nagy tömegben kerültek a mezőgazdaságba a termelés fejlesz­tését szolgáló korszerű eszközök — köztük a gépek. Ma a magyar mezőgazdaság gépesítettségének foka el­éri, egyik-másik területen meg is haladja a közepesen fej­lett országok mezőgazdaságának gépesítettség! fokát, de még nem éri el a gazdaságilag fejlett országokét. Pár évtizede mezőgazdaságunkban a vonóerőnek még 6 szá­zaléka volt gép, ma pedig jóval több mint 90 százaléka. A traktorok száma felül van a 65 ezren. De természetesen ez az adat — csakúgy mint másutt — Magyarországon sem fejezi ki a mezőgazdasági termelés gépesítettségi szintjét. A mezőgazdaság gépesítésének fogalma ma már azt jelenti, hogy egy-egy termék (búza, kukorica, cukor­répa, tojás, sertéshús, tej stb.) előállításának valamennyi folyamatát mechanizálják. Komplex géprendszerekről, gépsorokról beszélnek világszerte a mezőgazdasági üze­mekben, a gyártó és tervező vállalatoknál. Ehhez az elvhez igazodva alakult a magyar mezőgaz­daság gépesítése is, ami jelentősen hozzájárult a termelés fejlődéséhez: a gépekkel helyettesített munkanapok száma mezőgazdaságunkban 1952-ben 14,3 millió munkanap volt, 1965-ben 120,4 millió munkanap, 1975-ben pedig már meghaladta a 200 milliót. A termelés korszerűségére és gépesítettségi szintjére más tények is utalnak. A mező­­gazdasági termelés költségeiben az élőmunka költségének rovására egyre nagyobb tétellel jelennek meg az anyag­­költségek. Az anyagköltségen belül — ezeket mezőgazda­­sági és ipari eredetű anyagok adják — az ipari eredetű anyagok aránya 1960-ban Magyarországon 26 százalék volt, s 1980-ban várhatóan 65 százalék lesz. Az ipari ere­detű anyagok között műtrágyák, különböző kemikáliák, berendezések, eszközök, gépek szerepelnek. A mezőgazdasági termelés dinamikus fejlesztésének for­rásai az emberi hozzáértésben, szorgalomban keresendők, ezen kívül hallatlanul nagy a szerepük az új, nagyobb hozamra képes fajtáknak, a kemizálásnak és a gépesítés­nek. Miután a vegyszereket is gépekkel juttatják a föl­dekre, nem vitás: a gépesítésnek különösen' .nagy szerepe van. 1976—1980 között a magyar mezőgazdaságban terve­zett beruházásoknak több mint a fele a gépesítést szol­gálja. Ami a mezőgazdasági termelés egyes területeinek gé­pesítettségét illeti, mezőgazdaságunkban több mint egy évtizede is elmúlt már araiak, hogy a kalászos gabona­termesztésben gyakorlatilag minden munkafolyamatot gépesítettek. Tehát nemcsak szántást, vetést, vegyszeres gyomirtást, hanem az aratást, a szalmabetakarítást is. Jelenleg e területen a nagyobb teljesítményű gépek ke­rülnek előtérbe, amelyek fokozatosan felváltják a kisebb teljesítményűeket. A gabonabetakarításban a gépváltást megköveteli a hektáronkénti átlagtermések jelentős nö­vekedése is. A két-három évtizeddel ezelőttinek kétsze­resét, helyenként háromszorosát adják szemtermésben bú­zaföldjeink. A hozam immár minden évben meghaladja a hektáronkénti 30 mázsát, s megközelíti a negyvenet. Ez a helyzet új feladatok elé állítja a gépesítést. A kukoricát — amely több mint harminc százalékát fog­lalja el a magyarországi szántóknak — egykor a kapás­­növények között sorolták fel a szakkönyvek. A kemizálás és a gépesítés révén ez a növény már nem kapásnövény: az új technológia szerint termesztése kézi munkaerőt nem igényel és gépesítése a kalászos gabonákéhoz hasonló, azzal a különbséggel, hogy a kukorica-adapterekkel fel­szerelt kombájnok segítségével betakarított, elcsépelt ku­koricaszem a raktározás előtt nagy teljesítményű szárí­tókba kerül. Itt elveszti a vízfeleslegét, és alkalmassá vá­lik a tárolásra. A cukorrépa-termesztésben mostanában megy végbe a fordulat. E fontos ipari növény teljes gépesítése még nem fejeződött ibe. A nagyüzemek zömében ma már a cukor­répa-termesztés minden munkafolyamata gépesített. Lehetne még sorolni a szántóföldi növényeket, hiszen a magyar mezőgazdaságban a szakosodás ellenére is vál­tozatos a termelés szerkezete. A napraforgó, a repce, a rizs, a különböző szálastakarmányak, mind-mind a gépi munka nyomán hoznak termést. A növénytermesztés gé­pesítésének aránylag elmaradott területe a zöldségnövé­nyeké. Ebben az ágazatban világszerte most kezdődött a friss fogyasztású áru termesztésének a gépesítése. Kon­zervipari célokra sikeresebben termesztenek zöldségnö­vényeket gépek segítségével. Pontosabban: a zöldségnö­vény termesztésének egyik legmunkaigényesebb szakasza a szedés és betakarítás gépesítése mutat jócskán fehér föl. tokát. Ezek megszüntetéséért a magyar mezőgazdasági gépgyártás is sikeres lépéseket tett. A magyar zöldség­betakarító gépek jó eredménnyel dolgoznak, s mind pon­tosabbak, egyre megbízhatóbbak. A gépesítés fontos területe az állattenyésztés. Minde­nekelőtt a nagy állattenyésztő telepeken — a tehenésze­tekben, a sertéshústermelésben — gyors a haladás. A magyar mezőgazdaságban haszonsított egyre nagyobb számú gép mintegy fele a hazai gépgyártóktól kerül ki. A gépek, eszközök, berendezéseknek nagyjából a felét importáljuk. A traktorok zöme külföldről, a Szovjetunió­ból jön Magyarországra. A hazai ipar egy nagyteljesít­ményű 200 lóerőn felüli traktort gyárt az amerikai Steiger céggel együttműködve. A gabonakombájnjaink többsége a Szovjetunióban készült. Dolgoznak azonban az NSZK- ban és az USA-ban gyártott kombájnok is mezőgazdasá­gunkban. A hazai gépgyártás mindenekelőtt munkagépe­ket, szárító berendezéseket, zöldségtermesztő gépeket gyárt. Ami a jövőt illeti: a gépesítésben mind nagyobb az igény a nagy teljesítményű berendezések, az úgynevezett önjáró célgépek, az olyan géprendszerek iránt, amelye­ken belül az egyes gépek teljesítménye összhangban van. Valamikor — még nem is olyan régen — Magyarorszá­gon a keresőképes lakosságnak kereken a fele a mező­­gazdaságban dolgozott. Jelenleg az aktív keresők közül már csak minden ötödik ember dolgozik a mezőgazdaság­ban. Az iparban, a szolgáltató ágazatokban egyre nő a foglalkoztatottak aránya. Ez a gazdasági fejlődéssel együtt­járó folyamat csak a mezőgazdaság gyors ütemű gépe­sítése révén lehetséges. A mezőgazdaságnak Magyarorszá­gon jelentős a szerepe. Ezért is fordít a kormányzat en­nek a népgazdasági ágazatnak a fejlesztésére oly nagy figyelmet. Szerepét csak akkor töltheti be mezőgazdasá­gunk, ha a gépesítés továbbra is lendületesen fejlődik. A jelek, a tervek azt mutatják: a mezőgazdaság gépesí­tése tovább gyorsul, s így egyre kevesebb ember mind nagyobb tömegű, egyre jobb minőségű élelmiszerrel, élel­miszeripari nyersanyaggal látja el a belső piacot és az exportot. Almási István A John Deere kukoricakombájn MTI — Koppány György felvétele Munkában a Rába-Steiger traktorok MTI — Balogh P. László felvétele SZK 5-ös és 6-os típusú szovjet kombájnok MTI — Karáth Imre felvétele Korszerű sertéstelep a szepetneki Egyetértés Termelőszö­vetkezetben MTI — Kozák Albert felvétele Zöldbab-betakarítás kombájnnal MTI — Bajkor József felvétele 1 I I t 7

Next

/
Thumbnails
Contents