Magyar Hírek, 1976 (29. évfolyam, 1-27. szám)

1976-07-31 / 16. szám

kétemeletes áruházzal találjuk szembe magunkat'

tetszetős homlokzatú társasházak tekintenek le az alföldi parasztportákra

NAGYBERUHÁZÁSOK:

Amikor egy műhely elkészült, már érkeztek is a gépek. Az első ütemben felépült az öltöző, a fürdő, a konyha és az étterem, s az építkezés előrehaladtával, a termelés is fokozatosan elindult — mondja Bajzát Tibor, a gyár igazgatója.

— Az ELZETT három fővárosi gyára települt ide, olyan elavult üzemek, amelyek

Sorozatunkban eddig olyan új ipari létesítményeket mutattunk be, amelyek többmilliárd forintba kerültek, és évről évre sokmilliárd forinttal gyarapítják majd a nemzeti jövedelmet. Most egy úgynevezett „középüzembe” látogattunk el, amelynek építési-felszerelési költsége, s évente előállított termékeinek értéke „csupán” párszáz millió.

Végh Antal író-riporter, a Tiszántúl kitűnő ismerője a következőket írja 1972-Lent: Molnár Imréné a ház I Díszdobozokba kerülnek az evőeszközök. Lent: Bajzát

körüli teendőkkel hagyott fel I Tibor igazgató: „ sok időm nincs az' emlékek dédela gyár kedvéért | getésére, az új gyár reggeltől estig diát munkával”

Formálódó, változó világunkat jól tükrözi Berettyóújfalu nagyközség képe. A sáros, gidres-gödrös utcákat és az alacsony, hosszú tornácos házakat elhagyva, kétemeletes áruházzal találjuk szembe magunkat. Nem messze áll a középiskolai kollégium modern épülete, majd tetszetős homlokzatú társasházak tekintenek le az alföldi paraszt portákra. Léptennyomon a városiasodás jeleivel találkozunk. Születő várost idéz a feltúrt főutca, a dübörgő földgyalu, és a fülsiketítő légkalapács.

A tanácsházán Kovács Lajos tanácselnök is a várossá válásról beszél, ám ő olyan jelenségekről, amelyeket csak az itt élő ember érzékelhet.

— A hatvanas években a keresők többsége a mezőgazdaságban dolgozott. Most ötvenkét százalékukat az ipar foglalkoztatja, tíz százalék a mezőgazdaságban dolgozik, de a szolgáltatásban, az egészségügyben és a közigazgatás területén dolgozók száma is megnőtt.

— Hétezer ember jár be a környékről községünk üzemeibe, s tetemes az új letelepülők száma. 1970-ben 14 500 lakosa volt községünknek, ma ezerrel több. A ruhaüzem és a tejporgyár után az ELZETT üzemével tovább erősödött a település ipari jellege, s ez minden bizonnyal gyorsítani fogja a várossá válás folyamatát. Berettyóújfalu már ma is a környék központja, ellátja azokat a feladatokat, amelyék egy várostól elvárhatók. Két középiskolája és két kollégiuma van, hétszáz ágyas modern kórháza, tájmúzeuma. Az üzemekkel öt évre szóló megállapodást kötött a tanács arról,' hogyan és mennyivel járulnak hozzá a település kulturáltabbá, szebbé tételéhez. Több százezret szánnak például bölcsődék és óvodák építésére, a sportélet fejlesztésére.

— Egy új üzem azonban nem csupán közeli munkaalkalmat jelent, amely közel van a családi otthonhoz. Tudták ezt a falubeliek is, akik az ELZETT üzem alapkőlété teli ünnepére siettek, a legelőre, ahol a leendő gyár helyét jelölték ki.

BERETTYÓÚJFALU

Gyár a legelő helyén

ben készített egyik riportjában, „Biharország legközepéről”: „Félreeső, az országos érdeklődés köréből nagyon is kieső föld. Itt az éghajlati viszonyok sem kedvezőek, sok a vizenyős, savanyú rét, rossz legelő.

Ipar úgyszólván semmi, kivéve a Beretyóújfaluban megindult ipartelepítést, a tejporgyárat, a ruhagyárat... Az ipartelepítést létkérdésnek kell tekinteni, mert Biharnak nincs ipara, anélkül meg igazi előrehaladásról szó sem lehet”.

Négy évvel ezelőtt csupán két számottevő berettyóújfalui — egyben bihari üzemet említhetett meg az író. Tavaly augusztus 19-én adták át a legújabbat, az ELZETT Pémlemezipari Művek gyárát. Az ország krónikája nem említi a nagyberuházások között. De jogosan tartják jelentősnek a bihari emberek, akik azon munkálkodnak, hogy a Berettyó melléke mihamarabb felzárkózzék a fejlettebb vidékek mellé.

a budapesti városfejlesztésnek is útjában voltak. Kézi tűzoltókészülékeket, különféle evőeszközöket, használati cikkeket gyártunk a megszüntetett három pesti kisüzem helyett, a legkorszerűbb munkakörülmények között. Tágas, világos csarnokokban, modern gépeken dolgozunk, és kapacitásunk az egykori pestiekének kétszerese lesz.

— A technológia egyszerű munkafázisokra bontja a gyártást, ami alkalmazkodik az itteni adottságokhoz. Dolgozóink többsége ugyanis betanított munkás. Szakmunkásokat hiába is kerestünk volna a környéken. Jelenleg ezerhatszázan dolgoznak a gyárban, hatszáz nődolgozónk közül mindössze ötvenen dolgoztak azelőtt ipari üzemben. A földeken, vagy a ház körül természetesen más munkarendhez szoktak, de megkedvelték a gyárat. Tavaly például huszonhat gyereknek tartottunk névadó ünnepséget, idén — pedig még csak az év derekán járunk — negyvenkét anyuka jelezte, szeretné, ha a gyár rendezte ünnepségen írnák be gyereke nevét az anyakönyvbe.

— Panorámaablakos, új IKARUS buszok szállítják mintegy ezer dolgozónkat reggel a gyárba, és este haza, huszonnyolc környékbeli községbe.

— A műszakiak és a szakmunkások közül sokan a fővárosból és megyeszékhelyekről települtek Berettyóújfalura. Jómagam például a diósgyőri kohászati művekben voltam főmechanikus. Nem tagadom, sokszor jutnak eszembe ottani barátaim, a borsodi hegyes-völgyes táj, az ott eltöltött évek. De sok időm nincs az emlékek dédelgetésére, az új gyár reggeltől estig ellát munkával.

— A község negyvennégy új, összkomfortos lakással várta szakembereinket: a mérnököt, a szerszámkészítőt, az igazgatót.

Járjuk a műhelyeket, beszélgetünk az emberekkel: idevalósiakkal, környékbeliekkel, pestiekkel. Sokféle indok hozta őket a gyárba. És mégis, a szavak összecsengenek: Mindannyiuk életében sorsfordulót jelentett belépésük a gyárba.

Molnár Imréné a ház körüli teendőkkel hagyott fel a gyár kedvéért, követve férjét, aki szintén itt dolgozik, mint 'betanított gépmunkás. Gyári busz hozza be őket minden nap egy közeli faluból. Az asszony azelőtt egész nap otthon dolgozott, most mégis több ideje jut a családra, pihenésre.

Balogh Emilia — akivel Molnámé egy gépen dolgozik — a népitánc kedvéért döntött a gyári munka mellett. Előző munkahelyén, a termelőszövetkezetben ugyanis, délutánjai általában nem voltak szabadok, nem vehetett részt a községi népitáncegyüttes próbáin.

Bartos Ferenc szerszámkészítő, az ELZETT egyik ide telepített gyárában, a pesti Lehel úton dolgozott. „Gyönyörű a lakásunk, összkomfort, a szobákban szőnyegpadló ... Sose felejtem el, amit a gyártól kaptam” — mondja. Bajzát Tibor igazgató közbeszól: „Adott — és cserébe kapott!”

Somogyi Ferenc mérnök, osztályvezető is régi ELZETT-dolgozó. Pestről költözött Berettyóújfalura, ö is szebb, tágasabb otthonban él, de részt kért a gyártelepítés izgalmas feladataiból, a szakmai előmenetele pedig biztosított. „Kezdem idevalósinak érezni magamat — mondja — pedig tősgyökeres pesti vagyok. Amióta a nagyközség népfrontbizottsága tagjai közé választott, egyre jobban megismerem a település eddigi fejlődését, s a ma gondjait, tennivalóit, amelyekben már én is osztozom ...”

Balázs István Novotta Ferenc felvételei