Magyar Hírek, 1976 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1976-07-31 / 16. szám
A SZOCIALISTA INTEGRÁCIÓ A MAGYARSÁGRÓL, HAZAFISÁGRÓL, A NÉPFRONTRÓL FEJLŐDÉSE A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa július elején tartotta Berlinben XXX. ülésszakát, amelyen a miniszterelnökökkel az élen gazdasági vezetőkből álló küldöttségek képviselték a tagországokat. Nagyon eredményesen fejlődött az elmúlt tervidőszakban a szocialista államokban az ipar, a mezőgazdaság, a közlekedés és egyéb ágazat. A villamosenergáa-termelés 1386 milliárd kilowattórára, az acéltermelés 193 millió tonnára emelkedett. A vegyipar növekedése 65 százalék volt. 1970-ben az egész világon megtermelt kőolaj 16,1 százalékát, tavaly már a 1Q 3 százalékát hozták a felszínre. Az ipari termelés gyarapodásának négyötödét a munkatermelékenység növekedése alapján érték el. A nemzetközi szocialista munkamegosztás kölcsönösen előnyös kibontakoztatását tanúsítja a tagországok egymás közötti külkereskedelmi forgalmának bővülése. Ez tavaly több mint 71 milliárd rubelra emelkedett, és az 1970. évi értéknek csaknem kétszeresét érte el. Az elmúlt öt esztendőben jó eszköznek bizonyult a XXV. KGST-ülésszakon elfogadott komplex program, amely az együttműködés további elmélyítését és tökéletesítését, valamint a KGST-tagországök gazdasági integrációjának fejlesztését határozta el. Lázár György miniszterelnök a beszédében foglalkozott a hosszútávú célprogramokkal. Az 1980. utáni feladatokra való felkészülés során kulcsfontossága van annaik, hogy meghatározott ütemben dolgozzuk ki a hosszútávú célprogramokat. Szerintünk ez az egyik legfontosabb biztosítéka annak, hogy a fejlődést megalapozó fő termékekben — döntően közösségünk erőforrásaira támaszkodva — hosszútávon is fedezzük a szükségleteket A Magyar Népköztársaság különösen érdekelt az energia- és nyersanyagellátás célprogramjának a kidolgozásában és megvalósításában. Számunkra is nagy jelentőségű a KGST- országok egyesített energiarendszereinek fejlesztése, amelynek programját az ülésszak most jóváhagyta. Az atomenergia növekvő szerepet játszik országaink energiaszükségletének fedezésében és ezen a területen a KGST-országok széles körű összefogására van szükség. Támogatjuk azt az indítványt, hogy a jövő évi tanácsülésen kellő figyelmet fordítsunk az atomerőmű berendezések gyártásában kialakítandó együttműködésre. Elhatároztuk és ötéves tervünkben előirányoztuk, hogy jelentős mértékben növeljük a természeti erőforrások feltárására és -hasznosítására fordított anyagi eszközök mennyiségét. Ennek keretében erőteljesen fokozzuk a kőolaj- és földgázkutatást. Növeljük az alacsony fűtőértékű szénvagyon — egyébként jelentős többletköltséggel járó — kiaknázását és villamosenergia-termelésre való felhasználását. Erőfeszítéseink ellenére népgazdaságunk energia-, fűtőanyag- és nyersanyagszükségleteinek kielégítésében hosszú távon is növekedni fog az import részaránya. Ezért nagy biztonságot jelent számunkra, hogy növekvő szükségleteink kielégítésében tartósan számíthatunk a szocialista országokkal, mindenekelőtt a Szovjetunióval folytatott együttműködésre. Nyilatkozatában Szekér Gyula miniszterelnök-helyettes hangsúlyozta, hogy a szocialista gazdasági integráció elmélyülése, a résztvevő országok egyre szorosabb gazdasági és tudományos-műszaki kapcsolatai lehetővé tették országaink dinamikus gazdasági fejlődését. öt év alatt a KGST-országok nemzeti jövedelme 36 százalékkal, ipari termelése 45 százalékkal növekedett. A mezőgazdasági termelés öt év alatt 14 százalékkal nőtt. Az egy lakosra jutó reáljövedelem 29 százalékkal emelkedett. Ezek a nagyszerű eredmények valamennyi ország dolgozóinak erőfeszítései, valamint a testvéri szocialista országok közötti gazdasági kapcsolatok szüntelen bővülése útján jöttek létre. A KGST-országoknak a világgazdaságban gyorsan növekvő súlyára és együttműködési készségére mutat az a tény is, hogy 1975-ben a KGST-n belüli országokkal lebonyolított áruforgalom az öt évvel ezelőttinek kétszerese volt. Az elmúlt 10 évben 20 százalékról 30 százalékra nőtt a tagországok teljes külkereskedelmi forgalmában a nem KGST-országok részesedése. A célprogramok bosszú távra: 10—15 évre készülnek. Ma már szinte alig van olyan népgazdasági ágazat, amelynek fejlesztési célkitűzései ötéves tervidőszakra korlátozhatók. A hosszú távú szemlélet nagy biztonságot ad a gazdaságpolitikai koncepciók, valamint a népgazdaságok távlati terveinek kidolgozásához is. Ugyanakkor a hosszútávú együttműködési célprogramok kidolgozása fokozza együttműködésünk tervszerűségét. Az ülésszak határozata megállapította, hogy a komplex program végrehajtása során fokozatosan kialakul a KGST-tagállamok tervezési együttműködésének egységes rendszere. Ennek a folyamatnak újabb, fontos láncszeme a hoszszútávú együttműködési célprogramok kidolgozása. A célprogramok meghozzák gyümölcsüket a szocialista közösség számára: az új világ építéséhez egy-egy építőkövet jelentenek. Pethő Tibor Beszélgetés A Hazafias Népfront közelgő kongresszusával kapcsolatban a Magyar Hírek többször is foglalkozott a népfrontmozgalom időszerű kérdéseivel, írásaink nyomán olvasóinktól sok levelet kaptunk, s ezekben különiböző, lényeges és részletproblémák felől érdeklődnek. Ezért a legilletékesebbhez, a Hazafias Népfront főtitkárához fordultunk válaszért. Sarlós István, a Hazafias Népfront főtitkára, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja készséggel vállalkozott az interjúra. — Mi a szerepe a Hazafias Népfrontnak a mai Magyarországon? — Az elmúlt néhány évben gyakran látogattak meg minket nyugati polgári pártok képviselői, akik természetesen megkérdezték: mát csinál, hogyan működik nálunk a Népfront? Mit jelent a nemzeti összefogás politikája az „egypárt-rendszer” körülményei között? Elmondottuk, hogy amikor a Népfront keletkezett, az ország előtt álló súlyos feladatok megkövetelték minden háborúellenes és németellenes erő összefogását; a haladó pártok és más politikai csoportosulások egyetértettek e közös célokért való összefogás gondolatával, és létrehozták a magyar függetlenségi mozgalmat. Ez tömörítette az ellenállási mozgalom erőit és jelentős szerepet játszott a felszabadulás után az ország újjáépítésében és demokratizálásában. — A gyakorlat igazolta a népfrontpolitika helyességét és azt, hogy az ország előtt álló feladatok megoldá-, sához feltétlenül szükséges a nép egészének részvétele a döntések meghozatalában és támogatása, munkája a tervek végrehajtása során. Ez a felismerés olyan igazság a mi szemünkben, amely érvényesül ma is, amikor a fejlett szocializmus építésének korában élünk. — Magyarországon ma a vezető erő a Magyar Szocialista Munkáspárt, amely meghatározza az ország fejlődését szolgáló politikai és gazdasági terveket. A Népfront e tervek megvalósításáért dolgozik, tehát nem ellenzéki erő, hanem olyan mozgalom, amelyben mindenki részt vehet, aki egyetért az alapvető gazdasági, politikai, társadalmi célokkal anélkül, hogy feladná saját — esetleg eltérő — világnézetét, vagy gyengítené vallásos meggyőződését. — Amikor például egy terület megválasztott népfrontbizottsága kidolgozza a maga programját — területfejlesztési, környezetvédelmi, közművelődési vagy más kérdésekben — a tervezéstől a kivitelezésig — önkéntes segítőtársakat keres. Ilyenkor az a lényeges, hogy a jelentkezők rátermettek és készségesen részt vállalnak a munkából, nem pedig az, hogy az illető materialista vagy idealista világnézetű. A Népfront a különböző tömegszervezetek sajátos működési kerete, de ezeknek nem vezető, irányító szerve. Mi elsősorban a nemzeti egység és a hazaszeretet erősítése, a demokratizmus kiszélesítése, a választások lebonyolítása, az állampolgárok művelődése, a környezetvédelem és lakóhelyfejlesztés kérdéseiben teszünk kezdeményező lépéseket. A Népfrontba tömörült erők mindebből kiveszik a részüket, mindegyik a saját működési körében, sajátos eszközeivel önállóan tevékenykedik e vonatkozásokban is. A Hazafias Népfront most a soron következő VI. kongresszusára készül. Itt éppúgy, mint az előkészítés időszakában, a szocialista nemzeti egységről, a demokratizmusról, a művelődéspolitikáról, a gazdasági fejlődésről, a Népfront közjogi szerepéről tanácskozunk majd. A kongresszus anyagait minősítették az ország 4165 Hazafias Népfront bizottságát megválasztó gyűléseken, ahol 31 000 ember szólalt fel. A kongresszus állásfoglalás-tervezetét megtárgyalta valamennyi egyház vezető testületé, s egyetértéséről biztosította a Hazafias Népfrontot. A Népfrontban működő társadalmi erők nagyságát talán némiképpen mutatja az, hogy idén a bizottságainkba 101 354 állampolgárt (köztük 60 000 pártonkívülit és 500 egyházi személyt) választottak meg. — Különböző korokban mást és mást jelentett hazafinak lenni. Mi a lényege ma? A haza fiság mellett ott Sarlós Istvánnal, a Népfront a jelző: szocialista hazafiság. Mi a tartalma? — Minden dolgozó ember valamilyen kisebb-nagyobb közösséghez: családhoz, munkahelyhez, társadalmi szervhez, baráti közhöz tartozik. De az egyedülállót vagy a már nem dolgozó nyugdíjast is összeköti a dolgozókkal, a családosokkal a közös haza. Ennek a tudatossága persze egyénenként változó: van, aki képes áttekin-Sarlós István, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára (MTI Fotó) teni hazája egész történelmét, átérzi nemzeti gondjait is; van, aki csak egy szűkebb területet lát, csupán a maga jelenét érzékeli. A megszokott vidék, az első élmények, a nyelv, amelyen kifejezte örömét, bánatát: ez számára a szeretett haza. Az itthon és a külföldön élő magyarok gondolkodásában, érzéseiben egyaránt él a hazaszeretet valamilyen eleme. — A haza állapota, a nemzeti jólét és biztonság nem maradhat egy szinten. Az általában vett ragaszkodás kevés; tenni kell a nemzet fejlődéséért. A hazaszeretet mércéje a tett; csak a gyakorlati hazaszeretetben van igazi érték. A szocialista hazafiság. amelyet a Népfront hirdet, azt igényli, hogy a dolgozó tisztességgel végezze a maga munkáját, magatartása legyen öntudatos; érezze át, hogy személyében bárhol és bármikor a magyarságot képviseli. A haza nem csak terület; nem csak múlt, hagyomány és emlék, hanem jelen is; a jelen pedig a szocialista építés korszaka. Ez a feladat köt össze minket a szocialista országokkal. Elmúlt a nemzeti magány ideje, korszerűtlenné vált az „egyedül vagyunk” busongása; vannak hű és jó társaink történelmi utunk során. A mai Magyarországon élnek különböző nemzetiségek is és jól érzik magukat. Szorgalmasan dolgoznak; lehetővé tesszük számukra, hogy ápolják nemzeti kultúrájukat, nyelvüket, kapcsolatokat tarthassanak más államok határai között élő testvéreikkel ; életlehetőségeik azonosak a többi magyar állampolgárral, véleményüket elmondhatják, közreműködhetnek az ország ügyeiben, soraikból választott képviselők kerülnek ki. Amilyen természetes számunkra, hogy a magyar ember szereti hazáját, úgy megértjük azt is, hogy minden nemzet fiainak joga és kötelessége a hazájához, a népéhez való ragaszkodás. — A szomszédos szocialista országokban sok milliós magyarság és nyugaton is másfél millió magyar, illetve magyar származású ember él. A magyarságnak a befogadó országokban született nemzedékei is törekszenek a magyarságtudat fenntartására, a magyar nyelv megőrzésére, megtanulására, a szülőfölddel való kapcsolatok erősítésére. Hogyan tekinti magyarságukat, ragaszkodásukat a szülőföld? Mikor mondhatjuk róluk, hogy magyar patrióták? , — Történelmünk úgy alakult, hogy nagy magyar tömegek élnek szülőföldjükön kívül, más államkeretekben, mert százezreket késztetett a sors vagy saját akaratuk, kíváncsiságuk, hogy boldogulásukat más tájakon keressék. A határainkon túl élő magyar honfitársaink többségénél tafőtitkárával pasztaljuk a ragaszkodást a magyar nyelvhez, a magyar kultúrához és ennek nagyon örülünk. A magyarságtudatot ápolják, fenntartják immár nemzedékeken keresztül. (Nemrég mutattak be egy filmet a magyar televízióban, amely az amerikai magyarságról adott vázlatos képet. Egyik epizódjában láthattuk azokat a harmadik-generációs, clevelandi fiatalokat, akik megható módon fejezték ki ragaszkodásukat a magyarsághoz; törve beszéltek ugyan magyarul, de ismerik a magyar történelmet és a jelent is; hazalátogatnak, becsülik erőfeszítéseinket, bár nem értenek velünk mindenben egyet. A képernyőn megjelentek olyanok is, akik nem is olyan régen felnőttként hagyták el áz országot, de már akcentussal beszélnek magyarul. Valószínűleg angolul sem tanultak meg jól és anyanyelvűket a legszívesebben elfelejtenék. Talán mert félnek az emlékezéstől, az önmagukkal való szembenézés gyötrelmeitől.) — Az elmúlt évtizedben nagy tömegek látogattak haza; a széles kapcsolatok ezernyi szála köt bennünket össze. Tudnak a jó dolgokról és gondjainkat is megosztjuk velük. A szocialista eszme és gyakorlat egyik-másik vonásával talán nem értenek egyet, de nem tesznek ellene semmit, sem odakinn, sem idebenn. Bevándorlónak lenni minden korszakban nehéz volt. Ennek ellenére a külföldi magyarok a maguk helyén jól dolgoznak, ezzel is öregbítik a magyarság hírét a világban. Mi is ismerjük alkotómunkájukat, tudományos, irodalmi, művészi teljesítményeiket és talán nem jogtalanul érezzük úgy, hogy mindez valamilyen módon része a magyar kultúrának is, hiszen az alapokat itthon szerezték, a kezdő sebességet itthon kapták. — A Hazafias Népfront programját fejezi ki az a tömör gondolat, hogy „aki nincs ellenünk, az velünk van”. Mit jelent ez? — Aki a szakterületén jól dolgozik, az emberi együttélés általános normái szerint él, az erősíti az országot, mert munkájával emeli a népjólétet, magatartásával védi a társadalmat. Ez az út előbb-utóbb — éppen a tapasztalatok alapján — eljuttatja a politikai egyetértéshez a másképpen gondolkodókat is. — Ez a gondolat lényegében a külföldön élő magyarokra is vonatkozik. Tudjuk, hogy vitatkoznak velünk nem egy kérdésben, de a legtöbben azért mondják el kritikai észrevételeiket, hogy segítsenek kijavítani a látott hibákat. Az eltérő világnézeti alap nem akadályozza őket, hogy támogassanak minket az építés nagy munkájában és törekedjenek arra, hogy a befogadó országok népei értsék helyzetünket, erőfeszítéseinket. Sz. M. SZEKÉR GYULA MINISZTERELNÖKHELYETTES ANGLIAI LÁTOGATÁSA Szekér Gyula miniszterelnök-helyettes hivatalos látogatáson Angliában járt. Anthony Crosland külügyminiszterrel szívélyes légkörű eszmecserén áttekintették a magyar—brit kapcsolatokat és a nemzetközi helyzet néhány időszerű kérdését. Tárgyalásokat folytatott Lord Stafforddal, a General Electric elnökével a magyar vállalatokkal való együttműködésről. Megállapodtak abban, hogy o General Electric szeptemberben szakember-küldöttséget küld Magyarországra. Szekér Gyula ellátogatott az angol acélipar központjába. Sheffieldbe is. Miniszterelnök-helyettesünk nyilatkozatot adott az MTI londoni tudósítójának. Elmondta: „Küldetésünk célja az volt, hogy megbeszéléseket folytassunk a brit kormány tagjaival a két ország közötti kapcsolatok továbbfejlesztéséről, bővítéséről. Az a célunk, hogy a következő öt évben a két ország külkereskedelmi forgalmát ' megkétszerezzük Callaghan miniszterelnök és az angol kormány tagjai a gazdasági együttműködés, a kooperációk fejlesztésére vonatkozó törekvéseket egyetértéssel, megértéssel fogadták, sőt maguk is kezieményezően léptek fel. Azért látogattunk meg számos iparvállalatot, hogy a konkrét együttműködésről tárgyaljunk az acélipar, a vegyipar, a gépipar, a könnyűipar és a mezőgazdaság területén.” Szekér Gyula találkozott Tony Benn energiagazdálkodási, és Gerald Kaufman iparügyi miniszterrel is. 3
