Magyar Hírek, 1976 (29. évfolyam, 1-27. szám)

1976-07-17 / 15. szám

1975-ben hunyt el Angliában Bossányi Ervin magyar képzőmű­vész. Sokoldalú tevékenységéről tanúskodnak gyönyörűen festett szí­nes templom-ablakai, a világ számos fővárosának terein fellelhető szobrai, faliszőnyegei, kerámiái, olaj- és tempera festményei. Buda­pesten végezte a Képzőművészeti Főiskolát, majd Párizsban, London­ban, Rómában folytatta tanulmányait. Lübeckben telepedett le, majd Hamburgban élt. Élete utolsó éveit Londonban töltötte. BOSSÁNYI ERVIN 1 él í^l 1 I Fi * Ml 1■ j 1 ij ----i Üvegablak (Dél-Afrikai Köz- Rózsa (A lübecki Bohn-múzeum) Domborműrészlet (London) társaság Natal, Balgowan) a Párizsi Magyar Egyletről kor Párizsban tevékenykedő Telekiékkel, nem tudjuk. A kapcsolat nem lehetett erős, mert Teleki László, Szarvady Frigyes, majd Irányi Dániel és a többiek nem na­gyon beszélnek róla. A szabadságharc nagy nemzeti ügyéhez képest a párizsi iparosok szakmai csoportosulása alighanem „kis ügynek” tetszett a magyar politikusok sze­mében ... E vezetők különben csakhamar hazátlan menekültekké váltak, az egyle­tet meg a diadalra jutott bonapartizmus betiltotta, s csak 1864-ben kapott újra mű­ködési engedélyt. Az újjáalakítás erőfeszí­téseinek érdeme javarészt azé a Horn Edéé, aki izraelita tábori lelkész volt a szabadságharcban, Világos után emigrált, 1860-ban belépett Garibaldi légiójába (ké­sőbb német nyelvű műveket szentelt Rá­kóczinak és Kossuthnak, 1875-ben pedig itthon kereskedelmi államtitkár lett). A korszak történetének megismerését aka­dályozza, hogy a nehéz években az okmá­nyokat átadták egy Legrand nevű magyar­barát franciának, aki egy házkutatás al­kalmával a tűzre vetette őket. Tény, hogy 1864. augusztus 18-án, Dr. Vásárhelyi Fe­renc elnökletével, újraalakult az egylet, majd a porosz—francia háború idején kis időre megint beszüntette működését, de 1872 januárjában újra megindult az élet. Sajnos, nem tudjuk, hogy mi volt a hely­zet a kommün alatt, amikor sok ismert magyar, mint Frankel és Győrök, meg több kevésbé ismert, mint Oroszy, Hegyi és má­sok, részt vett a forradalomban. Sokat tudunk viszont a 80-as évek­től kezdve, a magyar—francia ba­rátság „aranykorának” idejéből, amikor olyan nagy nevek fémjelzik az egy­let tevékenységét, mint Zichy Mihály (ő lett az elnök, illetve az alelnök Munkácsy oldalán), Bertha Sándor, Arányi Miksa, s akinek olyanok segítettek, mint Türr tábor­nok és nemeskéri Kiss ezredes. Sokat tett az egyletért a kalandos életű Gruby Dávid, a kiváló orvos is. Nagyon érdekes az az éppenséggel nem történészszemmel írt, hanem nagyon is lí­rai hangú beszámoló, amelyet Szomory De­zső tollából olvashatunk A párizsi regény remek lapjain, öt Salamon Ödön újságíró vitte el — 1890 táján — a társaságba („mi­csoda drága finom Egylet”! — írta), a Szent Lajos szigetére. Szomory pompás érzékle­­tességgel írja le a „sötét kapualjat”, a „kis­polgári siralmasságot”, a ,,menhely szerű magányosságot”, amelyet ez a „száz éves párizsi bérház” lehelt. „Alig egypár drága honfitársunk ült a nagyszobában ... ko­moly munkásifjak és iparoslegények”. Sa­lamon azért vitte oda a királypárti kato­naszökevényt, hogy felolvassa egyik novel­láját, de ő nem tudta, mit kezdjen hallga­tóságával, hiszen „drága proli-testvéreink, keményre franciásodva, nem XIV. Lajosért csodálták, nagyon helyesen, ezt a latin vilá­got, ezt a lázas Párizst, mámoros élete zsi­vajával ... Nagy többsége az egyletbeliek­nek nem adott volna egy Jules Guesde-et, vagy egy Jaurést nemhogy száz osztrák— magyar főhercegért, de a legragyogóbb köl­tőért sem ezen az égvilágon”. Mint írja, egymással szemben ott függött a falon Fe­renc József és Kossuth képe. Nem tudom, hogy az évtized múlva visszaemlékező Szo­mory nem tévesen tette-e a székhelyet Szent Lajos-szigetére, mert Tábori Kornél adatgazdag Párizs magyarjai-ban (1912) azt mondja: „Sok földit látni még a Hőtel de Vilié... táján (rue Vieille du Temple, 44)” — ez ugyan nem messze van a szép sziget­től, de már a jobb part. Egyidőben az egylet olyan radikális han­gokat pengetett, hogy Bécs reakciós ellen­egyesületet alapított. Később, miután az el­ső világháború alatt feloszlatott félévszáza­dos egylet 1929-ben újraalakult, s megnyílt a Magyar Ház, Apponyi Albert mondta az ünnepi beszédet. Ettől kezdve a Horthy­­korszakban az Egylet, az állítólagos apoli­­tizmus örve alatt, tulajdonképpen a magyar emigráció döntő többségét alkotó szocialis­ta és kommunista munkások ellen dolgo­zott. 1945 óta a virágzó egylet ismét a régi ala­pítók és dicső elődök nyomdokain halad. 1975. november 30-án díszközgyűlésen em­lékezett meg örökös elnökéről, Zichy Mi­­hályról. Betegsegélyező, egészségügyi, gaz­dasági, kulturális és társadalmi tevékeny­sége méltó a százötven esztendővel ezelőtt Párizsban dolgozó, a magyar—francia ba­rátság elmélyítésén 'buzgólkodó és a sza­badság lángját élesztgető elődökhöz. Bajomi Lázár Endre 5

Next

/
Thumbnails
Contents