Magyar Hírek, 1976 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1976-07-17 / 15. szám
t Magyarok Észak-Amerikában IV f BSRlSKr Haraszthy Ágoston emléktáblája a kaliforniai Sonomában BUENA VISTA RÁNCUK, SONOMA COUNTY, CALIFORNIA: RESIDENCE OF A. IIARAKKTIIY. Haraszthy Ágoston kaliforniai lakóhelye, a Buena Vista farm (A. Haraszthy: Grape Culture, Wines and Wine-making c. műve nyomán) Novotta Ferenc reprodukciói A kaliforniai szőlő atyja Bölöni Farikas Sándort elsősorban a XIX. század nagy eszményei érdekelték. Ám ezzel párhuzamosan Amerika a gazdasági, kereskedelmi figyelemnek is a középpontjába került. Ennek az érdeklődésnek jellegzetes megtestesítője volt Haraszthy Ágoston. 1812-ben születet nemesi családban, amely az Umg megyei Mokcsáról eredt — ezért használta néha a xnokcsad előnevet. Haraszthy családi ága a bácskai Futtákra került, maga Haraszthy is innen származik. Jogi pályára készül, de aztán testőr lesz belőle, s a főhadnagyi rangig viszi fel. Kedveld a német, francia, angol útleírásokat, s amikor összeismerkedik két amerikai turistával, Wi ttokkal és HisilippeL, nagy terv születik az agyában. Unokaöccsével, Halász Károllyal — aki a későbbiek során végképp letelepszik Amerikában — útnak indul 1840. március 3-án. Hamburgból a „Sámson” nevű vitorlás postahajón 42 nap 'alatt New Yorkba érnek. A Mississippibe ömlő Wisconsin folyó vidéke nagyon megtetszik Haraszthynafc. Eldönti, hogy itt telepszik le. Elhatározásában nyilván hatással volt rá egy korábbi élménye is. „A hajó utasai között a két magyar megismerkedett egy Adolf Rentdorff nevű némettel, akinek fivére Illinoisban lakott. Ez a német egy akkor népszerű könyvet olvasott, a valamikor híres író, Friederick Marryatt egyik munkáját, amelynek címe »A diary in America« volt, 1839-íben jelent meg. Ebben a köny vben a szerző leírja azt az útját, amelyet Wisconsinban tett, a Pox Riveren Green Baytől Fort Winnebagóig és Prairie du Chienig. Lelkes szavakkal írja le a gazdag vidék kincseit, egészséges éghajlatát, jövendőbeli lehetőségeit. A 'leírás egészen elbűvölte Haraszthyt s bár félig-meddig az volt a szándéka, hogy a már akikor is sokat emlegetett Floridába megy szerencsét próbálni, ezt a gondolatát elejtette és elhatározta, hogy Wisconsin olyant ragyogó színekkel leírt vidékével fog először kísérletezni. Meg is egyeatek a némettel, hogy odamennek, lehetőleg annak bátyjával együtt. Az új paradicsom földje azonban már el volt foglalva, úgyhogy a három jövevénynek pénzért kellett venni egy kis darab földet a már oitt élő amerikai telepestől. Mikor a két Rentdorff fivér is csatlakozott hozzájuk, megépítették a gerendafcunyhójukat és hozzáláttak az új élethez.” (Vasváry Ödön cikke nyomán.) „Földmérőt fogadtunk a házihelyek s utczák kimérésére; a madisoni hírlap útján mindenféle mesteremberek hivattak meg s a bevándorlók szinte hírlapok által letelepedésre szólíttattak fel stb. A munka folyton folyt, épület épület után emelkedett, s már látszott a város létesülése, de neve nem volt még. Angol barátom ezt reám bízván, én gyönyörű környéke tekintetétől Széptájnak keresztelem, melly nevet jelenleg is viseli, s az országgyűlésen is az épülő városok soráb e név alatt jegyeztetett be. Mihelyt az első ház felépült, barátom tüstént ebbe költözött nejével, a gyermekeivel. Csakhamar három emeletű nagy vendéglő s egy tágas iskola építtetett, egyszóval a néhány hót előtt csendes vidék egyszerre élénk helylyé változott. A bevándorlók minden irányból jövőnek, a folyón rendes kompjárás állíttatott fel, s nem siker nélkül, mert a komp is mindennap szép pénzt keresett. A leendő várostól három mérföldre fűrész- és őrlőmalom építtetett.” (Haraszthy Ágoston.) „Nemsokára megismerkedtek egy Robert Bryant nevű angollal, akivel meglátogattak egy helyet, amelynek megvételét az angol igen melegen ajánlotta. Ez a hely volt az, amelyen ma Sauk Oily, a valamikori Town Haraszthy, az első xnagyaralapítású falu áll. Tulajdonosai Haraszthy és Bryant lettek, akik közösen ezer dollárt fizettek a területért.” A siker nem marad el: a település fejlődésnek indul, még gőzhajót is vásárolnak a kereskedés lebonyolítására. — Haraszthy Ágoston Útikönyvében Haraszthy pontos statisztikát készít Amerika gazdasági életéről, export-import forgalmáról és árairól, részletes demográfiai táblázatokat állít öszsze a lakosság és rabszolgák számának alakulásáról, valamint az országban látott új gépekről (gőzkapa, gyalu-gép, szegverő-gép, cséplő-gép stb.). Ezenfelül jó tanácsokat ad a kivándorlásra készülőknek, hogy Amerika melyik részén érdemes letelepedni. A virágzó gazdaság ellenére Haraszthy nem sokáig lakik a róla elnevezett településen. „Elintézvén Wisconsinban levő új birtokomat illető némelly ügyeimet, a hazautazásra tevék rendeléseket... Amerikába csupán azon czélból utaztam, hogy saját szemeimmel vizsgálhassam e magasztalt országot, s távol valék azon gondolattól, ott magamnak birtokot szerezni, vagy letelepedni; de nem tagadom, miképp azon fenhéjázó remény kecsegtete, kereskedési kapcsolatba hozni honomat Éjszak-Amerikával. E reményemet mindinkább valósulni hivém, midőn tapasztalni kezdőm, hogy hazám készítményei s termékei közül némellyekre szükséges van az egyesült statusoknak; ide tartoznak: a kender, eperjesi négynyüstös vászon, varrott gabonazsákok, erdélyi s pesti pokrócok, bor stb. Nem mulasztók el tehát semmi alkalmat, egy társaságot alapítani, melly azon világrészben egészen ismeretlen Magyarországgal kereskedési viszonyokba lépne.” 1841. december 4-én száll fel az „Ontario” postahajóra, s már 1842. január 12-én odahaza van. Ám ott sem marad sokáig: eladja bácskai birtokát és családjával együtt visszamegy Wisconsinba. Később pedig tovább költözik Kaliforniába, s ott folytatja gazdaságfejlesztő tevékenységét. Vaskos kötetet ír a szőlőfajtákról, szőlőművelésről, a borokról és azok kezeléséről. Rengeteg ésszerű javaslattal áll elő. Többek között javasolja, hogy a bortermelők részére legyen San Franciscóban egy ügynök, az intézze az adás-vételt. Hasznos kereskedelempolitikai tanácsokat fogalmaz meg, amelyek világpolitikai tájékozottságra és helyzetfelismerésre vallanak. ... „Az ő munkásságának köszönhető, hogy Kalifornia szőlővel beültetett területe az 1860-ban létezett 7000 acre-ről 1960-ra 460 000 acre-re növekedett. S ő a kaliforniai szőlőkultúra atyja az, aki Kaliforniát az Egyesült Államok szőlőskertjévé varázsolta ugyannyira, hogy manapság a kaliforniai szőlősgazdák mintegy 140 millió dollár jövedelmet élveznek termékeikből, s hogy bortermésük az évi 600 millió litert meghaladta. Haraszthynak köszönhető, hogy napjainkban az Egyesült Államok összes borfogyasztásának 85 százalékát Kaliforniában termelik. Mindezekért Kalifornia Állam Szenátusa felkéri polgárait, csatlakozzanak ahhoz a tiszteletadáshoz, amit most maga is kifejez Haraszthy Ágoston emléke iránt. (Szántó Miklós.: Magyarok a nagyvilágban.) A fenti elismerő sorokkal Kalifornia állama összegezte Haraszthy érdemeit a szőlő meghonosítása terén. Haraszthy nem sokáig marad Észak-Amerikában 1869-ben Nicaraguába költözik, ott is hal meg még ebben az évben; 1869. július 22-én kilovagol, s nyomtalanul eltűnik. Alakja érdekes színfoltja az Észak-Amerikában járt magyaroknak. Munkásságát, életét ma is ismerik Magyarországon és az Amerikai Egyesült Államokban. Hajdani intelmei máig hatóan érvényesek: „Véleményem szerint minden szerző túloz, aki tanácsolja a kivándorlást, mert ez mindig csiklandós állapot. Sok ember elragadtatva, aranyhegyeket képzel, s Amerikába érkezvén, csalódnia kell, mert kívánatai meghaladják a lehetőséget, akkor boldogtalannak érzi magát, nemcsak azért, mert fenhéjázó reményei nem teljesültek, de azon okból is, hogy elhagyá lakát, megszokott házi kényelmeivel, el ételeit, s társaságos életmódját, elhagyja rokonait, és most idegen és hideg emberek közé juta. Én részemről senkinek nem fogom javasolni az ok nélküli kivándorlást...” „MICSODA DRÁGA FINOM EGYLET!” Jegyzetek Molnár Sándor Magyar sors francia földön (a párizsi Magyar Akadémia kiadása, 1932) című könyvében egy kis fejezetben visszapillant a Párizsi Kölcsönösen Segélyező Magyar Egylet történetére, s azt mondja róla, hogy ez a múlt „színes... változatos ... nagyszerű”. A megállapítás tökéletesen helytálló. S ez az érdekes, sőt iz-A Tárogató című kézzel írt újság első száma uKÍ.VM.ap . TAR0 /' IC '* e' /yo A* TARTALOM. Veter vuißj. <&/****+* '<uaa*'T»*J04Arp ff* yr ■,Pb rtéU. • C4y ft**do/* 2» PAKiS 4et* Katv bu NÓihIj ab*J***f *■' fírt • %** «’» diai «• **/> & ylw» »tdZnt-ZsD, galmas és tanulságos múlt megérdemelne már egy komoly tanulmányt, mert eleddig csak tiszavirág életű hírlapcikkek és megható, de nem tudományos igényű szépírói megemlékezések elevenítették fel tevékenységét. Természetesen e helyt és most én sem vállaikozhatom másra, mint néhány töre/ í’H'r dékes megjegyzésre, vázlatos visszapillantásra, abban a reményben, hogy talán buzdítást merít belőle a jövő monográfusa... A kezdetről roppant becses mű tájékoztat. Az a Garay Antal írta, akiről lexikonjaink nem beszélnek, és akinek a könyve nagy ritkaság. 1914-ben adta ki Gyomén Kner Izidor, Párizsi és hazai forradalmi emlékeim (1848—49) címmel. A kéziratot Garay Ákos — Antalnak a fia és Jánosnak, az ismert költőnek az unokaöccse —, rendezte sajtó alá. A rövid előszó kelte: Tolna, 1914. július 1. Valószínűleg a világra zúduló vérzivatar miatt merült feledésbe a szép kis könyv. Pedig nagyon értékes tanúságról van szó: az 1822-ben Szekszárdon született Garay Antal ugyanis a „szabadság honába vágyódott”, s a kor szokásához híven, gyalog ment Párizsba, ahol részt vett a februári forradalomban, s amikor kitört a hazai revolúció, hazasietett verekedni. Kint megindította a Tárogató című, kézzel írott újságot, amely néhány példányban jelent meg. Az első szám kelte: 1847. november 4. Ebből, meg a szintén másolatban közölt, Bucsánszky Bertalan által kiállított tagsági jegyből tudjuk, hogy a Párizsi Magyar Jótékony Egylet 1846. szeptember 13-án, az igazolvány kiállításának napján, már működött (egy másik igazolvány, amely egy bizonyos Párái Antal nevére lett kiállítva, már eddig is ismert volt). PKSME ma is i. vedt***** . fd/dt» *» nrndtfA" t~dd. a .rét büszkén hirdeti levélpapírján és a Franciaországi Magyar Szó címfején: Fondée en 1846. A Tárogató 1. száma különben Magyar ünnepély Párizsban címmel beszámol egy rendezvényről, amelyet kisasszony hava (azaz szeptember) 13-án tartottak, s ahol „szónoklatok és szavalatok történtek”. A tudósításban benne van, hogy „ezen a napon volt egy éve, hogy a magyarok jótékonyság céljából egyesültek”. Ezt, — hála a derék Garay Antalnak, aki Dobsa Lajossal, Hugó Károllyal és a többi szabadságszomjas magyarral ott volt a híres városházi Ijjntetésen, amikor Lamartine üdvözölte a magyarokat — pontosan, napra tudjuk! Ezt a Garay Antal-féle művet, tudtommal az Egylet eddigi krónikásai közül senki sem említi. Furcsa azonban, hogy a közismert Táncsics útinaplót sem idézik, pedig a magyar munkásmozgalom bátor úttörője megemlíti, hogy amikor 1846-ban Párizsban járt, nemcsak érintkezésbe lépett Báthoryval, az ottani magyar iparoslegények vezetőjével, hanem el is ment a híres Café du Danemarkba, ahol gyűléseiket tartották (a Dán Kávéház és Szálló sokáig nevezetes magyar központ volt: itt székelt Teleki László diplomáciai missziója is!). Bölöni György kitűnő Hallja kend, Táncsics-ában elmondja, hogy a magyar forradalmár beszélte rá a legényeket, alakítsanak egyletet. A tagok névsorába Táncsics nevét írták elsőnek, ő pedig felajánlotta a munkásoknak kiadásra Liszt keresztényszocialista barátjának, Lamennais-nek, Liszt Egy hívő szavai című műve fordítását — 40 frank tiszteletdíjért... Hogy a frissen alakult, a 48-as forradalom szabadságeszményétől áthatott fiatal egyesület milyen kapcsolatban volt az ak-
