Magyar Hírek, 1976 (29. évfolyam, 1-27. szám)

1976-07-17 / 15. szám

„A VALÓSÁGOT HALLANI”

Beszélgetés D. Káldy Zoltán evangélikus püspökkel amerikai és kanadai útjáról

D. Káldy Zoltán, a Magyarországi Evangélikus Egyház vezető püspöke a közelmúltban egyhónapos látogatást tett az Egyesült Államokban és Kanadában. Hazatérése után felkerestük a magyar evangélikus egyházi élet vezető személyiségét, és megkértük, tájékoztassa a Magyar Hírek olvasóit útjának céljáról és fontosabb állomásairól, eseményeiről.

— Most harmadszor jártam Amerikában — kezdte D. Káldy Zoltán —, látogatásom azonban ezúttal nem az Egyesült Államokban és Kanadában élő evangélikus magyaroknak szólt. David Preus püspök úrnak, az Amerikai Evangélikus Egyház vezető püspökének a meghívására az Egyesült Államok négy államában: Minnesotában, Illinoisban, Észak-Dakotában és Nebraskában jártam.

— Mi volt Preus püspök úr meghívásának közvetlen célja?

— A püspök úr egy mondatban foglalta össze meghívásom célját: a valóságot akarjuk hallani. A tömör mondat megértéséhez el kell mondanom, hogy az amerikai evangélikus egyházi köröket — papokat és hívőket egyaránt — őszintén érdekli a kérdés: a szocializmust építő Magyarországon milyen az egyház helyzete, az egyház miképpen működik együtt az államvezetéssel, egyáltalán milyen életlehetőségei vannak a szocialista körülmények között.

— Püspök úr, milyen fórumokon szólhatott az amerikai evangélikusokhoz?

— Az említett négy állam területén, majd Kanadában mintegy negyven előadást tartottam, háromszor szerepeltem élő adásban televíziós kamerák előtt, öt gyülekezetben prédikáltam, több sajtókonferenciát tartottam, Chicagóban nyári egyetemen, Blaire-ban teológiai konferencián álltam a hallgatóság előtt. Minden előadás után a kérdések sokaságával árasztottak el, s ezek a kérdések nemcsak az egyház helyzetére vonatkoztak, hanem az egész mai magyar életre, a társadalmi, gazdasági, politikai viszonyokra is.

— Milyen kérdések hangzottak el leggyakrabban a hallgatóság részéről?

— Mindazt, amit a magyarországi egyházak helyzetéről elmondtam, rendkívüli érdeklődéssel fogadták hallgatóim. Feltártam hallgatóim előtt, hogy Magyarországon az egyház nem keveri a marxista—leninista ideológiát a saját tanításaival, de felelősen segíti a szocialista társadalom építését, amit igazságosabb társadalmi rendszernek tart, mint a korábbi, úgynevezett keresztény Magyarország társadalmi berendezkedését. Meglepetéssel hallgatták, hogy Magyarországon az

egyház az állami iskolákban fakultatív alapon hitoktatást végez, hogy a Magyar Rádióban az egyházak rendszeresen tartanak istentiszteleteket, hogy a Biblia új fordítását állami nyomda, az Egyetemi Nyomda adta ki nagyon szép kiállításban. Ezt az új Bibliát egyik televíziós adásomban fel is mutattam a kamerák előtt. Szinte hihetetlennek tartották, hogy a magyar egyházi hetilapokat a politikai, irodalmi lapokkal együtt árulják a hírlapárusok, valamint azt, hogy Magyarországon mindenki szabadon járhat templomba.

— Említette, püspök úr, hogy a hallgatóság nemcsak az egyház, hanem az egész társadalom helyzete iránt is érdeklődött.

— Igen sok kérdést kaptam a magyar nép mai életével kapcsolatban. Elmondtam, hogy a mai Magyarországon megvalósult a társadalmi egyenlőség, amiről korábban beszélni sem lehetett. Érdekelte a hallgatóságot társadalombiztosítási rendszerünk, amelyről már törvény intézkedik, az ingyenes egészségügyi ellátás, amely az ország minden lakójára kiterjed. Kérdések hangzottak el azoknak a dolgozó nőknek a helyzetéről, akik gyermeket szülnek, s meglepetést keltett, hogy nálunk három évig otthon maradhatnak, s közben jelentős támogatást kapnak. A 15 év alatt felépült egymillió lakás épp oly élénk érdeklődést keltett, mint az egyetemi oktatás kedvezményei, mert az egyetemi tanulmányok Amerikában általában nagy terheket rónak a családokra. Hosszas és tartalmas beszélgetéseket volt alkalmam folytatni a magyarországi kulturális életről, a színházról, az irodalomról és a tudományos életről. Csaknem minden alkalommal elhangzott a kérdés: mi van a vasfüggönnyel? — jelezve, hogy az amerikai ember tudatában még ma is él ez az idejemúlt fogalom. Válaszképpen elmondtam, hogy az elmúlt évben már tízmillió külföldi turista lépte át ezt a „vasfüggönyét, s hárommillió magyar turista járt külföldön.

— Egyházi vezetőkön és hívőkön kívül találkozott-e püspök úr politikai, gazdasági személyiségekkel?

— Igen, találkoztam. Észak-Dakota kormányzója, Arthur A. Link úr fogadott s igen értékes beszélgetést folytattunk a békéről. Ugyancsak Bismarckban, Észak- Dakota fővárosában fogadott Erikson ún, a Legfelsőbb Bíróság elnöke, és felkért, hogy tartsak előadást a Legfelsőbb Bíróság tagjainak. Az ottani Rotary Clubban üzletemberek és gazdasági vezetők előtt tartottam előadást. Látogatásomnak és előadásomnak élénk sajtóvisszhangja volt. Még most is érkeznek lapkivágások a velem készült interjúkról. A sajtó hangja korrekt volt, nem tapasztaltam ellenséges indulatokat, s az a körülmény, hogy a vezető lapok előítéletek nélkül kö-D. Káldy Zoltán, (jobbról) a minneapolisi Augsburg College elnökével, Oscar Andersonnal

zölték szavaimat, arra enged következtetni, hogy előadásaimat hitelesnek fogadták el.

— Püspök úr, Kanadába is ellátogatott.

— Látogatásom idején ülésezett a kanadai Saskatoonban a genfi székhellyel működő Lutheránus Világszövetség egyik bizottsága, az Egyházi Együttműködési Bizottság, amelynek egyik alelnöke vagyok. Az ülésen elhangzott a Világszövetség európai titkárának jelentése a szocialista országokban működő evangélikus egyházak helyzetéről. A Világszövetség dán származású európai titkára saját tapasztalataira támaszkodva, a valóságnak megfelelő képet adott az egyházak életéről. Ehhez a jelentéshez fűztem korreferátumot. Örömmel tapasztaltam, hogy az egyházi élet vezetői egyre tisztábban látják az egyházak helyzetét a szocialista világban. Az európai titkár beszélt a helsinki értekezlet záródokumentumáról, s a tanácskozás határozatot fogadott el arra. nézve, hogy felhívással fordul az európai evangélikus egyházakhoz: tegyenek meg mindent a helsinki határozat megvalósulása érdekében — fejezte be a Magyar Híreknek adott nyilatkozatát D. Káldy Zoltán, a Magyarországi Evangélikus Egyház vezető püspöke.

Baróti Géza

• V

* <W

<r

j '

l>

f

Ülésezett az

Előző számunkban beszámoltunk róla, hogy az országgyűlés nyári ülésszaka három kérdéssel foglalkozott: megvitatta és elfogadta a múlt évi költségvetés végrehajtását, törvényt hozott az élelmiszerekről, és meghallgatta a munkaügyi miniszter elemzését a munkaerőhelyzetről.

Havasi Ferenc, a minisztertanács elnökhelyettese a kormány gazdaságpolitikai intézkedéseivel foglalkozott, különös tekintettel az áruellátásra. Nem kis gondot okoz az áruellátás helyzete — hangsúlyozta. Ilyen körülmények között a gazdasági folyamatok kézben tartásának, irányításának jelentősége mellett a közhangulat formálásának szerepe is megnő. Rég elmúlt az az idő, amikor a társadalom gondolkodókra és végrehajtókra oszlott. Az irányítás minden szintjén ösztönözni kell a gondolati bátorságot, a tudatosságot, az alkotó munkát, a határozatok végrehajtásában való egységes, fegyelmezett részvételt.

A változó valóság és a változó körülmények régi igazságok és kialakult elképzelések ismételt átgondolására is alkalmasak. Lezárult az olcsó nyersanyag időszaka, s munkaerőforrásaink is beszűkültek. A nyersanyagok világpiaci árainak mai magas szintje tartósnak ígérkezik, egyúttal a beszerzési lehetőségek is megnehezültek.

Az új világpiaci árak kedvezőbb gazdaságossági megítélés alá vonják hazai ásványvagyonunk egy részét, amelynek kiaknázása a régi alacsony világpiaci árak mellett valóban gazdaságtalan lett volna. Földtani kutatásaink előrehaladásával arányosan ma már többet tudunk az energiahordozó, a fémhordozó, az ásványbányászati és építőipari ásványi vagyonúnkról. Igaz, hogy a jövőben is külföldön kell beszereznünk a szükséges nyersanyagok jelentős részét, de nem árt helyzetünk ezen árnyalatbeli változását figyelemmel kísérni.

A XI. pártkongresszus nagy jelentőségű megállapítása volt, hogy a föld nemzeti

kincs, s ez nemcsak a tulajdonviszonyok szempontjából igaz, hanem úgy is, mint értékképző, vagy értéket adó természeti forrás. Ezért is helyes az a törekvés, amely a termőföld értékeinek maximális kihasználásán túl célul tűzi ki a mezőgazdasági termékek minél értékesebb termékké való feldolgozását, ami megnöveli a számunkra előnyös, gazdaságos értékesítés lehetőségét.

Változatlanul igaz, hogy termékeinkben minél nagyobb értékű szakmunkának és szellemi tevékenységnek kell megtestesülnie. Ez azonban nem azonos a több élőmunkával. Nem szólva arról, hogy az eltelt 15—20 év alatt lényegesen értékesebb, drágább lett nálunk is a munkaerő. Nem könynyű és olcsó a technikai beruházás sem, de gondoljunk arra, hogy milyen sok irányú társadalmi gondoskodással lehetséges, mondjuk, egy ezertagú munkáskollektívát előteremteni.

Egyik fontos feladatunk a szakképzettség, a termelési kultúra szintjének emelése, hogy képessé tegyük dolgozó kollektíváinkat a tudomány és az élenjáró gyakorlat befogadására, sőt továbbfejlesztésére.

Havasi Ferenc befejezésül az 1976-os év első öt hónapjának biztató gazdasági eredményeiről szólott. — Az elfogadható start előnyeit — mondotta — nem szabad sem túl-, sem lebecsülni. Az indulással járó nehézségek, a tervkészítések, az egyeztetések munkáin túlvannak a vállalatok, s figyelmüket jobban tudják a termelés kérdéseire összpontosítani. Biztos, hogy mindent megtesznek az 1976-os terv teljesítéséért.

A magyar törvényhozás első ízben tárgyalt élelmiszerekről szóló átfogó törországgyűlés

vényt. Dr. Romány Pál mezőgazdasági és élelmezési miniszter hangsúlyozta, hogy a törvényjavaslat a fogyasztói érdekeket helyezi a szabályozás középpontjába. Ezért szigorítja az élelmiszeripari üzem létesítésének élelmezés-egészségügyi és műszaki feltételeit, az élelmiszer-előállítás személyi, tárgyi és minőségi követelményeit. Kibővíti a javaslat az előállítóknak a fogyasztók tájékoztatására vonatkozó kötelezettségeit. Fontos elve a javasolt szabályozásnak, hogy az előállítással, a forgalmazással és az ellenőrzéssel kapcsolatos szabályok minden élelmiszerre, tehát minden ételre és italra, valamint minden élelmiszer-előállító tevékenységre és — felügyeleti hovatartozásukra tekintet nélkül — valamennyi élelmiszer-előállító szervre és személyre vonatkoznak. A törvényjavaslat alapvető célja az ember egészségének védelme.

Az élelmiszerek előállítását hazánkban zömében állami iparvállalatok, 14 iparágon belül mintegy 200 vállalat végzi. Továbbra is az állami ipar elsődleges feladata marad az élelmiszerek döntő többségének az előállítása. A törvényjavaslat értelmében

azonban az állami gazdaságok, a mezőgazdasági termelőszövetkezetek és egyéb szövetkezetek, valamint a gazdasági társulások is folytathatnak élelmiszer-előállító tevékenységet, mint ahogyan a kisiparosok is.

Jelenleg Magyarországon majdnem kétszer annyi élelmiszert fogyasztunk, mint a felszabadulás előtt, és ami legalább enynyire lényeges: ez a növekedés nem az egyik vagy másik osztály, réteg kiváltsága, hanem általánosan jellemzi népünk táplálkozását. Népgazdasági exportunk több mint egyötödét mezőgazdasági és élelmiszeripari áruk adják. Magyarország mezőgazdasági termelésével is részt vesz a nemzetek közötti munkamegosztásban.

Nehéz feladatok állnak előttünk, de a bizalom légköre elősegíti a kérdések megoldását. A bizalomra alapuló közhangulat kialakításának szerepéről beszélt felszólalásában Havasi Ferenc, a minisztertanács elnökhelyettese is, amikor megállapította, hogy e fontos politikai munkából a Hazafias Népfront jelentős részt vállalt.

Pethő Tibor

I

Púja Frigyes külügyminiszter (jobbról) Knud Andersen dán külügyminiszter meghívására Dániában hivatalos tárgyalásokon vett részt.

MTI — Külföldi Képszolgálat