Magyar Hírek, 1976 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1976-07-03 / 14. szám
Háromszor jött haza. Először amikor — 1965- ben és 66-ban — két ízben egymás után testi valójában hazalátogatott, és magával hozta nagy regényét. Másodszor a hamvait hozták el, és temették testvére sírjába. Harmadszor és örökre akkor tért haza, amikor irodalmi és képzőművészeti hagyatéka férje, Gergely Tibor és fiai jóvoltából a magyar múzeumokba került. Most a csupamárvány budavári palota egyik legszebb termében állította ki a Nemzeti Galéria Lesznai Anna képeit, hímzésterveit és meseillusztrációit, a képek között magatervezte címlapokat, verskéziratokat, leveleket, fényképeket: egy gazdag életmű keresztmetszetét és dokumentumait. Sokrétű életmű ez, és mégis egységbe foglalható, mert egyetlen mesevilágot jelenít meg, akár kép, akár vers, akár hímzés, akár mese alakjában ölt formát. Ihletéi a szülőföld, a zempléni táj, a rajta nyüzsgő élőlények: emberek, állatok, a körtvélyesi kert buján termő növényzete. Nem idilli ez a mesevilág. Nála még a gyermekkor édene sem idill, hanem a gyermeklélek szorongással és félelemmel teli magára ébredése, ijedt-boldog rácsodálkozás a világra, a dolgok ősi lényegének feltalálása a természetben, a kertben. A kert, Lesznai Anna kertje nem hasonlít az angol vagy francia parkok exkluzív szabályosságához; a buja tenyészet ez, melyben minden létezőnek köze van egymáshoz, és mindegyik egyegy mesetitkot rejt magában. Ez a mesekert elevenedik meg a Lesznai Anna képein és hímzésein tobzódó tarka színekben, a stilizált virágokban, kedves népi figurákban, s az emberrel együtt élő kezes állatokban. Mezőkövesdi parasztasszonyoktól tanult hímezni, az ő ösztönös forma- és színérzékük, általában a magyar népművészet termékenyítő hatása a nagybányai és párizsi festőiskolákon tanultak után is mindvégig a legerősebben nyomta rá bélyegét munkásságára. Pedig korán el kellett szakadnia művészete két éltető forrásától, a kerttől és a népművészettől. Életrajzi regényében az éden elvesztésének előérzetére így kiált fel egy helyen: „Eh mit, az ember jól megnéz mindent, aztán becsukja a szemét, és magával viszi..Valóban így tett, mindenhová magával vitte a szülőföldet, az ősi házat, melyben a házigazda és vendégei még híven őrizték a dzsentri szokásokat, magával vitte a kis falu kedves egyszerű figuráit, és mindenekfelett a kertet, úgy, ahogyan a gyermek tiszta szemével látta. Ezzel a poggyásszal szívesen látott vendég volt a századelő magyar szellemi életének haladó csoportosulásaiban. Pályája hosszú, bonyolult korszakot ível át a századfordulótól a hatvanas évekig: sorsfordulók, világégések, életformák változásai jelzik állomásait. Most ennek az érdekes pályának legfontosabb dokumentumait is együtt találjuk a Nemzeti Galéria kiállításán. Ady melegen dedikált fényképe és könyvei, a Huszadik Században Lesznai verseiről írt elismerő bírálata tanúskodnak arról, hogy kapcsolatuk több volt mint a fiatal pályatársnak kijáró udvarias gesztus. Ady Endre a nagy költőígéretet, és Jászi Oszkár élet- és munkatársát is tisztelte Lesznai Annában. Neki pedig, mint egész generációjának Ady jelentette a legelhatározóbb szellemi élményt. A kiállítás egyik dísze az Adynak hímzett párna, melyet ugyanazokból a motívumokból tervezett meg, mint a Ki látott engem? és A Magunk szerelme első kiadásának borítólapjait. Ezek most Balázs- és Bartók-címlapok társaságában ugyancsak ott láthatók a kiállításon. A Nyugathoz, melynek indulásától fogva munkatársa volt, unokabátyja, Hatvány Lajos révén került. De verseivel maga biztosított magának helyet a Nyugat első költőgenerációjának élvonalában. Elsők közt csatlakozott a Balázs Béla és Lukács György baráti társaságából kifejlődött vasárnapi körhöz. A mese-szimbolika és általában az absztrakciók iránti érzéke, a világ gondolati megélésének igénye korán felébresztette filozófiai érdeklődését. Az ő feljegyzéseiből és visszaemlékezéseiből ismertük meg leghitelesebben ezt a jelentős vitakört, melynek Lukács és Balázs mellett olyan tagjai voltak, mint Fülep Lajos, Mannheim Károly, Antal Frigyes, Hauser Arnold, Tolnay Károly — és nem utolsósorban Bartók Béla. 1911-ben a modern törekvésű képzőművészek, a Nyolcak kiállításán voltak először láthatók azok a színgazdag Lesznaihímzések, melyeknek fennmaradt darabjaiban a mostani kiállítás látogatói gyönyörködhetnek. Mint Jászi feleségének és a Tanácsköztársaság aktív részvevőjének 1919- ben Lesznainak is emigrálnia kellett. Első emigrációjából, Béesből még többször ellátogatott az időközben Csehszlovákiához csatolt Körtvélyesre. Itt találkozott ekkoriban a hazai baloldal az emigrációba szakadt társakkal. Később, a harmincas években, mikor Lesznai Anna visszaköltözött Magyarországra, Körtvélyes visszanyerte régi, háború előtti szerepét: fiatal írók, festők, költők népesítették be ismét a sokszázados parkot, mintegy menedéket keresve benne az új háború sokasodó árnyai elől. Az emberi értékek megőrzésének makacs vágya szól a tragikus sorsú Fenyő László verses leveléből is, melyet a harmincas évek végén küldött Lesznai Annának Körtvélyesre: csókoltatom az alkonyat beérett illatú páráit az augusztusvégi Ondóvá felett. Második emigrációja 1939-ben kezdődött Amerikában és sokkal nehezebb volt az elsőnél: az európai nácizmus és a világháború borzalmaitól megmenekült ugyan, de lételemétől, a hazai levegőtől, a hazai barátoktól megfosztotta a nagy távolság. Am pályájának ez az utolsó szakasza sem volt terméketlen. Még tudott új hímzési technikát és stílust Jcezdeni. Festeni és tervezni tanított amerikai iskolákban. A tervezés művészete címmel egyik előadássorozatának magyar szövegét most adta ki a Hatvány Lajos Múzeum. Költői oeuvre-je is gazdagodott néhány szép őszikével, és befejezte nagyszabású családregényét, a Kezdetben volt a kert-et, mely az első világháborút megelőző magyar társadalom páratlanul gazdag és hiteles tablóját vetíti elénk, és visszavezet a sokoldalú művészi élmény ősforrásához. 1965-ben, nyolcvanéves születésnapján még népes baráti gárda köszönti a távol élő Lesznai Annát. Ott láthatjuk a kiállításon Lukács György, Tersánszky J. Jenő, Füst Milán, Gellért Oszkár, Berda József és mások meleghangú üdvözleteit, majd a két hazalátogatás dokumentumait: a két rég látott barát, Lesznai és Lukács találkozását megörökítő fényképet, Lesznai Anna boldog beszámolóit a hazai fogadtatásról. A kiállítást, melyet nagy hozzáértéssel és együttérző szeretettel R. Bajkai Éva rendezett, most naponta ezrek látogatják, és jogos büszkeséggel döbbennek rá, milyen gazdag, sokrétű és milyen korszerű volt a századelő magyar szellemi élete, melyben Lesznai Anna művészete ilyen dúsan és máig frissen kivirágzott. Vezér Erzsébet Balról jobbra: Ortutay Gyula akadémikus, Jászi András és Gergely Tibor a kiállítás megnyitóján Beöthy Ottó a Magyarok Világszövetségének nyugalmazott főtitkára a kiállításon. A háttérben Lesznai Anna képe a harmincas évekből özv. Hatvány Lajosné, dr. Szabó Zoltán, az MVSZ főtitkára és Molnár István, az MVSZ főtitkárhelyettese Gyömrői Edit és Kelen Jolán a kiállításon Jobbra fent: Mese az eperszemnyi szívről. „A királylány elindul” illusztrációból, 1919 Falusi mulatság. 1925 körül
