Magyar Hírek, 1976 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1976-07-03 / 14. szám
„Káptalan utca 3: köríves fakapu, egy nagy udvarban Dézi kutya csahol. Jobbra egy szerény házsor, balra a presbitérium, a jövő múzeuma, kívül a négytornyos székesegyház, egy csodasárga barokk palota... távolabb a Tettye örökzöld kúpja. ,lme egy ötéves gyerek emlékei. Hatvan év múlva láttam viszont szülővárosomat, hűségesen hasonló, de ugyanakkor más! A régi hagyományok kultúrértékei és a modern civilizáció vívmányai együtt élnek, harmonikusan. Űj városnegyedek, utak, középületek, fiatalság, zsongó tevékenység, bátor, törekvő realizációk, haladás és siker. öt-, húsz-, vagy százéves, Pécs város népe fiatal, mosolygó és bizakodó. V. Vasarely.” Tömeg a Káptalan utca 3. előtt. Tömeg a kertben. A bejáratot eltorlaszolják az érdeklődők. Délelőtt 11 óra. A múzeumból kilép egy magas, szemüveges, egyenes tartású férfi. Tanáros megjelenésű, az ember iskolaigazgatónak hinné: Vásárhelyi Győző. Mögötte családja, rokonai, vendégei. A mikrofonok felé tart, útközben meg-megállítják, megszólítják: ismerősök, volt szomszédok. Dr. Molnár Ferenc kulturális államtitkár ünnepélyesen megnyitja a pécsi állandó Vasarely Múzeumot. A művész-tanár moccanatlan áll — a megnyitó ceremónia végéig. Az ö neve hangzik mindenütt, az ő műveit csodálják az egykori szomszédok és azok fiai, unokái. Szálfaegyenesen áll, a iszeme mosolyog. A sikert már megszokta, a szülőváros szeretetét még nem. ö mondja: — A művészet hosszú ideig a kiváltságosok, a gazdagok szórakozása volt. Az egyedi műalkotások megfizethetetlensége a tömegeket zárta ki a műélvezetből. Korunk feladata éppen az, hogy átvágjuk ezt a gátat, hogy új vizuális kultúrát teremtsünk a kirekesztettek számára. A technika, a sokszorosítás, az új anyagok segítségünkre vannak. Nem egyedi műalkotások létrehozatala a művész igazi feladata, hanem a segítségnyújtás a művészet elterjesztésében. Lakótelepek, városok, bérlakások sivárságát, látványát kell megnemesíteni a sokszorosító, terjeszthető, ismételhető műalkotásokkal. 1970: Gordes, Franciaország. 1976: Aix-en-Provence, Franciaország. 1976: Pécs, Magyarország. Ez a három időpont, ez a három hely őrzi Vasarely nevét önálló múzeummal. Bár nem helyes amúzeum szó. A didaktikus módszerrel megrendezett állandó kiállítások egyidejűleg múzeumok, műhelyek, iskolák is. Az új, vizuális kultúra központjai, amelyekben laikus és művész, tervező és építész egyaránt megtalálhatja azt, amit sok más kiállításon nem talál meg: a művészi tapasztalatok, eredmények átadását, közzétételét. Képekkel, számokkal, tervekkel. Vasarely életművét áldozta arra, hogy a képek, a látványok közkinccsé váljanak. A magyar kultúra vezető egyéniségeinek és Pécs város tanácsának közös érdeme, hogy felkínálták a lehetőséget: nyíljék Magyarországon Vasarely teljes életművét reprezentáló állandó kiállítás. És a mester érdeme, hogy a terv megvalósulása ilyen nagyszabású lett: saját művein kívül felesége, Claire Vasarely gobelinjeit és magángyűjteménye néhány darabját: Hans Arp, Yvarai, Pol Mara, Tomasello és mások egy-egy művét is a múzeumnak adományozta. A pécsi Vasarely Múzeum a művész és a közönségért dolgozó mecénás egyetértését példázza. Részletek Vásárhelyi Győző életrajzából: 1908-ban született Pécsett. 1928—29-ben Bortnyik Sándor „Műhély"-ében tevékenykedett. Már ez idő tájt a síkábrázolás térproblémái foglalkoztatták. 1949—50- ben megnyílt kiállításai már az érett művész letisztult formavilágát, a határozott művészi cél megvalósítását tükrözték. Ekkoriban érlelődött meg benne a művészet tömegek közötti elterjesztésének gondolata: „Bár áradna szét korunk teremtő művészete a tömegek között, hogy a szüntelen jelenlét erejével hasson, nevelje a szemet és az érzékenységet...” — mondotta ekkor. 1968-ban vette fel a kapcsolatot szülőhazájával. Ebben az évben negyvenkét szerigráfiát adományozott a pécsi Janus Pannonius Múzeumnak, a következő évben a budapesti Műcsarnok tartott gyűjteményes Vasarely-kiállítást. Akkor merült fel az állandó múzeum terve is. 1955 és 1975 között mintegy harminc jelentős kitüntetésben részesült. Megkapta többek között a Guggenheim-díjat, a francia Becsületrendet és jó néhány nemzetközi kiállítás nagydíját, 1971-ben pedig Győr város Becsület-díját. 1976-ban Pécs díszpolgárává avatta. — Hogyan érvényesül egy művész magyar volta, származása az életműben? — Azt mondhatnám, hogy meghatározó, de erről sokszor elfeledkezünk. Ki mondja manapság azt, hogy Bach német zeneszerző volt? Pedig német zenét írt. Azt hiszem, számomra ugyanígy jelentkezik a szülőföld. Mindaz, ami a magyar népművészetben és a képzőművészetben univerzális jelentőségű, a világ kültúrkincsét gazdagítja. Mindaz, amit szülőföldemről hoztam magammal, az ízlést, a színek harmóniáit — megpróbáltam beilleszteni a nemzetközi, egyetemes művészetbe. Ha sikerült — egyaránt vagyok magyar, francia és intemacionális. Hiszen a művészet az egész világon közös kincs. Sós Péter János A fali képen: Jászi Oszkár, Lesznai Anna, Madzsarné Jászai Aliz és Szabó Ervin . . . . Bojár Sándor felvetele 8
