Magyar Hírek, 1976 (29. évfolyam, 1-27. szám)

1976-06-19 / 13. szám

KERESZTURY DEZSŐ BAJOR NAGY ERNŐ Örömeink FIÚK A HÁZBÓL A gyermek örül fény, hang, mama, tej, mazsolák, eső, hó felfedezésének, ahogy jó abraknak az állat, ha dorombol, nyihog jó kedvében. Ami él, örül tavaszi termékenyülés, nyári növekedés, érett gyümölcs zamatának. örüljünk mi is az emberi jóknak: hogy kenyér sül, must forr, kedves a jó falat, szép a kaland, erők próbája, ital, tett oldódása, győzelem; hogy ruhád szép, csinos vagy, hangod kedves, munkád, házad, kerted tiszta; rendben a szerszám, a lelkiismeret. Valami lett kezünk nyomán, nem üzleti: lelki haszon. És a sugalmak! Megszólal bennünk a néma anyag, az ige testté lesz; ami érthetetlen volt, felfogjuk, ki is mondjuk, bár van, mit puszta szóval nem lehet kifejezni: szív, ész mögötti minőség; mélyebb az Ob-i, XJral-i forrásoknál. Hogyha jól teszel jót, csak magad örömére, és magként hull szét: hogy lehet a megszokott ripőkségnél nemesebben is! Mert az igaz szó, gondolat, tett jutalma csak a bennünk is élő rossz lebírása lehet. Néha úgy érzem: ez szép nap volt, bár semmi különös nem történt. Köszönd te is a pillanatot, melyben igaz magaddal voltál azonos, de még inkább ha mások közt lehettél példa. Ne avatkozz jó társak örömébe, ha csak nem ártanak. Tudjuk már, hogy a rend megszabja mindenkinek, mit tegyen. Mert nem a mienk csak életünk, indulatunk, türelmünk. Mindig adj, hogy a nagy folyam ne hordozód legyen, de részesed is. (Megjelent: Szép versek 1975, Magvető Kiadó) KOMORÓCZY GÉZA Sumer és magyar? A tanulmány első változata előadásként hangzott el az Eötvös Loránd Tudományegyetem Böcsészettudo­­mányi Karán, 1974. március 12-én. A hozzászólások és megjegyzések alapján kibővített tanulmány az Ün­nepi Könyvhétre jelent meg. A nagy érdeklődésre szá­mot tartó fejtegetésből most egy rövid részletet idé­zünk. Kimagasló történeti fontossága miatt, s mert legújab­ban a „sumer-magyarológus”-ok önmaguk igazolását lát­ják benne, külön kell szólnom a már említett tartanai (alsó - taté r laki) leletről. A jeles kolozsvári régész, Nico­­lae Vlassa, 1961-ben a késő-újkőkori bánáti (Vinca) kul­túra egyik telephelyén, egy áldozati gödörben, szertartási rendeltetésű tárgyak mellett három agyaglapocskát talált. Két táblán írásjelek voltaik, a harmadikon bekarcolt rajz. A rajz, az írásjelek, valamint a táblák felépítése közeli rokonságot mutatnak a Dél-Mezopotámiából (Uruk III b archaikus ásatási réteg, i. e. 3. évezred eleje) már régóta ismert archaikus írásos emlékekkel. A lelet egyértelműen bizonyítja, hogy Erdély földje az i. e. 3. évezred elején valami módon kapcsolatban állt Dél-Mezopotámiával, s ilyen értelemben igazolta, leg­alábbis főbb vonásaiban, azokat az úttörő megfigyelése­ket, amelyeket a 19. század végén Torma Zsófia tett, ész­revéve a saját erdélyi újkőkori leleted és a közel-keleti emlékanyag párhuzamosságát. Persze ami a részleteket illeti, Torma Zsófia következtetései mára 'már nagyrészt elavultak, s bizonyos megállapításait az újabb kutatások kifejezetten megcáfolták. Mindez azonban nem csökkent­heti a jeles régésznő tudománytörténeti érdemeit. Ezek lényege abban áll, hogy ő volt az első, aki az erdélyi új­­kőkort Elő-Ázsia, Kásázsia és a Balkán szerves egység­ben fejlődő neolitikumába tudta beágyazni. Torma Zsófia emlékét méltó módon becsülte meg az a kis válogatás, amelyet levelesládája gazdag anyagából a Kriterion Könyvkiadó Téka sorozata pár éve közzétett. A tartanai leletek körül természetesen még nincs min­den kérdés véglegesen tisztázva. Egy azonban máris bi­zonyos: a helyi lakosság, akiktől a táblák — s a bánáti kultúra hasonló írásjelekkel ellátott egyéb tárgyai — származnak, nem sumer nyelvű volt. A tartariai táblák és a dél-mezopotámiai emlékek között — minden általános egyezés mellett is — oly sok lényeges különbség mutat­kozik, hogy többről nem, csupán, a mezopotámiai írásbe­liség hatásáról .beszélhetünk. Ez a hatás még csak nem is szükségképpen közvetlen; sokkal valószínűbb, hogy Kiisázsia és a Balkán-félsziget közbülső népességének köz­vetítésével történt. _ Feltehető, hogy az d. e. 4—3. évezred fordulója körüli századokban a dél-mezopotámiai írás mintája nyomán több olyan területen is, amely közvetve vagy közvetlenül kapcsolatban állt Mezopotámiával, valamifajta önálló helyi írásbeliség jött létre. Az írás alapeszméjének átvé­tele azonban nem népmozgalmak hatása alatt történt, ahogy ez például a sémi vagy a latin ábécé elterjedésé­ből is kitetszik. Tartania egyébként nem áll magában mezopotámiai tí­pusú írásos emlékeivel. Néhány évvel ezelőtt amerikai régészek Irán délkeleti térségében is hasonló leletekre bukkantak (Tepe Yahyá), s az itt előkerült táblák — egy gazdasági levéltár maradványa — még közelebb állnak a Dél-Mezopotámiából ismert hasonló leletekhez, mégis, vi­tán fölül áll, hogy a leletegyüttes, bár dél-mezopotámiai típusú, nem sumerektől származik. A tartariai leletekre a „sumer-magyarolőgia” aránylag későn figyelt föl, legújabban .azonban, mintegy megmá­­morosodva, minden történeti elgondolásának bizonyítékát látja benne... ... A diadalmámor ritkán sugall tárgyilagos gondolato­kat. A tartariai lelet fölött örvendő „sumer-magyaroló­­gus”-ok nem vették észre, hogy a lelet „sumer” értelme­zése végzetes ellentmondásba sodorja őket. Ha elfogad­ják, hogy a sumerok már az d. e. 3. évezred elején a Kár­pát-medencében éltek, mit tudnák ezentúl kezdeni a csaknem négyezer évvel későbbi honfoglaló magyarság­gal, amelynek emlékanyagára eddig oly sokat építettek? Erről, azt hiszem, ennyi elég. Tartana valóban fontos bizonyítéka az i. e. 3. évezred eleji Dél-Mezopotámia és a Kárpát-medence — valószínűleg többszörösen közvetett — gazdasági és szellemi kapcsolatainak, de a magyar ős­történethez, a magyarság történetéhez nincs köze. (Megjelent: Magivető Könyvkiadó, Gyorsuló idő című sorozatában, 1976) (Részletek a „Hogyan kell harangot önteni?” című kö­tetben megjelent irodalmi riportból, Kozmosz Köny­vek 1976.) A ház Kelenföldén van, ott, ahol néhány év alatt Kaposvár méretű lakótelep épült, a Tétényi úti kórház és a pályaudvar közti terü­leten. Nagy ház. Száznyolc­van 'lakásában vagy hatszá­­zan élnek — népessége megfelel három .kisebb du­nántúli falu lélekszámúnak. Van közöttük mérnök, cuk­rász, ügyvéd, hobbybolt-ve­­zető, katonatiszt, színész, la­katos, tanár, hentes, NB I- es labdarúgó, takarítónő, zoológus, kötő kisiparos, közgazdász, laboráns, ren­dőrtiszt, nyugdíjas, anyag­­beszerző. Még saját naplo­­pói is vannak, két „csövező” ott húzza meg magát évek óta az épület pincéjében. Ha egy mitológiai arányú természeti csapás — e ház lakóinak kivételével — ki­pusztítaná a Föld népessé­gét, ezzel az emberanyag­gal folytatódhatna az em­beri nem. Ebben az előre­gyártott elemekből összerótt roppant Noé bárkájában igen sok szakma, tudo­mányág ismereteit őrzik az elmék, a könyvek, a beidé­zett mozdulatok. Itt élék magam is. Ripor­tom szereplőit évek óta is­merem — látásból, Ök fo­ciznak az ablakom előtt; velük pörlekednek a lakók a lépcsőházi dzsemborik miatt: ellenük védik a park növényzetét a közvagyon oltalmazói; ők bőgetnek időnként motorkerékpáro­kat a parkolóhelyen, ók a „fiúk a házból”. Csak ép­pen nem énekel róluk dalt Késmárky Marilka. Én is csalk diskurálok velük. E párbeszédek felét adom itt közre. Kérdéseimet nem közlöm, azok sejthetők a válaszokból. És interjúala­nyaim vezetéknevét sem írom le, hiszen még vala­mennyien serdülők, miért kísérje életüket árnyékként sihederkorukban adott „nyilatkozatuk”. Elvégre nem interjút adó államfér­fiak ők, hanem fiúk a ház­ból ... Pali vagy ahogy egymásközt nevezik — Pól. Most leszek (tizenhat éves. Elsőéves szakmunkás tanuló vagyok, szobafes­tést és tapétázást tanulok. Apám nyugdíjas festő, édesanyám takarítja a há­zat. (Háromszoba összkom­fortos lakásban lakunk. Reggel fél hatkor kelek, Nagytéténybe járok az ott épülő lakótelepre. Tudok már meszelni, glettelni. Jó szakma ez, ha kitanulom, két nap alatt meg tudok csinálni majd egy kétezer forintos munkát... Hogy a szakmunkásokkal ? Hát ha szemtelenkedilk a ta­nuló, kap egy pofont, de azért, hogy nem csinálja a munkát, azért nem... Én havi száztíz forint ösztön­díjat kapok. Odaadom az édesanyámnak, visszaka­pok belőle egy tízest... A munkán kívül focizni sze­retek. Egyesületben is ját­szok, a BHG másodosztá­lyú ificsapatában jobbszél­sőt ... Nem, nagycsapatot élőben még nem láttam, sem enibé egyest, sem a válogatottat. Nem volt rá pénzem. Színházban álta­lános iskolás koromban voltam, a József Attilában láttam a Szeptember vé­gént. Nem szeretek szín­házba járni. Zavar, hogy a színpadon elevenen látni a szereplőket... Olvasni szeretek. Lehet úgy tíz sa­ját könyvem. Eddig min­den olvasmányom közül a Nagy indiánkönyv tetszett nekem a legjobban. Mozi­ba hetenként megyek. Ha nem futja a zsebpénzem­ből, elviszek hazulról vísz­­szaváltani üvegeket, vagy összedobják a pénzt a srá­cok ... Cukrászda? Szere­tem a krémest... azt hi­szem négy éve ettem utol­jára ... Talán százhatvan centi lehetek, még növés­ben vagyok... Este nyolc­ra kell otthon lennem. Sört, pálinkát, bort is it­tam mór, egyiket sem sze­retem. A cigit sem... Ó, dehogy udvarolok, hiszen még borotválkoznom sem kell... A legjobb bará­tom? Tibi. ö volt az első barátom azután, hogy ide­kerültünk 'Kőbányáról. Ma is ő az. Tibi, a legjobb barát Igen, PóUlal játszunk egy csapatban, én középpá­lyást... Pénzt? Ugyan! Meccs után kapuink egy üveg Colát. Mi örülünk, ha focizhatunk ... Szerszám­­készítő ipari tanuló va­gyok, másodéves. Apám fényező, anyám kézbesít. Angyalföldről jöttünk. Itt már három szobánk van. Két éve vettünk egy Tra­bantot. Nagyon szeretjük, már én is rájövök a gyúj­táshibákra, leszerelem a kerekéket, beállítom a fé­ket ... Igen, szakmámon kívül az autó és a sport érdekel. Az egyik haverom is szerszámkészítő, azt mondta, hogy ez szép szak­ma is, meg jó is, apám is ezt mondta. Igazuk vo]t... Hogy a pénz? Havi száz­negyven. Százat hazaadok. A maradékot kajára, hasz­nálati cikkekre költőm. Most például egy óraszíjat és egy sapkát vettem. Je­lenleg száz forint spórolt pénzem van. A legnagyobb összeg a kezemben kétszáz forint volt, de az közösen a húgommal... Értem, hogy a legértékesebb sze­mélyi tulajdonom ... hát volt egy bőrlabdám, volt egy futballeipőm. Azt ugyan eladtam száz forin­tért ... A ruhatáram egy öltöny, egy nadrág, két garbó, három ingkabát, egy dzseki. Cipőm egy pár van, most veszünk egyet télire ... Moziban a My fair Lady tetszett a leg­jobban. A színek, meg hogy a báró egy virágárus­lányból úriihölgyet ne­velt ... Egész életemben munkás akarók lenni. Ha nem az, ami most, hát ak­kor karosszéria-lakatos vagy fényező. Jogosítványt is szeretnék már... Este fél nyolckor kell otthon lennem. Napi tízet szívok, a szüleim tudnak róla, nem nagyon örülnek neki, azt mondják, hogy tizen­hét éves koromban korán van még... Értem, hogy udvarolok-e... Csak most kezdtem lányokkal foglal­kozni ... Otthon tudják, viccelődnek rajta... Ná­lunk, srácok közt, nagy do­log ez. Legalábbis, ha ilyen fiatal az ember. Lajos, akit jobbára Bucinak neveznek Én a negyvenhármas épí­tőknél dolgozom, akik ezt a telepet .építették. Szoba­­festő-mázoló-taipétázó ta­nuló vagyok. Elég jól bí­rom a fizikai munkát, a szakmámat szeretem. Ha kész vagyok a munkával, meg tudom állapítaná, hogy hogy jól dolgoztam-e. El tudok benne gyönyörköd­ni. Az általánosban rossz tanuló voltam, kettes. Most elméletből hármasra, gya­korlatból négyesre állok. Újpalotán dolgozunk, lép­csőházakat meszelünk vagy csöveket mázolunk. Van, aki elvacakolja a napot, néha én is, de a csopor­tunk egészen jól dolgo­zik ... Jó, játsszuk azt, hogy tetszik mondani egy­­egy szakmát és megmon­dom, hogy az jobb vagy rosszabb, mint az enyém. A mérnökségben a jó, hogy a fűtött helyiségben tiszta munka, de ha egy szoba­festő nem hülyüli el a dol­gokat, többet keres, mint a mérnök ... Gépkocsive­zetésnél is jobb a szoba­festés . .. Közérteladókkal se cserélnék, mindig ve­szekszenek velük. A vízve­zeték-szerelés? ... hát az a szakma nékem eleve nem tetszik. A tévészere­lés, az jobb. Azzal is lehet keresni, és szép is. .. Asz­talos? Inkább a szobafes­tés .. . Színész, hát azt nem is tudom, mit követelnek tőlük... Kertész — nem tudom... A focizás? Hát az igen, az még az én szakmámnál is jobb egy kicsit... Jelenleg nem ud­varolok. Szólóban va­gyok ... A házasodásnál teljesen mindegy, mennyit keres a fiú vagy a lány. A szeretet a fontos... A leg­idősebb barátom huszon­egy éves, a legfiatalabb ti­zenhárom ... 'Egyelőre sok mindenkitől függök. Sze­retnék már harmincéves lenni. A magyar népballada és Európa Vargyas Lajos esztéta, népköltészeti és népzenekutató 'kétkötetes műve A magyar néphallada és Európa címmel a 'Zeneműkiadó gondozásában jelent meg a könyvnapra. Kodály Zoltán — iaki még olvasta a könyv kéziratának egy részét — „az utolsó fél évszázad legjelentősebb magyar zenetudományi tettének” nevezte Vargyas Lajos munkáját. A több mint ezer oldalas mű szer­zője az európai népballadákkal össze­függésben vizsgálja a 'teljes magyar balladalkincs egyes típusainak erede­tét, elterjedését, a szövegek történel­mi, társadalmi hátterét, a dallamokat, a balladák keletkezésének idejét és számos más, ide vonatkozó problémát. Bevezetőjében köszönetét mond kül­földi kollégáinak s a többi között eze­ket írja: „Ami az anyag teljessé téte­lét illeti, nem csalatkoztam. Annyi se­gítséget tapasztaltam szaktudomá­nyunk külföldi művelői részéről, ami­re csak megilletődéssel gondolha­tok ... Archer Taylor (Berkeley) saját tanulmányain kívül több értékes könyvajándákkal támogatott; Erik Dal (Koppenhága) a nagy dán gyűj­temény hiányzó köteteit és saját an­gol (balladakönyvét küldte meg; D. K. Wilgus (Los Angeles) könyvét és sok tanulmányát küldte el számomra, egyszersmind korábbi, angol nyelvű könyvem amerikai megismertetésével hasznos (tudományos kapcsolatokhoz juttatott. Sámuel G. Aimistead (Phi­ladelphia) magyar balladaitípus-jegy­­zékem alapján spanyol változatokat küldött xerox-másolatban saját tanul­mányaiból és más spanyol kiadvá­nyokból; az Institut de Folclor (Buka­rest) rendszeresen megküldte a román kiadványokat, Amzulescu, Fochi és Vrabie munkáit; E. M. Medelydnszkij (Moszkva) az eposz korai formáiról és más elemi folklórműfajókról írt köny­veit; Geargios A. Megás (Athén) a Falbaápített feleségről írt könyvét és tanulmányát; Otto Holzapfel (Mar­burg a. d. Lahn) a skandináv balla­dákról írt két könyvét; Eleanor Long (Santa Clara, Kalifornia) a „Szeretet próbája” balladáról írt könyvmonog­ráfiáját; Karel Horálek (Prága) több fontos tanulmányát a cseh-szlovák és kelet-európai balladákról; Mortan Nolsöe (Oslo) a faroeri balladákról tartott párizsi előadását...” „... Szeretném remélni — írja a szerző —, hogy a magyar ballada­anyag bekapcsolása a nemzetközi ku­tatásba új oldalról fogja megvilágí­tani az európai ballada számos kérdé­sét, és kiegészíti képünket földrészünk népeinek e jelentős alkotásairól.” A romániai könyvkiadók és az Európa Könyvkiadó sátra a Váci utcában Kdvotla Ferenc felvételei VARGYAS LAJOS és Európa

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents