Magyar Hírek, 1976 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1976-06-19 / 13. szám
Nevét, Tolnay Károly festő, az egyik alapító tanúsága szerint Zilahy Gyula, a Nemzeti Színház egy ifjú színésze kombinálta össze a különféle művész-csoportok és társaságok kezdőbetűiből. így lett belőle Fészek: Festők, Építészek, Szobrászok, Zenészek, Énekesek, Komédiások otthona. 1901. április 6-án a Drexler Kávéház különtermében tartották az első rendkívüli közgyűlést, amikor kimondották, hogy létrehozzák a Klubot és megtárgyalták az első alapszabály-tervezetet is. „A rákövetkező napok egyikén — írja Tolnay Károly — elvezettem a társaságot a tervezett új helyiség megtekintésére. A Kertész utca 36. szám alatt egy leányárvaház volt, itt kaptunk hajlékot... 1901. szeptember 7-én vonultunk be ezekbe a szerény, de nekünk nagyon kedves helyiségekbe, itt tartottuk első családi vacsoránkat, s itt vagyunk, azóta mindig, ugyanabban a házban. Igen, a Fészek megmaradt a művészek fészkének. Habár az alapszabályok némiképp módosultak, ma is előírják, hogy: „minden tag köteles az alapítás szellemét őrizni: — hogy a Fészekben otthonra leljenek, különféle művészeti ágakban a szépet hittel és alázattal szolgáló művészek; — hogy a kölcsönös megbecsülés az emberi kultúra szolgálata, a művészi és emberi szabadság szelleme hassa át a klub légkörét.” Bálint Lajosnak, az ismert színházi embernek és drámaírónak a szavaival élve a Fészek sokszor „fölösleges túlzással játszotta azokat a külsőségeket, amelyeket az Országos Kaszinó dzsentri uraitól másolt le. Mindent nagyon komolyan vettek, kivéve a tagdíjfizetést. Tagdíjat senki sem fizetett annak idején és nem is igen noszogattak senkit ebben az irányban. A nem művész tagoktól ellenben igen magas tagdíjakat vasaltak be. Nem sok volt ilyen, de csupa válogatott gazdag ember. Vagy ha nem is volt gazdag, tekintélyes tudós, orvos, vagy közéleti személyiség”. A Fészek fenntartásának költségeit ma jórészt a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége fedezi, a többi a tagdíj-befizetésekből származik. Lényeges változás, hogy a tagság ma már nemcsak Budapesten tömörül, hanem az alapszabályok szerint a Fészek rendes tagja lehet minden önálló művész, újságíró, aki magának vallja és alkotó munkájában is kifejezésre juttatja társadalmunk eszméit. A klubban van a Festők—Építészeknek egy mini galériájuk, ahol a hatvanas évek óta átlagosan két kiállítást rendeznek havonta. Itt aztán szabadon kísérleteznek a többnyire fiatal művészek. A mini-galériából indult el Pohárnok Mihály, Soltész György és Borz-Kovács Sándor rendezte Magyar Design című kiállítással a mai magyar iparművészet egyik fontos vállalkozása, a „házgyári munkaprogram”. A magyar művészet nagyjainak is szenteltek egy-egy kiállítást, egyebek között Uitz Bélának, Pór Bertalannak; Bokros Birman Dezső és Goldmann György emlékének. Itt mutatkozott be a ma már nagyhírű Berki Viola, Orosz János, Kisnagy András szobrászművész, Erdélyi Eta és Fajó János festők, a magyar avantgárd törekvések képviselői. Zenészek: A Fészek zenei estéknek immár nagy híre van. Persze, hagyományai is voltak. Hiszen míg élt, naponta ott kibicelt a sakkozóknak Weiner Leó zeneszerző, mint ahogy rendszeres vendége a klubnak ma is Kadosa Pál, a kiváló komponista, zongoraművész, akinek keze alól olyan Európa-szerte ismert ifjú pianisták kerültek ki, mint Kocsis Zoltán és Ránki Dezső. Kisfaludi Strobl Zsigmond halála óta egyébként Kadosa Pál a Fészek Klub elnöki tisztségét is betölti. Fiatal énekesek, előadóművészek mondják: nagyobb szorongással lépnek fel a klubban, mint teszem azt a Zeneakadémián, mert a Fészek nézőterén nemcsak a kollégák, a tanárok, a kül- és belföldi szakemberek ülnek, hanem a különféle művészi ágak zeneértő és zeneszerető képviselői is. így aztán a Fészekben nem könnyű nagy sikert aratni, de aki sikert arat, elmondhatja magáról: igazán jó muzsikus. Többször lépett fel házi koncerten az elmúlt esztendőkben Schiff András, a már említett Kocsis Zoltán és Ránki Dezső, a külföldön élők közül Fried Géza, Serly Tibor, Takács Jenő, s míg élt, Ernster Dezső. Nagyon népszerűek az úgynevezett „Házimuzsika esték”, amelyeket Szokolay Sándor, a kiváló komponista vezet. Az egyes előadásokat követően beszélgetések, viták alakulnak ki a művészek és a közönség között. j S most jöjjenek a „komédiások”! Valamennyi Fészek-tag — vagy csaknem valamennyi — megegyezik abban, hogy a Fészek-beli színházi esték fellendülése Szendrö József nevéhez fűződik. A „Zsír egy kis savanyúval” című, felejthetetlen szerzői estje, ahol saját írásait adta elő, ösztönözte a további színházi estéket, új színnel gazdagította, mondhatni, szervezte a következőket. Szabó Gyula, Madaras József, Bánffy György, a nemrég elhunyt Farkas Imre (Mókuci), Tordy Géza és még sokan mások, tartották a Fészekben önálló estjüket. Legújabban egy-egy színház művészei közös estéket rendeznek, amelyeken a versmondástól a jelenetekig minden szerepel, és az egészet a pamflet pikáns, kulisszák mögötti szelleme hatja át. Egyebek: Tehát az írók, a költők. Korábban csak elvétve rendeztek egy-egy szerzői estet, afféle tisztelgést egy-egy írói életmű előtt. A fordulat 1972 tavaszán következett be, amikor az írószövetség költői szakosztálya a Fészek Klubbal közös rendezésben ünnepelte Illyés Gyulát, hetvenedik születésnapja alkalmából. Ez volt az Írószövetség és a Fészek, azóta már igen termékeny együttműködésének első megnyilvánulása. Az eltelt három esztendőben már több mint húsz közös műsort tartottak a Fészekben, hűen az alapítás szelleméhez, amely a múzsák testvériségének jegyében fogant. Közösen léptek fel fiatal írók, filmesek, színészek és képzőművészek. A Pen Club is rendezett néhány nagy sikerű estét a Fészekben. Ezek közül is kiemelkedett a Mészöly Miklós, Bozay Attila, Csíki Tamás, Nagy László és a Hernádi Gyula, Szokolay Sándor, Ország Lili közös műsorai. Nagy sikere volt Zelk Zoltán és Pilinszky János bemutatkozásának, kiváltképp, hogy Pilinszky szuggesztív erővel maga tolmácsolta verseit. Itt ünnepelték az 50 éves Nagy Lászlót is. A korábban zártkörű, klub-jellegű Fészek hovatovább egy kultúrközpont szerepét is betölti, ez azonban nem jelenti azt, hogy bármi is megzavarhatná a pihenni, sakkozni, kártyázni vágyókat. A ház nagy, sok minden elfér benne. A könyvtár is — mintegy 15 ezer kötetével — mondhatni immár a klub szíve. Az olvasóteremben megtalálni a világ csaknem valamennyi jelentős folyóiratát, képeslapját, különös tekintettel a színház, film és a képzőművészetre. Befejezésül még néhány szót a klubéletről, amely leginkább késő este zajlik, vagyis amikor már a színházak előadása befejeződött, a színészek ráérnek, beugranak kissé „lehűlni”, s elbeszélgetni egyegy konyak mellett. A klubbeli filmvetítések is többnyire este tíz és tizenegy óra között kezdődnek, hogy akik színházban, a tévében, a rádióban foglalatoskodnak napközben, részt vehessenek a vetítéseken. Ami a jövőt illeti, bővíteni akarják a pódium-lehetőségeket. A szép nyári kerthelyiség alkalmas pontján egy újabb galériát építenek fel, amely egyben kísérleti színpad is lesz. A klub vezetősége igyekszik fellendíteni a társaséletet, változatos programmal óhajtják vonzóbbá tenni a 75. születésnapját ünneplő művészklubot. — ó —y A galériában: Rátonyi Róbert színművész A lépcsőfeljáró A könyvtár A földszinti étterem A presszó 1
