Magyar Hírek, 1976 (29. évfolyam, 1-27. szám)

1976-06-19 / 13. szám

Újra a Taurusban

SOKSZEMKÖZT AZ ÜZEMI DEMOKRÁCIÁRÓL

„Mit érdemes gyártani?” — kérdeztük lapunk előző számában a Taurus Gumiipari Vállalat főosztályvezetőjétől. A válaszok körültekintő és jól szervezett tervezőfejlesztő munkáról adtak képet. Ám a legnagyobb szakértelemmel kidolgozott tervek is csak akkor válhatnak valóra, ha azokat a vállalat minden dolgozója magáénak érzi, és tevékenyen közreműködik megvalósításukban. Mi is az a „tevékeny közreműködés”? Milyen munkastílust, munkaerkölcsöt várnak a Taurus tizenegyezer dolgozójától? Számítanak-e a fizikai munkások tapasztalataira, véleményére, kritikájára is? Hogyan vesznek részt a dolgozók a munkahelyi jogok és kötelességek meghatározásában? Együtt jár-e a köztulajdon a résztulajdoríosok felelős, „tulajdonosi” magatartásával? Azaz: milyen a Taurusban az üzemi demokrácia? — Erről beszélgettünk a nagyvállalat Abroncsgyárának igazgatói szobájában Betyár Ferenc igazgatóval, Dáczer Gyula vezérigazgatói tanácsadóval és az idén május elsején a Népköztársaság Kiváló Brigádja címmel kitüntetett „Béke” karbantartó brigád három tagjával.

HAJDÚ SÁNDOR, főművezető: 1952-től dolgozom a vállalatnál. Segédmunkásként kezdtem, majd hegesztő tanfolyamot végeztem, kitanultam a csőszerelő szakmát. Később gépipari technikumban érettségiztem. A gyár és a szociális létesítmények épületgépészeti karbantartását vezetem. Alapító tagja vagyok a Béke brigádnak.

nek, és hia akad valami javítani való, ők végzik el a munkát.

— Ügy tudom, volt olyan időszak, amikor a „Béke”-brigád jó munkáját elismerték, de az Abroncsgyár nem szolgált rá a dicséretre...

— Valóban. Korábban sok gondot okozott ez a gyár a vállalatnak. Baj volt a munka szervezettségével, hatékonyságával. Szerencsére már kijutottunk a hullámvölgyből. Sőt, tavaly a vállalat gyárai közül nálunk volt a legnagyobb az egy főre eső termelékenység-növekedés. Ugyanis megkezdődött a termelés az új acélradiál-abronas üzemiben, s a munka szervezettségén is sóikat javítottunk. Idén még jobban kell dolgoznunk, s úgy véljük, sikerül is, mert a terv időarányos ■részét túlteljesítettük.

— Tervezés, túlteljesítés... — jobb

végszót aligha kaphattam volna ahhoz, hogy most az üzemi demokráciáról kérdezhessek. Hiszen a tervezés demokráciáját az üzemi demokrácia egyik lényeges részének tartják. De hogyan szólhat bele

— Mivel érdemelték ki a magas állami kitüntetést? — fordulok a „Béke”-brigád tagjaihoz.

Egymásra néznek, hogy melyikük iis feleljen. „Magunkat dicsérjük?” — Betyár Ferenc igazgató ért a tekintetekből, így hát ő válaszol.

— A „Béke”-brigád vállalatunk példásan dolgozó brigádjai közül is kiemelkedik. Mostani kitüntetésük előtt kétszer elnyerték az ágazat kiváló brigádja címet. A „Béke” karbantartó brigád számtalan hétvégét áldozott arra, hogy hétközben javítás miatt ne álljanak a gépék, folyamatosan termelhessünk.

— Ez a munkánk. Aki közénk jött dolgozná, annak ezzel számolnia kellett... és nem is kérik ingyen a hétvégi műszakokat — szól közbe csendesen Desics József brigádvezető.

— Sokszor hétköznap, műszak után is a gyárért dolgoznak — folytatja az igazgató a brigádtagok helyett a kitüntetés előtörténetét. — Például patronálják az egyik óvodát. Játékokat készítették a gyerekek-DÁCZER GYULA, vezérigazgatói tanácsadó: Apám negyvenkét évig dolgozott a cégnél, a nővérem negyven év után innen ment nyugdíjba... Én is itt kezdtem el dolgozni. Közgazdasági egyetemen tanultam, majd vegyésztechnikusi oklevelet szereztem. 1967-től műszaki-gazdasági tanácsadó vagyok a vezérigazgató mellett. Munkaterületeim: az iparjogvédelem, az újítások, a szocialista munkaverseny

BETYÁR FERENC, az Abroncsgyár igazgatója: 1953-ban, esztergályos átképzősként kerültem a vállalathoz. Esti iskolán végeztem el a technikumot, majd a gépészmérnöki karon szereztem diplomát. Ezután végig jártam a vezetés legkülönbözőbb lépcsőfokait. Mielőtt 1975. január 1-én kineveztek az Abroncsgyár igazgatójának, a Taurus Gépgyár főmérnöke voltam

a tervezésbe a munkás? Hozzájárulhat-e a közgazdászok, a vezető szakemberek tervezőmunkájához?

— Hogy mát gyártsunk és hogyan, azt természetesen a vezető szakemberek döntik él — mondja az igazgató. — De hogy miképpen legyen könnyebb, takarékosabb és ésszerűbb a gyártás — ahhoz már minden dolgozó hozzászólhat.

— Jóelőre írásban megkapjuk az éves

BÁRTFAI PÁL, csoportvezető: 1958-ban én is segédmunkásként kerültem a Taurusba. Megalakulása óta, 1959-től vagyok tagja a „Béke” brigádnak. Jól esett, hogy engem, a félszeg vidéki gyereket rögtön befogadtak, tanítottak. Hegesztő tanfolyamot végeztem, csőszerelő szakmunkás lettem. Két évig munkásszállóban laktam, majd a feleségemmel albérletben. Azután építkezni kezdtünk. Sokan segítettek a gyáriak közül. Rákosszentmihályon lakunk, háromszoba összkomfortos házban

Magyar alkotók

Egyik előző számunkban rövid ismertetőt közöltünk dr. Vajda Pál „Magyar Alkotók” című könyvéről, amely a NOVEX Külkereskedelmi Rt. gondozásában jelent meg. Most és a következő néhány számunkban e könyv alapján emlékezünk meg a tudományterületükön maradandót alkotó magyar tudósok munkásságáról.

Mihály Dénes munkássága nagyban hozzájárult a hangosf ilm és a televíziózás kifejlesztéséhez. Zenét közvetítő filmszalagját 1917-,ben mutatta be. Telehor nevű szerkezete, amellyel több kilométeres távolságról állóképeket közvetített, 1919-iben került a nyilvánosság elé. 1924-től a német Allgemeine Elektrizitäts munkatársaként dolgozott. 1928. novemberében sikerült először távoliba 'látó készülékével filmeket, mozgóképeket is közvetítenie. Munkássága nyomán 1929. március 8-án éjjel 11 órakor a Berlin-MIHÁLY DÉNES

(1894—1953)

Witzleben rádióállomás — először a világon — mozgó televízió közvetítést adott. Mihály korai magyar szabadalmai a második világháború után a Mullard és Philips rendszerű színes televíziós rendszernek is alapjául szolgáltak. „Az elektromos távolba látás és a Telehor” című művében már 1922-ben hangsúlyozta a televízió technikai lehetőségeit és jelentőségét — ellentétben a korabeli tudósokkal.

vállalati tervjavaslatot — veszi át a 6zót Bártfai Pál —, így van időnk elgondolkozni az elképzeléseken. A brigádértekezleten pedig megvitatjuk, mivel járulhatunk hozzá mi, munkásak, a terv sikeres teljesítéséhez.

— Hallhatnánk konkrét példát olyan ötletről, amely módosítota az előzetes elképzeléseket?

— Nálunk csaknem hatvan javaslat hangzott el a gyári tanácskozáson — válaszolja Betyár Ferenc. — Többet is hasznosnak, megvalósíthatónak ítéltünk. Kettőt említek meg közülük. A motorkerékpár-abroncs veszteséges termékünk, de egyelőre még gyártjuk, amíg importból ki ■nem elégítjük a keresletet. Az üzemrész dolgozói javasolták, hogy próbáljuk meg fél év alatt legyártaná a tervezett menynyiséget. Ez Sikerülni ás fog s így a második félévre már jövedelmezőbb munkát kaphat az üzemrész. Másik példa: felfutóban levő -gyártmányunk a légrugó, amelyet például az IKARUS-buszokba építenek be. Idén, szintén az üzem munkásainak kezdeményezésére, tíz hónap alatt elkészítjük az ez évre megrendelt menynyiséget, s az utolsó két hónapot a kísérletekre fordítjuk. Ettől a megoldástól folyamatosabb termelést és eredményesebb fejlesztőmunkát várunk.

— Miért érdekeltek a dolgozók abban, hogy állandóan keressék a jobb munkamódszereket, s adott esetben vezetőjüktől eltérő véleményüknek is hangot adjanak?

— A jobb munka, a nagyobb termelési eredmény anyagi érdeke is mindannyiuhkraa'k, mert ettől függ a nyereségünk — feleli Bártfai Pál.

— De hiszen ez mindenütt így van, és mégis úgy hírlik, a Taurusban fejlettebb az üzemi demokrácia, mint sok más vállalatnál. Miért?

— Ez főként a részjegyes mozgalomnak köszönhető — mondja Dáczer Gyula. — A mozgalom főbb elveit a hatvanas évek végén dolgoztuk ki. A fizikai dolgozókból olyan alkotó gárdát szerveztünk, amelyik fokozottan érdekelt a jó munkában, az új ismeretek elsajátításában és abban, hogy környezetét is jobb munkára ösztönözze, közösségi emberként gondolkozzék.

— Egy-egy részjegy értéke háromszáz és kétezer forint között van — folytatja Hajdú Sándor. — Ezt az összeget a részjegyes munkások az éves nyereségrészesedés kifizetésekor kapják kézbe, a nyereségrészesedésen felül. Jelenleg a munkások hetven százaléka tagja a részjegyes mozgalomnak. A csatlakozás főbb feltételei a következők: legalább egy éve nálunk dolgozzék a jelentkező, megfelelő szakképzettsége legyen és vállalnia kell, hogy példamutatóan dolgozik. A felvételeket a rész jegyes dolgozók hagyják jóvá.

— Hogyan döntik el, hogy ki, és milyen értékben kap részjegyet? — kérdezem.

— Részjegy adható a kiemelkedően jó munkáért, a hasznosítható javaslatokért — mondja Desics József. — Elmúlt évi munkámért én ezerötszáz forintot kaptam a részjegyek után. Biúgádtársam, Bártfai Pali például kétezer-háromszázat. De van olyan munkatársaim is, aki négy-ötezer forint értékű részjegyet válthatott be.

— Van, akinek a vezérigazgató, dr. Tatai Ilona küld részjegyet — veszi át ismét

DESICS JÓZSEF, brigádvezető: Csakúgy, mint Bártfai Pali, én is vidékről kerültem a gyárba 1952-ben. Egy kisiparos műhelye után bizony nehéz volt megszokni a hatalmas méreteket, a másféle munkát. Vízvezeték-szerelőnek tanultam, itt csőszerelő lettem. Mit mondjak még ... dolgoztam, mint a többiek, és ... hogy-hogy nem, egyszer csak megválasztottak brigádvezetőnek

a szót Dáczer Gyula. — Ugyanis pár éve a rész jegyes dolgozók közvetlen kapcsolatban vannak a vezér igazgatóval, aki arra kérte őket, írják meg üzemük munkájával kapcsolatos észrevételeiket, javaslataikat. Háromszázötven-négyszáz levelet küldenek egy évben. A dolgozók tehát választhatnak, hogy kinek, vagy milyen fórum előtt mondják el véleményüket, ötleteiket.

Beszélgetésünk végén Hajdú Sándor így összegezte a vállalat üzemi demokráciájának fejlődését:

— Az elmúlt évek alatt a gyár különböző fórumain, testületéiben dolgozóink megszerezték a közéleti szereplés gyakorlatát, megtanultak élni demokratikus jogaikkal. Ma már bátran és felelősséggel kérdeznek, javasolnak, döntenek — s vitáznak is, ha kell.

Balazs István Novotta Ferenc felvétele