Magyar Hírek, 1976 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1976-06-05 / 12. szám
Magyar mezőgazdaság Már hetek óta borús az ég. örökké lóg az eső lába. És jönnek a hírek: a Tiszántúlon nagy eső volt, Baranyában szintén, holnapra már a dunántúli földeket is zápor áztatja. A városi ember nézi az eget, és dörmög: „Már megint fuccs a vasárnapnak.” Ám mindig akad, aki letorkolja: „Eissen, inkább csak essen, szomjas a föld.” Igen, így van ez. Magyarországon ma is közügy az időjárás. Közös gond, hogy lehessen szántani, vetni, hogy megtermelje kenyerünket a föld. Közös gond? Egy erősen iparosodó országban? Nemcsak a régmúlt sír viszsza az emlékezetben, amikor egy-egy sanyarú esztendő után jószerdnt kenyér nélkül maradt a falusi szegénység? Nem. Az emberek jól tudják, mire jutott három évtized alatt a magyar mezőgazdaság. Számon tartják a türelmetlenség esztendeinek hibáit is. De azt is, hogyan emelkedtünk föl válságos évek mélypontjáról a mai eredményekig. Nagy anyagi ráfordítással, ésszel, akarattal. Mindenki tudja ezt, és bízik a mezőgazdaságban. Amelynek erőfeszítései nélkül nincs életszínvonal-emelés, csökken az ipar nyersanyag-ellátottsága, és megtorpan az export is. Társadalmi ügy hát a mezőgazdaság sorsa Magyarországon. De mi is a helyzet ma? Merre tovább, és hogyan? E kérdésekre a közelmúltban adott őszinte, sok kérdésre kiterjedő választ dr. Romany Pál mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter. „ ... folytatjuk agrárpolitikánkat, mert fő elveink helyességét az eredményék igazolták. Folytatjuk, mert ahogyan pártunk általános politikája sikeres volt, úgy sikeres volt ennek a politikának szerves része, az agrárpolitika is.” Igazolja ezt az élet? Nézzük a tényeket. Míg 1951 és 1960 között a növénytermesztésben és az állattenyésztésben az évi átlagos növekedési ütem 1,8 százalék volt, addig 1961 és 1974 között már három százalék. A búza termésátlaga 1960-ban hektáronként még csak 16,8 mázsa, ma 37,5 mázsa. Ez tette lehetővé újra az exportot is. Különösen kiemelkedők a terméseredmények a kukoricánál. Hektáronkénti hozamának növekedése 87 százalékos. Zöldségfélékből is jóval többet termelünk, mint a háború előtt. Zöldpaprikából tizenötször, zöldborsóból tizenháromszor, paradicsomból hétszer, vöröshagymából pedig háromszor többet a három évtized előttinél. Növekedett gyümölcstermelésünk is. A magyar almahozam például az európai termelés négy százalékát adja. Majdnem a kétszeresére nőtt a háború előttihez képest az állattenyésztésben előállított termékek értéke. A hústermelés több mint kétszerese az akkori mennyiségnek. E számadatok, a mindennapi élet tapasztalatai valóban igazolják agrárpolitikánk helyességét, erősíthetik az optimizmust. így tehát minden rendben van? Erről nincs szó. Az utóbbi időben a mezőgazdaság számos problémája foglalkoztatta a közvéleményt. Gondok jelentkeztek az állattenyésztésnél, tehát a hús- és tejtermelésnél is, a zöldségtermesztésnél. Mindez talán mégiscsak megkérdőjelezi a mezőgazdaság lehetőségeit? Nem. Az ok másutt rejlik. Egyrészt az igények nagyon megnövekedtek, ugyanakikor az említett jelentős termelési szférákban az érdekeltségi elvek érvényesítését elhanyagolták. A következmény: egyhelyben topogás, termelési visszaesés. A megnövekedett igényeket és a kielégítésükre irányuló törekvést azonban kifejezi a népgazdaság ötödik ötéves tervének mezőgazdásági programja és költségszámítása is. A növénytermelés hozamát 19— —20 százalékkal, az állati termékekét 15—16 százalékkal kívánja emelni a terv, miközben öt esztendő alatt 105—107 milliárd forint szolgálhatja a mezőgazdaság, 34—35 milliárd pedig az élelmiszeripar beruházását. Ez az összeg folyó árakon 32, illetve 44 százalékkal több, mint amenynyi a negyedik ötéves terv időszakában volt. Ám hogyan válnak a terv számadatai valósággá? A mezőgazdasági termelés fő bázisai az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek. A termelőszövetkezetek összevonása során átlagos területük 3500 hektárra növekedett (kétezernél kevesebb ma a téeszek száma), igy kialakult a már nagyüzemi termelésre alkalmas területnagyság. A szövetkezetek tehát — miként nyilvánosságra kerüli terveik is bizonyítják — fokozottabban törekednek a valódi üzemi gazdálkodás, az iparszerű termelés megvalósítására, a hatékonyság növelésére. Az erőteljesebb gépesítés, a kemizálás, a termékszakosítás, a tartalékok feltárása mind eszköz ehhez. A hatékonyság irányába tereli őket a falvak növekvő munkaerőhiánya, a pénzügyi egyensúly megteremtését célzó új gazdasági szabályozó rendszer is. Egyetlen példa gondolkodásmódjukra. fi baksai Ezüst Kalász Termelőszövetkezet elnöke a közelmúlt egyik kerekasztal-konferenciáján elmondta, kiszámították, hogy csupán az energia-felhasználás 10 százalékkal való csökkentése egymilliós költségmegtakarításit jelent számukra, viszont az, hogy a műtrágyát ma még a szabadban tárolják és talajelemzés nélkül szórják ki, *30 százalékos többletköltséget okoz. A továbblépés egyik bevált eszköze az úgynevezett ipari termelési rendszerek elterjedése, megerősödése. Lényege: egy bázisgazdaság, az úgynevezett „rendszergazda” — állami gazdaság vagy termelőszövetkezet — magasfokú technológiájával, az eszközkihasználás javításával növelni a termelést egyszerre valamennyi szövetkezeti partnergazdaságban. E téren a Bábolnai Kombinát volt a kezdeményező. 'A (kukorica termelési rendszerhez tartozó gazdaságok már 1974-ben 10 mázsával több Az idő nem vár, szántani, vetni kell MTI — Fehérváry Ferenc felv. Bábolna régi, ma sem múló dicsősége: a lovak ... MTI — Bara István felv. ...és a mai: ipari rendszerű „csirketermelés”. Képünkön: ellenőrzik a keltetőgépek működését MTI — Kozák Albert felv. TAVASZI Május elején huszonhét ország 1828 cége indította el kamionjait Budapestre. A cél: a kőbányai Nemzetközi Vásárközpont. Immár harmadszor nyüt meg Budapesten a Beruházási Javak Szakvására. Mit jelent ez a név? A vásár megnövekedésére utal. Arra, hogy immár nem elég évente egyszer megrendezni a kiállítást — az áruk és résztvevők nagy száma miatt a HUNGEXPO vezetői kettéosztották a vásárt. Minden tavasszal azok a termékek mutatkoznak be a közönség előtt, amelyek elsősorban az ipari üzemek, szolgáltató és egészségügyi vállalatok érdeklődésére számíthatnak; minden ősszel pedig a nagyközönség közvetlen vásárlására szánt áruk. A jelszó tavasszal: beruházás; ősszel: fogyasztás. A Vásárközpont kiállításról kiállításra épül, nagyobbodik. Ősz óta hetven millió forint értékű új épület, felszerelés, szolgáltató egység épült fel. Közép-Európa legnagyobb kiállítási csarnoka, az A pavilon közelebb került a főbejárathoz — de nem a pavilont mozdították el a helyéről a vásár tervezői, hanem új, a réginél szélesebb és jobban felszerelt bejáratot készítettek. A C pavilon, a nehézipar nagygépeinek kiállítóhelye új darut kapott — ez a legnehezebb gépeket is pontosan a helyére emeli. Ezenkívül új éttermek, kisebb pavilonok segítik a nézelődik kényelmét, a szakemberek munkáját. De nem csupán a vásárváros 'lett szebb. Űj érdekességeket kínálnak a kiállított tárgyak is. Az Alberti rsa— A magyar eredményjelző táblák Montrealban is „szere- F.lektronikus pénztárgépek az A pavilonban ítélnék” A Medicor minden vizsgáló-felszereléssel ellátott inkubátora
