Magyar Hírek, 1976 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1976-06-05 / 12. szám
Dr. Szabó Zoltán, az MVSZ főtitkára és Bognár József, az MVSZ elnöke, a Világgazdasági Tudományos Tanács elnöke Szamosközi István, református püspök, a Református Egyetemes Konvent alelnöke, az MVSZ alelnöke, Vitéz András, a Fővárosi Fürdőigazgatóság igazgatója, Schiffer Pál, nyugalmazott nagykövet, Neményi Lili, a Magyar Állami Operaház magánénekesnője, Ortutay Zsuzsa, a Magyar Vöröskereszt főtitkár-helyettese ^ ÚTJÁN elnöksége talatait mondotta el. Clevelandben például 16 katolikus család 96 tagja vett részt az összejövetelen és a jelenlevők három nemzedéket képviseltek. A város katolikus magyarjai a szülőfölddel való kapcsolatok hívei; ragaszkodásuk jele, hogy hozzájárultak a pécsi egyházi építkezésekhez is. A közvetlen hangú beszélgetés során kiderült, hogy sok a homályos pont, a kétely, sok kérdésre kellett válaszolnia. A személyes kapcsolat, a meleg honfitársi érdeklődés segít áthidalni és eltüntetni hosszú évek távolságát. Az USA- ban, a római katolikus és görög katolikus magyarság nagy része úgy érzi, elérkezett az új lépések ideje és várja a kapcsolatok továbbfejlesztését. A hazai főpapok látogatása elé nagy várakozással tekintenek. Az újonnan fordított biblia az idén is sokezres példányban kerül ki a nyomdából és ebből a mennyiségből szeretnék kielégíteni a tengerentúli magyarság igényeit is. Szamosközi István annak következményeit taglalta, hogy a Nyugaton letelepült magyarság — különösen a tengerentúlon — zömmel egyházi közösségek keretei között él. A szülőföldhöz fűződő kapcsolatok tekintetében eltérő rétegeket találunk minden érintett országban. Honfitársaink nagy része azonban nyugalmat akar, ápolja a rokoni kapcsolatokat. Egy egyre szélesedő réteg pedig nyíltan vállalja a szülőföld támogatását. A személyes találkozások segítenek eloszlatni a mesterséges ködöt. A sokoldalú érintkezés nagymértékben javítja a légkört. Zárszavában Bognár József méltatta az egyházak lassan már évszázados szerepét Nyugaton élő honfitársaink magyarságának fenntartásában. Az esztergomi érseki szék betöltése segíti majd a világ sokféle táján élő katolikus magyarok körében még fennmaradt zavarok és kételyek eloszlatását. Véleménye szerint a politikai helyzet kedvezőbb lesz: a tömegek mindenütt béke- és enyhüléspártiak, és ez éreztetni fogja hatását azokban az országokban, amelyekben honfitársaink zöme él. A jobboldal mindent el fog követni, hogy a légkör ködös maradjon, de a világpolitika fejlődésénék fő vonala a békés egymás mellett élés és ezen képtelenek változtatni. Lapjaikban rágalmaznak, olvasóik tábora azonban — saját bevallásuk szerint is — egyre kisebb körre szűkül. Fontosabb az, hogy mi a személyes érintkezésben, a Szülőföldünk rádióhullámain és a Magyar Hírek hasábjain azokkal a kérdésekkel foglakoztunk, amelyek honfitársainkat érdeklik, figyelembe vegyük azokat a találkozó pontokat, azt a gondolatrendszert és azokat a fogalmakat, amelyek ma a Nyugaton élő magyarságot jellemzik, és adjunk világos választ problémáikra. Ez a sajátos párbeszéd már hosszú évek óta folyik, ez minden sikerünk alapja. Ezt kell elmélyíteni és folytatni az idén és a következő években. Sz. M.Cserháti József, római katolikus pécsi püspök Bognár József, az MVSZ elnöke, Rosta Endre, a Kulturális Kapcsolatok Intézete elnöke, Schiffer Pál, nyugalmazott nagykövet Dr. Seifert Géza, a Magyar Izraeliták Országos Képviselete és a Budapesti Izraelita Hitközség elnöke, a Magyarok Világszövetsége Elnökségének tagja 70 éves korában váratlanul elhunyt. Mély részvéttel kísérték utolsó útjára Észak-Amerikában ban felfedezik, s az új földrészről egymás után jelennek meg az útleírások. Jobbára másodkézből származó beszámolók ezek, de egyre többen maguk is nekivágnak a nagy útnak. Az első magyar, aki valóban kilép Amerika földjére, Stephanus Parmenius Budaeus, azaz Budai Parmenius István. Költő és tudós. Előzőén Nyugat- Európában utazgat, abban a reményben, hogy »kiváló emberek fogadnak barátságukba vagy legalábbis megismernek engem«. Ekkor már egyre mohóbb versenyfutás indult az új földrész meghódításáért. A spanyol, portugál, angol, francia. holland vállalkozások egymást követik: az államok és az egyének kalandot, gazdagságot remélve indulnak útnak. Egy ilyen jellegű angol expedíció tagja lesz Budai Parmenius István. Megismerkedik a kor egyik legnevesebb angol felderítőjével, Richard Hakluyttal, valamint Sir Humphrey Gilbert utazóval, aki 1583-bqn immár másodszor indul útnak Amerika felé. Budai Parmenius István már egy évvel korábban költői műben »készíti elő-» az expedíciót. A De Navigatione programvers: a küszöbön álló hajóutat dicsőíti. Gilbert 1581-ben egyszer már nekivágott a tengernek, hogy Üj-Foundlandot elérje, de visszatérésre kényszerült. Most, 1583-ban öt vitorlása közül az egyiknek a legénysége rögtön az út elején megszökik tőle. Három hét alatt akarnak céljukhoz érni, de az út hét hétig tart. És ők nem vittek magukkal elegendő élelmiszert és ruházatot. 1583. augusztus 3-án kötnek ki a Saint Johns révben, s nyomban birtokba is veszik az angol királynő nevében. Budai Parmenius István innen írja Hakluytnak a kissé csalódott beszámolót: »■Most beszélnem kellene neked a szokásokról, a földről és lakóiról. De hát mit mondhatnék, drága Hakluytom, amikor a pusztaságon és élhagyatottságon kívül semmit sem látok?!... Időnként medvék jelennek meg a sátrak körül és el is ejtjük őket. Hanem ezek fehérek, már amennyire ezt bundájukból meg tudtam állapítani, és kisebbek, mint a mieink.-» A zord Újvilágból csakhamar visszaindulnak, de augusztus 29-én a »Delight■» nevű vezérhajó a nagy viharban zátonyra fut Üj-Skócia közelében a Cap Sable-nél, s utasai közül csak tizennégyen menekülnek meg. Budai Parmenius István vízbe fúl. Gilbertet is utoléri a végzete: szeptember 9-én az Azori-szigeteknél az ő hajója is elsüllyed. Csak a harmadik hajó ér haza épségben, rajta Walter Raleigh, aki később gyarmatpolitikájáról lesz híres. A megmenekült hajó kapitánya, Hayes, magával hozza Budai Parmenius István levelét. Jelentésében a kapitány így ír a magyar utazóról: »A vízbefúltak között volt egy nagy tudós is, egy magyar, aki Buda városában született s ezért Budainak nevezték. ö nemes érzelmekből és jótettek iránti hajlandóságból vett részt a vállalkozásban, szándékában lévén, hogy latin nyelven megőrizze ezen felfedezés érdemes cselekedeteinek és dolgainak emlékét, nemzetünk dicsőségére, melynek dísze volt mint szónok és ritka tehetségű, ékes stílusú költő.-» A. A. 5
