Magyar Hírek, 1976 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1976-06-05 / 12. szám
A tanácskozás résztvevői Novotta Ferenc felvételei Hunya István, a Mezőgazdasági és Erdészeti Dolgozók Szakszervezet elnöke, Lőrincze Lajos, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének tudományos osztályvezetője Koref Oszkár, főorvos, Rostás István, a Magyar Vöröskereszt alelnöke TOVÁBB A KAPCSOLATOK Ülést tartott a Magyarok Világszövetsége A Magyarok Világszövetsége Elnöksége 1976. május 24-én dr. Bognár József professzor vezetésével megtartotta rendes ülését és azon — dr. Szabó Zoltán főtitkár előterjesztése alapján — megtárgyalta és elfogadta az idei év első öt hónapjában végzett munkáról és annak tapasztalatairól készített jelentést, valamint a nyári hónapok rendezvényeinek tervét. Az Elnökség tagjai sorába választotta Schiffer Pál nyugalmazott nagykövetet. Az elnökség örömmel vette tudomásul, hogy Keresztury Dezső írót, a Magyarok Világszövetsége alelnökét Herder-díjjal tüntették ki. Ugyancsak örömmel nyugtázta, hogy tagjai közül Pach Zsigmond Pál akadémikust a Magyar Tudományos Akadémia alelnökévé, Szabolcsi Miklós professzort akadémikussá, Ránki György professzort, az Elméleti Munkaközösség elnökét és Imre Samu professzort, a Nyelvünk és Kultúránk főszerkesztőjét az Akadémia levelező tagjaivá választották. Az elnökségi ülés vitájában felszólaltak: Cserháti József római katolikus pécsi püspök, Szamosközi István református püspök, Lőrincze Lajos egyetemi tanár, Rostás István, a Magyar Vöröskereszt alelnöke, Hunya István, a Mezőgazdasági és Erdészeti Dolgozók szakszervezetének elnöke, Koref Oszkár főorvos, Rónai Mihály András, író és Szántó Miklós, a Magyar Hírek főszerkesztője. A vitában felmerült kérdésekre dr. Szabó Zoltán válaszolt, majd az ülés dr. Bognár József elnöki zárszavával ért véget. * Dr. Szabó Zoltán vitaindítójában elmondotta, hogy a Nyugaton élő magyarság különböző egyesületei sok rendezvényt tartottak a Rákóczi-évforduló jegyében. A haladó lapok, mint a Franciaországi Magyar Szó, az USA-ban megjelenő Amerikai Magyar Szó és a Kanadai Űj Szó cikkek sorában emlékeztek a magyar múlt nagy alakjára. Az anyanyelvi mozgalom egyre szélesedik: a balatoni gyermektáborokra, a sárospataki nyelvtanfolyamra, a debreceni pedagógus továbbképzőre örvendetesen nagy a jelentkezés. Eredményesek voltak Lőrincze professzor burgenlandi és grazi előadásai; Szende Aladár az anyanyelvi konferencia védnökségi tagja hivatalos burgenlandi meghívásnak tett eleget. Üjabb és újabb iskolák és szervezetek kémek tankönyvet. A Védnökség által szerkesztett nyelvkönyvekből egyébként új kiadás készül, bővül a kiadványok sora. Sokan kérték Maróti Gyulának, a Kulturális Bizottság elnökének a Szülőföldünk Rádióban elhangzott előadássorozatát. Folytatódott a tánccsoportok támogatása. Hazai művészeink fellépésein tíz európai országban 24 előadáson kilencezer honfitársunk vett részt. A magyar kultúra követeként Bécsben jártak az Állami Bábszínház művészei, műsorukból átvett és részleteket sugárzott az osztrák televízió is. Az Ex Aratiquis együttes Skandináviában aratott sikereket. Művészeink jó munkát végeztek: egyöntetű az a megállapítás, hogy a közönség igényesebb lett, és a műsorok színvonala emelkedett. (Július 9. és 18. között újra megrendezésre kerül Budapesten, a Fővárosi Operett Színházban a népszerűvé vált „Egy kis hazai” című műsor, amelynek rendezését az egyik legkiválóbb hazai színházi szakember, Vámos László vállalta.) A Helsinkiben létrejött megegyezés enyhültebb légkörében — az erősödő jobboldali támadások ellenére — szélesedtek és erősödtek kapcsolataink a Nyugaton élő magyarság egyesületeivel, lapjaival és kiemelkedő személyiségeivel egyaránt. 1976-ban a vendégforgalom további emelkedése várható. A Magyarok Világszövetsége arra törekszik, hogy tovább lépjen előre idén is a honfitársi kapcsolatok bővítésének útján. Terveink alapját a Magyar Népköztársaság nemzetközi tekintélye, országépítő munkánk eredményei jelentik. A vita során Koref Oszkár a kétnyelvűség problémáját fejtegette. Rónai Mihály András a szélsőjobboldali lapok rágalmazó módszereiről beszélt, amelylyel igyekeznek félrevezetni és megriasztani honfitársainkat. Ehhez a témához kapcsolódott Hunya István is. Rostás István arra mutatott rá, hogy a világpolitikai enyhüléstől megrettent hidegháborús körök hogyan igyekeznek felhasználni a Magyar Népköztársasággal szemben ellenséges erőket mind az USA-ban, mind Kanadában és a Német Szövetségi Köztársaságban is. Szántó Miklós a Magyar Hírek szerkesztőségi munkájának közel féléves tapasztalatait elemezte. Beszélt airól, hogy az anyanyelvi mozgalom hatásfokát szükséges és lehet is növelni újabb és újabb kulturális, magyarságismereti területek bekapcsolásával. A Magyar Hírek még az idén megindítja a levelező formájú anyanyelvi oktatást olyan vonzó, könnyen és gyorsan átadható leckékkel, amelyeket a szülők is megtaníthatnak. A hazai szakemberek örömmel karolták fel az elnökség e kezdeményezését és már készülnek az első kísérleti anyagok. Lőrincze Lajos javasolta, hogy a tanulmányúton levő vagy a külföldön előadásokat tartó magyar tudósok, szakemberek, művészek, akiket valamelyik egyetem, a Tudományos Akadémia vagy a Kulturális Kapcsolatok Intézete küld ki, keressék fel az egyesületeket is; mindenütt találnak partnereket és kölcsönösen kedvező kapcsolatokat teremthetnek. Ajánlotta, hogy a különböző évfordulókra, megemlékezéseikre, például március 15-re készüljön bőséges műsoranyag, dokumentumrészletekből, versekből, dalokból, amelyekből a programok készítői válogathatnak. Sürgette népszerűén megírt, képes magyarságismereti kiadványok alkotását. Megemlítette, hogy a „Nyelvünk és kultúránk” című folyóirat hamarosan érdekes elemző cikket hoz az új katolikus bibliafordítás nyelvéről. Cserháti József az USA-ban tett látogatása tapász*■ Felfedezők, hittérítők, utazók, politikusok, kereskedők és gazdasági szakemberek, családtagok, ismerősök, jóbarátok, turisták jártak már Észak-Amerikában, a világ minden táján. Szinte lehetetlen nyomon követni és teljes részletességgel feltérképezni tevékenységük, munkásságuk eredményeit. Sok kisebb-magyobb tanulmány, beszámoló, cikksorozat és könyv született már e témáról. Többek között Pivány Jenő, Márki Sándor és Szántó Miklós összefoglaló munkái, valamint az Amerikai Egyesült Államokban élő Vasvári Ödön részben kéziratos cikkei. Ezeknek a forrásmunkáknak az alapján megpróbáljuk — ha csak vázlatosan is — bemutatni, kik voltak azok a magyarok, akik ellátogattak az észak-amerikai földrészre. A cikksorozat a kezdetektől 1848-ig tartó korszakot öleli fel. I. A KEZDETEK A legendák az „első” amerikai magyarról így vallanak: „A normannok Columbus előtti grönlandi és amerikai utazásait egyes izlandi krónikák örökítették meg, amelyek úgy össze vannak szőve Norvégia történetével, hogy általában hiteles kútf orr ásókul—ismerik el őket. Annak az utazásnak a leírását, amelyben egy Tyrker-nek nevezett magyar is részt vett, a Heimskringla nevű krónikában találjuk meg, amelynek tulajdonképpeni címe Norvégia Királyainak Krónikája. E. krónika első szava Heimskringla, vagy a Világ Köre, és innen kapta az egész — amely egyike a legérdekesebb történelmi munkáknak — az elnevezését. Lényege az, hogy Vörös Erik fia, Leif, értesülvén arról, hogy Björne nevű honfitársa Izlandtól nyugatra ismeretlen földet látott, Kr. u. 1000-ben, tehát Szent István magyar király idejében, hajót szerelt fel, és harmincöt főnyi legénységgel elindult a Björne látta föld felkutatására. El is jutott Grönlandba és onnan az amerikai kontinensre, ahol három helyen kötött ki. Vele volt egy déli ember (Súthrmathr), akit Tyrker-nek, vagyis Töröknek neveztek. A magas termetű normannok leírása szerint kicsiny volt és csúnya, de ügyesség és tettrekészség jellemezte. Az utolsó helyen, ahol Leif kikötött, Tyrker szőlőt talált, amely az izlandi normannok előtt ismeretlen volt. Felfedezése oly nagy izgalomba ejtette, hogy amikor Leif megkérdezte tőle, mit talált, először furcsa gesztikulációval csak törökül (a thyrsku) beszélt, s csak minekutána lecsillapult, tudta normann nyelven megmagyarázni, minek örül annyira, »Mert én olyan országban születék — mondotta —, ahol szőlőben nincs hiány.« A »török« név és nyelv feltehetően magyart jelentett, hisz tudjuk, hogy a bizánci szerzők is — akiknek munkái a magyar honfoglalás fontos kútforrásai — általában törököknek nevezték a magyarokat. Oly erősen tartotta magát ez az elnevezés, hogy a Dukas Mihály bizánci császár által I. Geiza magyar királynak 1075-ben küldött koronán, amely a magyar Szent Korona alsó része, ez a görök felirat olvasható: »Geizának, Türkin királyának«. (Pivány Jenő: Magyarok Észak-Amerikában.) Tyrker az első olyan ember, akiről azt állíthatjuk, hogy magyar vagy magyar származású volt, s járt Amerikában. A legendák után Amerikát való-4
