Magyar Hírek, 1976 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1976-05-08 / 10. szám
A betegek szolgálatában: a számítógépes ellenőrzést is bevezetik Dr. Rucz László Itt bontják elemeire az emberi vért Indul a friss vér a hűtőbe Egészségügyi ellenőrzés Alsó kép: Vizsgálják a vérsavót Vörösesbarna, gyengén habzó folyadék egy üvegpalackban. Az orvosok, biológusok „folyékony szövetnek nevezik. Szüntelenül áramlik, kering az erekben. Ha cseppje is kicsurran, rémületet, bajt, tragédiát sejtet. Félünk tőle, szeretjük, tiszteljük, ódákat írunk hozzá, szavaink szimbólumával ruházzuk föl. Életünk jelképe. És most itt van, habosán, lustán a palackban. Fiatal lány tartja, kissé hanyag nemtörődömséggel. Közömbös arccal teszi a helyére. Naponta százával, ezrével tesz helyre hasonlókat, régen túl van a megilletődésen. A palackra rácsukódik a bonyolult hűtőrendszer ajtaja. A vér vár. Vár, hogy kivegyék, hogy életet mentsenek vele. Dr. Rucz László, eltűnődve nézi a palacknyi életet. Fehér körülötte minden. Fehér a haja, a köpenye, a fal mögötte. 1953 óta ő ennek az intézetnek, a békéscsabai Vérellátó Központnak a vezető főorvosa. Amióta csak elhatározták, hogy meg kell szervezni a vérellátást az egész országban, így a Viharsarokban is. — Örökre megmarad bennem egy élmény. Kezdő orvos voltam, közvetlenül a háború után. Egy aszszonyt hoztak be, a szülés közben komplikáció támadt. Már majdnem elvérzett, mire hozzánk került. Itt álltam, az éjszaka közepén. Vér sehol. Reménytelen eset. És akkor bejött az asszony férje és nagyobbik kislánya. A kislány megrángatta a köpenyemet. „Bácsi! Nagyon szépen kérlek, mentsd meg anyukát!” Kérem, én annak a gyereknek a szemét nem tudom elfelejteni. Aki ott volt a kórházban, orvos, ápolónő, takarító, még a betegek közül is az erre alkalmasak, mind adtak vért. Főorvosom egy litert adott, s ágynak dőlt. De megmentettük az asszonyt. .. Talán érdi, miért vállaltam el — nőgyógyász létemre — a vérellátó állomás megszervezését. Végigballagunk a szobákon. Nem szakember számára kissé ijesztő, orvos számára inkább elismerésre késztető a látvány. Lepárlók, centrifugák, mechanikus és kémiai sterilizátorok zümmögnek csendben, egykét ember felügyelete mellett. Nagyobb mozgás csak a laboratóriumokban látható. Itt ellenőrzik a véradók — a donorok — vérét, itt sorolják csoportokba, itt döntik el, hogy mi legyen a leadott vérből: palackozzák-e, vagy készítményt, plazmát, kivonatot csináljanak-e belőle. Emberek ezreiről van szó. Olyanokról, akik önként ajánlják fel néhány deci vérüket az ismeretlen megmentendő javára. Csupán Békés megyében több ezer ember ad vért rendszeresen. És több ezer ember kap az országban vért — ingyen. Vért kapni... Közvetlenül a vérellátó központ mellett áll Békéscsaba legnagyobb kórháza. Elszórt pavilonok egy nagy kertben, a pavilonok között: építkezés nyomai. A kórház bővül, újjáépül. Az ágyakban, — amelyek mellett ott áll a transzfúziós palacktartó állvány — ijedt szempárok. Vért kapni . . . Azt hiszem, a legtöbb beteg ilyenkor, az átömlesztés pillanataiban érti meg igazában az életet adó vér jelentőségét. A véradóállomás egyik legnagyobb felhasználója az intenzív osztály. A szó tulajdonképpen négy egymásba nyíló szobát és egy központi vezérlőtermet jelent. A vezérlőasztal mellől az összes ágyakat látni; lámpák jelzik a bekapcsolt műszereket. Az ágyakban a legsúlyosabb, az állandó felügyeletet igénylő betegek fekszenek. Testükről vezetékek ívelnek egy furcsa fémtomyocskába. A mentők éppen most hoznak be egy asszonyt, mint megtudjuk, gyógyszermérgezéssel. Állunk az üvegablakok mögött, nézzük a sürgésforgást. Az asszonyt levetkőztetik, lefektetik, s addigra már minden kész a gyomormosáshoz, bélmosáshoz, a felszívódott, méreggé vált gyógyszer közömbösítéséhez. Percek telnek csak el. És ezekben a percekben nem lehet elhessegetni a gondolatot, hogy néhány évtizeddel ezelőtt, itt, a Viharsarokban, a Tiszántúlon még tüdőbaj, torokgyík, csecsemőhalál tizedelte a népet; hogy légypapírról lemart méreggel gyilkolták egymást a cseppnyivel több vagyonra áhítozók; hogy a legkisebb betegség romlásba döntött családot, családfőt. És az eltelt néhány évtized eredményeképpen ma már korszerű számítógéppel vigyázzák a betegek álmát. Alig néhány ágynyi ez az intenzív osztály. Mégis, természetesen, ez az egyik legnagyobb vérfelhasználó. És a kórház mellett álló intézmény munkájában, az intenzív osztály néhány szobájában úgy mutatkozik meg két-három tevékeny évtized munkájának eredménye, mint egyetlen csepp ikerben az egész élet. Sós Péter János és Gábor Viktor (fotó) riportja
