Magyar Hírek, 1976 (29. évfolyam, 1-27. szám)

1976-04-24 / 9. szám

1

(

Nagy Ica, a MOM Igazgató Tanács tagja

Máté Magda (elvétele

Néhányszor már feltették Nagy Icának ezt a kérdést. Elképzelem, amikor a csakis férfiakból álló hegymászó-csapatban először került szembe a meredek sziklafallal, jócskán megdobbanhatott a szíve. Odahaza, az Alföldön hegyet sem igen látott. Ez a huszonnégy éves, csinos, szőkésbarna hajú lány most arról mesél, hogy milyen nagyszerű érzés körültekinteni a csúcson.

— Sokan azt tartják rólad, hogy mindenben felértél a csúcsra.

Elmosolyodik.

— Szerinted arra gondolnak, hogy milyen mélyről indultam? Hogy Abádszalókról „gyűltem”, és kettőig sem tudtam számolni eleinte?

— Hetedmagammal nevelt édesanyám

— mesélte. — Én voltam a legkisebbik. A pénz miatt, hogy tudjak iskolába járni, korán elkerültem otthonról, a nővéremhez. Nála laktam, amíg megkaptam a szakmunkás bizonyítványt. Akkor jöttem ide, az Optikai Művekhez. Műszerész vagyok.

Műszerész ma is. Az úgynevezett 15-ös szerelőosztályon dolgozik, mostanában épp egy anyagelemző készüléken. A dologhoz csupán annyi tartozik még, hogy van a Magyar Optikai Művek főépületében egy terein, amelyben az Igazgató Tanács szokott ülésezni. Ha belépünk a terembe, hosszú asztalt látunk sok karosszékkel. Közülük a főhelytől a harmadik Nagy Icáé.

— Valóban mindig ez az én helyem — mondja Ica —, de mégsem bérelt hely. Választott vagyok, és bármikor visszahívható.

Magyarán: munkásküldött az Igazgató Tanácsban. Icát a saját korosztálya választotta meg, a tizen- és huszonévesek. Amikor érdeklődöm tőlük, elmondják, hogy Csúcsúnak — ez a ^képviselőnő” beceneve

— soha nincs egy nyugodt perce. Ugyanannyit dolgozik, mint a többiek, de egyik pillanatban az üzemben van, a másikban már az igazgatóságon, és közben még beugrik egy kis megbeszélésre a szakszervezeti irodába is.

Aztán még sorolják:

— Sokáig együtt focizott a fiúkkal, most a női tekecsapatban van.

— Egyetemre jár. Közgazdaságtant tanul, hogy jobban értse, miért kell kinyitnia a száját!

— Kéthetenként hazautazik édesanyjához. Tudom, az én szüleim is arra laknak.

— A vállalati mulatságokon pedig úgy táncolt, hogy...! Csak bámult mindenki, mert nem sokkal azelőtt operálták.

— Az nagyon nehéz időszak volt — mondja. — Nem is a veseműtét miatt, hanem azért, mert előtte hetekig nyomtam az

ágyat. Kiestem a kerékvágásból, és utána az Igazgató Tanácsban is úgy éreztem, mintha újra kellene járni tanulnom.

Cigarettára gyújt Most látszik először, nem minden gondot simít ki arcán a gyorsan érkező mosoly, hogy hosszú lehetett az út Abádszalóktól az igazgatótanácsi tagságig.

— Amikor megválasztottak, és elmondtam otthon a hírt, édesanyám előbb hallgatott egy sort, aztán megkérdezte, hogy jó lesz-e ott neked, kislányom? Nincs benned

félsz?

— És te?

— Nevettem és megcsókoltam.

Elképzelem magamnak a kislány Nagy

Icát. Ünnepkor pettyes szoknya, fehér blúz, a haja két oldalt varkocsban, a lábán piros cipő.

Nézem a mostani, vonzó, csinos nőt. Papucscipő, farmer és a testhez simuló pulóver felett a munkahelyen kötelező fehér köpeny.

— Mi lenne, ha visszahívnának a Tanácsból? — kérdezem.

— Erre is gondoltam, amikor beteg voltam — mondja —, mégis, csak egyet tudok határozottan. Azt, hogy a közéletiség, vagy nevezd, ahogy akarod, visszavonhatatlanul megváltoztatja az embert. Én már mindig vonzódni fogok a „csapatjátékhoz”, amikor mindenki egymást segíti, ösztökéli.

— Vitatkozni is lehet?

— Késhegyre menően — egészen addig, amíg megegyezünk.

— Emlékszel, miiven szótlan voltál valaha?

— Most azt mondják, túl csípős a nyelvem.

— Nem vállaltál sokat magadra?

Megtörik a beszélgetés ritmusa Egy pillanatra feltűnik a régi kislány képe, aki szívdobogva, ijedten néz a gyárra az Igazgató Tanácsra az egyetemre. De ez a kép' gyorsan elillan, és Ica csak annyit mond:

— Most készítjük az öt évre szóló kollektív szerződést. Fizetés, prémium, óvoda és bölcsőde, továbbtanulás — soroljam még a témákat? A vitákban sok embert képviselek, közvetlenül. Ahogy elkészül egy javaslat, rögtön „hozni” tudom az üzemi véleményeket. Erre persze komolyan fel is kell készülni. De ha ezt nem — akkor mit érdemes vállalni?

Ennyi tehát a legkisebb, a hetedik gyerek története, aki időközben felnőtt. Nem találkozott a hétfejű sárkánnyal, igaz, hétmérföldes kiscsizmája sem volt, bármekkora is az út, amit megtett.

Sipos József

AMERIKAI MAGYAR NÉPDALOK

„A népdal sorsa olyan, mint a patak sodrába került kavicsé; a kezdetben formátlan, éles, csúcsos kavicsot a víz sodra hengergeti, ami által élei lekopnak, lassan gömbölyödik, végre sima, kerek formát kap; éppúgy a népdalt egyre szebbé,

formásabbá alakítja a népajk.” Arany János szavai ezek a népdal sorsáról. Másik nagy nemzeti költőnk, Petőfi Sándor így vall a népművészetről — Arany János megfogalmazásában idézzük: „Nagyon megfoghatom, ha egy oly költő is, mint

Petőfi, mikép többször hallóm nyilatkozni, nagyrészt od'adott volna költeményeiből, csakhogy eredeti népdalaink szebbjeinek ő lehetne szerzője.” A klasszikus magyar irodalom képviselője, Kölcsey Ferenc, a Himnusz szerzője pedig ezt mondta: „A való nemzeti poézis eredeti szikráját a köznépi dalokban kell nyomozni.”

Sokan mondhatnánk, hogy azóta száz-százötven esztendő telt el, és a népdalok a gyűjtők fonográftekercsei és a kézzel írott kottafejek nyomán ma már csak a magnótekercsek és kottatárak lapjain élik zárt és befejezett világukat. (Hadd említsük meg sokadszor, de nem elégszer Bartók és Kodály érdemeit!} Hiszen ma már nem születnek népdalok! — hallom az ellenvetést. Ma már eltűnt, modernizálódott az a nép, amely létrehozza a saját művészetét. Vajon igazán kihalóban van a népművészet? Vajon eltemeti egyszer s mindenkorra a modem kor lázas lüktetésű élettempója a népművészet tárgyi és szellemi termékeit?

Ügy hiszem, nem szorul különösebb bizonyításra, hogy ezek az aggodalmak alaptalanok. Csak körül kell néznünk a nagyvilágban, és láthatjuk, hogy valóságos reneszánszukat élik az ősi kultúrák, a rég elfeledett, s most újra felfedezett népművészetek. A sok nemzetiségű államok népei egyre tudatosabban ébrednek rá saját múlt-Altagr*

HALLOTTAM AMERIKÁRÓL

l Hal-lottam A-me-ri- ká-ról sok szépet be-szél-ni

El - in-duitam én is o-da sze-rencsétke-res-ni!

Bol-dogta-lan a vi- lá-gon én vagyoke-gye- dúl.

Nem okolok én senkit, magam vagyok oka,

Nem kísért ki a faluból senki karonfogva;

Se a bíró, se a csendőr, se a falu szája,

Csak az átkos pénzvágy hozott az idegen tájra.

Hazai eredete ismeretlen, valószínűleg Amerikában keletkezett. Bertalan János somogycsurgói lakos a közlő. 1938- ban bozta Pennsylvaniából. Ott különböző munkásklubokban ismerték és énekelték

ELMENT A SZERETŐM

El-ment a sze-re-tőm Dél-a-me-rí - ká - ba.

irffírü

Ü-ze-net jött tő-le, hogy menjek u-tá- na.

1980 táján Érsekújvár, Ipolyság vidékén ismert és énekelt dal volt. A közlő, Pásztor Lőrinc, paládi lakos később Amerikában, 1933-ban hallotta a dalt az Oliver! gyár munkásai körében

A demokrácia fórumai az üzemekben

I

Hajdanában, ha például egy molnárlegény vándorútja során el akart szegődni valamelyik malomba, előtte megalkudott a gazdával. Mennyi pénzt és hány zsák lisztet, milyen kosztat és kvártélyt kap, s mindezért mi a feladata, munkája.

Kettőjük alkuja alapján jött létre a szerződés. S ilyen alku előzte meg a munkába állást szinte mindenütt.

Ma egy tíz-tizenötezer munkást foglalkoztató üzemben nem is kerülhet sor, s nincs is szükség ilyen alkura. Az egyéni szerződések helyett kollektív szerződés írja elő a munkaadó és a munkavállaló jogait és kötelességeit.

Napilapjainkban ez év elejétől gyakran olvashattunk ilyen vagy ehhez hasonló címéket: „ez évben ismét elkészítik az öt évre szóló kollektív szerződéseket.” Hogyan születik a kollektív szerződés, kik kötik

és mit tartalmaz? — ezekre a kérdésekre kerestük a választ az Egyesült Izzó (TUNGSRAM) gyárban.

Négyen ülünk a vállalati szakszervezeti bizottság egyik szobájában: Kovács Margit, a szakszervezeti bizottság szervezőtitkára, Vékes Endre, a szakszervezeti bizottság közgazdasági titkára és Malárik Lajos, a gyár műszaki-gazdasági szaktanácsadója. (Utóbbi kettő részt vesz a gyári kollektív szerződés elkészítésében. Mert az Egyesüli Izzóban is, mint a hazai üzemekben általában, a dolgozóknak több mint 90 százaléka szakszervezeti tag. Igv érthető, hogy a szákszervezet a megfelelő apparátussal és szakértelemmel képviseli a dolgozókat a kollektív szerződés létrehozásában.)

— Hogyan jön létre és mit tartalmaz a gyár kollektív szerződése?

— Kezdjük azzal, hogy mit tartalmaz —

mondja Vékes Endre. — A vállalati kollektív szerződés a mi gyárunkra konkretizálja az Alkotmányban lefektetett általános jogokat, amelyeket a Munka Törvénykönyve részletesen tartalmaz. Csak egy példa: Az Alkotmányban szereped: „A Magyar Népköztársaság biztosítja állampolgárai számára a pihenéshez való jogot.” A Munka Törvénykönyvének megfelelő szakaszaiban már részletesen ki van fejtve, milyen szabadságok járnak a dolgozóknak. S végül a mi kollektív szerződésünkben a kötelező szabadságokon kívül szerepel, hogy a mi gyárunkban milyen egyéb szabadságokat kaphat (jutalomszabadság, gyermekes anyák pótszabadsága slb.).

— Mit tartalmaz a kollektív szerződés?

Malárik Lajos mutatja a kisregény terjedelmű tervezetet.

— Órákig lehetne sorolni — mondja. —

Az Egyesült Izzó sok száz féle terméket szállít a világ minden pontjára, többek között rádiócsöveket is. Ennél a terméknél rendkívül nagy szerepe van a tisztaságnak... Ezért a dolgozók fogasos rendszerű öltözőben hagyják utcai ruhájukat, és a vállalat által adott tiszta munkaruhába öltöznek minden nap

Csak vázlatosan, néhány fontosabb részlet. Foglalkozik a munkaviszonnyal: a létesítéstől a megszűnésig. Ami ezen a téren sajátos, a magasabb szintű, a kötelező jogszabályokon 'kívül, a mi kollektív szerződésünkben az is szerepel, hogy elsősorban a törzsgárda tagok hozzátartozóit vesszük fel.

— Itt nagyon lényeges jogokat tartalmaz a mi kollektív szerződésünk — veszi át a szót Vékes Endre. — Például a vállalatnál végzett jó munka jutalmául kapott bizonyos kitüntetések esetén nem lehet a dolgozónak felmondani. A 25 éves törzsgárda tagsággal rendelkezőket p:dig minden feltétel nélkül felmondási védettség illeti meg.

Malárik Lajos folytatja a felsorolást.

— Meghatározza a kollektív szerződés az egyes munkakörök béreinek minimumát és maximumát, a munkaidőt — ez ma Magyarországon 44 óra — és azokat a munkaidőket, amelyek például a munkakörülmények miatt ettől eltérnek, alacsonyabbak. Meghatározza a munkaidőn kívül végezhető túlmunka mértékét is.

— S bizony néha furcsa a helyzet — szól közbe Vékes Endre. — A szakszervezet a dolgozók érdekeit képviseli. Sok dolgozó mégis rosszallja, hogy ez a korlátozás szerepel a kollektív szerződésben. Mert az egyik munkás házat épít, a másik új bútort vett. S egy-két hónapig szívesen dolgoznának többet. Nehezen értik meg, hogy akkor is őket védjük, amikor nem engedjük meg, hogy átlépjék ezt a határt.

— S még egy nagyon fontos területről kéül néhány szót ejteni — veszi vissza a szót Malárik Lajos. — A béren kívüli juttatásokra gondolok, amelyeket nem pénz-