Magyar Hírek, 1976 (29. évfolyam, 1-27. szám)

1976-04-10 / 8. szám

Pantomim... Mindenkinek, a fehérre mázolt arcú, fekete-fehér ruhás clown jut az eszébe erről a szóról. A DOMINO együttes esetében azonban ez többet jelent. Tíz évvel ezelőtt alakult az együttes — tele hittel, lelkesedéssel. Egy évtized nagy idő, különösen olyan együttes életében, mint a DOMINÓ, önálló produkciókkal lépnek fel, mindig különleges helyen, kiválasztott környezetben. Talán csak kettőt emeljünk ki ezek közül: a Margitszigeti Nagyszállóban mutatták be Thomas Mann: „Az elcserélt fejek" című elbeszélésének táncjátékváltozatát, Visegrádon pedig Juhász Ferenc: „A szarvassá változott fiúk kiáltozása a titkok kapujából” című verse alapján készült színpadi játékot. 1967 óta összesen 24 önálló bemutatót tartottak, repertoárjukat Petőfi, Camus, Viktor Hugo, Prokofjev, Genet, Bosch és Ghelderode műveiből állították össze. 13 külföldi vendégszereplés áll mögöttük, köztük a kanadai CBC televízió meghívására végzett Bosch: „Gyönyörök kertje” című képének koreográfiája, vendégszereplés a madridi és az amszterdami fesztiválon, valamint a prágai világpantomim fesztiválon.

A DOMINÓ-együttes vezetője, alapítója Köllö Miklós, öt és együttesét egyre többször hívják meg a színházak, hogy tánccal is gazdagítsák kifejezéstárukat. A cselekmény elbeszélésének szerepét sokszor, a tánc veszi át: a tánc fejezi ki az álom, a szorongás, az érzelmek világát. Egyik legemlékezetesebb hazai fellépésük a vígszínházi volt. Moliére „A nők iskolájáéban a táncbetéteket Köllő Miklós koreografálta, és tanította be.

A helsinki Nemzeti Színház is színpadra vitte „A nők iskolájá”-t. Marton László rendező és Fehér Miklós díszlettervező mellett Köllő Miklóst is meghívták a finn fővárosba, a Moliére darab koreográfiájára és betanítására.

Köllővel finnországi szereplése után találkoztam. Még tele volt helsinki élményekkel, ami érthető, hiszen kát hónapot töltött ott. Nem volt könnyű a helyzete, mert a Finn Nemzeti Színháznak nincs önálló balett-társulata és mintegy 200 táncos közül kellett kiválasztania azt a tucatot, akivel végül is a produkciót bemutatta. Közben meghívták a helsinki Színművészeti Főiskolára is pantomimot és színházi mozgástant tanítani.

Helsinkiről beszélt, de már Budapest foglalkoztatta. A DOMINO nemrégen mutatta be a „Vörös Orfeusz”-t, és ezzel egy műsorban Hemingway „öreg halász és a tengerét. Kísérleti produkciónak szánták, ahogy Köllő fogalmazta, belső kísérletezésnek, laboratóriumi munkának. Ezeket a produkciókat megőrzik, majd továbblépve ennek eredményeiből újat alkotnak, olyant, amilyent már külföldön is. itthon is bemutathatnak.

Köllő szívesen dolgoz fel képzőművészeti témákat. Most Derkovits emlékestre készül a DOMINO-együttessel. Itthon nyolc előadást tartanak, majd ezzel a műsorral utazik a DOMINO-együttes a palermói nemzetközi színházi fesztiválra.

Köllő Miklóst furcsa kettősségek jellemzik. Olyan kettősségek, amelyek nagyszerűen kiegészítik egymást. Koreográfus? Táncos? Néha a táncos szembeszegül önmagának, mint koreográfusnak — néha pedig kevésnek érzi a koreográfust, mint táncos.

Nem ez a fontos. Hanem az, hogy mit akar. Színházat szeretne elsősorban csinálni, tehát tánc és más mozgásrendszerekből kölcsönzött elemekből álló egyveleget, amelyben a belső dráma a legfontosabb.

Forró Evelyn

English and Introduction by

ANTON N. NYERGES

Buday György fametszete József Attiláról

Az Amerikában megjelent József Attila-kötet

Április Il-én, a Költészet Napján ünnepeljük József Attila születésének 71. évfordulóját

JÓZSEF ATTILA KÖLTÉSZETE AMERIKÁBAN

József Attila verseinek első idegen nyelvű fordítása még a költő életében, 1936-ban megjelent lengyel kötet volt. Négy évtized alatt eddigi adataink szerint 17 nyelvre fordították le. A fordítások közül számra és minőségre a francia, az orosz, az olasz és az angol vezet. Az angol rendkívül lassan és nehézkesen indult: az első két gyűjtemény még litografálva jelent meg. Egy amerikai egyetem, a New York-állambeli Buffalóban működő Állami Egyetem kelet-európai és szláv tanulmányi programjában nemrégiben egy reprezentatív, angol nyelvű József Attila kötetet adott ki. A 200 József Attila vers fordítását tartalmazó kötet külön értéke a költő önéletrajzi és esztétikai méltatása. Amerikai egyetemi tanár tollából hihetetlen tárgyilagossággal és őszinte nagyrabecsüléssel jelöli ki József Attila helyét a világirodalomban, sőt a világtörténelemben. Ez annál értékesebb, mert a szerző maga hosszú diplomáciai szolgálat után került erre a tanszékre. Ezt megelőzően ugyan beható finnugrisztikai tanulmányokat folytatott, és Magyarországon is töltött néhány évet, itt megismerkedett a magyar- szellemi élet több vezető egyéniségével.

Anton N. Nyerges, a modem magyar irodalom odaadó rajongója, 1917-ben született az Egyesült Államokban. Szülei a Vas megyei Rum községből vándoroltak ki az I. világháború előtt. A fordító magyar irodalmi érdeklődésének indítása valósággal regénybe kívánkozik. Chicago utcáin járva egy antikváriumban megpillantotta az első, nagyalakú, 1930-ban kiadott Ady összes verseit. Otthonról hozott nyelvtudását ez a kötet egyenesen forradalmasította. Beiratkozott a magyar és finnugor kutatásairól híres Indiana Egyetemre. Ösztöndíjjal Franciaországba, majd Norvégiába került, ahol a lappok között töltött egy egész telet. 1951 után Budapestre nevezték ki sajtó- és kultúrattasénak. Ide már magával hozta 200 Ady-vers fordítását, egy 100 oldalas életrajzzal Adyról. Ezeknek kéziratát magyar költők és műfordítók, sőt a magyar verstan és zene olyan szakértői, mint Lajtha László és mások elolvasták véleményezés és tanácsadás végett. NSZK-beli és közelkeleti szolgálat után Nyergest professzorrá nevezték ki a Kentuckyállambeli Richmond Egyetemre. Közben megjelent vaskos kötetben Ady-fordításainak gyűjteménye.

Ezután nekilátott József Attila eddig legnagyobb méretű angol nyelvű átültetésének. Rögtön a bevezetőben abból indult ki, hogy József Attila egyike a nyugati civilizáció azon rendkívüli kevés valódi proletár költőinek, akik maguk is proletár származásúak és sorsúak, ellentétben a munkásosztály szerepét hirdető olyan más világirodalmi nevekkel, mint Aragon, Éluard, Neruda és Ady. Rögtön utána kiemeli: József Attila nagysága abban áll, hogy a társadalmi és közgazdasági élet különleges és konkrét nyelvét szervesen építette be lírájába, amit azelőtt senki sem kísérelt meg.

Nyerges szerint a reformkor és a Nyugat-korszak legnemesebb törekvéseit ő testesítette meg, miközben a hivatalos Magyarország és a nyugati világ tudomást sem véve róla a könnyű operettek országának tartotta Magyarországot. József Attila másfél évszázad haladó erőit testesítette meg az alapvető emberi jogok hatékony, világos és logikus meghirdetésével.

A szép kiállítású angol József Attila kötet érdekessége a Londonban élő Buday György, a költő életének és költészetének négy korszakát négy arcképén keresztül kifejező gyönyörű fametszete, a ritkán megszólaló nagy magyar művész talán legszebb alkotása.

(Részletek a Magyar Hírlapban 1975. április 28-án megjelent cikkből.)

Gál István

DR. VÁRDY BÉLA

A magyarság

Dr. Várdy Béla történészprofesszor az Amerikai Egyesült Államok Pittsburgh Duquesne Vniversity-n, a magyarságtudomány szakembere. Hoszszabb magyarországi tanulmányútja során a Magyarok Világszövetsége Kulturális Bizottsága és az Anyanyelvi Konferencia Védnökségének tagjai számára előadást tartott. Az előadás után sok kérdés hangzott el. Várdy profeszszor válaszát érdekesen egészítette ki hozzászólásával felesége, dr. Várdy Belőné Huszár Agnes irodalomtörténész.

A professzor hozzájárult a magyarságtudomány amerikai történetéről szóló előadása rövidített változatának közléséhez, értékes mondanivalóját így lapunk olvasói is megismerhetik. A szöveget két folytatásban közöljük. Hozzászólásoknak szívesen helyt adunk.

I.

A „Magyarságtudomány" vagy „hungarológia” fogalma az 1930-as években született meg. S habár e fogalomnak mindeddig teljesen elfogadható meghatározása nincs, a kifejezésen általában a magyarság múltjával, jelenével és mindennemű megnyilvánulásával foglalkozó tudományok összességét szoktuk érteni.

Ilyen értelemben teljes jogú magyarságtudomány természetesen csakis Magyarországon lehet. A magyarság múltjának és kultúrájának alapos és átfogó műveléséhez, kutatásához és oktatásához ugyanis csakis Magyarországon vannak meg a szükséges

feltételek. Magyarságtudományról tehát sem Észak- Amerikában, sem pedig a világ bármely más részén nem beszélhetünk. Ellenben, ha mindezen a magyarság tanulmányozásának kevésbé átfogó módját is értjük, akkor az Egyesült Államokban és Kanadában igenis beszélhetünk egyetemi szintű magyarságtudományról. Sőt, még azt is nyugodtan állíthatjuk, hogy a második világháború után a magyarság múltját és kultúráját külföldön, elsősorban az Egyesült Államok egyetemein és főiskoláin tanulmányozták.

Az amerikai magyarságtudomány történetét vizsgálva azonnal láthatjuk, hogy az erősen össze van kötve az ún. Kelet-Európatudomány második világháborút követő kifejlődésével. Gyökerei azonban századunk elejéig, pontosabban 1904-ig nyúlnak vissza, s így szinte egyidejűek az amerikai Kelet- Európa-tudomány kezdeteivel.

Az 1904 óta eltelt hetven-egynéhány évet a magyarságtudomány szempontjából három periódusra osztanám: Az 1904 és 1945 közötti hős- vagy pionírkorra, az 1945 és 1970 közötti aranykorra, valamint az utána következő — még alig meghatározható irányú és tartalmú — hanyatlás korára. E hét évtized leforgása alatt igen sok kisebb-nagyobb főiskolai és egyetemi szintű magyarságtudományi program jött létre (és bukott meg) Amerikában, kezdve az alapfokú nyelv-, irodalom- és történelemkurzusokból álló programoktól, a széles skálájú és tudományosan megalapozott kelet-európai vagy ural-altáji intézetekbe beágyazott, több diszciplinát magában foglaló magyarságtudományi programokig.

Szűkreszabottságuk vagy „nagystílűségük” mellett, e hét évtized alatt létrejött magyarságtudományi programokat lényegében négy típusra oszthatjuk aszerint, hogy mely társadalmi csoport vagy tényező támogatását élvezték. E tényezők