Magyar Hírek, 1976 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1976-04-10 / 8. szám
korszerűsödött a gyár. Nagy elöbbrelépést hozott a legutóbbi, a IV. ötéves terv is. „Hozott?” — írjuk így inkább: értek el az ózdiak. — Hiszen a kohászati üzemek tizennégyezer dolgozója ugyancsak tevékeny részese volt a változásoknak. 1973-ban adták át a korszerű folyamatos acélöntőművet, s tavaly októberben megindult a termelés az acélbugákat rúddá-dróttá nyújtó, formáló rúd- és dróthengerműben. Schloemann—Concast” — olvassuk az új gyártósorok berendezésem. Vajon miért döntöttek éppen ennek a cégnek gépei mellett? — kérdeztük Köntös László beruházási főmérnöktől. — A beruházást széles körű piackutatás előzte meg — válaszolta. — Az NSZK-beli cég mellett szólt kohászati berendezéseinek jó híre, de az is, hogy hajlandóak voltak — közös megállapodás alapján — hazai vagy más szocialista országban működő gyárnak átadni a megrendelt gépek licencét és a szükséges tervdokumentációkat. Ez azért volt számunkra előnyös, mert így konvertibilis valutát takaríthattunk meg. Megegyezésünk értelmében a legtöbb gépet egy csehszlovákiai gyár készítette el, a legkényelmesebb berendezéseket a Schloemann cég szállította. Az építő- és szerelő munkát hazai cégek végezték. Így tehát hármas — igen sikeres — kooperáció eredménye a folyamatos acélöntömü és a hengermű. — 1972-ben mégis a gyorsításra kijelölt nagyberuházások közé kerültek. Ezek szerint tehát... — Nem, nem voltunk lemaradásban. A beruházás nagy fontossága indokolta a gyorsítást. — Mi tette olajozottabbá, gyorsabbá a munkálatokat? — Az egyik legfontosabb „gyorsítószer" a következő volt: minden kiemelt beruházás előnyt élvezett — és élvez — más beruházásokhoz képest. Az üzemünkben dolgozó magyar építő- és szerelő vállalatoknak is elsősorban itteni feladataikra kellett összpontosítaniuk. Ezen kívül a dolgozókat fokozottabb anyagi ösztönzésben részesíthettük. Egy nálunk jól bevált munkamódszer is lendített a munkatempón, és elősegítette a jó munkát. A régi rúd- és dróthengermű tehetséges, fiatal főmérnökére bíztuk az új hengermű építésének az irányítását, azzal az ígérettel, hogy ha munkájával elégedett a gyári vezetés, ő lesz az új üzem vezetője. Így is történt. Horogh Lajos ma már üzemvezető. És az új hengermű többi vezetője is az első kapavágástól kezdve a beruházáson dolgozott. Érdekükben állt jól dolgozni, hiszen ettől függött az előmenetelük. Leendő munkahelyüket építették, mai gondjaikat csökkentették a jó munkával. Mindennek eredményeképpen a kitűzött határidő előtt három hónappal már megkezdődött a termelés az új rúd- és dróthengerműben. — Mit tudnak az új berendezések? Mennyivel termelékenyebb a munka? — A folyamatos acélöntőben rögtön olyan formába ömlik az acél, hogy onnan a buga közvetlenül a hengersorra kerülhet. A régebbi öntési móddal száz kiló acélból körülbelül nyolcvan kiló bugát nyerünk, a folyamatossal pedig kilencvenhét-kilencvennyolcat. Az új rúd- és dróthengerműben pedig a látvány, a munka képe magáért beszél. Itt már nem izzadnak a dolgozók a hőségtől, mint a régi gépek mellett. Nem hengerészfogóval irányítják az izzó acélkígyókat, hanem automatikus vezérléssel szabályozzák a berendezéseket, úgy kisérik figyelemmel a folyamatot. Felfutás... ma már nem szakkifejezés ez a szó, minden újságolvasónak ismerős. Mert beruházásainkat bizony sokat bírálják, s ez gyakran a felfutással vagyis az új beruházás termelési eredményeinek alakulásával kapcsolatos. Az Ózdi Kohászati Üzemek számára is fontos kérdés, hogy milyen gyorsan „hozza” az új beruházás a várt teljesítményt, milyen gyorsan térül meg a befektetett összeg, mikorra tudják visszafizetni a több milliárdos állami hitelt. — Mitől függ a felfutás tempója? Elégedettek-e az új üzem munkájával? — érdeklődtünk Horogh Lajostól, a rúd- és dróthengermű vezetőjétől. — Az új berendezéseket, hasonlóan a gépkocsihoz, be kell járatni — magyarázta. — Ehhez persze idő kell. A technológiai fegyelem megtartása azonban már tőlünk függ. Rajtunk áll az is, milyen hamar tanulunk meg jól dolgozni az új gépsorokon. Szakembereink, a szakmunkásoktól a mérnökökig, alapos előképzést kaptak. Az elméleti alapokat itt Özdon sajátították el, majd három hétig Romániában és Csehszlovákiában dolgoztak, a miénkhez hasonló, már működő hengersorokon. Részt vettek a szerelésben, a melegüzemi próbákon, alaposan megismerték a technológiát, jól bánnak az új gépekkel. A rúdsor az elmúlt év októbere óta üzemel. Erre az évre igencsak feszített tervet írtak elő számunkra: ritkán várják el egy hengerműtől termelése első évében a névleges teljesítmény ötvenegy százalékát. Év tiltakoztam is... de örülök, hogy a termelés hamar rácáfolt aggályoskodásomra: március nyolcadikára teljesítettük az első negyedévi tervünket. A drótsort április 4. tiszteletére helyezzük üzembe. Köntös László 1952 óta beruházási főmérnök. Szinte egy új gyár épült azóta. S a dolgok természetes rendje ■ szerint építeni, korszerűsíteni való mindig is lesz. A népgazdaság acéligénye gyorsan növekszik. Ózdon most oxigéngyár épül, a martinkemencékbe háromszor annyi oxigént fúvatnak majd be, mint jelenleg. Ezzel jócskán lerövidítik a gyártás idejét. A munka már javában folyik, ugyancsak hármas kooperációban. Az oxigénfejlesztő gépeket az NDK-ból vásároljuk, füstgáztisztítókat pedig, hogy az acélmű ne szennyezze a levegőt, az NSZK-ból. Ez utóbbi berendezéseket felerészt NSZK-baLi partnerünk, a Lurgi cég gyártja, másik fele licencük alapján, itthon készül. Balázs István Üzemi utcarészlet Ütjára indul az acél a Folyamatos Acélöntő üstjéből