Magyar Hírek, 1976 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1976-01-03 / 1. szám
tv*r«*g COMO APRENDI 0 PORTUGUESE OUTRAS AVENTURAS fAUD RÓNAI Prefácio de GUI ROSA 3.» edigao „SOU HÜNGARO” — „MAGYAR VAGYOK” Paulo Rónai két könyvéről Az „Antológia do conto hungaro” című kötet, amely a magyar novellairodalom remekeiből nyújt válogatást, már harmadik kiadásban jelent meg az Artenova kiadónál, Brazíliában, portugálul. Válogatta, fordította, az írói portrékat és a jegyzeteket írta Baulo Rónai. Paulo Rónai 1907-ben született Budapesten, és az egyetem elvégzése után a Sorbonne-on, majd a perugiai egyetemen tanult. A két világháború között latin, francia és olasz irodalommal foglalkozott, majd a második világháború szenvedéseiből megszabadulva 1945-ben Brazíliába került. A válogatás Jókai Mórral kezdi a magyar próza bemutatását, majd két Mikszáth és két Gárdonyi írás következik. Szerepel a kötetben Szomory Dezső, Heltai Jenő, Ady Endre, Krúdy Gyula, Molnár Ferenc, Móricz Zsigmond (a Hét krajcár és a Tragédia), Bíró Lajos, Kaffka Margit, Szép Ernő, Kosztolányi Dezső, Karinthy Frigyes, a mártírhalált halt Molnár Ákos, FÍap Károly, Márai Sándor, Szerb Antal és Gelléri Andor Endre. A gazdag válogatást reméljük majd követi egy újabb szemelvénygyűjtemény, amelyet Paulo Rónai már a mai magyar próza terméséből állít össze hasonló értő gonddal és helytálló értékítélettel. A másik kötet címe „Como aprendi op portugues, e outras aventuras”, amelyet szintén az Artenova kiadó jelentetett meg második kiadásban. Ez a kötet Paulo Rónai tanulmányait közli, nyelvészeti kérdésekről, nyelvekről, a francia irodalomról — Victor Hugóról, Daudetről, Zoláról, Proustról és Balzacról. Számunkra legizgalmasabb olvasmány a magyar irodalommal foglalkozó rész. Bőséges idézetekkel ismerteti Madách Az ember tragéliáját. Egy másik tanulmányban több Ady-verset közöl, például: Do Er ao Oceano Quero-o por ser amarga ousadia. Quero-o por se milagre do universo Alguém parte da beira do Ér E desemboca no grande e santo Oceano. Akarom, mert ez bús merészség, Akarom, mert világ csodája: Valaki az Értől indul el S befut a szent, nagy Óceánba. Paulo Rónai ismerteti Molnár Ferenc drámáit és bemutatja Radnóti Miklóst (O poéta de Bor). Ebben a cikkben is több versrészletet olvashatunk. Idézzük a kissé szabadon fordított Federico Garcia Lorca címűt: Porque a Espanha gostava de ti E os namorados diziam teus versos — „Éles”, ao chegarem, que haviam da fazer? Eras poéta, mataram-te. Mert szeretett Hispánia S versed mondták a szeretők, — mikor jöttek, más mit is tehettek, költő voltál, — megöltek ők. Harcát a nép most nélküled vijja, Hej Federico Garcia! És idézzük az „A la recherche” című vers szomorú sorait: Onde está aquela női te? Aquela noite nunca mais voltará pois a morte dá outra perspectiva ao que fői. azaz: Hol van az éj? az az éj már vissza se jő soha többé, mert ami volt, annak más távlatot ád a halál már. Paulo Rónai eddig is nagy érdemeket szerzett a magyar irodalom megismertetésében és népszerűsítésében, s reméljük, még sok hasonló műfordítói, tanulmányírói sikernek örvendhetünk ezután is, amelyek a magyar irodalmat népszerűsítik. A. A. MOHOLYNAGY. LÁSZLÓ Ji 1895-1946 \ kiáüjtasa önarckép EMLÉKEZÉS MOHOLY-NAGY LÁSZLÖRA Paulo Rónai Ha van művész, aki a világ sokrétűségének magábafogadásával képes lenyűgözni, úgy Moholy-Nagy László az. A reneszánsz polihisztorai, festéshez, mintázáshoz, természettudományhoz, az anyag szerkezetéhez érteni akaró s értő mesterei óta, Goethének a költészettől az anatómián át a színelméletig terjedő egyetemes ismeretszomja óta alig találunk művészt, aki művészetét ennyire a föllelhető jelenségek, tárgyak, anyagok olvasztókemencéjévé tágítja. Amit „beolvaszt”, az elsősorban a tárgyi, technikai világ. Minden izgatja, ami a modern szellemi élettel, a műszaki haladással összefügg. A szegedi Főgimnáziumba járt — ahol Horváth János és Babits is tanított — majd jogra iratkozott az egyetemen. Másodéves, amikor a frontra kerül. Megsebesül és sebesülése teremtő kényszerpihenővé válik: megszületnek első színes pasztellrajzai. A háború után közel kerül Kassák köréhez, hat rá Uitz, Bortnyik, Nemes-Lampérth, Tihanyi. A húszas évek elején Bécsben a „Ma” című folyóirat munkatársa, képzeletét megtermékenyítik az orosz és holland konstruktivisták. Kiállításokon szerepel, felfigyel rá Gropius, s meghívja a Bauhaus mesterei közé, ahol részt vesz a Művésziskola új oktatási programjának kialakításában. Célja a közvetlenül hasznosnak a művészi értékkel való összekapcsolása, a szükséges és a szép szintetizálása. Ezt tűzte ki maga, s a tanítványai elé. Munkássága irányára jellemző, hogy a legnagyobb német lámpagyár évi 1200 márkát fizetett a Bauhausnak szaktanácsadásért, s ebből kapták a fémműhely diákjai a fizetésüket 1930-ban Párizsban a Grand Palaisban bemutatják „Fény-Tér-Modulátor”-át. Néhány évig Hollandiában, aztán Londonban, végül 1937-től Amerikában él, ahol átveszi a chicagói New Bauhaus vezetését. Később saját iskolát alapít, amely 1944-ben főiskolai rangot nyer. 1946-ban bekövetkezett haláláig részt vesz az amerikai művészeti életben. Moholy-Nagy László nyugtalan szelleme, átfogó elméje szervesen beépítette alkotásaiba a nagyvárosi élet formáit, szerkezetét, dinamizmusát. Amihez hozzányúlt, abban újat teremtett, a fényképezéstől a nyomdatechnikáig, a film forgatókönyvtől a színpadi elektromos berendezésekig. Irt elméleti könyveket, tele volt friss leleménnyel a grafika, a fényképezés terén. Részt vett egy utópisztikus Korda—H. G. Wells film elkészítésében, dolgozott Piscator színházában, s a berlini Operában. Izgatta a különböző anyagok felhasználási lehetősége, festett celluloidra, bakelitre, alumíniumra. S mindennél jobban érdekelte a fény és a tér. Moholy korszakalkotó látásmódja ma is él és tovább hat: a modem formatervezés elképzelhetetlen volna nélküle, a technika és az esztétikum összekapcsolásának ideája pedig szinte soha nem volt olyan időszerű követelmény, mint ma, midőn a humán-művészi és a természettudományos-műszaki kultúra közelhozásának fontos szerepe van a haladó világ megértésében, s alkotó továbbfejlesztésében. Ezt sugalmazza minden műve, s a műveiből rendezett kiállítások, az 1947-ben a New York-i Guggenheim Múzeumban megrendezett emlékkiállítástól az ötvenes években a müncheni Klihm Galériában, az 1969-ben New Yorkban s az 1975-ben Európa több múzeumában megrendezett kiállításokig. Ez a mostani budapesti kiállítás, a Várban, új Nemzeti Galériánkban látható. Megrendezésében segítséget nyújtottak a műveit őrző magán- és állami múzeumok, köztük a Budapesti Szépművészeti Múzeum. A Galéria köszönetét nyilvánította Tilman Osterwald úrnak, a stuttgarti Würtembergische Kunst verein igazgatójának, a berlini Bauhaus Archívnak, a müncheni Klihm Galériának, a bécsi Modem Múzeumnak, valamint a bécsi Collegium Hungaricumnak, a szervezési munkákban való közreműködéséért. A tárlat megvalósításáért sokat tett a művész leánya, a Zürichben élő Hattula H. Moholy- Nagy asszony, aki a kiállítás megnyitására is eljött. Moholy-Nagy László most lenne nyolcvan éves. Soós Magda Egy jellegzetes Moholy—Nagy alkotás Gyetvai-emlékünnepség Nagykátán Nem kapcsolódott semmiféle évfordulóhoz az az emlékünnepség, amelyet az 1967-ben elhunyt dr. Gyetvai János tiszteletére rendezett a nagykátai Nagyközségi Járási Könyvtár. Nem a kerek számok bűvölete, hanem az író-politikus tisztelete és a népművelés igénye vezérelte Barna Eleonórát, amikor elhatározta, hogy képekkel, dokumentumokkal mutatja be a járáshoz tartozó Lőrinckáta világot járt és két földrészen ismert szülöttét. Nagy segítséget nyújtott munkájában a jászberényi Jász Múzeum és egy fiatal lány: Ipacs Edit könyvtáros, aki elkészítette dr. Gyetvai János életművének teljes bibliográfiáját, Barna Eleonóra pedig megszerezte a még föllelhető dokumentumokat. Dr. Gyetvai János életútját sokan ismerik. Szentlőrinckátáról indul el, mezítlábas szegénylegényként. A Tanácsköztársaság idején földet oszt, cikkeket ír, újságot szerkeszt. A fehérterror féktelen bosszút áll. Szeme láttára kínozzák halálra várandós feleségét; ő maga is alig tud Bécsbe szökni. Azután Berlin és New York. Két és fél évtizeden át újságíró, lapterjesztő, szónok és néptribun — sokszor, ha kell, álnéven. A második világháború után hazatér. Egykori megkínzatásának megyéjében főispán, majd ankarai nagykövet, aztán újra lapszerkesztő — ezúttal Magyarországon. Haláláig dolgozik. A kiállításnak és emlékünnepélynek nyíltan bevallott célja az ismeretterjesztés volt. A helybeli ifjúsági irodalmi színpad előadása, majd a kortársak, barátok visszaemlékezései mind azt szolgálták, hogy az ottlevők jobban megismerjék szűkebb pátriájuk szülöttét. Az utóbbi években országszerte mozgalommá vált, hogy a kulturális intézmények és a Hazafias Népfront együttműködésével egy-egy vidék, országrész lakói megismerkednek vidékük nevezetességeivel, híres személyiségeinek életével. Ez a honismereti mozgalom elérhető közelségbe hozza a történelmet, összekapcsolja az ifjúságot a hely történelmével. E törekvés jegyében folyt le Nagykátán a Gyetvai-emlékünnepély. A kiállított dokumentumok, a bibliográfia nem csupán egy ember életútjának állítottak emléket, hanem sok mindent föltártak a kátai járás közelmúltjából is. S. P. J. t GYETVAI »'AGY JÁNOS e oécsi fi soónnoL. szeretettel elvi ó és MIAMIIMagyar AmaHkaf aerreomPETŐI KOK lí>r M" 3E3 <la■w X Díszoklevél — Amerikából Gábor Viktor felvételei Rostás István, a Magyar Vöröskereszt alelnöke, a Magyarok Világszövetsége elnökségi tagja a kiállítás megnyitó beszédét mondja Egy régi kép: Gyetvai János (középen) egykori harcostársaival
