Magyar Hírek, 1976 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1976-04-10 / 8. szám
Baaíti Cjém -Ruffty Pétec-UüM^ Attila: mm A PÉNZTÁROSTÓL TIZENNÉGYET KÉRDEZEK — Ki lehet azt számítani: hányszor üti le a billentyűket egyetlen perc, egyetlen munkanap, s egy év alatt? Ezt az arcot napról napra ezrek, évről évre tízezrek, százezrek látják. Ez az arc nagyon ismerős, s ez a kislány, az arc viselője, nagyon ismeretlen. Egy a sok százezer közül. Egy a budapesti kétmillió közül. — Nagyon is ki lehet számítani. Ez egyszemélyes kassza. Egyszemélyben pénztáros és blokkoló vagyok. Sweda gépen dolgozom, leütöm a billentyűt, azt a tételt például, hogy 3 forint 60 fillér. Ha a billentyűn rajtahagyom az ujjamat, a gép a 3,60- at egymás után többször is leüti. Ugyanezzel az ujjammal összegezem a tételeket. Egy liter tej, fél liter tej, egy kiló kenyér, egy mirelit málna, húsz deka gyulai kolbász és így tovább. Megnézem a vásárolt árut, már ütöm az árát, végül összegezek. Azután a pénzt is elveszem. Reggel hattól délután kettőig, vagy kettőtől este kilencig dolgozom, mert a pénztáros munka után még más dolog is vár rám: a fűszerosztályon feltöltöm az árut, a kiürült polcokra új árut rakok. Majdnem gyerek még. Kislány. Huszonegy éves. — És hányszor üti le a billentyűt? — Egyetlen perc, tehát hatvan másodperc alatt körülbelül harmincszor. Egy óra alatt hatvanszor harmincszor: ha jól szorzók, ezernyolcszázszor. Ha reggeli műszakos vagyok, tehát hattól kettőig dolgozom, összesen tizennégyezer négyszázszor. Törékeny kislány; alacsony. Olyan kis orra van, hogy nem is orrocska ez, hanem egy kis golyó. Parányi pont az arc közepén. — Számokkal munkán kívül is találkozik-e? Például visszatérnek az álmaiban? — Szoktam álmodni, s álmomban gyakran számolok. Anyu vette észre azt, hogy hangosan számolok. Különösen, ha délelőttös vagyok, estére nagyon elfáradok. Almomban hangosan szorzók. Reggeli műszak után egy irodahelyiségben ülünk, ahogyan a pesti nép nevezi, az éjjel-nappali közértben, pedig a Nagykörút és a Rákóczi út sarkán álló élelmiszerbolt nem közért, hanem Csemege áruház. — Tud-e gondolni valamire, s gondol-e valamire, amíg a billentyűket leüti? Naponta, mint írtam, tizennégyezemégyszázszor. Az önkiszolgáló áruházban a vevő hozza a kosarát, a kosárban az árut, a kislány ránéz, mindennek kívülről tudja az árát, s már üti. Sokszor üti. A Sweda gép mormol, a Sweda zeng, zúg. — Nekem még soha sem szóltak, hogy rossz a kasszám. Ütöm a billentyűket, s közben hosszú percekig teljesen másra is tudok gondolni. Megnézem az árut, ütöm az árát, azután megmondom a végösszeget, és közben egészen másra gondolok. Volt, ugye, múltkor egy olyan szerelmi dolog. Míg néztem az árut, ütöm az árát, mondom a végösszeget, újra átéltem a dolgokat és megismétlődött az, ami megtörtént. Üjragondoltam, átéltem megint. — Ez olyan, mint az autóvezetés? Hogy megyek a körúton, sebességet váltok, kuplungotok, indexelek és közben a lapra gondolok? — Nem tudom, milyen az autóvezetés, csak annyit tudok, hogy a fiatalok egészen biztosan el tudnak mindent választani. — És az idősebbek? — Megfigyeltem, hogy ha blokkolnak, közben egyetlen kérdésre sem tudnak válaszolni. Mert nem tudják elválasztani a dolgokat. — Milyenek az emberek a pénztár felől nézve? — A többség rohan. Bevásárolnak a napi munka után, s az. hogy negyedóráig várni kellett az autóbuszra, nem bosszantja őket annyira, minthogy itt két percig kell várni, míg a kasszánál sorrakerülnek. Átlátszó, rózsaszín „Csemege-köpenyben’’ ül előttem. A munkaköpeny alatt kék pulóver, kék kordbársony nadrág. — Vásárol-e a közértben, a Csemegében, s ha a pénztárhoz ér, jut-e eszébe valami ? — Apu szokott bevásárolni Kőbányán. En soha nem vásárolok. — Képes az ember számítási tévedés nélkül dolgozni? Van ilyen ember? — Ilyen nincs. Előfordul, hogy rossz számot ütök be, vagy melléütök. A fiatal arc nem mosolygós és nem zárkózott. Nyílt és nyugodt. — Mi történik, ha igen rossz kedve van? Mennyire befolyásolja ez a munkát? — Egy darabig tűröm a vevők okvetetlenkedő megjegyzéseit, azután kissé hangosabb vagyok. Csúnya szó nem hangzik el. Csak hangosabb vagyok. — Mennyit dolgozik — hány óra hoszszat — egy nap alatt? — Nyolcat-kilencet. A blokkoláson kívül, mondtam már, még feltölteni is szoktam. Dolgozom vasárnap is. Ezért kapunk egy szabad napot hétköznap és még 100 foA Hungáriában rintot. Ezekkel a vasárnapokkal együtt havi 2800 forintot keresek. — Szokott-e számolni a magánéletben, például otthon? — Soha. Nem szorzók, nem osztok. Még beosztani sem szoktam. Azt sem nézem meg, hogy mennyi pénzem van. Anyunak adom a nagy részét, ami megmarad, nem számolom. — Milyen osztályzatai voltak az iskolában számtanból, matematikából? — Rosszak. Nyolc általánost, hároméves ipari kereskedelmi szakközépiskolát végeztem. Számtanból mindig hármasom volt. A matematikát nem szerettem. A földrajzot kedveltem. Hogy milyen nagy a világ. A térképeket szerettem. — Vissza tudna-e emlékezni arra: mikor adott össze életében először? — Az általános iskola első osztályában. — Milyenek a családi körülményei? — Egyetlen gyermek vagyok, édesapám téglagyári művezető. Jók a körülményeim. Neve Forst Júlia. Először Fortz-nak írom, a papíromra néz, kijavítja: rst. Forst. — Hogyan lett pénztáros Pest szívében, ebben a híres éjjel-nappaliban? — Először eladó voltam. Két év után egyszercsak betettek a kasszába, s ottfelejtettek. Később már nemcsak blokkoltam, hanem a pénzt is én vettem el. Blokkoló és pénztáros vagyok: egyszemélyes kassza mellett dolgozom. — Aki egész nap annyi számot és betűt lát, képes-e olvasni? — Szoktam olvasni. De inkább horgolok otthon, s a legszívesebben táncolok. A rock-ot szeretem, s mindenfajta dzsesszt. Kőbányáról egyetlen átszállással — busz, azután földalatti — jár be a munkahelyére. Ezen a munkahelyen több ezer árufélét árusítanak, ö legjobban a mélyhűtött, a Mirelit málnát kedveli. Nyáron is. MTI felv.
