Magyar Hírek, 1976 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1976-01-03 / 1. szám
J Részlet a Zeneművészeti Fűiskola jubileumi kiállításáról Kiállítás a Zeneakadémián Díszhangverseny, a zongoránál Schiff András Száz éve alapították a budapesti Zeneakadémiát, mai nevén Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolát. A száz év történetét lapunkban nemrég ismertettük. Az esemény tiszteletére, a száz esztendő előtt történt megnyitás napjának évfordulóján — november 14-én, majd 15-én — a Zeneakadémián díszhangversenyeket rendeztek, a mai legkiválóbb növendékek közreműködésével. Ugyancsak a jubileum napján nyílt meg a Főiskola falai közt Kárpáti János zenetudós munkájának eredményeképpen a száz esztendőt felölelő kiállítás. A magyar zenetörténet képekben, s feliratokban elbeszélt kiállítását Kadosa Pál Kossuth-díjas zeneszerző, a főiskola tanára nyitotta meg. Szavai érzékeltették azt a bensőséges kapcsolatot, amely tanárokat, s növendékeket a zene iránti fogékonyság s alkotókedv erejével köt nemzedékről nemzedékre a Főiskolához. A falakról hazai és nemzetközi ismerősök, múlt és jelen nagyjai néznek ránk: Liszt Ferenc az első tanári kar tagjaival, Erkel Ferenccel, Volkmann Róberttel és Ábrányi Kornéllal, Nikolits Sándorral. Kicsit arrébb Ravasz Ilonkát, s a kor híres zongoravirtuózát, Aggházi Károlyt látjuk. Mellettük Bartók tanára, Thoman István. S ahogy tovább megyünk, már közelebbi ismerősökkel találkozunk. Bartókkal, Kodállyal, Szabó Ferenccel. Aztán élő kortársakkal: Mihály Andrással, Szokolay Sándorral, Petrovics Emillel. És találkozunk világhírű művészekkel, akik a kiállítás képein még mint növendékek láthatók, s mai fiatalokkal, akik — hisszük — idővel világhírű művészek lesznek. Egy régi képen Dohnányi Ernő mellett mint ifjú, nagyreményű tehetség, Fischer Annie áll, s szintén a jövő ígéreteként a fiatal Földes Andor, a ma Londonban élő, ismert zongoraművész. A kiállítás megnyitásán jelenlevő közönséget a rendezők kedves ajándékkal lepték meg. A Liszt-szobából — amely a mester személyes tárgyait őrzi — lágy dallamok szűrődtek ki. Némethy Attila, a Főiskola kiváló növendéke játszott egy Liszt-művet — Liszt zongoráján. A kiállítás egyik falán, mindjárt a bejáratnál, Liszt portréja alatt a mester tollából ez a szöveg olvasható 1873-as keltezéssel: „Ámbár sajnálatos módon a magyar nyelvben nem vagyok járatos, bizonyára megengedik nekem, hogy a születésemtől a sírig, szívemben és érzéseimben magyar maradjak, és ennek megfelelően odaadóan elő kívánjam mozdítani a magyar zenekultúra ügyét.” S. M. Liszt Ferenc zongorája a Liszt-szobában MTI — Molnár Edit felvételei Éwégi böngészés Legutóbb egy augusztusi mellékletet böngésztem ki naplóm címszavai közül. Most egy szeptemberi és egy októberi következik. HEGYESHALOM. Ezt a szót minden Magyarországra érkező külföldi — magyar és nem magyar — ismeri, hiszen legtöbben ezen a kis határfalun át lépnek Magyarország földjére, kocsin vagy vonaton. Semmi különös nincs a faluban, olyan mint a többi nyugat-magyarországi község: széles főutca, akácfasor, földszintes házak, és csak a hazai utasnak és tálán a hazatérő diaszpórabeli magyarnak tűnik fel úgy, hogy tíz ház közül nyolc, de néha mind a tíz újonnan épült. Nemrég Dániából autón jöttem haza, az NSZK-n és Ausztrián keresztül. Az egyik kis osztrák faluban, Bruck és a határ között, autóstoppos fiúra lettem figyelmes. Néhány kilométerre a határtól nemigen szoktak stoppolni. Lassítottam és láttam, hogy a viharvert „kétlovas” Citroen mellett állnak hárman. Megálltam. Segítséget kértek a fiúk. Arra gondoltak, hogy egyikük itt marad a kocsival, a másik kettő stoppal eljön Magyarországra. Németek, Göttingenből. Mondtam, hogy évszázadokon át sok magyar diák tanult az ottani egyetemen, és már csak annak emlékezetére is ugorjon be az egyik fiú. Kettőnek nincs hely. Beszélgetni nem sok időnk volt, mindjárt a határra érkeztünk, csak annyit tudtam meg, hogy diák ő is. Némi unszolás után nehezen mondta meg, hogy teológus, két barátja zenész, azok kedvéért jött Magyarországra. Alig, hogy beértünk Hegyeshalomba, egyszerre nagyot kiáltott. Ráléptem a fékre. — Valami baj van? Kifelé mutogatott az ablakom. „A templom, a templom", mondta. Mi van a templommal? — kérdeztem. „Nézze, építik, renoválják!" — Aíi ebben a csodálatos? Magyarországon az utóbbi két évtizedben legalább húszezer falusi és városi templomot renováltak. „Kinek a pénzén?", kérdezte. — Az államén, természetesen. „Ha ezt elmondom otthon, nem fogják nekem elhinni”, mondta ifjú útitársam. Megnyugtattam: nekem sem hiszik el soha. Ha már álltunk, megnéztem én is a templomot. Hálás voltam stoppos német diákomnak. Az ő tamáskodásának köszönhetem, hogy „felfedeztem” a hegyeshalmi templomot: a szokványos barokk díszítésű vakolat alatt az Országos Műemléki Felügyelőség építészei régebbi Árpád-kori ablakokat és félköríveket bontottak ki. Minden ilyen megtalált régi kincsnek úgy örülök, mint az új, kényelmes és egészséges falusi házaknak. Lehet, hogy ez a hazaszeretet egyik dialektikája? EGY „TERVTŰLTELJESlTÉS". Az UNESCO egyik irodalmi szakértőjével sétáltam az aranyosan fényes és meleg októberi budapesti utcán. „Szebb város, mint gondoltam", jegyezte meg. Ilyenkor az ember lokálpatrióta, büszkén mosolyog és bólogat. „De tudja, miért tetszik jobban?”, kérdezte és mindjárt maga válaszolt rá: „Nem a fekvése, mégcsak nem is a Duna, a hidak, a budai hegyek, az újjáépített Budavári palota, hanem az emberek, pontosabban: a nők.” Erre még lokálpatriótábban és boldogabban mosolyogtam és még élénkebben bólogattam. Barátom is mosolygott, de láttam, hogy valamit még tartogat. „A nőknek is csak a fiatalabbja.” Ezen sem csodálkoztam, de még mindig nem fejezte be. „A fiatalabbaknak is csak egy része: azok, akik gyerekkocsit tolnak vagy kismamaruhát hordanak." Barátom úgy tudta, hogy Magyarországon a legalacsonyabb Európában a gyermekszületések száma. Ez így is volt 1973-ig. Szívesen elmondtam barátomnak, hogy azóta a házaspárok kedvet kaptak a gyerekekhez. Kedvet kaptak a növekvő életszínvonaltól, de attól is, hogy a kormányzat fölemelte a családi pótlékot és mindenféle kedvezményt nyújt a sokgyermekes családoknak. 1974-ben 186 275 gyermek született Magyarországon. Ez húsz százalékkal több, mint az előző évben, de mivel a százalékot emberben, kivált gyermekben nem kedvelem, ez annyit jelent, hogy körülbelül 35 ezerrel több volt a gyerek tavaly, mint tavalyelőtt, és az egészségügyi szakemberek szerint az idén még több lesz. Magyarország demográfiai kérdése ezzel még nem oldódott meg. A 186 ezernek majdnem fele első gyermek volt, és csak 19 ezer harmadik. A sok új gyerek sok új gondot okoz az államnak is, a tanácsoknak is, mert az egészségügyi szakemberek nem 186 ezer, hanem csak 170 ezer születésre számítottak. Ez a legkedvesebb „tervteljesítés”, amelyről Magyarországon valaha is beszámoltak. (E túlteljesítésben nagyapaként egy unokával, a negyedikkel, én is benne vagyok.) NAGY EMBEREK - KIS TÖRTÉNETEK Kálmán Imre Siófokon, a pályaudvartól alig néhány lépésnyire áll egy kis ház, s a ház falán egy kis tábla: Ebben a házban született 1882-ben Kálmán Imre. Ez a kis tábla ma már kiegészült: Itt van a Kálmán-múzeum. Innen indult el, hogy melódiáival meghódítsa az egész világot. Mikor első ízben került színlapra a neve, zavarba hozta a külföldieket: nem tudták, melyik a vezeték- és melyik a keresztneve. A probléma hamarosan végleges megoldást nyert: elég volt annyit írni a plakátra: Kálmán. AMIKOR A KOMPONISTA DALOL Kálmán Imre, a világhírű zeneszerző rendkívül csöndes, nyugodt ember volt, nehéz volt elképzelni, hogy valami felizgatja. Pedig volt valami, ami nagyon is megbolygatta lelki nyugalmát, nevezetesen, ha valaki csúnyán éneikéit. Ilyenkor valósággal szenvedett. De nyugalma még ilyenkor sem hagyta el. Szellemes, tapintatos formában, de félreérthetetlenül közölte véleményét, s talán éppen ezért jobban hatott, mintha hangoskodott volna. Egy alkalommal meghívást kapott egy vacsorára. A házigazda sorolta neki a meghívottakat. Mikor Lehár nevét említette, örömmel vette észre, hogy Kálmán Imre szeme felcsillan, ám ekkor eszébe jutott a házigazdának, mennyire nem állja a zeneszerző a csúnya énekhangot. — Egy kis baj van — mondta zavartan — és éppen Lehárral. Énekelni szokott, és sajnos, azzal a hanggal, ami van neki — tette hozzá. — Miért nem szólnak neki, hogy ne énekeljen? — kérdezte Kálmán kissé csodálkozva. — Mert megsértődik, ugyanis meggyőződése, hogy gyönyörű hangja van. De, ugye, azért eljön? Kálmán megnyugtatta, hogy elmegy. A vacsorán kitűnő volt a hangulat. Egyszer csak Lehár fölemelte a kezét, és bejelentette, hogy legújabb dalát fogja bemutatni. A vendégek tapsoltak. Ekkor Lehár Kálmán Imréhez fordult. — Vállalja a zongorakíséretet, Imrém? — A házigazda nagy meglepetésére Kálmán Imre mosolyogva bólintott. Lehár nagy lelkesedéssel és kevés, de annál csúnyább hangon énekelte a dalt, amelyet nagy taps fogadott. Csak Kálmán Imre ült mozdulatlan a zongoránál. Lehár döbbenten nézett Kálmánra. — Nem tetszik a dal, Imrém? Kálmán Imre megcsóválta a fejét. — Franci, Franci — mondta érezhető rosszallással a hangjában — hogy van szíve ilyen gyönyörű Lehár-dalt olyan pocsék énekesre hízni, mint ez a Lehár?! Lehár elnevette magát, s aznap estére befejezte az éneklést. Bródy Imre TÖRTÉNELMI REGÉNYEK — REGÉNYES ÉLETRAJZOK 1 Bródy Sándor: Rembrandt 11,50 Ft Bókay János: Egy rózsaszál szebben beszél (Kacsoh Pongrácz) 36,— Ft Darvas József: A törökverő (Hunyadi János) 12,— Ft Howard Fast: Spartacus 26,— Ft Fehér Tibor: A Hold a Tisza felett (Dózsa György) 23,50 Ft Fodor Ilona: Szembesítés (ülés Gyula) 43,— Ft Gél Gy. Sándor: Liszt Ferenc élete 60,— Ft Gál Gy. Sándor: Majális (Szinnyei Merse Pál) 27,— Ft Gárdonyi Géza: Egri csillagok (Eger ostroma) 38,— Ft Gárdonyi Géza: Isten rabjai (Árpádhúzi Boldog Margit) Dávid Károly: Erdély nagy romlása Hegedűs Géza: A menekülő herceg (A fiatal Rákóczi) Hunyady József: Aranyhorda (A tatárjárás) Kosztolányi Dezső: Néró a véres költő Kovái Lőrinc: Halhatatlanok hegyén (Julius Caesar) Thomas Mann: József és testvérei I—H. Boleslaw Prust: A fáraó Karel Schulz: Kőbe zárt fájdalom (Michelangelo) Száva István: A nagyságos fejedelem 33,— Ft (Rákóczi Ferenc) 32,— Ft Takács Tibor: Klapka katonái Zsigray Júlia: A Sugár úti palota 14,— Ft (Erkel Ferenc) 36,— Ft 43, — Ft A felsorolt köteteket megrendelheti a magyar köny-52,_Ft vek terjesztésével foglalkozó llft’_ F. külföldi cégeknél, vagy köz’ vétlenül az alábbi címen: 44, — Ft KULTŰRA Külkereskedelmi Vállalat 65,— Ft H—1389 Budapest Pf. 149. 12
