Magyar Hírek, 1975 (28. évfolyam, 2-26. szám)

1975-04-12 / 8. szám

A Domas egyik terme 0 már otthon érzi magát S iiR i tSIgtS1 Budapest legmodernebb lakberendezési lelőhelyét, a Domus Áruházat Angyalföldön építették fel 1974 elején. Betonból és üvegből készült, homlokzatán hatalmas fény­reklámot vezérel a számítógép. Az épület maga is álom­szerűnek tetszik, ha a század elejéről ittfelejtett, ódon bérkaszámyák felől érkezünk, ahol még ma sem ritka vendég az udvari énekes, az óbudai kiskocsmáról, s egy jó túrós csuszáról daloló verklis. A Domusban is van ze­ne, no persze beat. A vásárlók szinte észre sem veszik a háttérmuzsikát. Azt viszont láttam, hogy a gyermekmeg­őrzőben két kislány táncolt rá. Még a hintalóról is meg­feledkeztek, igaz, Tom Jones énekelt. — ö, hát apu az emeleten van — mondta az egyik kis­lány dühösen, amiért megzavartam. Aztán peregni kezdett a nyelve. — Nekem vesz új ágyat, meg lesz asztalom, meg a falra Flintstone család! A házasságban kigömbölyödött, huszonhat éves fiatal­embert, az aput a harmadikon találtam meg. Kényelmes fotelben ült, s egy kék formaruhás lány — a ruha szív fölötti részén felirat: lakberendezési tanácsadó — rajzva­riációkat mutatott neki. — Ezek nem előre készek — magyarázta később Blasko­­vits Kati, a tanácsadó. — Az esetek nagy részében kime­gyünk a vevő lakására, s ott nézzük meg, hogy mik a térbeli lehetőségek és hogy nri illik oda a legjobban. A vásárló ízlése, no meg a pénztárcája is sok mindent meg­határoz. — Mennyibe kerül ez a szolgáltatás? — Ingyenes. Nézze, ha sikerül úgy kiszolgálnunk a vevőt, hogy anyagilag meg van elégedve és otthonosan érzi magát az otthonában, akkor ez az áruházunknak megéri. Az igazgatónk azt szokta mondani, hogy minden elégedetlen vevő két-három vásárlót eltanácsol tőlünk, az elégedett pedig ugyanannyit hoz. Kati képeslapokat, köszönőleveleket mutat. Van köztük esküvői meghívó is. Odamegyek egy másik tanácsadóhoz. Most nem mon­dom, hogy újságíró vagyok, csupán, hogy a lakásom egyik szobáját szeretném berendezni, de van benne nagyanyái örökségből egy barokk szekrény, sötétbarna, s ahhoz kel­lene a többi bútort is válogatni. Elmondom még, hogy a széles ágyakat szeretem, mert nyugtalanul alszom, azért viszont egy csöppet sem rajongok, ha a lámpa túl ala­csony és a szemembe világít A kettes számú tanácsadó nyugodtan mosolyog, be­tessékel fogadószobájába, és kísérletezni kezd velem. A szoba méreteit kérdezi, a szekrényről kideríti, hogy rá­adásul későbarokk, jegyez, s közben bal kézzel már bú­torkatalógusokat vesz elő íróasztala fiókjából. Hallgatom, nézem. Egyre erősödik bennem a meggyőződés, hogy ha Nem sí igazgató tad mindent, hanem a számítógép... Edl Komán, az igazgató Gábor Viktor felvételei valaha is szert teszek egy sötétbarna, későbarokk szek­rényre, akkor csakis így rendezem köré a világot sehogy másként — Hát ez nagyszerű — mondom. — Holnap vissza­jövök, hozom a pénzt is. Elbúcsúzunk, én gyorsan éltűnök az első vészkijáraton. Igaz, innen nyílik az igazgatói iroda folyosója is. Edl Román, az igazgató, harminc körüli fiatalember. Be­utazta a világot kitanulta az áruházi és a bútorszakma minden fortélyát, és azután amikor még csak a tervek ké­szültek, kezébe adták a Domust. Az építkezésen több időt töltött, mint némely kőmíves, s most az irodája valamiféle kegyhellyé vált szerzetesi cellára emlékeztet. Kicsiny, csu­pán a legszükségesebb kapott helyet benne, de ötpercen­ként kopognak be az ide zarándoklók. — A vásárlók még nem szokták meg — mondja Edl Román —, hogy nem az igazgató tud mindent, hanem a számítógép. Pedig bármelyik eladó előtt egyetlen gomb­nyomásra megjelenik a kiíró-képernyőkön, hogy miből mennyi a raktárkészlet Persze nálunk is előfordul, hogy elfogy valami, de a computer azt is tudja, hogy holnap vagy holnapután várható-e az új szállítmány. Nincs még egyéves múltja sem a Domusnak. Az or­szágban csupán két ilyen nagy áruház működik. Budapes­ten a tízezer négyzetméteres alapterületű, és Zalaegersze­gen feleakkora testvére. — Országos hálózat leszünk — mondja az igazgató. — 1975 végéig még három áruház épül: Miskolcon, Nyír­egyházán és Szegeden, az azután következő néhány éven beiül pedig minden jelentősebb városban ott leszünk. Együtt megyünk le a földszinti ablakokhoz. A jobb­szélső a Boy-szolgálaté, tehertaxirendelés. Eggyel arrébb az Országos Takarékpénztár következik, hiszen van, aki részletre akar vásárolni. Aztán a befizető ablakok jön­nek s végül ha valaki külföldről vagy vidékről érkezett, számára ott az IBUSZ, utazási felvilágosítással és szoba­­foglalással. — Hát ez van — mutat körbe az igazgató. — Tetőtől talpig fel lehet öltöztetni itt a lakást. Bútortól kerámiáig, szőnyegtől a csillárig mindent tartunk. A mintadarabok­ból kiválasztja a vevő a neki tetszőt, helyben megren­deli a fuvart, mi pedig raktárról szállítunk. Ha tudja, mit keres, fél óra alatt elintézheti az egészet. Varázslatosan rövid idő ez a fél óra. Ám a vásárlók legnagyobb része azért tovább vendégeskedik a Domus­ban. Beszélnek a tanácsadóval, hasonlítgatják a hazai és az import bútorokat, véleményt cserélnek a legújabb divatirányzatokról. Szívesen ténferegnek- a bútorok kö­zött, szinte máris otthon érzik magukat. Sipos József Korunk tudományos-technikai forra­dalma gyors tollal írja az űrkutatás króni­káját, s a Szovjetunió meg az Egyesült Államok világraszóló eredményeiről min­den átlagos újságolvasó értesül. Ám azt talán tftár kevesebben tudják, hogy nap­jainkban egyre több ország bocsát útjára mesterséges égitestet, vesz részt az űr­technika egy-egy problémájának megoldá­sában, köztük — amennyire lehetőségeink engedik — hazánk is részese a világűr ku­tatásának. Magyarország tagja az Inter­­kozmosz nevű nemzetközi szervezetnek, amely kilenc szocialista ország űrkutatási tevékenységét hangolja össze. A közös munka legutóbbi eredményeként a múlt év őszén felbocsátották az Inter kozmosz— 12 jelzésű mesterséges holdat, amellyel föld körüli pályára került a mikrometeorit­­analizátor integrált áramkörös kiértékelő egysége is; ezt a Magyar Tudományos Akadémia Központi Fizikai Kutatóintézeté­ben tervezték és készitétték. Az Interkozmosz program a hazai űrku­tatás számára is széles lehetőséget terem­tett. Részt veszünk a műholdmegfigyelés­hez kapcsolódó légkörfizikai kutatásokban. Lézerrel működő távolságmérő műszere­ket készítünk. A Joliot Curie Sugárbioló­giai Kutatóintézetben V ártéré sz Vilmos professzor vezetésével orvosok, fizikusok, biológusok az emberi szövetre emlékeztető modellt kísérleteztek ki, amellyel a külön­böző sugárdózisok hatását vizsgálhatják. Szovjet, magyar és csehszlovák szakem­berek közösen tervezik a kozmikus sugár­zásokat tanulmányozó új mesterséges hold berendezését és programját. Feltehetjük a kérdést: a szigorúan vett tudományos eredményeken kívül milyen gyakorlati, .Jöldi" haszna van az űrkuta­tásnak? Magyarán: hasznosíthatjuk-e min­dennapi életünkben a műholdakat. Nézzünk egyetlen példát: az időjárás előrejelzést. A meteorológiai mesterséges holdakon — 1963 óta — automatikus kép­­továbbító rendszer működik, ez bármely országnak információt adhat. Magyaror­szágon 1967 óta „hívhatjuk le” ezeket a jeleket. A Föld felszínének hatalmas terü­letéről készített felvételeket a Meteoroló­ikemberek: Az Interkozmosz—12-t rászerelik a hordozórakétára MTI feiv. 12 Apáttá István, Or. Ferenc* Csaba és Mihály piai Intézet Légkörfizikai Obszervató­riumából kábeleken továbbítják az Előre­jelző Intézetbe. Ezek a képek az előrejel­zést jóval megbízhatóbbá teszik, mert föld­­résznyi területek felhőrendszereiről adnak összefüggő és mindig aktuális tájékozta­tást. Ma már a Ferihegyi repülőtér és mű­hold készítette felvételek alapján tájékozó­dik egy-egy útvonal időjárási viszonyairól. Űrkutatással foglalkozó szakembereink társadalmi szervezetet alapítottak: a Mű­szaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségének Asztronautikai Szakosztá­lyát, amely állandó tájékoztatást nyújt a világ űrkutatási eseményeiről, előadásokat szervez, tájékoztató füzeteket ad ki, kap­csolatot tart fenn a nemzetközi szerveze­tekkel. A szakosztályon belül kozmikus­geodéziai, meteorológiai, úrorvosi, valamint tudománytörténeti és adatfeldolgozói szak­csoport működik. Űrkutatásunk szakmai körökben egyre ismertebbé válik, egyre többen kíváncsiak eredményeinkre. Tavaly ősszel, a budapesti Műholdmegfigyelési Tudományos Üléssza­kon tizenhét ország száztíz szakembere vett részt. Amszterdamban, a 25. nemzet­közi asztronautikai kongresszuson a Nem­zetközi Asztronautikai Szövetség (IAF) —, amelyet a világhírű magyar származású tudós Kármán Tódor hívott életre — Marx György akadémikust választotta al­­elnőkévé. ^Az űrkutatás jövőjében igen fontos a nagy és kis országok tudósainak közös te­vékenysége... A tudósok, a szakemberek tehetsége független attól, hogy hazájának mekkorák az űrkutatásra fordítható anyagi lehetőségei" — jelentette ki az Interkoz­mosz program vezetője, s szavait a magyar tudósok részvétele és eredményes munkája is bizonyítja. B. L

Next

/
Thumbnails
Contents