Magyar Hírek, 1975 (28. évfolyam, 2-26. szám)

1975-03-29 / 7. szám

SZÁNTÓ MIKLÓS

A MAGYAR NÉP MA FÜGGETLEN HAZÁBAN,

GYÖNYÖRŰ KÉPESSÉGŰNK, A REND

Ez az év az évfordulók esztendeje. A legjelentősebb: harminc éve szabadult fel az ország. Ez adja az összes többi születésnap és megemlékezés alapját, a felszabadulás határozza meg azokat az anyagi, eszmei és hangulati körülményeket, amelyek között ünnepelünk. Kerekszámú születésnapja lesz az év során a Magyar Tudományos Akadémiának és a Zeneművészeti Főiskolának; nemrég adtunk hírt Károlyi Mihály centenáriumi emlékművének felavatásáról; írókra, művészekre, tudósokra, költőkre emlékezünk az idén.

Valamelyik reggel a nemzeti köztudatunkban Petőfi és Ady magasságába emelkedett költő, József Attila gyermekkoráról adott műsort a rádió, legjobb előadóművészeink tolmácsolták műveit. Megrendítő volt és felemelő, nem tudtam szabadulni hatásától. Esténként újra olvastam verseit, átéltem a múltat, hiszen azt a kort, „bankárok és tábornokok idejét”, azt a „köszörűn sikoltó időt” megszenvedtem magam is. Üjra meg újra felidéztem a Hazám című versét, ezt a csodálatos költői teljesítményt és hajszálpontos röntgenfelvételt a harmincas évek súlyosan beteg Magyarországáról.

Ezernyi fajta népbetegség,

gyár viszonyokról, amelyek százados elmaradását panaszolja a költő, — a szonetteken átsüt a prózai és keserves valóság miatti vád — egymás mellé tettem a század utolsó negyedének most megalkotott tervével, amelynek sorain érződik a felszabadult emberek életének egész lírája. Ahhoz, hogy ez a program megszülessen és valóra váljon, az elmúlt évek történéseit és a jelen valóságát mélyen feltáró elemzésre volt szükség. Ez az analízis a József Attila korszak után mindössze negyven évvel világítja meg és át a mai Magyarország életét.

Kádár János előadói beszédét hallgatom, ezt a nagyszabású elemzést és tudatom mélyén együtt cseng a higgadt szavakkal az évtizedekkel előbb, de a máért megírt sok fájdalmas vers.

*

Akár egy halom hasított fa, hever egymáson a világ, szorítja, nyomja, összefogja egyik dolog a másikát s így mindenik determinált.

szövetkezetek tevékenységét, támogatja a saját erőből történő lakásépítést.

— A szocialista fejlődés során eddig is nagy eredményeket elért társadalombiztosítási rendszerünket, az egészségügyi ellátást tovább fejlesztjük. Nagy vívmányunk, hogy a lakosság 99 százaléka társadalombiztosításban részesül, és ez év közepétől minden magyar állampolgár jogosult lesz a ingyenes orvosi gyógykezelésre.

— Életszínvonal-politikánk lényeges eleme a családokról, a gyermekekről, az idősekről való fokozott gondoskodás. Ebben is meggyőzően fejeződik ki társadalmi rendszerünk mély humanizmusa.

— A párt X. kongresszusa ráirányította a közvélemény figyelmét a népesedési helyzet fontosságára. Azokban az években hazánk a nem kielégítő népszaporulattal az utolsó helyek egyikén állt Európában. Az elmúlt években több körülmény együttes hatására a helyzet lényegesen javult. Kormányunk intézkedései — mint például a családi pótlék, az anyasági segély összegének növelése, a gyermekintézményi hálózat bővítése és számos egyéb tényező — hozzájárultak, hogy hazánkban most a születési arányszám 17,8 ezrelék, ami európai viszonylatban már magas átlag.

•

A higgadt szavakat hallgatom, és megszólal bennem a másik hang; a régi vers igazát a jelen mércéje hitelesíti.

„...Itt a lelkek

egy megszerkesztett, szép, szilárd jövőt

szapora csecsemőhalál, árvaság, korai öregség, elmebaj, egyke és sivár

bűn, öngyilkosság, lelki restség, mely, hitetlen, csodára vár, nem elegendő, hogy hitessék: föl kéne szabadulni már!

Az élet jó rendező. József Attilára kellett gondolnom akkor is, amikor a párt XI. kongresszusán jóváhagyott „Programnyilatkozatot” olvashattam, a fejlett szocializmus felépítésének távlati tervrajzát. A század első harmadának éles vonásokkal rögzített látleletét az akkori ma-Kádár János, a Központi Bizottság első titkára Hunys István, a Mezőgazdasági és Erdészeti Dolgozók Szakszervezete elnöke, a Magyarok Világszövetsége elnökségének a tagja

MTI — Vigovszki Ferenc felvételei

Losoncai Pák az Elnöki Tanács elnöke kongresszusi küldöttekkel a tanácskozás szünetében

MTI — Szebellédy Géza felvétele

Nem könnyű eligazodni ma a világban. Sohasem volt könnyű. A naponta ránkzúduló események, jelenségek tömkelegében belesüppedhetünk a részletekbe, elveszthetjük a távlatot.

A higgadt hang, a nyugodt érvelés, a tárgyilagos elemzés, a józan munkáslogika és a mindig feltörő derű ötvözete a Kádár-beszéd. A jelent úgy láttatja, mint évtizedes erőfeszítések, szorgalmas esztendők eredményét, amelyet a nép alkotott meg. Azokat a feltételeket sorolja fel, amelyek teljesítése szükséges a holnap feladatainak megoldásához. A holnapról beszél és ebben egy szemernyi utópia, vagy prófétálás nincs: van világnézete, amely rendet visz a jelenségek szövevényébe.

— A marxizmus—leninizmus vitathatatlan alaptétele, hogy a tulajdonviszonyok minden társadalomnak a lényegét fejezik ki. A kapitalista tulajdonviszonyok, az a tény, hogy a termelőeszközöket a kiváltságos osztályok birtokolják, a dolgozó milliók kizsákmányolását jelentik. A szocialista tulajdonviszony, a termelőeszközök köztulajdona ellenben azt jelenti, hogy nálunk megszűnt az embernek ember által történő kizsákmányolása, hogy a munka minden gyümölcse a népet illeti.

Majd így folytatja:

— Társadalmunk helyzetének pontos megítélése, a hatalom és a tulajdonviszonyok elemzésén kívül, megkívánja annak megvizsgálását is, hogyan fejlődtek hazánkban az utóbbi időben az egyes társadalmi osztályok, hogyan alakultak nálunk az osztályviszonyok.

És azután ez a gondolat következik:

— A szocializmus híveinek köre nálunk messze túlterjed a párt keretein. Társadalmunk túlnyomó többsége saját tapasztalatai alapján meggyőződött a párt politikájának helyességéről, a szocialista célok nagyszerűségéről, arról, hogy azok az egész nép, a nemzet érdekeit szolgálják. A szocialista építés kiteljesedésével szélesedett, szocialista tartalommal telítődött a magyar nép minden haladó és alkotó ereje, párttagot és pártonkívülit, ateistát és hívőt, minden nemzedéket tömörítő társadalmi összefogás a közös célokért.

És hallgatja őt egy egész ország, a dolgozó nép. Megérzi és érti, hogy teljesen egyek, mert Kádár János arra felel, amit a milliók kérdeznek, és azt fogalmazza meg, amit a milliók akarnak. Árad belőle az erő. A Költő annak idején világosan látta ennek az energiának a kiapadhatatlan forrását is.

lm itt vagyunk, gyanakvón s együtt az anyag gyermekei.

Emeljétek föl szívünket! Azé, aki fölemeli.

Ilyen erős csak az lehet, ki velünk van teli.

A párt első titkára a nép államáról szól, a politikai hatalomról, arról a nélkülözhetetlen eszközről, amely feltétlenül szükséges ahhoz, hogy a dolgozó tömegek megvédhessék vívmányaikat. A hatalomról beszél, amelytől annyian megrészegedtek, amellyel annyian visszaéltek, és amely nehéz, terhes funkció, megtisztelő szolgálat a nép, a tömegek megbízásából és érdekében.

Kádár János a „hogyanéról beszél a gazdasági munka feladatairól, az életszínvonal emeléséről.

— A IV. ötéves terv időszakában a lakásépítés ütemével az európai országok élvonalába kerültünk.

— A lakáshelyzet javítását pártunk a továbbiakban is fontos társadalmi feladatnak tekinti. Ezért a terv előírja, hogy az eddiginél több állami lakás épüljön. Megkülönböztetett figyelmet fordítunk rá, hogy az ipari központokban élő nagyüzemi munkások és a fiatalok lakáshelyzete tovább javuljon. Az állam a jövőben is segíti a lakásépítő

oly üresen várnak, mint ahogy a telkek körös-körül mélán és komorlón álmodoznak gyors zsibongást szövő magas házakról..

Kádár János a jelenről, a munka rangjáról beszél, majd a „szép, megszerkesztett jövőről”, az osztályok közötti különbségek eltűnéséről, a személyiség kibontakoztatásáról — egyén és társadalom összecsengő harmóniájának terveiről.

— Pártunk politikája fejeződik ki a fejlett szocializmus építése 15—20 évre szóló programnyilatkozatának az életszínvonal fejlesztésére vonatkozó lelkesítő célkitűzésében is.

— Az egy főre jutó fogyasztás érje el a mai színvonal két-két és félszeresét oly módon, hogy az Iparcikkek aránya az összfogyasztásnak legalább egyharmada legyen. 1,5—2 millió lakást kell építeni, növelve a több szobás lakások részarányát, javítva a lakások minőségét és fejlesztve a lakáskultúrát Át kell térni az 5 napos, 40 órás munkahétre.

— A megvalósult szocializmus, a kommunizmus eszméinek ereje mutatkozik meg abban, hogy amikor még a világ legfejlettebb és leggazdagabb kapitalista országaiban is egyre bizonytalanabbá válik a jövő, a dolgozó ember helyzete és holnapja, pártunk, kormányzatunk biztonsággal készíthet ilyen terveket.

*

A Költő, a szegény, a lázadó szív, az ember, megelégelte a kiszolgáltatottságot és a vonat kerekeivel vágatta el a kint, nem bírta tovább a maga sivár és rettenetes jelenét, de bízott a munkásosztályban, a nép jövőjében. Látta, hogy a történelem méhében készül a holnap. Ignotusszal vitatkozva magyarázta, hogy nem szabad feladni a reményt, így írt:

„Ha beomlanak a bányát vázazó oszlopok, a kincset azért a tárnák őrzik és az lobog.

És mindig újra nyitnák a bányászok az aknát, amíg szivük dobog.”

•

A Költő korában vészterhesen terjedtek az „ordas eszmék” s a második világháborúba sodorták a világot. Ma a meghatározó erő a szocializmus, amelynek fáradságos küzdelem árán sikerült meggyökereztetni a békés egymás mellett élés gondolatát.

A higgadt szavakat hallgatom és körülnézek a teremben. „A hozzáértő, dolgozó nép okos gyülekezete” ül tanácsot, vitatjuk gondjainkat, örömeinket. Az emelvényen Leonyid Brezsnyev mellett a nemzetközi munkásmozgalom küldöttei ülnek. Kádár János, a párt első titkára a közös feladatokról szól, az európai földrész biztonságos holnapjáról, a világbéke megvédésének nagy ügyéről.

És a másik hang, az a régi, az a fáradt, a tudatom mélyén valahogy átforrósodik és együtt zeng Kádár János józan, csendes szavaival.

... A Dunának, mely múlt, jelen s jövendő, egymást ölelik lágy hullámai.

A harcot, amelyet őseink vívtak, békévé oldja az emlékezés s rendezni végre közös dolgainkat, ez a mi munkánk: és nem is kevés.

Németh Károly, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára