Magyar Hírek, 1975 (28. évfolyam, 2-26. szám)

1975-03-29 / 7. szám

ÚJ KORSZAKA

NÉPKÖZTÁRSASÁG ELNÖKI TANÁCSÁNAK ELNÖKE

üzemek jellemzik. Az egykorinál jelentősen kisebb földterületen, csupán félannyi emberkéz nyomán, kiterjedt gépi technikával felszerelve teljes egészében megtermeljük a népünk élelmiszer- és a gazdaságunk nyersanyagszükségletét fedező mennyiséget. Egyes termékekből — búza, kukorica — hektáronként annyit, amennyit a világranglista első soraiban helyet foglaló európai vagy amerikai országok.

Tény, hogy egész társadalmi berendezkedésünk, politikánk, gazdaságunk, jogi intézményeink humanista jellegűek, emberközpontúak. A szocializmus elve: minden az emberért van, minden az emberért történik. Ennek köszönhető, hogy felnövekvő nemzedékeink már csak hírből tudják, mi az a munkanélküliség. Nálunk nincs létbizonytalanság, nincs jogi számkivetettség. Az alkotmányban rögzített állampolgári jogok nálunk nem írott malaszt, hanem társadalmi realitás. Alkotmányunk előírja: „A Magyar Népköztársaság tiszteletben tartja az emberi jogokat.” Köztük a munkához, a pihenéshez, az élet, a testi épség és az egészség védelméhez, az öregség, betegség és munkaképtelenség esetére az anyagi ellátáshoz, a művelődéshez való jogot; a tudományos és művészeti alkotó tevékenység szabadságát, az állampolgárok lelkiismereti szabadságát, és a vallás szabad gyakorlásának jogát. Országunkban a szocializmus, a nép érdekeinek megfelelően biztosítva van a szólás-, a sajtó és a gyülekezési szabadság, az egyesülési jog. Ugyanígy a személyi szabadság és sérthetetlenség joga, a levéltitok és a magánlakás tiszteletben tartása. Hazánkban minden állampolgárnak joga van arra, hogy részt vegyen a közügyek intézésében. Az országgyűlési képviselőket és a helyi hatalmi testületek tagjait a választópolgárok — 18-ik életévtől — az általános, egyenlő és közvetlen választójog alapján, titkos szavazással választják.

Tény, hogy a Magyar Népköztársaságban minden hatalom a dolgozó népé, s e hatalmat a dolgozó nép önmaga gyakorolja önnön érdekében. A társadalom irányítása, igazgatása, a termelés szervezése milliók ügye, napi gondja és országos feladata lett.

Harminc év már történelmi mércével mérve is korszak. A megtett út és idő jogán elmondhatjuk: történelmünk során első ízben sikerült maradandóan kézbe venni népünknek sorsa irányítását. Harminc társadalom- és egyénformáló év elegendő tapasztalatot halmozott fel és kínál ahhoz, hogy bizonyos általános társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális és szociális következtetéseket vonjunk le belőlük. Olyan tanulságokat, amelyek a jövőre nézve is hasznos útravalót tartogatnak számunkra a ránk váró konkrét teendők gyakorlati megválaszolására.

A társadalom haladó osztályának — a munkásosztálynak — az érdekei fogalmazzák meg legmarkánsabban a nemzeti érdeket. E nemzeti érdeket csak a nemzet összefogott erejével, a nemzeti egység kikovácsolásával és szüntelen élesztésével lehet valóra váltani. A magyar munkásosztály — társadalmunk politikai vezető erejének, a kom-* munisták pártjának, a Magyar Szocialista Munkáspártnak az irányításával — alkalmasnak, képesnek és méltónak bizonyult és bizonyul erre a történelmi küldetésre: egységbe fogja a nemzet erejét. Nemzeti nagyjaink évszázadokon át vágyakozva reménykedtek ennek lehetőségében. A legszélesebb alapokon nyugvó nemzeti összefogás — a munkás-paraszt szövetség érvényesítésével, a munkásosztály és pártja vitathatatlan vezető szerepének elismerésével — történelmi küzdelmünk eredője és eredtetője egyúttal minden vívmányunknak.

Bebizonyosodott — a volt uralkodó osztálynak minden erőlködése és rágalma ellenére —, hogy a hatalomra került nép alkalmas az ország, a gazdaság, a társadalom minden szférájának irányítására és vezetésére. Bebizonyosodott, hogy földesurak és gyárosok nélkül szaporább léptekkel halad előre a nemzet a fejlődés utján. Bebizonyosodott, hogy kizsákmányolók és kizsákmányolás nélkül bontakozhat csak ki igazán a nép alkotóereje, tettrekészsége; hogy csak így élhet felszabadultan, szabadon a nép.

Nem ért váratlanul bennünket, hogy gondok, megoldásra váró problémák a szabad emberek szabad társadalmában, a szocializmus építésének idején is adódnak. A hatalomra került nép érettségének és önbecsülésének, kormányzó és államirányító erényének tanújele, hogy nem tagadja ezeket a gondokat, hanem a gazda felelősségével, gondosságával és lelkiismeretességével néz szembe velük, tesz értük, hogy úrrá legyen rajtuk. Cselekedeteink kritikus-önkritikus követése és értékelése segített hozzá bennünket ahhoz, hogy tanuljunk hibáinkból, tévedéseinkből; hogy szakadatlanul megújuljunk cselekvéseink sodrában.

Történelmi kételyek, előítéletek, balsejtelmek egész sorát válaszolta meg három évtizedes fejlődésünk menete, s adott egyértelmű feleletet arra, hogy kis nemzetek sincsenek balsorsra kárhoztatva, ha helyesen ítélik meg helyzetüket, kilátásaikat, lehetőségeiket, belső és külső viszonyaikat.

Nem élünk, mert nem élhetünk elszigetelten a népek tengerében. Határainkon túli tényezők alakulása, belső meghasonlottság, széthúzás évszázadokon át azzal a végzettel vert bennünket, hogy nem a nép, nem a nemzet érdekének megfelelően keresték és választották meg az ország kapcsolatait a magyar „történelmi” osztályok. A kiváltságosok és uralkodók szűk csoportjának egoista érdekképviselete rossz szolgálatot tett a nemzetnek: a haladás ellen, a visszahúzás melletti elkötelezettség a nemzeti függetlenség elvesztését, a belső elmaradottság konzerválását kívánta fizetségül.

Népünk szerencséje, hogy a történelem kínálta lehetőségeket és adottságokat okosan és előretekintően realizálta új világunk. Legjobbjaink már a felszabadulást megelőzően tudatában voltak annak — és ennek szellemében cselekedtek —, hogy a nemzet sorsát a szomszédos népekkel való barátságra és a haladás erőivel való szövetségre kell feltenni. A szomszédos országokkal és népekkel való kapcsolatainkat sorsdöntőén határozta meg az a tény, hogy szabadságunkat és nemzeti függetlenségünket a szovjet hadsereg győzelmei nyomán, a Szovjetunió szocialista, leninista külpolitikai koncepciója következtében nyertük vissza. Már ez egymagában elegendő ok lett volna arra, hogy a két ország kapcsolatát a szívélyes barátság, az együttműködés szellemében építsük fel. Am a Szovjetuniónak fejlődésünk egész szakaszán végigvonuló pozitív szerepe kiemelkedő jelentőségű. Kezdve onnan, hogy a felszabadításunk elengedhetetlen feltétele volt a hazánkban később kibontakozó forradalomnak; egészen odáig, hogy a szocializmus építéséhez nyújtott támogatás, gazdasági, politikai és diplomáciai segítség fejlődésünk meghatározóan szerves része. Eszméink, társadalmi rendszerünk célkitűzéseinek közössége elválaszthatatlanul összefűzi hazánk sorsát — most már múltját — jelenét és jövőjét a Szovjetunióval, és ami ettől elválaszthatatlan: a szocialista közösség országaival. Társadalmi haladásunk, nemzeti függetlenségünk, szuverenitásunk legfőbb garanciája a szocialista közösség egybefogott ereje és hatalma. Ezért nem konjunkturális jellegű e kapcsolat és szövetség számunkra.

A szocializmus, a haladás és a béke hármas egysége fűz bennünket szoros szövetségbe. A béke számunkra meghatározó jelentőségű a humánum és a progresszió szempontjából egyaránt. Úgy véljük, hogy a békének nemcsak alternatívája, de mértékegysége, értékmérője sincs. Drágább és becsesebb minden emberi alkotásnál, bármiféle kincsnél. Mégis hiába kutatnánk, hiába keresnénk a tudományok, az ismeretszerzés világában az olyan témák után mint béketörténet, békeművészet, gondolván a hadtörténet, a hadművészet könyvtári irodalmára. Az emberiség béketörténetét még nem írtuk meg! Am az emberiségnek a puszta önvédelem, a fajfenntartás elemi ösztöne diktálja, hogy erőteljesebben folytassa a békeművészet kimunkálását, a békében élés gyakorlatát. Meggyőződésünk, hogy békénket és biztonságunkat szövetségi rendszereink hordozzák megbízhatóan. E kapcsolataink semmi mással nem helyettesíthetők és nem pótolhatók a pusztítás hatalmasra nőtt erőinek világában. Hazánkban ez nemzeti felismerés.

Ez a realitástényező szabja meg helyünket a népek nagyobb családjában is. A Magyar Népköztársaság baráti kapcsolatokra, őszinte együttműködésre törekszik a világ valamennyi népével és kormányával az egyenjogúság, a kölcsönös előnyök és egymás belső rendje tiszteletben tartásának feltétlen érvényesítésével. Politikai szolidaritásunk, emberi szimpátiánk megkülönböztető módon a függetlenségüket a közelmúltban elnyert fejlődő országoké és népeké. Sorsukat — nemrég még csaknem azonos helyzetünkből fakadóan — igazán megértjük, felemelkedési törekvéseiket — eszméinktől indíttatva — méltányoljuk, tiszteljük és támogatjuk. Egyértelmű, ingadozás és hátsó gondolatok nélküli elkötelezettségünk világos helyzetet, korrekt viszonyt teremt és jelent számunkra. A Magyar Népköztársaság tekintélynek örvend a világban. Hazánknak még soha nem volt a mostanihoz hasonló széles körű és kiterjedt kapcsolata a föld országaival és népeivel. Ezt is úgy fogjuk fel mint bel- és külpolitikánk realitásának, progresszivitásának tanújelét Kül- és belpolitikánk nagy igazsága itt és így kapcsolódik szerves egységgé; egyetlen helyes politika — az elvi politika. Történelmi tanulság és jövőre szóló útmutatás ez.

Ha visszatekintünk a felszabadulás óta megjárt három évtizedes útra, történelmünk e felmenőén szép és dicsőséges korszakára, világosan és egyértelműen kirajzolódik előttünk a jövő horizontja. Múltunk, jelenünk már a jövőt is magán hordja: a szocialista társadalom teljes felépítésének széleskörű kibontakozása, az erőteljesebb iparosítás, a tudományos-technikai forradalom vívmányainak kiterjedt és mélyreható alkalmazása, a termelékenyebb munka, a magasabb életszínvonal és a városias élet kiteljesedésének igénye és ígérete.

Bizakodóan nézünk a jövőbe. Szocialista eszméink emberi tartalma a maga teljességében belátható közelségbe, kerül: az ember teljes felszabadulása, az egyéniség sokoldalú kibontakozása és érvényesülése, az emberi arculatú közösségi társadalom világa biztosan ránk köszönt.

(Készült a Genfben megjelenő Archives Diplomatiques Consulates magyar különszáma részére)

Az ózdi Lenin Kohászati Művek. Balia Demeter felvételei *

A Felszabadulási emlékmű — Kisfalud! Strobl Zsigmond alkotása