Magyar Hírek, 1975 (28. évfolyam, 2-26. szám)
1975-03-01 / 5. szám
Hétköznapi gondjaink A LAKÓ MEG A KÖZIGAZGATÁS Milyen messze van a nagyvárosi bérház lakójától a tanácsháza? A faluban a parasztportához tán közelebb esik? Érthető a kérdés szó szerint is, földrajzi értelemben. És tegyük mindjárt hozzá, a tényleges és jelképes közelség azért sokszor összefügg. Mert más átballagni az utca túloldalára és megkeresni a tanácselnököt, akit az egész falu ismer, hiszen isfcolaitárs volt valaha, tán a munkában is társa sokaknak, és más villamoson „elutazni” a tanácsházára, a „méhkasba”, ahol csupa idegen arc fogadja az ügyféllé változott lakót. Biztos, hogy igy van? Egyenlőségjelet tehetünk a ikét fogalom — közelség, közvetlenség — közé? Van, amikor igen. De az ellenkezőjére is akad példa, nem egy. Végeredményben nem a kilométerektől függ a bizalom Akkor hát mitől? Ha a problémák felől közelítünk, talán hamarább választ kapunk. Nézzünk néhány esetet. Kovács Péter gyári munkás igen szűkös lakásviszonyok között él. Már a harmadik gyerek is megérkezett. Ideje lenne új otthonba költözni. A tanácsnál évek óta benn a kérvénye. A családfő egy nap végre felkerekedik, hogy érdeklődjön a lakásügyi osztályon. Ugyancsak nagy meglepetés éri. Hirtelenjében nem is tudja, nevessen vagy bosszankodjon. Mert kiderül, hogy már régen az új lakásnak örülhetnének, ha a kis Zsuzsi születése idejében felkerült volna a nyilvántartóba, hiszen a háromgyerekes családokat soron kívül kell lakáshoz juttatni. Rendelet van rá. De felületességből, gondatlanságból valaki elmulasztotta az új adat feljegyzését, s ezért Kovácséknak várniuk kell „Tavasszal költözhetnek, megígérjük" ezzel a biztatással tér vissza Kovács Péter nyugalma. Felépült a lakótelep. Milyen szép. Menynyi boldog ember. Ám az esti órák idején a hazatérők serege hatalmas cekkereket cipel. Kenyér, tej, cukor. A város központjából kell hozni az élelmiszert Mert az ideiglenes bolt nem bírja a rohamot. Az áruházát pedig még csak tervezik. A kis falunak új iskola kellene. De honnan? A községfejlesztési alap kicsi, a megyének más iskolákra is gondja kell legyen. „Dolgozunk becsületesen a gyárban, a gyerek meg még rendes iskolába sem jut” — zúgolódnak sokan. Merthogy a fél falu a szomszéd- város gyáraiba jár. „Hát ez mégiscsak sok. Méghogy mi fizessünk szabálysértést, mert a járdán elbotlott valaki? A járdán, amely valójában nincs is, mert még nem volt pénz megépíttetni”. Ha csupán az említett egyes eseteket vizsgáljuk, akkor is rábukkanunk egy közös tényezőre. Majd mindegyikben olyasmi okoz fejtörést, amiből ma még kevés van. Lakás, iskola, járda. Nincs az a varázsvessző, amellyel egyszerre lehetne előteremteni valamennyit. Egyszerre nem is. De fokozatosan, az erők egyesítésével minden megvalósulhat. A nyílt község- és várospolitika kitárja a bizalom kapuját, a demokratizmus, az együttgondolkodás, közös döntés, összefogás a tettekben — ez a kiút. Az előbbi példákat sorolva — ahogy a filmeknél szokásos — kimerevítettük a képeket De pergessük csak tovább filmünket. Vajon igazságtalanság esett meg a lakásra váró munkáscsaláddal? Látszólag igen. De hiszen az 1971-ben megjelent új határozat az igényeket a gyerekek száma, kereset, lakásviszonyok, várakozási idő és egyéb szempontok szerint rendelte csoportosítani, és mindezek alapján komputerek mérlegelik a rangsort, ki kaphat előbb lakást, ki utóbb. Honnan ismerje azonban a számítógép Kovácsék Zsuzsikáját? S ha már az apa elmulasztotta a bejelentést, miért nem figyelmeztették? A lakóbizottság, aki jól ismeri őt. Vagy még inkább a lakáselosztás igazságossága felett őrködő társadalmi bizottság? A tanács orvosolta a bajt De a tanulság figyelmeztet. És a lakótelep lassan épülő üzlete? Ez törvényszerű jelenség? Nem A szomszéd kerület új lakónegyedében együtt épülnek a boltok a lakásokkal. Lehet jól is tervezni. És a megválasztott tanács vigyázhat és vigyáznia is kell a választók érdekeire. Iskola a kis falunak? Hogy nincs rá pénz? De hiszen lakói a szövetkezetben és a szomszéd gyárakban dolgoznak. Munkájuk gyümölcse ezeket gyarapítja. Egykor talán gyerekeiké is. És sok jó példát is láthatunk: országszerte erősödik az együttműködés. Egyetlen példa: csupán a békési járás nyolc községében hét év alatt a majdnem ötven millió értékű új létesítmények felét a tanáccsal együttműködők — szövetkezetek, üzemek — biztosították pénzben, anyagban, felszerelésben vagy éppen a kivitelezés átvállalásában. És a járda ügy? Igaz, megépítése a tanács kötelessége. De a lakók érdeke is, mert a .közös otthon”-ról van szó. Száz és száz eset bizonyítja, hogy ez is megoldható: Cseszteregen az egész lakosság résztvett az iskolaépítésben, Nagykanizsán 3800 üzemi munkás dolgozott a parkerdő építésén, Zalaegerszegen 200 óvodai férőhely megteremtésében működtek közre. És ha filmünket még tovább pergetjük, még világosabbá válik, hogy „sehol sincs messze a tanácsháza". A tanácstörvény megteremtette azt az intézményrendszert, azokat a fórumokat, megjelölte a feladatokat, amelyek segítségével jószerint minden legyőzhető. A tanácstörvényt sugalló eszme: a lakosság a gazda, őérte van minden, neki felelősek a közigazgatást gyakorlók. Megnyilvánul ez már a tanácstagi jelölések, a jelölőgyűlések demokratizmusánál, abban, hogy a lakosság minden rétegét képviselő népfront tesz javaslatot a helyi képviselő megválasztására. A választójogosultak növekvő részvétele, a teendők feletti parázs viták is igazolják, hogy a jelölőgyűlések: a demokratizmus, a szocialista közgondolkodás iskolái. A beszámoló gyűlés is az, meg a nyilvános tanácsülés, a tanácstagok interpellációja, a szakértő tanácstagokból álló bizottságok bevonása a döntésekbe, valamint a végrehajtó bizottság és az apparátus munkájának ellenőrzésébe, s a demokratizmus biztosítéka a tervek megvitatása a lakossággal, avagy a legkisebb sejt, a házközösségek által választott lakóbizottság, a lakók és a tanácsok egyik összekötő láncszemének megbecsülése, véleményének figyelembevétele. Az új tanácstörvény számos olyan intézkedést hozott, a gyakorlat sok olyan újat teremtett, amely a célok szolgálatában áll. Decentralizálták az ügyintézőt. Ma a helyi szervek döntenek egy sor kérdésben, holott azelőtt a városba, a megyeszékhelyre kellett utazgatni. Pénz- és időmegtakarítás, megnövekedett felelősségérzet az eredmény. Több mint hetven hatáskör került a központi szervektől a megyei tanácsokhoz, százötven a helyi szervekhez. És nemcsak hatáskör, hanem a gazdálkodás, a pénz is. Megszületett a falusi „parlament” intézménye: a falugyűlés. A tanácsok információs szolgálatot létesítettek, tájékoztató füzeteket adnak ki. Megrövidítették az akták útját. Megszabják az ügyintézés, a fellebbezés határidejét. Rendezték a tanácsi dolgozók fizetését, szakmai színvonaluk emelésére törekednek. Mert ez is a ranghoz, a megbecsüléshez tartozik, és az ügyet szolgálja. Csatár Imre Veszprém Vámos László felvétele ALBERT SCHWEITZER QJUUJe -ítJL Én láttam őt, az egyszerű, nagyot, s hallottam bölcs szavát is messze rég. Hadd kérdezzem meg most, hogy itt hagyott: Megérdemelted őt, emberiség? Áprily Lajos Száz éve, 1875. január Iáén született az elzászi Kaysersbergben a nagy humanista orvos, aki kisebb-nagyobb megszakításokkal ötven éven át gyógyította az afrikai beteg négereket. Élete modern legenda. Harminc éves korában, mint a teológia tanára, a filozófia doktora, Bach kiváló interpretátora és orgonaszakértő, beült az egyetem elsőéves hallgatói közé, hogy elvégezze az orvosi egyetemet. Tanulmányai után felesége társaságában elutazott Afrikába, Lambarénébe, hogy ott a maga erejéből kórházat építsen az álomkórban, és a sokféle trópusi betegségben szenvedő benszülöttek számára. Munkásságáért 1952-ben megkapta a Nobel-békedíjat. Az összegből falut épített 280 leprás betege számára. Orvosi hivatásából fakadóan az egész emberiség legfontosabb problémáival is törődött: 1958- ban, az oslói rádióban felhívást intézett a világ népeihez. Követelte az atomkísérletek azonnali beszüntetését. Kilencven éves korában halt meg a dzsungelben. Kívánsága szerint afrikai földben helyezték örök nyugalomra. A világ orvosai közül többen hosszabb-rövidebb időt töltöttek Lambarénében, hogy Schweitzer segítségére legyenek: a magyarok közül dr. Bárczi Imre sebész, dr. Márton Kálmán és felesége, dr. Écsi Edit, két magyar bőrgyógyász, akik a trópusi betegségeket tanulmányozták. Hazánkból sokan leveleztek Schweitzerrel. Egy szombathelyi asszony magyarul írt abban a reményben, hogy az őserdő orvosa ért magyarul. Tudunk róla, hogy Schweitzer levelet váltott a dunaújvárosi úttörőkkel is. Egy magyar diáklány, Simon Márta, Colorvox hanglemezképeslapot küldött Schweitzer születésnapjára. A kép a Mátyás templomot ábrázolta, a lemezen pedig Pécsi Sebestyén játszotta orgonán Bach d-moll toccátáját. Az ötvenes években Gyenes Tamás szobrászművész fénykép alapján életnagyságú szobrot készített róla. A szobor fényképét elküldte Lambarénébe, dr. Oláh Vilmos pedig Kodály-lemezeket küldött számára. Munkásságát több magyar nyelvű könyv ismertette már eddig is. Nemrégen látott napvilágot például „Albert Schweitzer önéletrajzi munkái és válogatott tanulmányai". 1975- ben jelenik meg a Móra kiadó „tgy élt...” sorozatában Albert Schweitzer élete — az ifjúság számára. Magyarországon a hatvani városi kórház könyvtárát róla nevezték el. A könyvtár falát Borsos Miklós reliefje díszíti, amelyen Schweitzer portréja látható. Ugyancsak Schweitzer nevében működik a hatvani Tudományos Társaság, amely előadásokkal, kiállításokkal és hangversenyekkel emlékezik a nagy humanista tudósra. A Schweitzer nevét viselő Tudományos Társaság értékes ajándékot kapott a 80 éves Erlich József, zombori (Jugoszlávia) esztergályostól, aki annak idején sokáig levelezett Schweitzerrel és sok-sok könyvet, fényképet és egyéb anyagot gyűjtött össze róla. Mindezt a belgrádi magyar követség útján eljuttatta Hatvanba. Schweitzer sohasem járt Magyarországon. Egy francia Schweitzer-kutató mégis ellátogatott Győrbe, mert úgy hallotta, hogy a nagy Bach-rajongó itt is hangversenyezett. Kutatásai azonban nem jártak eredménnyel. Magyarországon nagyra értékelik és becsülik Schweitzer életművét. A hatvani Schweitzer-rajongók feladata az erre vonatkozó anyagokat összegyűjteni és megőrizni az utókor számára. Marék Antal dr. Bélyegsorozat Albert Schweitzer emlékére Albert Schweitzer születésének ,100. évfordulója tiszteletére bélyegsorozatot jelentetett meg a magyar posta, Légrády Sándor grafikusművész terve alapján. A 40 filléres bélyeg az Albert Schweitzer által alapított kórház építési munkáját, a 60 filléres bélyeg a kórházi ápolás egyik jelenetét, a 80 filléres bélyeg az Ogowe folyón történő betegszállítást, az 1,— forintos bélyeg a kórház számára érkező karitatív szállítmány érkezésének egy jelenetét, a 2,— forintos bélyeg Albert Schweitzernek a kórház javára történő kiterjedt levelezését szimbolikusan, a 4 forintos bélyeg a Nobel-békedíj plakettjének egyik oldalát, a békedíj átadásának évét, A. Schweitzer nevét, születési és halálozási évszámát egy babérággal és a 6,— forintos bélyeg A. Schweitzer portréját aláírásával ábrázolja. A portrétól balra J. S. Bach neve, művének részlete és egy barokk angyal, a portrétól jobbra orgonasíp sorai láthatók, utalással Schweitzer orgonaművészi és Bach-kutatói tevékenységére. f 13
