Magyar Hírek, 1975 (28. évfolyam, 2-26. szám)
1975-12-20 / 26. szám
EGY TÖRTÉNELMI KORSZAK CSOMÓPONTJÁN Kádár János: „A fejlett szocialista társadalom építésének útján” című könyvéről A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent Kádár János: A fejlett szocialista társadalom építésének útján című kötete, amely az 1974. szeptember 2. és 1975. június 12. között elhangzott beszédeit és nyilatkozatait tartalmazza. Érdekes olvasmány Kádár János újabb beszédeinek gyűjteménye, és meggyőződésem, hogy nemcsak a politika iránt érdeklődők számára érdekes. Mindazok, akiknek szívügye nemzeti fejlődésünk, kedvükre búvárkodhatnak; akiket a politikus vonzó személyisége érdekel és hatásának titka izgat, egy történelmi korszak csomópontján követhetik nyomon fontos és nagy hatású gondolatok kifejtését. A kötet lapjain találkozhat az olvasó a mai Magyarország örömeivel és gondjaival, és megtalálhatja a választ saját töprengéseire. Valamennyi beszéd „alkalomszerű”: a Kongresszus szószékén, vagy egy-egy gyűlésen, megbeszélésen mondota el az ország első politikusa. Könyvben, együtt azonban érzékelhető a folyamat. Terjedelménél és jelentőségénél fogva a kötet magva a XI. Pártkongresszus referátuma és zárszava; a többi beszéd és nyilatkozat is ezek előzménye, vagy utójátéka. E tíz hónap gerince, tengelye tehát a kongresszus, ugyanakkor egy mélyebb összefüggés fogja át és helyezi el a történelmi térben és időben e beszédeket. Tizennyolc év töretlen politikai fővonalának egyik fontos szakaszát láthatjuk magunk előtt. Közel két évtized történelmi útján elértünk egy magaslati pontra, ahonnan kitekinthetünk. Láthatjuk a megtett út szerpentinjeit; kanyaréit és egyeneseit. Emlékezhetünk emelkedőire és szelíd ereszkedéseire és most előttünk az új feladat, a kérdés: hogyan tovább? Hogyan tovább a következő kongresszusig és az elfogadott programnyilatkozat által bevilágított 15—20 évig, tehát körülbelül az évezred végéig. Kádár János minden beszéde, amelyet e kötetben olvashatunk, az iménti kérdés megválaszolása: a fejlett szocializmus építésének szakasza Következik. Mit tartalmaz a fejlett szocializmus fogalma? A kötet első beszédében, amelyet Kádár János a Politikai Főiskola jubileumán mondott el, kifejtette, hogy népünk a szocialista építés szakaszát éli, de „hogy a szocializmus melyik szakaszában vagyunk, hol tartunk ma, ez elméletileg még vizsgálatot, tisztázást, rendezést kíván.” Ezért a feladat az, hogy „megjelöljük a társadalmi fejlődés rövidebb szakaszainak jellemző sajátosságait, céljait;” s „mi az, amiért a következő néhány évben küzdünk, dolgozunk.” A következő beszédben Kádár János már tovább megy: megindokolja, miért javasolja az évtizeden át változatlan maradt alaptézis, a szocialista társadalom teljes felépítése jelszavának pontosabbá tételét. Kifejtette, hogy ez a kifejezés úgy hangzik, olyan a csengése, mintha egy bizonyos időpontban kijelenthetnénk, most már teljesen felépült a szocialista társadalom. Am a társadalom fejlődése nem ilyen mechanikusan megy végbe. „Tehát nincs határvonal, nincs adott naptári nap, ahol és amikor azt mondhatjuk, hogy a szocialista társadalom teljesen felépült.” Ezért változik az alapelv. A részletes kifejtésre a kongresszuson került sor. Majd amikor a kongresszus után a szovjet rádió és televízió riportere megkérte őt, foglalja össze röviden, mit tartalmaz a fejlett szocializmus fogalma, így válaszolt: „A dolgozók számára az a legfontosabb, hogy a fejlett szocialista társadalom magasabb szintű, a jelenlegit meghaladó, szilárd gazdasági alapot, magasabb életszínvonalat, szélesebb körű, általánosabb és magasabb tudást, képzettséget, műveltséget jelent. De mindez még kevés. Bízom abban, hogy közvéleményünk, népünk fiai és leányai a legszélesebb körben mindinkább megértik és felismerik, hogy a fejlett szocialista társadalom olyan társadalom lesz, amely az egyenlőségnek új fogalmát fogja magával hozni, azaz minden embernek egyenlő feltételei lesznek a boldoguláshoz, amely majd az ember tiszteletét és méltóságát hozza magával, ahol nyoma sem lesz az emberek megalázásának. Olyan társadalom lesz, amely meg fogja hozni az osztályok közeledését, a fizikai és a szellemi munka közötti lényeges különbségek megszüntetését és az egyéniség szabad kibontakozását is.” Mindehhez azonban szeretnék hozzáfűzni valamit, amit Kádár János stílusa lényegének, gondolkodásmódja egyik legfontosabb vonásának érzek. Nyoma sincs benne az önhittségnek, amely annyi bajt okozott a munkásmozgalomnak világszerte és nálunk. A jövőről annyit mond el, amennyi viszonylagos biztonsággal kikövetkeztethető, hiszen „a fejlett szocialista társadalom most van alakulóban és születőben és az ennek megfelelő közgondolkodás is, pontos megítélés is alakul és fejlődik.” (Amikor a riporter kicsit mechanikusan úgy számolt, hogy a felszabadulás óta eltelt három évtized, a programnyilatkozat 15—20 évről beszél, tehát Magyarország megtette a fejlett szocialista társadalom felé vezető út kétharmadát, Kádár János — 'kis mosolylyal, ahogy a tévé képernyőjén láttam — így válaszolt: „Hogy a fejlett szocialista társadalom építésének kétharmadánál tartunk, ezt így talán nem mondhatnánk. Kétségtelen tény, hogy népünk már a fejlett A magyar teniszbajnokságon a Margitszigeten MTI — Kovács Gyula felv. szocialista társadalom építésének útjára lépett, és ezen az úton kell hogy járjon a legközelebbi 15—20 esztendőben is.” A személyiség stílusa és varázsa Olvasom a könyvet, és a beszédekben megragad a tárgyszerűség, a tömörség, a lényegre törés. Kádár János nem tűri a valóság megfésülését és szobatisztává idomítását. Patikamérlegen méri meg a kedvezőt és a kedvezőtlent; az eredmények nem késztetik lelkendezésre, a hibák miatt nem látja sötéten a világot. Szembenéz a valósággal, nem tűri a lakkozást és minden idegszálával érzi, hogy a vajúdó világ nehéz perceiben is valami szép születik. A sokat próbált forradalmár megtörhetetlen optimizmusa és az adottságokkal való higgadt számolás együtt és egyszerre jellemzik Kádár János utánozhatatlanul egyéni stílusát. Ha megkérdeznék tőlem, mit tartok a nevével fémjelzett politika legjellemzőbb vonásának — így kell mondanom, hiszen nem egyetlen emberről, hanem egy tömegpárt politikájáról van szó és a személyiség stílusának háromnegyed millió harcostárs ad fedezetet — azt mondanám, hogy fő jellegzetessége: a bizalom a tömegekben. Minden feladat megoldható, ha azzal egyet ért a dolgozó nép: mindenekelőtt a munkásosztály; ha sikerül a cél érdekében mozgósítani a nemzet minden egészséges erejét, kikovácsolni az egységet. „A vezetőknek bízniuk kell a dolgozó tömegekben, s a tömegek támogatását, bizalmát naponta el kell nyerniük. Ezért céljainkról, feladatainkról nyíltan kell beszélnünk. Hozzá tartozik ehhez a szocialista demokrácia általános fejlesztése — ez a jövő útja”. A párt első titkára a szocialista nemzeti egységet a legszélesebben értelmezi. A Hazafias Népfront Országos Tanácsának ülésén arról szólt, hogy hazánkban nem kevés a hivő ember. „Amikor egyetemes öszszefogásról és szocialista nemzeti egységről beszélünk, rájuk is gondolunk: mindnyájunknak össze kell tartanunk. Ezért is öröm számunkra, hogy a felszabadulás 30. évfordulójával kapcsolatban az egyházak is hazafias szellemben, szépen, ugyanakkor saját szándékaikkal és céljaikkal összhangban foglaltak állást, és segítettek abban, hogy ez az évforduló méltó ünnep legyen. A legnagyobb segítséget ezzel nem a hivatásos politikusoknak, hanem a hivő embereknek adták; az elmúlt 30 év alatt feloldották bennük azt a lelkiismereti problémát és belső konfliktust, hogy a nép javáért, boldogulásáért dolgozó politikai erőkkel vagy az egyházzal tartsanak-e. Ez nagyon sokat jelent munkánk és jövőnk szempontjából.” és közös erőfeszítéssel A MAGYAROK VILÁGSZÖVETSÉGE FŐTITKÁRÁVAL nak élni, munkálkodni országuk, a maguk és gyermekeik jövője érdekében. Bizonyára így látják és értékelik ezt szerte a világban azok a magyar honfitársaink is, akiknek célja szintén az emberiség, a maguk, népük és országuk békéje és biztonsága. A béke és a biztonság, a nemzetközi enyhülés légköre egyik előfeltétele annak, hogy a diaszpórában élők és a szülőföld kapcsolatai mind szélesebb körűen, egyre zavartalanabbul fejlődjenek. A Magyarok Világszövetségének és a külföldön élő honfitársainknak szép és felelős feladata az, hogy ebben a szellemben munkálkodjunk — közösen. — Az anyanyelv megőrzésének, a magyar nyelv megtanulásának mozgalma az előző évek lendületével fejlődött-e tovább ebben az esztendőben is? — A néphez való tartozás egyik ismérve, bizonyítéka az anyanyelv, a hagyományok és a kultúra értékeinek közössége. Ezért is tartjuk értékesnek azokat az eredményeket, amelyeket az anyanyelvi .mozgalom elért 1975-ben a magyar nyelv oktatása, a magyarságtudat ápolása, kultúráink értékeinek ismertetése és terjesztése terén. Jól szolgálták ezeket a célokat az Anyanyelvi Konferencia Védnökségének balatoni gyermektáborai és tanfolyamai, a Sárospataki Nyári Kollégium, valamint a külföldön élő magyar nyelvoktatók számára Debrecenben megtartott továbbképző tanfolyam, vagy a táncoktatók tanfolyama és a külföldi magyar tánccsoportok budapesti szereplése. 1975-ben első ízben tartottunk 'magyar nyelvoktatók részére továbbképző tanfolyamot. A tanfolyam tapasztalatai és eredményei azt bizonyítják, hogy ez jó és hasznos kezdeményezés volt. Az Anyanyelvi Konferencia Védnökségének — ez év augusztusában tartott —, kibővített ülése javasolta, hogy 1977-ben jöjjön össze a III. Anyanyelvi Konferencia, amely 'bizonyára jelentősen hozzájárni majd ahhoz, hogy az anyanyelvi mozgalom általános és időszerű célkitűzései eredményesen megvalósuljanak. — Melyek az MVSZ 1976-os tervei, hogyan kívánjáJc elősegíteni külföldön élő honfitársaink és az óhaza kapcsolatainak szélesedését, erősítését? — 1976-ban az előző években megalapozott úton kívánunk továbbmenni. Hisszük, hogy a világ nép«, országai ebben az esztendőben is a 'béke, a biztonság és az enyhülés szükségszerű történelmi útját járhatják. Biztosak vagyunk abban is, hogy a világgazdaság nehézségei ellenére a magyar nép szorgalmas munkájának eredményeképpen tovább fejlődik és erősödik országunk és hazánk: a Magyar Népköztársaság Mindez megteremti a további kedvező feltételeket ahhoz, hogy bővüljenek és gazdagodjanak a magyar diaszpóra és az óhaza kapcsolatai. Arra törekszünk, hogy erősítsük és fejlesszük ezeket a kapcsolatokat a diaszpórában élő honfitársainkkal és a velünk már kapcsolatot tartó, vagy kapcsolatot kereső egyesületekkel. A Magyarok Világszövetsége erejéhez és lehetőségeihez mérten az újesztendőben is segítséget nyújt ahhoz, hogy a diaszpórában élő honfitársaink mind szélesebb körben találkozhassanak hazai művészekkel, szakemberekkel, és 1976- ban is támogatjuk a tánccsoportokat, könyvtárakat, (klubokat és összejöveteleket, amelyek ápolói a magyarságtudatnak, művelői, terjesztői honunk ismeretének és nemzeti kultúránknak. Szervezett és gazdag programmal várjuk majd azokat, akik akár csoportosan, akár egyénileg hazalátogatnak. 1976-ban ünnepeljük meg II. Rákóczi Ferenc születésének 300. évfordulóját. Bizonyára megemlékeznek majd II. Rákóczi Ferencről a diaszpórában élő honfitársaink is. A Magyarok Világszövetsége feladatának tartja, hogy ebben segítségére legyen az egyesületeknek. Jövő évi teendőinkből és feladatainkból természetesen csak néhányat emeltem ki. Közös munkánk és tennivalóink ennél jóval sokrétűbbek és gazdagabbak. Bízunk abban, hogy a felsorolt feladatokat, s azokat is, amelyekről most itt nem esett szó, együttes munkával és közös erőfeszítéssel — hasonlóan 1975-höz és az elmúlt évekhez — 1976-ban is eredményesen oldjuk meg. Sz. M. Kádár János MTI felv. Kádár János A fejlett szocialista társadalom építésének útján Ift? Koiitttli Könyvkiadó • 1973 Ezzel függ össze az újra és újra visszatérő felelősségérzet, amellyel a politikus saját népének és a nemzetközi munkásosztálynak tartozik. A szocialista államférfi élete szakadatlan szolgálat, a hatalom nehéz teher, .......kommunistának lenni nem kényelmes beosztás. Az munkát, harcot, küzdelmet jelent. Azt jelenti, hogy állandóan problémák közt kell élni. A párt nem az öndicsérők 'klubja, itt mindig munkát követelnek és adnak, méghozzá mindig többet.” Végül még egy — véleményem szerint rendkívül fontos — vonás: a nemzeti büszkeség és az internacionalizmus szerves összekapcsolódása. 1848-ig igaz volt a magyar nép történelmi magánya, de ma már nem vagyunk egyedül. A szocialista országok segítőkész családjának tagjaként százmilliókkal oszthatjuk meg örömeinket, gondjainkat. Amikor a Ganz-MÁVAG áS'ái; munkásai előtt szóvátette gazdasági gondjainkat és az ország nyersanyag-szegénységét, így beszélt: „...kivel perlekedjünk? Árpád fejedelemmel, hogy itt verte le honftálaláskor a cölöpöket? Vagy István királlyal, aká az első magyar állam alapjait lerakta, hogy rosszul tette, nagyon „huzatos” helyen csinálta, itt nincs nyersanyag, nincs olaj? Ez nem volna sem igazságos, sem helyes. Mert gondoljunk csak arra: a népvándorlás idején, nem sokkal a magyarok előtt is voltak már itt honfoglalók: a hunok és az avarok, sokkal nagyobb és erősebb népek, mint a magyarok. És hírmondójuk sincs, csak a nevük maradt fenn a történelemben. A nem túl nagy magyar nép pedig letáborozott, most már több, mint ezer éve itt él, dolgozik, s most boldogul, a szocializmust építi. Úgy tűnik, mégsem hibázott Árpád fejedelem meg István király. Ha az ember jár-kel a világban, sok szép országot lát, dicséri is, de azért nemigen cserélné el ezt a mi Magyarországunkat, még nyersanyag-és energiaszegénységével együtt sem.” A következtetést Kádár János így vonja le: „Szembe kell néznünk az ország adottságaival, helyzetével, lehetőségeivel és ezekkel kell számolnunk. Hiszen, ha nyersanyagokban, energiahordozókban szegény is Magyarország, vannak azért itt más tényezők is, amelyek azt mutatják, hbgy nem vagyunk szegények. Van nagyon kvalifikált munkásosztályunk, munkáját értő parasztságunk, alkotó értelmiségünk, jelentős szellemi kapacitásunk. Ami pedig a legfontosabb és mindennek a summázata: olyan nép él itt, amely elhatározta, hogy felépíti a szocialista társadalmat.” Meggyőző szavak. Egy politikus igazságának próbaköve a gyakorlat. Kádár János könyvének eszmei igazságát közel két évtized mindnyájunk által ismert történelmi gyakorlata igazolja. Szántó Miklós 3
