Magyar Hírek, 1975 (28. évfolyam, 2-26. szám)
1975-12-06 / 25. szám
A címben nincs sajtóhiba, mert igaz ugyan, apáinknak és nagyapáinknak az a mondása, hogy magyarnak Pécs, németnek Bécs, de ezúttal egy magyar íróküldöttség Ausztria-Bécsbe (ezt az összetételt még nem írtam le, csak gyerekkoromban olvastam) ment a nemzetközi Pen 40. 'kongresszusára. Illyés Gyuláék Déryék autóján utaztak, mi többiek: Szabó Magda, Keresztury Dezső, Szobotka Tibor, Kéry László a „Bécsi keringő”-nek nevezett reggeli vonaton. Gépkocsin is, vasúti sínen is mindannyiunknak a kuruc nóta járt a fejünkben: „Fakó lovam, a Murza — Lajta vizét megússza — Bécs várát ha nyargalja — Császár azt megsiratja”. Bécs várát megnyargaltuk, de a császár utódai nem sírással, hanem nagy örvendezéssel fogadtak. Negyvenkét ország írói vettek részt ezen a kongresszuson, de egyikből sem érkezett a jelenkori irodalom két olyan nagy alakja, valósággal élő klasszikusa, mint Illyés Gyula és Déry Tibor. A többi országból jött néhány kiváló író, egy-két jó, sok közepes, és sok olyan irodalmi kávénéni és kvaterkázó öregúr, akiket az tett boldoggá, hogy a nemzetközi irodalom e nagy eseménye körül keringhettek. Így történt azután, hogy amikor a kongresszust Kirschläger köztársasági elnök megnyitotta, az elnöki emelvényen hat író ült, köztük két magyar. A többi négy: Stephan Hermlin NDK-beli költő, Vaskó Popa szerb lírikus, Kari Vonnegut jr. amerikai regényíró és Dürrenmatt. A névsor végére hagytam a nevét, mert a kongresszus fájdalmas meglepetése volt a nagy és népszerű svájci drámaíró szereplése. Azzal kezdte, hogy nem tagja egy Pen Clubnak se, és hozzátette, hála Istennek, de mégis eljött, mert osztrák barátai meghívták. Ezután tíz percig gúnyolódott a Pen-en, és közben minden irodalomtól távoli politikai beszédet mondott. Utoljára 1952-ben hallottam hasonló hidegháborús szónoklatot, de nem a Dürrenmatthoz hasonló rangú író szájából. A kongresszus egyik találós kérdése az volt: mi ütött Dürrenmattba? Tőle magától megkérdezni nem lehetett, mert beszéde végén még azzal tetézte lenézését írótársai iránt, hogy a következő felszólalókat nem várta meg, és eltűnt a bécsi Hilton Szálló labirintusában. Amikor leültem írni, elhatároztam, hogy a dürrenmatti jelenséget átugrom, de azóta is úgy bosszant, hogy nem tudtam elfojtani. Hozzátenném még azt, hogy ez nemcsak a magyar íróküldöttség véleménye volt, hanem az általános közhangulat, amelybe .beleértem a Pen kongresszuson különböző Pen centrumok képviseletében szép számmal megjelent külföldi magyar írókat is. Az Egyesült Államokból ott volt Kovács Imre, Csicsery- Rónay István, Görgey Klára, Svájcból Kerényi Magdolna, a Német Demokratikus Köztársaságból Vadasi Bettina, Angliából Gömöri György és Menczer Béla, a vendéglátó osztrákok között pedig Kőváry György, Monoszlóy Dezső és természetesen Sebestyén György, az osztrák Pen Club vezetőségi tagja, akit egyébként a kongresszus alatt tüntettek ki a Franz Theodor Csokor díjjal. Az ő fordításában éppen a kongresszus idejére jelent meg, a kismartoni (Eisenstadt) Rötzer cég kiadásában Illyés Gyula „Oharon ladikja” című könyve. Ez a fordítás és ez a könyv adott alkalmat arra, hogy a nemzetközi Pen 40. kongresszusa méltó legyen az alapítók nemes szándékaihoz és ahhoz az óhajhoz, amelyet az osztrák Pen Club elnöke, Ernst Schönwiesse megnyitó beszédében, Aldous Huxley-t idézve így fejezett ki: „Jó az, ami összeköt, rossz az, ami elválaszt”. A Pen nemzetközi végrehajtó bizottságának ülése azonban ezúttal utat tévesztett: irodalomról nem volt szó, annál több bántó ellentéteket hangsúlyozó politizálásról. De a negyedik napon autóbuszba ült a kongreszszus és a Lajta vizét most az ellenkező irányból is „niegúsztuk”. Burgenlandba mentünk. Megnéztük Fraknó várát, magyar cigányzenét hallgattunk egy ruszti vendéglőben, azután Kismartonba voltunk hivatalosak, a burgenlandi tartományi főnök, Theodor Kéry meghívására, az Esterházy-palotába. A tartományi főnők és az osztrák Pen Club elnöke az egybegyűlt négyszáz vendég előtt ünnepi ülésen köszöntötte a „Charon ladikja” német fordításának megjelenése alkalmából Illyés Gyulát. Theodor Kéry olvasója Illyésnek, beszédében a „Puszták népé”-ből idézett, a „Hunok Párizsban”-ra hivatkozott. „Milyen szép és figyelemre méltó történelmi pillanat ez — mondta —, amikor a puszták népének fia, a parasztházban született nagy magyar költőt az Esterházy-hercegek palotájában üdvözli az osztrák kormány, az osztrák irodalom, az egész világirodalom képviselőinek jelenlétében.” A bécsi magyar nagykövetség azzal járult hozzá az ünnepléshez, hogy a kongresszus minden tagja számára tiszteletpéldányként átnyújtotta az Illyés-művet. Szép jelenet volt a résztvevő magyarok számára látni, amint a hivatalos ünnepség végével öt világrész írói sorba állnak a magyar költő előtt, kezükben a könyvvel, és baráti ajánlást kémek. Típus Kmdíj Napi díj Heti díj Hart díj Zsiguli 1300 Ft 1,95 195,—1268,-5265,$0,10 9,60 62,10 258,Zsiguli 1500 Ft 2,00 210,-1365,-5670,S 0,13 10,30 66,90 273,VW Passat Ft 2,70 270,-1753,-7290,— í 0,13 13,20 86,—357,— VW Passat Ft 2,90 300,-1950,-8100,aut $>0,14 14,70 95,50 397,— VW Clipper Ft 3,25 350,-2275,-9450,— $0,16 17,10 111,40 463,— BMW 520 Ft 3,-330,— 2145,— 8910,— $0,15 16,10 105,-436,-1905 Budapest 62 292. postafiók Nem csoda, hanem gazdasági előrelátás Földes Judit, belgiumi olvasónk, aki idén nyáron részt vett az Anyanyelvi Konferencia Védnökségének kibővített ülésén, néhány értékes gondolatot vetett papírra. Leveléből idézünk két rövid részletet. — Az, ami ma Magyarországon történik, nem csoda, hanem az állami vezetésnek tervszerűen is meghatározott kötelessége. Nem szabad, hogy hazalátogató magyart, családját, házastársát meglepetésként érje az otthoni fejlődés „csodája”. Éppen az Anyanyelvi Konferenciával kapcsolatos munkánkhoz tartozik az is, hogy — főleg látogatás előtt! — fölkészítjük őket arra: a különbség Nyugat és Kelet között egyre gyorsuló iramban tűnőfélben van. Tanítanunk, nevelnünk kell. Nem csupán a magyar nyelvet. Ismertetnünk kell a múltat és azt, hogy a háború cezúrája után merre indultunk, meddig jutottunk. Még azt is, hogy hol és miért akadoztunk egy időben. Tudatossá tenni, hogy a választott út az ország fennmaradásának egyetlen lehetősége. Mutassuk meg „az igazat, ne csak a valódit”. Értessük meg a világgal, hogy eredményeinket nem röpködő sültgalamb szállította házhoz. A gazdasági előrelátás, a humánus szervezés sikereinek a gyümölcséből kezdünk lassan-lassan önállóvá válni. A történelem spirálisának megmászása folyamán el kell tűnnie a „fejlett" és „fejletlen” országok közti különbségnek. Ne csecsemőként csodálkozzék hát az „idegen” a Londonban, Párizsban éppúgy, mint Budapesten megtalálható metróra. Vegye természetesnek, az ember életét megkönnyítő berendezésnek. Itt is, ott is meg kellett dolgoznunk érte. Tekintsük életünk külföldön született párját és minden gondolkodásra képes embert eléggé érettnek ahhoz, hogy megértse: a gazdasági színvonal közelítésével csökken a különbség a különböző rendszerek országai, azok lakói közt, növeli az egyetértést, biztosítja az emberiség és a jövő letéteményesének: a gyermeknek humánus fejlődését. Hadd zárjam, igazoljam gondolataimat Illyés Gyula szavaival: „Teremtsünk olyan tökéletes otthont, hogy a magyar anyanyelvűek a világ minden részéről büszkeséggel és haszonnal figyeljék eredményeinket az emberiség nagy céljainak elérésében”. Földes Judit Megjelent a Karikázó Űj lapot köszönthetünk: megjelent a Karikázó, amely a magyar folklórral, a népzenével, néptánccal foglalkozik. Bemutatja az Amerikában tevékenykedő magyar táncegyütteseket is. A lap ez év októberi száma a Calgary-i Vadrózsaegyüttes és a New Brunswick-i (N. J.) Gyöngyösbokréta Kiállítás bemutatásával indul. A Vadrózsák tavaly alakultak meg mostani formájukban, de máris szép sikereket mondhatnak magukénak. A Gyöngyösbokréta Kiállításon pedig négy magyar táncegyüttes mutatta be — nagy sikerrel — tudását. A lap ötödik oldalán beszámoló olvasható a Szolnoki VII. Amatőr Néptáncfesztiválról. Mint a tudósító (Czompó Andor) írja, ez a fesztivál nem csupán az amatőr együttesek, hanem a „profi" koreográfusok bemutatója volt — akik munkáikkal nemzetközi színvonalat értek el. A Karikázó foglalkozik táncok, énekek leírásával is. Ebben a számban a Tápéi darudöbögő elnevezésű tánc (koreográfus: Pálfi Csaba) lépéseit, felhasznált ruházatát, alkalmazott zenéjét és szövegét adja közre. A Karikázó két érdekes közleménnyel végződik. Az egyik a Pontozó ’75 elnevezésű táncverseny eredményhirdetése. (A verseny győztese a Rochester-tánccsoport volt.) A másik hasznos tájékoztató pedig az USA-ban kapható magyar népzenei hanglemezek jegyzéke. MŰVÉSZETI KIADVÁNYOK Fizessen elő magyar folyóiratokra! BUDAPEST A főváros havi folyóirata Évi előfizetési ára: US $ 16.— MŰVÉSZET Havonta áttekintést nyújt a mai magyar és nemzetközi művészetről Évi előfizetési ára: US $ 20.— MŰEMLÉKVÉDELEM Műemlékvédelmi és építészettörténeti folyóirat Megjelenik negyedévenként Évi előfizetési ára: US $ 10.— „MÚZSÁK” MÚZEUMI MAGAZIN Negyedévenként megjelenő művészeti és tudományos folyóirat _ Évi előfizetési ára: US $ 11.— Kérésére készséggel küldünk mutatványszámot. Címünk: KULTÚRA Külkereskedelmi Vállalat H—1389 Budapest P. O. B. 149. Folyóiratainkat megrendelheti a KULTÚRA partnereinél (címük az „OLVASÓINK FIGYELMÉBE” című rovatban megtalálható), vagy közvetlenül vállalatunknál. MŰEMLÉK VÉDELEM NenwBtktui Kisplasrtilcw Siépoáte Kiss Nagy András Möés ktucnsógt VÜiampuftrék MÜZSÁK*MÜZEUMI MAGAZIN.75/3 %
