Magyar Hírek, 1975 (28. évfolyam, 2-26. szám)
1975-12-06 / 25. szám
MAGYAROK AUSZTRIÁBAN SALZBURG Nem a Hold bolond járása! Szabad-e a jelenre alkalmaznunk a klasszikus remekművek mondanivalóját? Szabad-e mának szóló tanulságokat keresnünk Shakespeare-nél? Milyen válaszokat adott a Madách Színház Othello-előadása Salzburgban a ma emberének a kérdéseire? Csak a „zöldszemű szörnyeteg”, a féltékenység tragédiája a velencei mór története? Csak egy hitvány és karrierista katona, Jágó bajkeverő cselszövéseiről szól a darab? leumi előadásán a nézőtér zsúfolásig megtelt. Nemcsak Salzburg város és tartomány társadalmi és kulturális vezetői jöttek el, hanem a salzburgi fiatalok is, osztrákok és magyarok. Sok honfitársunk a szünetben fedezte fel szomszédjában, hogy az is magyar. Elbeszélgettek, öszszeismerkedtek, s hisszük, hogy új barátságok szövődtek, és akik ezen az előadáson együtt tapsoltak a Madách Színház művészeinek, azok másA Landestheater épülete, ahol a Madách Színház együttese Shakespeare tragédiáját, az Othellót játszotta Othello és Jágó, Bessenyei Ferenc és Huszti Péter Sietős reggeli a városnéző séta előtt, (jobbról balra) Kalocsay Miklós, Bencze Ilona és Tímár Béla Hogy akik eddig csak képekből, filmekről, újságokból és könyvekből ismerték Magyarország mai életét, azok is kedvet kapjanak az utazáshoz. Mert akik nyitott szemmel nézik az életet, azok tárgyilagosan alkotnak véleményt hazánk életéről, s jobban eligazodnak a világpolitika ügyeiben is, es tisztában lesznek azzal, hogy földi életünk eseményeit nem a „Hold bolond járása” igazgatja. Apostol András Ádám Ottó rendezésében a Madách Színház előadása mélyebb összefüggésekre is rávilágított. Megtanított bennünket saját magunk és környezetünk valósághű és igaz értelmezésére, arra, hogy nyitott szemmel járjunk a világban, s különbséget tudjunk tenni az igazság és a látszat között. Othello képtelen volt környezetének a jelenségeiben eligazodni : belegabalyodott a Jágó-sugallta látszat végzetes hálójába. Nem ismerte fel az események és jellemek valódi logikáját. Már túl van a szörnyű, véres tetten, s még akkor sem döbben rá, hogy nagyon is emberi indulatok, érdekek hajszolták bele ebbe a csapdába. Még akkor is' ámítja önmagát és Emíliát: A Hold bolond járása teszi mindezt. Közelebb száll a földhöz, mint szokott, S megvesz az ember. Talán a feszült lelkiállapot, a riadt magány miatt hárítja el magáról először a felelősséget, s hiába vonja le tévedésének végső következményeit, hiába szúrja szíven önmagát: a szerelmi tévedés visszavonhatatlanul történelmi léptékű, általános emberi tévedéssé nő. Nem tudta, vagy nem akarta az életet a maga ellentmondásosságában megérteni és elfogadni, csak a harcmezők karddal osztogatott igazságát ismerter s ezért törvényszerű volt az útja addig a tragikus és téves szemléletig, amely a földi események okait és következményeit ismeretlen és érthetetlen, kozmikus erőkre hárítja. A Hold bolond járását kellene okolni a véres tettekért? Ugyan, kinek jutna eszébe ezzel magyarázni a történelmet, a háborúkat, a rablásokat, gyilkosságokat? A salzburgi Othelloelőadás a * művészet lélekbemarkoló erejével tárta fel előttünk életünk valóságos mozgató rugóit, s az abból fakadó tragédiát, ha ember- és világismeretünk a babonás hiszékenység és naivitás sívóhomokjára épül. A Landestheater jubiA Paracelsus és Gabelsberger utca sarkán: a Mókus vendéglő, a salzburgi magyarok találkozóhelye A Mókus vendéglőben a nagysikerű színházi előadás után: (jobbról balra) Plöchl Ernő, a linzi csoport elnöke, Manfred Steyerhofer és a felesége, akik a vendéglőt vezetik, s Tóth György, a linzi csoport vezetőségi tagja, ő rokonsága révén gyakori vendég Salzburgban A linzi csoport tagjai a Mókus vendéglőben Novotta Ferenc felvételei Gyülekezés a színház előtt: ismerkedés Salzburggal kor is, többször is találkozni fognak Salzburgban — vagy Budapesten. — Bárcsak minél többször láthatnánk magyar színházi előadásokat! — sóhajtottak fel többen, s újra meg újra elismételték: — Reméljük, legközelebb már magyar szerzők darabjait is láthatjuk! Nemcsak a salzburgiak vélekedtek így: Salzburgtól alig 140 kilométerre esik München, ahonnan erre az előadásra igen sokan átrándulitak. Ez magától értetődő, nem mindennap látogat el magyar színház Salzburgba. Élni kell a kedvező alkalommal. De Ausztria más városaiból is elzarándokoltak ide a magyarok. Legtöbben Linzből jöttek. És a linzi csoport példája, úgy látszik, követésre talál Salzburgban; a salzburgiak is szeretnék megalakítani a magyar csoportot. Akkor talán gyakoribbak lennének azok az alkalmak, amikor magyar szót, magyar verseket hallhatnak, magyar dalokat énekelhetnek, s elmesélhetik egymásnak életük kisebb-nagyobb eseményeit, beszámolhatnak a hazalátogatások élményeiről. Salzburgi városkép: a vár
