Magyar Hírek, 1975 (28. évfolyam, 2-26. szám)

1975-12-06 / 25. szám

formátus püspök, az AÍVSZ za, a Magyar Izraeliták Or­oz elnöke Hunya István, a Mezőgazdasági és Erdészeti Dolgozók Szakszer­vezetének elnöke és Lőrincze Lajos, egyetemi tanár, az Anya­nyelvi Konferencia Védnökségének ügyvezető elnöke /ilágszövetsége Elnöksége ság lényegében beilleszke­dett a befogadó ország társadalmába, és ha közü­lük sokan nyugtalankod­nak is a nyugati válság­­jelenségek miatt, a kap­csolat fő formája a szülő­földdel a rendszeres haza­­látogatás marad. A ma­gyar kultúra és a sport iránti érdeklődés nem csökken, hanem fokozódik és ez szabja meg az MVSZ ez irányú teendőit is. Rónai Mihály András író helyeselte a műfordí­tók, a magyar kultúráért áldozatot vállaló szakem­berek fokozott megbecsü­lését, és az emigráció élet­útjának árnyalt figyelem­­bevételét ajánlotta az el­nökségnek. Maróti Gyula, a Kórusok Országos Tanácsa főtitkára és Budai Imre, az Oktatásügyi Minisztérium osztályvezetője Novotta Ferenc felvételei Kovács András filmren­dező veronai élményeiről számolt be, ahol a ma­gyar filmhét „törzsven­dégei” voltak az éppen e városban tanácskozó or­voskongresszus magyar származású tagjai. Java­solta, hogy a Nyugaton élő magyar filmszakem­berek számára rendezzen az MVSZ bemutatót és találkozót. Maróti Gyula, a Kóru­sok Országos Tanácsának főtitkára egyetértve Ko­vács András javaslatával, a magyar zeneművészek baráti találkozóját aján­lotta. Kovács András filmrendező és Vass Imre, a Művészeti Szakszervezetek Szövetségének főtitkára Imre Samu professzor és Szántó Miklós, a Magyar Hírek főszerkesztője HHH Szántó Miklós, a Ma­gyar Hírek főszerkesztője a szülőföldhöz fűződő kapcsolatok megerősödésé­nek különböző jelenségei­ről beszélt, amelyek az egyesületek életében, az ösztöndíjasokkal való ta­lálkozások során, az írók­kal való együttműködés kísérleteiben egyaránt ta­pasztalhatók, és javasolta, hogy szervezzen az MVSZ szakmai találkozókat, hi­szen a Nyugaton élő ma­gyarságnak kiemelkedő képviselői vannak a leg­különbözőbb tudományos és művészi területeken. A hozzászólásokra dr. Szabó Zoltán főtitkár vá­laszolt. Kifejtette, hogy egyetért a szakmai talál­kozók gondolatával. El­mondotta, hogy a Nyuga­ton élő magyar irodalom intézményrendszere súlyos problémákkal küzd és a hazai tapasztalatok még jobban kiemelik ezt a kontrasztot. Beszámolt a legutóbbi ausztriai és skandináviai tapasztala­tairól és a magas színvo­nalú művészcsoportok elő­adásainak egyre kedve­zőbb visszhangjáról. Fel­hívta a figyelmet arra, hogy a Magyar Hírek „Az én Magyarországom” cí­mű fotópályázata az utób­bi évek egyik legnépsze­rűbb kezdeményezése lett; sok honfitársunk küldte be jól sikerült képeit és közülük sokan ’ vetették fel, hogy hazalátogató honfitársaink szorgalma­san filmeznek itthon és javasolta a pályázat kiter­jesztését a keskeny fil­mekre is. Végül a sportkapcsola­tok fontosságát emelte ki, amit aláhúz a montreali olimpia közeledése is. Zárszavában Bognár Jó­zsef professzor megkö­szönte az elnökség tagjai­nak egyetértő segítségét. A tervszerűség fontossá­gát emelte ki, és azt a gondolatot fejtette ki, hogy a tervszerűséghez hozzátartozik a tartalé­kok képzése: mozgékony­ság és rugalmasság szük­séges, hiszen a nemzetkö­zi fejlődés felgyorsult és menet közben új és új le­hetőségek adódnak. Hang­súlyozta, hogy azok a honfitársaink, akik a ma­gyar kultúrát, irodalmat fordítják és népszerűsí­tik a befogadó országok­ban, elismerést érdemel­nek. Nagy népek és nagy kultúrák országaiban él­ve sokkal nagyobb és ne­hezebb a magyar alkotá­sokat széles körben meg­ismertetni és elismertet­ni. Rámutatott a magyar egyházak munkájának je­lentőségére. a magyarság­tudat megőrzésében. Az elnökség megelégedését tolmácsolta, amiért az amerikai magyar zsidók szervezeteivel sikerült megtalálni a megértés alapjait és felhívta a fi­gyelmet arra, hogy a dön­tő szempont az életlehető­ségek teljes egyenlősége, a jó közérzet, amelyet ha­zánkban a zsidó vallású honfitársaink tapasztal­hatnak. Bognár professzor végül azt elemezte, hogy a nem­zetközi helyzet kedvező, az enyhülés politikája, Helsinki példája jó felté­teleket teremt a szülőföld és a szórvány magyarság közti kapcsolatok megerő­sítésére. A gazdasági problémák más-más mó­don jelentkeznek a külön­böző fejlett ipari orszá­gokban, amelyek befogad­ták a Nyugaton élő ma­gyarság többségét és a változó helyzet más-más módon hat ott élő honfi­társainkra. A jövő évi fel­adatok és teendőink kije­lölésénél rendkívül fontos az árnyalt elemzés. Idei tapasztalataink bizonyít­ják a sokcsatornás érint­kezés politikájának he­lyességét és fokozott len­dülettel akarunk tovább haladni a bővült kapcso­latok útján. Sz. M. „Du gamla, Du fria, Du fjallhoga nord..." MAGYAR MŰVÉSZCSOPORT SKANDINÁVIÁBAN „Észak, te szabad, te vi­dám, te öreg, vad szirtek övezte, néma, drága! Kö­szöntőm eged, napod, zöl­­deidet!” — így kezdődik a svéd himnusz és az ünne­pi sorok most ünnepi emlé­kek felidézésekor jutnak eszembe. Ünnepi emléke­ket idézünk, s mégis köz­vetlen beszélgetés kereté­ben soroljuk a városneve­ket — Stockholm, Oslo, Koppenhága — és a hoz­zájuk fűződő kedves él­ményeket. A Magyarok Világszö­vetsége szervezésében művészcsoport látogatott el november elején ebbe a három városba, hogy ott élő honfitársainkat és svéd barátainkat a ma­gyar és külföldi kultúra legszebb alkotásaiból ösz­­szeállított műsorral szóra­koztassa. Koppenhágában a Kvin­­dernes Bygning díszter­mében, Oslóban a Sam­­funnhusetben, Stockholm­ban pedig a régi városhá­za Aranytermében a Gyl­­lene Salenben léptek fel: Váradi Hédi Kossuth-dí­­jas színművésznő, a Nem­zeti Színház tagja, Ütő Endre, Liszt-díjas opera­énekes, a Magyar Állami Operaház tagja, Lehoczky Éva, a Magyar Állami Operaház magánénekese és Hajdú Júlia zeneszer­ző, zongoraművész. Velük beszélgettünk a Magyarok Világszövetsége fogadó­termében. Sportnyelven szólva „öttusacsapat” ez, hiszen mindegyik művész többféle műfajban is ott­honosan mozog. Váradi Hédi a sanzonoktól kezd­ve Romhányi József tré­fás állatverséig és József Attila ódájáig többfajta „hangszeren” is játszik. Ám szívéhez mégis legkö­zelebb a Petőfi-versek állc nak. Hogy miért? Amikor erről faggatjuk — a ka­cagtató útikalandok, rej­télyes bőröndcsere a szál­lodában, éttermi élmé­nyek a tengeri pókkal: ez mind egy pillanat alatt el­tűnik arcáról, gondolatai­ból és — komolyan, mű­vészi hitvallásként mond­ja: „Mert olyan egyszerű. Olyan egyszerűen tud na­gyon bonyolult dolgokról beszélni”. Aztán Ütő Endre elem­zi, hogy Sarastro áriája és a Grieg-dalok miért ép­pen Koppenhágában arat­tak nagyobb sikert, és Stockholmban, ahol pedig a közönség jó része svéd volt, miért a Rákóczi megtérése és az operett­dalok tetszettek inkább. A stockholmi szereplés­sel egyébként a Svéd— Magyar Társaság 25 éves és a Svéd—Magyar Film­klub 10 éves fennállását ünnepelték meg. Dr. Sza­bó Zoltán, a Magyarok Világszövetsége főtitkára ünnepélyes keretek közt serleget, illetve zászlót adott át az egyesületek­nek, amelyek önzetlenül tevékenykednek a két nép közeledésén. Mint aho­gyan a Svéd—Magyar Filmklub elnöke, Ruttkai Iván az üdvözlő szavai­ban kifejtette: „Elérkezett az az idő is, amikor bát­ran összejöhetünk, büsz­kén származásunkra és kultúránkra, kéz a kézben svéd barátainkkal, hogy örüljünk annak, hogy va­gyunk, és bízzunk abban, hogy leszünk és még töb­ben leszünk, akik egy­másra találnak távol a hazától. Az élet megy to­vább. Űj generációk jön­nek, akik átveszik mun­kánkat, e két ország kul­túrájának és barátságá­nak a terjesztését”. Wilheim Forsberg, a Svéd—Magyar Társaság elnöke A művészegyüttes mos­tani útja is ezt a célt szol­gálta. S a művészek véle­ménye egybehangzó: más­kor is szívesen felkeresik külföldön élő honfitársa­inkat, mert látják, érzik, hogy az érzelmi határo­kon túl az előadott művek gondolatébresztő erejével hozzájárulnak a művészet igazi céljának a megvaló­sulásához: az emberség, s ezen belül a magyarság­­tudat ébrentartásához és ápolásához. A. A. Ruttkai Iván — Budapesten A stockholmi ünnepségen: (balról jobbra) Ruttkai Iván, a Svéd—Magyar Filmklub elnöke Buck Blanka, a Svéd—Magyar Filmklub vezetőségi tagja és Stig Ék, a Svéd— Magyar Filmklub titkára. Jobbra: Lehoczky Éva és Ütő Endre Váradi Hédi és Apostol András, a Magyar Hírek főszerkesztő-helyettese Hajdú Júlia, Jámbor Sándor, oz MVSZ főmunkatársa és Komomik Vilmosné, az MVSZ főmunkatársa Gábor Viktor felvételei

Next

/
Thumbnails
Contents