Magyar Hírek, 1975 (28. évfolyam, 2-26. szám)
1975-12-06 / 25. szám
Bognár József professzor a Magyarok Világszövetsége nevében köszönti Lőrincze Lajost hatvanadik születésnapja alkalmából Dr. Szabó Zoltán, az MVSZ főtitkára. Bognár József, az MVSZ elnöke és Keresztury Dezső író, az MVSZ alelnöke Szamosközi István alelnöke és Seifert szágos Képviseletének A Magyarok Világszövetsége Elnöksége 1975. november 24-iki ülésén — BOGNÁR JÓZSEF professzor elnökletével — megtárgyalta és elfogadta az idei feladatok végrehajtásáról szóló jelentést és a jövő évi munka irányelveit. Bognár professzor mély részvéttel emlékezett meg BARCZI GÉZA professzornak, az Anyanyelvi Konferencia Védnöksége elnökének, az anyanyelv nagy tudósának elhunytáról. Bárczi Géza professzor a szülőföld és a szórvány magyarság közti kapcsolatok lényeges láncszemének tekintette az anyanyelv megőrzését Törékeny, gyenge szervezetét nem kímélve, magas korával sem törődve — a nemzete iránti elkötelezettségtől hajtva — élete utolsó pillanatáig dolgozott a magyarságtudat erősítésének nagy munkáján. A megemlékezést követően érdekes és szakszerű eszmecsere bontakozott ki a teendőkről, a jelenlegi helyzet jellemző vonásairól, a munka külső és belső feltételeiről. Keresztury Dezső író, az MVSZ alelnöke felszólalásában ismertette a PEN Club legutóbb Bécsben tartott ülésének a mi feladatainkat érintő eseményeit — néhány ország irodalmi képviselői közt szép számban jelentek meg magyar származású írók — és beszámolt az osztrák főváros magyarjaival való találkozásainak tapasztalatairól. Javasolta, hogy a Magyar Hírek adjon több irodalmat, mégpedig a hazai és a külföldön élő magyar íróktól egyaránt. Kiemelte, hogy az irodalmárok közül sokan áldozatos munkával fordítják le a befogadó nemzetek nyelvére a magyar műveket és ezt a nem könnyű tevékenységet, valamint az anyanyelv megőrzésén munkálkodást az eddigieknél is jobban kellene felkarolnunk, kidolgozva az elismerés legcélravezetőbb formáit. Imre Samu professzor egy magyarságtudományi kézikönyv munkálatairól beszélt, amely a magyarság történelmét, néprajzát van hivatva népszerű formában, tudományos megalapozottsággal feldolgozni. Közölte, ihogy a Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság szervezése megindult és remélhetőleg 1977-ben megalakul az a szervezet, amely egyesíteni fogja a magyar nyelv problémáival, az irodalmunkkal foglalkozó, külföldön élő és itthoni, magyar és nem magyar szakembereket. Hunya István, a MEDOSZ elnöke saját tapasztalatai alapján azt fejtegette, hogy az emigrálás nehéz döntés. Annak a helyzetnek konfliktusa, amely egy-egy embert a haza elhagyására vezet, sokáig meghatározó jelentőségű és hosszú idő, sok tapasztalat szükséges, míg a sokk-hatás elmúlik és a szülőfölddel való érintkezés élményei érvényesülnek. Ezért sok tapintattal kell segíteni honfitársainkat, hogy rendezni tudják, harmonikussá tehessék viszonyukat az elhagyott hazával. Seifert Géza, a MIOK elnöke arról beszélt, hogy az USA zsidó származású magyarjainak többségével kialakult a szükséges megértés. E szervezetek vezetőivel való megbeszé-Ülést tartott a Magyarok \ lések — itthon és odaát — javuló kapcsolatokat eredményeztek. Lőrincze Lajos profeszszor, a hazánkban tanuló magyar származású ösztöndíjasokkal való találkozásairól számolt be. Kifejtette, hogy az érdeklődés nő, az ösztöndíjasok hazaküldése gyakorlattá vált és a tapasztalatok megnyugtatóak. Javaslatokat tett arra, hogyan lehetne elősegíteni, hogy ezek a fiatalok tanulóéveik alatt megismerjék Magyarország különböző tájait és szakmájuk megtanulása mellett lássák azokat a problémákat, gondokat és eredményeket, amelyek a nemzetet is foglalkoztatják, s támogatni kell őket abban, hogy a magyar kultúra, a magyar anyanyelv mestereivé váljanak. Rostás István, a Magyar Vöröskereszt alelnöke franciaországi emigrációjának tapasztalatait és legutóbbi párizsi élményeit elemezte. Elmondotta, milyen népszerű az ott működő magyar tánccsoport, amelynek fiataljai közt franciák is vannak, sőt, soraikban táncol egy lengyel származású kislány is, aki magyar partnere kedvéért kapcsolódott be a csoport munkájába. A mai helyzet egyik jellegzetességének tartja, hogy a szórvány magyar-Rostás István, a Magyar Vöröskereszt alelnöke és Tausz János, az IBUSZ vezérigazgatója „Míg megszólal a nagy Harmónia...” MAGYAR NAP NEW JERSEY-BEN Magyar és angol nyelvű újságkivágások, levelek, fényképek érkeztek az elmúlt napokban szerkesztőségünkbe a szeptember 13-án New Jersey-ben megtartott Magyar Napról. A Garden State Arts Centerben az amerikai magyar egyházak, egyesületek és szervezetek védnöksége alatt nagyszabású, egésznapos műsor szórakoztatta a mintegy hatezer főnyi közönséget. New Jersey és Kelet-Amerika magyarsága immár másodszor rendezte meg találkozóját. Pontosan déli tizenkét órakor dr. Boros Lajos nyitotta meg az ünnepséget. Kezdetét vette a színpompás néptáncvetélkedő, amelyen nemcsak a környékbeli tánccsoportok, hanem a távoli Cleveland és New York City táncosai is részt vettek. Délután a gálaműsoron többek között fellépett nagytiszteletű Bertalan Imre vezényletével a Bartók Vegyeskar, a negyventagú ifjúsági énéfckar, amely gyerekrigmusokat, dalokat és játékokat adott elő, úgy, ahogyan azokat a gyerekek Magyarországon éneklik, játsszák. Boros Ilona magyar dalokat énekelt, Beracze Miklós Erkel-, Rossini- és Gounodáriákat, valamint magyar nótákat adott elő és két megzenésített Ady-verset: „Az értől az Óceániig”, és „Szeretném, ha szeretnének”. Dr. Somogyi Balázs igazgató vezetésével a Hungária Néptánc Együttes palotást, korsós táncot és legényest .táncolt. A Magyar Cserkész Néptánc Együttes szintén eredeti néptáncokkal szórakoztatta a közönséget. Peleskey Erzsébet Bartók-műveket zongorázott: „Allegro barbaro” és „Este a székelyeknél”. A műsor kiemelkedő sikere a New Jersey-! Kodály-kórus fellépése volt. Hamza András vezényletével többek között Kodály Zoltán művét énekelték: „A szép énekszó múzsájához”. Utána pedig a Csubák—Kára—Németh rádiózenekar, amely egy csárdásbemutatóvad már a főműsorban is szerepelt, késő estig húzta a talpalávalót. De a Magyar Napon más érdekes látnivaló is akadt. A Történelmi Emlékkiállításon a látogatók megtekinthették például azt a nevezetes útlevelet, amelyet Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem adományozott a Dunántúlon vitézkedő John Smithnek. Megemlékezett a kiállítás Kováts Mihályról, a Pulaski légió parancsnokáról, aki Washington tábornok oldalán küzdött Amerika függetlenségéért, s Charleston város védelmében esett el. Ez a rész különösen vonzotta a nézőket, hiszen az Amerikai Egyesült Államok 1976-ban emlékezik meg kétszázéves fennállásáról. Megtalálhatták a látogatók Kossuth Lajos egyik kézzel írt levelét, amelyet Ruttkayné Emília nővéréhez írt, aki az amerikai Plainfieldben lakott. Olvashatták Puskás Tivadar, magyar feltaláló Edisonhoz írott levelét. A kiállítás felhívta a figyelmet arra, hogy számos olyan magyar és magyar származású tudós dolgozott Amerikában, akik munkásságukkal és eredményeikkel egyaránt dicsőséget szereztek szülőhazájuknak és új hazájuknak. Ilyen volt például a computer atyja, Neumann János matematikus, és a Nobef-díjas fizikus, Wigner Jenő, akinek most ősszel ünnepeltük 73. születésnapját. A Magyar Nap alkalmából sok újságcikk emlékezett meg az eseményekről. Egyetlen egyből hadd idézzünk néhány mondatot, Dienes I. László írásából, amely a Magyar Híradóban jelent meg. „Mi, magyarok, egy-egy ilyen Magyar Fesztiválon őseink hagyományával előhozakodva és büszkélkedve mintegy egymásra találunk a nagy emberrengetegben, kezet fogunk egymással s valahogy erősebben érezzük összetartozásunk érzetét. Tartsuk megfogva egymás kezét, magyarok, s úgy menjünk tovább... A magyar sajtó, az amerikai magyar betű a maga 76 éves és 67 éves itteni múltjával az Amerikai Magyar Népszava, illetve a Magyar Híradó álltai kezét nyújtja most minden becsületes gondolkodású, jó magyar érzésű testvérünk felé s kéri annak a kéznek az elfogadását, megragadását és erősen tartását!” Szépen összecsengenek ezzel a gondolattal Kodály Zoltán szavai, amelyeket a Hungarian Festival műsorfüzete idéz: „Nem ér sokait, ha magunknak dalolunk, szebb, ha ketten dalolunk. Aztán mind többen, százan, ezren, míg megszólal a nagy Harmónia, amiben mind egyek vagyunk. Akkor mondjuk majd csak igazán: örvendjen az egész világ.” És vonatkoznak ezek a szavak nemcsak az éneklésre, hanem a magyar beszédre is. Ahol magyarul beszélnek, ahol még őrzik a magyar szó dallamát, ott mindig megtalálható a magyar történelem, a magyar kultúra egy-egy darabkája. És ahol él a magyar kultúra, a magyar származás tudata és büszkesége, ott mindig jelen van Magyarország, ott szétszakíthatatlanul él a kapcsoltat az óhazával, a mai Magya-rországgaü. Jelenével. És jövőjével. A. A. DIPLOMAHANGVERSENY A Zeneakadémia kistermében ismerősök, ba rátok és a sajtó előtt a napokban Nagy György végzős akadémiai növendék tartotta a diploma hangversenyét. Nagy Györgyi Ausztráliából érkezett Buda■ pestre. A zongora iránt érdeklődő kislányt ma gyár szülei azért küldték Budapestre tanulni hogy a zenetanulással együtt a magyar zenekultúrát is elsajátítsa. Az Akadémián töltött évek alatt a magyarul kiválóan beszélő nővén dék — Nemes Katalin tanárnő irányítása alatt — megismerkedett a hazai zenepedagógiával, a Kodály-módszerrel, a magyar zenei élettel is „Most, hogy diplomával a kezemben hazamegyek — mondta Nagy Györgyi a koncert után — elsősorban tanítani fogok. Nagyon szeretem a gyerekeket, és úgy érzem, a tanítás az a terület, ahol a legeredményesebben hasznosíthatom tudásomat. Talán ezzel szolgálatot tudok tenni az ausztráliai zenekultúra ápolása mellett a magyar zene hírnevének is.” A koncertet követően édesapja, Sz. Nagy Ferenc meleg szavakkal köszönte meg az itthoniaknak, az Oktatásügyi Minisztériumnak, hogy lehetővé tették leánya magyarországi tanulását. „Azt hiszem, már maga az a tény is — jelentette ki Sz. Nagy Ferenc —, hogy Györgyi itthon tanult, s tudását Ausztráliában kamatoztathatja, önmagában is még jobban összekapcsolja a két távoli országot. Remélem, hogy Györgyi példája nyomán tovább szélesednek az ausztráliai magyarság és az óhaza kapcsolatai.” A tanulmányokat megkoronázó hangverseny után Nagy Györgyi még néhány hetet Magyarországon tölt. Azután friss diplomával a kezében — elindul, hogy az itthon tanultakat otthon — Ausztráliában — mások zenei nevelésére hasznosítsa. S. P. J. Nagy Györgyi Gábor Viktor felvétele A passaici (New Jersey) cserkész néptáncosok a Magyar Nap néptánc vetélkedőjén A Kodály kórns Fotót Ferraioli
