Magyar Hírek, 1975 (28. évfolyam, 2-26. szám)

1975-12-06 / 25. szám

EGY ELMARADT VITA HELYETT A PARLAMENT ÁLLANDÓ BIZOTTSÁGAI Különösen az 1967-es új választójogi törvény megalko­tása óta örvendetesen fejlődnek az országgyűlés állandó bizottságai. A napokban négy állandó bizottság tartotta meg ülését: a kulturális, az építési és közlekedési, a me­zőgazdasági és a jogi bizottság. A kulturális bizottság a könyvkiadással foglalkozott, és megvitatta a Kiadói Főigazgatóság vezetője által előter­jesztett tájékoztatót. Az idei év végével befejeződő IV. ötéves terv időszaka alatt könyvkiadásunk fejlődése egyenletes és dinamikus volt. Bár a nyomdai kapacitás még ma sem érte utol az igényeket, s egy-egy részterü­leten átmeneti könyvhiány is előfordult, például a gyer­mek- és ifjúsági műveknél, ismeretterjesztő műveknél, az összkép mégis kedvező. Az elkövetkező esztendőkben könyvkiadásunk és könyvterjesztésünk még hatékonyab­ban szolgálja majd a művelődéspolitikai célokat, az álta­lános és szakmai műveltség emelését, a magyar és az egye­temes kultúra értékeinek megismertetését. Az építési és közlekedési bizottság az úthálózatfejlesz­téssel foglalkozott. Az idei év végére 30 ezer kilométerre növekszik az országos úthálózat hossza. A főútvonalak hossza már majdnem 6200 kilométer, s ezeken bonyoló­dik le a forgalom 60 százaléka. Tatabánya és Komárom között megépült és már át is adták a forgalomnak az új „bécsi út” első szakaszát. Az M 7-es autópálya is elké­szült, egészen a Balatonig. Az V. ötéves tervben a fej­lesztési elképzeléseket a forgalomnövekedés diktálja: 1980-ban várhatóan 16 ezer autóbusz, 900 ezer személy­­gépkocsi, 850 ezer motorkerékpár és 150 ezer tehergép­kocsi fut majd országútjainkon. A közúti áruszállításban 12 milliárd árutonna-kilométeres teljesítmény várható. A mezőgazdasági bizottság tanácskozásán megállapí­tották, hogy mezőgazdaságunk fejlődési üteme kedvező, a korszerű technika következtében a terméseredmények állandóan nőnek. Növekedett a mezőgazdaságból szár­mazó bevételünk is. Ez az összeg 1960-ban csupán 2,3 mil­liárd devizaforint volt, 1974-ben már 11,4 milliárd deviza­­forintra emelkedett. Népgazdaságunknak a tőkés orszá­gokba irányuló exportjából a mezőgazdaság részesedése már elérte a 35 százalékot. Fejleszteni kívánjuk a nö­vénytermesztést; legnagyobb mértékben a kukorica- és a lucernatermelést. A jövőben a műtrágya-felhasználás el­éri a hektáronkénti 300 kilogrammot. Az ülésen részt vevő dr. Romány Pál mezőgazdasági és élelmezésügyi minisz­ter hangsúlyozta a tudomány fontos szerepét a mezőgaz­daság korszerűsítésében. Üj és jófajta növényekre van szükség, amelyek „behozzák” a ráfordítást. Például most egy édesebb fajta cukorrépát kívánunk meghonosítani. Növeljük lucernaliszt-exportunkat, az eddigi 24 ezer hek­táros termőterületet 40 ezer hektárra bővítjük. A jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság ülésének na­pirendjén az 1975—1980 közötti időszak jogalkotási fel­adata szerepelt. A napirend előadója, dr. Korom Mihály igazságügyminiszter a jogszabály- és törvénymódosítások­ról tett említést. Beszélt az új törvények és törvényerejű rendeletek fontosságáról, s az államélet fejlesztéséről, a gazdasági építőmunkáról, valamint a szociális, kulturális és egészségügyi ellátás jogszabályokba való foglalásáról. A gazdasági építőmunkával függ össze az új élelmiszer­­törvény. 1976-ban fontos törvényt hozunk a levegő-, illet­ve emberi környezetvédelemről: ezt már eddig is széles körű társadalmi viták, javaslatok segítették elő. A bizottsági viták e rövid összefoglalása is mutatja, hogy a parlamenti munka egészében az állandó bizottságok je­lentősége évről évre nő. A parlamenti plénum elé ke­rülő kérdéseket előzetesen alaposan és szakszerűen meg­vizsgálják: üléseik a sajtó teljes nyilvánossága előtt foly­nak, a hírközlő eszközök tudósítói szabadon használják a viták egész anyagát. Jó iskola ez a képviselőknek is, hiszen egyszerűbb felszólalni kezdetben a kislétszámú szakbizottságokban, mint rögtön az egész országgyűlés előtt. A bizottságok már eddig is bebizonyították életképes­ségüket. Hozzájárultak a demokratizmus szélesedéséhez és nagyfokú kezdeményező erőről tettek tanúbizonyságot. Pethő Tibor Békés, boldog új esztendőt kíván A MAGYAROK VILÁGSZÖVETSÉGE ÉS A MAGYAR HÍREK SZERKESZTŐSÉGE Aczél György miniszterelnök-helyettes, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja ACZÉL GYÖRGY: EGY ELMARADT VITA HELYETT (Részletek a II. fejezetből) 1972-ben Alain Peyrefitte úr, az UDR akkori főtitkára vállalta, hogy nyilvános vitát folytat Aczél Györggyel, s ezt a televízió egyenes adásban közvetítette volna. A vitát azonban Alain Peyrefitte úr lemondta. Jacques de Bonis, a France Nouvelle című francia lap munkatársa a vita elmaradása után interjút készített Aczél Györggyel, s az interjú anyagából készült könyv most egyidejűleg jelent meg franciául és ma­gyarul. Lapunk előző számában az I. fejezetből közöltünk részleteket, most a □. fe­jezetből adunk közre szemelvényeket Kérdés: Az áringadozás és „ez a kártalanítási játék” hogyan fér össze a szocia­lista tervgazdálkodással? Felelet: Amikor úgy aka­runk tervszerűbbek lenni, hogy rugalmasabbak va­gyunk a gazdasági élet­ben, mindjárt ránk sütik a liberalizmust és számon kérik azt a merevséget, amivel korábban vádoltak. Kérem, vegye figyelem­be, hogy a mi gazdasági irányításunk összetett és több célt szolgál egyszer­re. Egyrészt törekednünk kell arra, hogy mindent a lehető leggazdaságosabban csináljunk, ésszerűen és racionálisan termeljünk, másrészt kötelességünk vé­deni a munkások, dolgo­zók és különös gonddal az alacsonyabb jövedelműek, a több gyermekes csalá­dok, a nyugdíjasok érde­keit. Ennek csak egyetlen gazdasági rendszer tud egyidőben eleget tenni: az, amelyben a termelési esz­közök társadalmi tulaj­donban vannak. Ilyen feltételek között a szocialista tervgazdálkodás egyik eszköze nálunk az árak mozgásának ellenőr­zése. Ez pedig arra való, hogy az árakat összhang­ba hozza az időről időre változó termelési költsé­gekkel. Nagyon fontos, hogy jól értsük egymást: ezzel lényegében azt akar­juk elérni, hogy az ár­ingadozás ne sújthassa közvetlenül a lakosságot, vagyis az áremelkedések ellenére a reálbér és a reáljövedelem folyamato­san emelkedjék. A fogyasztásnak az árak mozgatásával történő irá­nyítását mint elvet köny­­nyen felfogom, de bizo­nyára jobban megérteném, ha gyakorlati példával il­lusztrálná. Beszéljünk a lakáshely­zetről. Ez egyik legna­gyobb gondunk. Egyre többet építünk, egyre gyor­sabb ütemben, de a nö­vekvő igényeket még min­dig nem tudjuk megfele­lően kielégíteni. Néhány évvel ezelőtt felemeltük a lakbéreket, de ez még mindig csak annyit jelent, hogy a „fel­emelt” lakbérek mellett a legmagasabb lakbér négy­zetméterenként 6,80 Ft, az­az egy száz négyzetméte­res összkomfortos lakás havi bére 680 Ft, ami — hozzávetőleg átszámítva — kevesebb, mint 150 francia frank. Egyidejűleg foko­zottabban differenciáltuk a lakbéreket a lakások korszerűsége és használati értéke szerint. A régi lak­bér még a házak karban­tartására sem volt elegen­dő, most legalább a fenn­tartási költségnek valami­vel nagyobb részét fedezi. Szóval: újabb terhek? Csak látszólag. A nyug­díjasoknak az emelést tel­jes egészében megtérítet­tük, annyival emeltük nyugdíjukat, amennyivel lakbérüket. A dolgozók­nak is, mert a munkások és alkalmazottak is a lak­­béremelésnek pontosan megfelelő lakbér-hozzájá­rulást kaptak. Az ő ese­tükben azonban kimond­tuk, ha később majd emelkedik a bérük, az emelés 25%-át le kell vonni az állami hozzájá­rulásból. Vagyis a bér emelkedésének arányában csökken az állami támoga­tás, egy idő után pedig — a nyugdíjasok kivételével — mindenkinél fokozato­san megszűnik. Mire törekedtünk? A la­kások értékét akartuk emelni, hogy növeljük az építő kedvet, de ugyanak­kor megint anélkül, hogy csökkentettük volna a la­kosság életszínvonalát. Vé­leményem szerint azonban az eddigi intézkedések nem elégségesek. A szocialista integráció fokozásával egyidejűleg szűkíteni szándékoznak gazdasági kapcsolataikat a kapitalista országokkal? Erről szó sincs. Tudja, hogy politikánk szerves eleme a békés egymás mellett élés alapelveinek elfogadása és alkalmazása. Ezért tőkés kapcsolatain­kat fejleszteni szeretnénk, azzal a föltétellel termé­szetesen, hogy ez ésszerű normák alapján, a kölcsö­nös érdekek figyelembevé­telével, diszkrimináció nél­kül történik. Magától értetődik pél­dául, hogy kapcsolatainkat az Egyesült Államokkal nem segíti elő, ha áruink­nak nem adják meg az úgynevezett „legnagyobb kedvezményt”. Ez a külö­nös kifejezés azt a tényt akarja álcázni, hogy bizo­nyos országok áruit maga­sabb, hátrányosan megkü­lönböztető vámokkal sújt­ják, vagyis voltaképpen kirekesztik az amerikai piacról. A tények azonban önma­gukról beszélnek. A gaz­dasági válság hullámai olyan kis hajót, mint a mienk, alaposan megtán­coltatnának, ha nem tar­toznánk a szocialista kö­zösséghez. Vitathatatlan módon bebizonyosodott, hogy a nemzetközi gazda­sági életben a legnagyobb stabilitást és megbízható­ságot a szocialista orszá­gok képviselik. Kereske­delmi forgalmunk és álta­lában mindenfajta gazda­sági kapcsolatunk a Szov­jetunióval sok előnnyel jár. A foglalkoztatottság gondjai: nem kapitalista gondok. Mi a helyzet a foglal­koztatottsággal Magyaror­szágon? Nincs munkanél­küli, mondják Önök. Van­nak azonban, akik azzal vágnak vissza, hogy „rej­tett munkanélküliség” vi­szont található. Más szó­val azt bizonygatják, hogy üzemeikben sok improduk­tív munkaerő van. Való­ságos probléma ez? A teljes foglalkoztatott­ság a mi számunkra alap­elv. Ha kezdetben mindent a gazdasági hatékonyság­nak akartunk volna alá­rendelni, eltűrtünk vagy megszerveztünk volna bi­zonyos munkanélküliséget. Mi más szempontból in­dultunk ki, mert számunk­ra a munkanélküliség em­berileg és társadalmilag tűrhetetlen. Kezdetben volt olyan időszak, amikor arra kény­szerültünk, hogy a szak­mai tudás hiányosságait a dolgozók számával pótol­juk. Ez természetes volt olyan országban, ahol a mezőgazdaság volt túlsúly­ban, ahol kézbe kellett venni a kapitalisták üze­meit és a nagybirtokokat és vezető posztokra he­lyezni a munkás kádere­ket. Változtak az idők. A mi gondjaink most a fejlett, hatékony gazdaság gond­jai. Amiről szó sem lehet Magyarországon, az a munkanélküliség. Nekünk nincs szükségünk a mun­kanélküliek tartalék had­seregére, mint a liberális demokráciáknak mondott országoknak, ahol a gyár­kapun kívül álldogálókkal tartják sakkban azokat, akik belül vannak. Magyar—olasz tudományos együttműködési egyezményt írt alá a Magyar Tudományos Akadémián Köpeczi Béla, az MTA főtitkárhelyettese és Alessandro Faedo, az Olasz Nemzeti Kutatási Tanács elnöke MTI — Tóth István felvétele Bernáth Aurél kétszeres Kossuth-díjas festőművésznek, a Magyar Népköztársaság Kiváló Művészének kiemelkedő életműve, közéleti és pedagógiai munkássága elismeréséül nyolcvanadik születésnapján az Elnöki Tanács a Magyar Népköztársaság Zászlórendje IL fokozata kitüntetési ado­mányozta MTI — Molnár Edit felvétele 3

Next

/
Thumbnails
Contents