Magyar Hírek, 1975 (28. évfolyam, 2-26. szám)
1975-12-06 / 25. szám
A magyar szakszervezetek nemzetközi kapcsolatai Interjú Timmer Józseffel, a SZOT nemzetközi titkárával Befejeződtek a szakmai-ágazati szakszervezeti kongresszusok Decemberben kerül sor szakszervezeteink XXIII. kongresszusára, mintegy hatvan külföldi delegáció részvételével. Ebből az alkalomból interjút kértünk Timmer Józseftől, a Szakszervezetek Országos Tanácsa (SZOT) nemzetközi titkárától. — Milyen nemzetközi kapcsolatai vannak a magyar szakszervezeteknek? — 104 ország 937 szervezetével állunk kapcsolatban. Egy részük a SZOT-tal azonos szintű országos központ, a nagyobbik része pedig szakmai, iparági szakszervezeteink külföldi társszervezetei. A 937 szervezet közül 458 a Szakszervezeti Világszövetséghez tartozik, amelynek a mi mozgalmunk is kezdettől tevékeny tagja; 196 szervezet a szocialista irányzatú Szabad Szakszervezetek Nemzetközi Szövetségének tagja; 9 a keresztény irányzatú Munka Világszövetségéhez, 59 az Arab Szakszervezetek Nemzetközi Szövetségéhez tartozik, a többi pedig különböző autonóm és regionális szervezet. — Ezek jónéhányával szoros és rendszeres érintkezésben vagyunk, másokkal pedig delegáció- és dokumentumcserét, illetve levelezést folytatunk. Kapcsolataink e sokféle formáját átszövi a kölcsönös tájékoztatás munkánkról, teendőinkről. Ezek eredményeként jobban megismerjük egymás tevékenységét és a lehetőségek szerint tanulunk is egymástól. — Mi e kapcsolatok fő jellemzője? — Szorosan együttműködünk a szocialista országok szakszervezeteivel a nemzetközi fórumokon. 1974-ben például sikerült elérni a különböző irányzatú európai szakszervezetek első konferenciájának összehívását. Ezen véleményt cseréltünk együttműködésünk lehetőségeiről, hiszen földrészünk dolgozóinak érdekei több kérdésben közös akciókat és együttműködést kívánnak. Természetesen e fontos tanácskozásunk létrejöttében Európa más irányzatú szakszervezeti vezetőinek is nagy szerepe volt. Ezt a konferenciát igen nagy eredménynek tekintjük: a szocialista országok által kezdeményezett és a nyugati országok józan, felelős vezetői által is elősegített nemzetközi enyhülési politika a szakszervezetek nemzetközi kapcsolataira is jótékonyan hatott. — Hogyan alakúinak kapcsolataink a más irányzatú szakszervezetekkel? — Mi magyarok, a többi szocialista ország szakszervezeteivel együtt, • mindent elkövetünk a már létrehozott kapcsolatok kiszélesítésére. 1975 elején Genfben, a különböző irányzatú európai szakszervezetek konferenciáján két közös társadalmi, érdekvédelmi problémát vitattunk meg. Az egyik a munkakörnyezet humanizálása volt, különös tekintettel a munka biztonságára és a munkahelyi szociális körülményekre. A másik téma a dolgozók védelme a veszélyes, mérgező anyagok hatása ellen. Aztán az e kérdésekkel összefüggő közös teendőinket két nyilatkozatban rögzítettük. Ugyanakkor közösen elhatároztuk, hogy 1976-ban folytatjuk eszmecserénket más közös ügyeinkben is. — Az elmúlt négy-öt esztendő alatt majd mindegyik más irányzatú országos szakszervezeti központtal felvettük a kapcsolatokat. Különösen szívélyes az érintkezésünk a szomszédos Ausztria, a Német Szövetségi Köztársaság, Finnország, Norvégia, Belgium szakszervezeteivel. A más irányzatú olasz és az angol szakszervezetekkel szintén elérkeztünk az ismerkedés stádiumába. — Hogyan veszünk részt a Nemzetközi Munkaügyi szervezet tevékenységében? — Ez a szervezet az ENSZ szakosított intézményeként jelentős szerepet játszik a különböző irányzatú szakszervezetek együttműködési folyamatában. Ez az egyedüli olyan világfórum, ahol a munkáltató szövetségek és a kormányok küldöttei mellett a Föld valamennyi szakszervezeti mozgalmának nemzetközi központja is jelen van. — Az európai szakszervezetek már vázolt együttműködési folyamatában közös javaslatokat is előterjesztettünk a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetben és ezekből már néhány jelentős nemzetközi érvényű egyezmény született. Például a 15 éven aluli fiatalok dolgoztatásának tilalma: a szakmai és szakszervezeti oktatás, a továbbképzés feltételeinek a megteremtése, hogy akiknél a tanulás munkaidő kieséssel jár — azoknak a bérét vállalatuk térítse meg. A különböző irányzatú szakszervezetek ilyen együttes javaslatai révén közösen befolyásoljuk minden ország dolgozóinak anyagi és szociális helyzetét. — Néhány tengerentúli országban a kivándorlások és a későbbi kirajzások révén viszonylag sok magyar dolgozó él. Ezek zöme nyilván tagja az ottani szakszervezeteknek. Van-e velük valamilyen szakszervezeti kapcsolatunk? — Sajnos, nincs. De számunkra mindenképp öröm, ha honfitársaink tevékenyen részt vesznek új hazájuk szakszervezeti mozgalmában. Hiszen ott is jól szolgálhatják a nemzetközi szakszervezeti mozgalmat. És minthogy számunkra sem közömbös kinti honfitársaink élete és gondolkodása, ezért szívből üdvözölnénk, ha például az amerikai, kanadai, ausztráliai, vagy latin-amerikai magyar szervezett dolgozók szintén elősegítenék új hazájuk és az óhaza szakszervezeti mozgalmainak közeledését, kapcsolataik megteremtését és fejlesztését. Timmer József a SZOT nemzetközi titkára — Ügy vélem, hogy a Magyarok Világszövetsége és a Magyar Hírek jól szolgálja ezt az ügyet, amikor mind több tájékoztatást ad kinti honfitársainknak hazánk szakszervezeteiről. Ezenkívül szakmai, iparági szakszervezeteink és a SZOT is örömmel fogadnák a kinti magyar szakszervezeti aktivisták, vezetők egy-egy csoportjának a hazalátogatását, és a velük való kapcsolataink megteremtését. — Lapunk készséggel közvetíti a külföldön élő magyar szervezett dolgozókhoz az óhaza szakszervezeteinek ezt az üzenetét. Szenes Imre A munka szépsége Bállá Demeter felvétele A Szakszervezetek Országos Tanácsának kongresszusa előkészítéseként sorozatosan találkoztak a különböző szakmák, ágazatok szakszervezeteinek küldöttei, hogy áttekintsék az elmúlt öt év eredményeit, számot adjanak a sikerekről és a gondokról, s meghatározzák a következő időszak tennivalóit. A tanácskozások mindegyike foglalkozott a hatékonyabb, jobb munka érdekében kívánatos intézkedésekkel. Nagy fontosságot tulajdonítottak a munkahelyi demokrácia továbbfejlesztésének, a munkakörülmények további javításának. A szakszervezeti munka — a közös vonások mellett — természetesen szakmánként-ágazatonként eltérő feladatokat ad. A bányász szakszervezet küldöttei például indokoltnak tartották, hogy a következő ötéves tervben a bányaiparban is megvalósuljon az ötnapos munkahét. A határozatban az is megfogalmazódott, hogy a bányaipariján dolgozók keresetének növekedése érje el az ipari átlagban megvalósult növekedést. A Művészeti Szakszervezetek Szövetségének kongresszusán sok szó esett a művészek, alkotásaik és közönségük tartós találkozásának feltételeiről, a kritika szerepéről. A Textilipari Dolgozók Szakszervezetének kongresszusán méltatták az iparág rekonstrukciójának eredményeit, de emellett sürgették az üzem- és munkaszervezés javítását. A Vasutasok Szakszervezetének főtitkára beszámolójában kiemelte, hogy az utóbbi négy évben a vasutas dolgozók bére elérte az ipari átlagot. A készülő ötéves tervben a vasutat a legdinamikusabban fejlődő ágazatok közé sorolják. Továbbra is nagy gondot fordítanak a vasutasok élet- és munkakörülményeinek javítására. Az Építők Szakszervezetének kongresszusi küldötteit méltán tölthette el büszkeséggel a főtitkári beszámolónak az a része, amely a tizenöt éves lakásépítési program teljesítését, az egymilliomodik lakás átadását jelentette. A következő időszak feladatairól szólva nagy fontosságot tulajdonítottak a szak-, a betanított, a segédmunkások és a nehéz fizikai munkát végzők megfelelő bérarányai biztosításának. Az élelmezési dolgozók kongresszusán is szóltak a nehéz fizikai munkát végzők érdekében. Sürgették a szállítás, az anyagrakodás gépesítését, a jobb munka- és üzemszervezést. A Mezőgazdasági, Erdészeti és Vízügyi Dolgozók Szakszervezetének kongresszusán hangsúlyozták: mivel a mezőgazdaság mai technikai feltételei minden ágazatban felülmúlják a korábbiakat, a szakszervezetnek minden eszközzel támogatnia kell az általános és szakmai műveltség növelését. A Pedagógusok Szakszervezetének küldöttei üdvözölték azokat a törekvéseket, amelyek a pedagógiai alkotószabadság kibontakozását, a hasznos kísérletező kedv, a jó oktató-nevelő módszerek elterjedését segítik elő. A RÉGI ERDÉLYI MAGYAR NYELV SZÓTÁRA A magyarországi nyelvtudomány az utóbbi másfél évtizedben jónéhány igen jelentős művet alkotott: A magyar nyelv értelmező szótára, A mai magyar nyelv rendszere című leíró nyelvtan. A Magyar nyelv történeti-etimológiai szótára. A Magyar nyelvjárások atlasza — hogy csak a legjelentősebbeket említsem — nem csupán a nyelvtudósok számára szinte nélkülözhetetlen összefoglaló kézikönyvek, hanem igen sok hasznos tanulsággal forgathatják ezeket a műveket mindazok, akiket érdekel nyelvünk múltja és jelene, akik pontos eligazítást kívánnak egy-egy szó jelentéséről, jelentésárnyalatairól, egy-egy szó használatának stílusbeli kötöttségéről, egyegy szó eredetéről, egy-egy tájegység nyelvi jellegzetességeiről. A közeli múltban az erdélyi magyar nyelvtudomány is jelentkezett egy hasonló jellegű, nagyszabású alkotással: a bukaresti Kriterion Könyvkiadó kiadásában megjelent a Kolozsvárt működő Szabó T. Attila professzor Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár-ánafc első kötete. Több mint 1200 lapon az A—C kezdőbetűs szavakat mutatja be ez a kötet, amelyet — előreláthatólag — még kilenc hasonló követ. A hetvenedik életévében járó Szabó T. Attila életének java részét — hozzávetőlegesen egy fél évszázadot — ennek az anyagnak az összegyűjtésére fordította. Oklevelek tízezreit nézte át az 1400-as évek közepéig visszamenőleg: birtokösszeírásokat, végrendeleteket, kelengyelajstromokat, adásvételi szerződéseket, peres iratokat, vallatást jegyzőkönyveket, egyházlátogatási iratokat, jobbágyoktól, nemesektől, főuraktól származó magánlevelek ezreit, emlékiratokat — és még folytathatnánk a feldolgozott források műfaji felsorolását. De talán ez is mutatja, hogy igen színes', nagyon változatos anyagból került ki az a — hozzávetőlegesen — egymillió adat, amelyet Szabó T. Attila összegyűjtött. S ez adja az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár anyagát. Amikor az ember először lapoz bele ebbe a munkába, nyilvánvalóan arra gondol, hogy csak egy — feltehetően nagyon érdekes — nyelvtörténeti szótár fekszik előtte. amelyből hasznosan gyarapíthatja nyelvi-nyelvtörténeti ismereteit. Már rövid olvasgatás után is egyértelműen kitűnik azonban, hogy ez a mű sokkal több egy érdekes szótárnál; világossá válik, hogy ez a szótár lényegében egy erdélyi enciklopédia, amelynek már ebből az első kötetéből is adatok százai, sőt ezrei bukkannak elő az erdélyi magyarság szokásaira, néprajzára, gazdasági és társadalmi életére, történelmére vonatkozóan. Szabó T. Attila a maga szótárában ugyanis nem egyszerűen szavakat ad meg pontos jelentésekkel, s valamiféle válogatott, szűkre szabott illusztrációs példaanyaggal, hanem az egyes szavak, sőt jelentések zömét gazdagon dokumentálja az említett forrásokból kiemelt hoszszabb-rövidebb szövegrészekkel, összefüggő mondatokkal, sőt nemegyszer mondatsorokkal. A nyelvi vonatkozásokon messze túlmutató tanulságok kibányászását az egyes szavak anyagából megkönnyíti Szabó T. Attila szótárírói eljárása is. Ez egyrészt abban mutatkozik meg, hogy egy-egy szónak minden rendelkezésre álló származékát címszóként adja meg, tehát az olvasó számára könnyen megtalálhatóvá teszi. így például a kos, illetve ürü jelentésű berbécs szót — amely köznyelvünkben ismeretlen — 16 szócikk képviseli a b kezdőbetűs anyagban. Köztük ilyenek is, mint berbécskirlán (növendékkos), berbécsmióra (= másodéves kos vagy ürü), amelyeket bizonyára kevesen ismertek eddig még a nyelvünk történetében járatos szakemberek közül is. Ipartörténeti szempontból is nagyon tanulságos például a bőr előtagú szavak vallomása, hiszen nagyon beszédes képet adnak arról, mi mindennek a készítéséhez használták fel a tárgyalt századok folyamán Erdélyben a bőrt. Pl.: bőnátalvető, bőrbugyilásris (= bőrerszény), bőrellenző, bőrhintó, bőriskátulya, bőrkád, bőrkapca, bőrkozsók (= báránybőr bunda), bőrláda, bőrmellény, bőrnadrág, bőrpalack, bőr-pámazsák, bőrpating ( = ekegúzs, bőrből), bőrrosta, bőrszáka (= bőriszák, börzsák), bőrszék, bőrszekér, bőrszepet (— bőrborítású ládácska), bőrtáska, bőrtopánka, bőrtüsző, bőrvánkos, bőrzacskó, bőrzsák stb. Izgalmas és tanulságos a szótárnak az a vallomása, amely azt tárja elénk, hogy mi lehetett anglus, azaz angliai, és mi lehetett bécsi a régi erdélyi magyarság életében. Már az egyszerű mennyiségi összevetés is sokat mond: az'arány nagyjából 10:1 — természetesen á bécsi javára. Igaz, hogy a bécsi hatás erősebb volta önmagában nem újdonság. Az azonban némileg talán már igen, hogy ez a hatás ilyen világosan kirajzolódik a nyelvi anyag tükrében is. Nagyon érdekes ezeknek a kifejezéseknek a tárgyi vallomása. Az anglus jelzőt megkaphatja pl. a bicsak, butella, flinta, gyapot, gyolcs, kalap, kefe, köntös, mordály, nadrág, olló, porcelánibrik, posztó, sál, tükör stb. Ezek közül a bécsi jelző is azonban csak a Hinta, az olló és a porcelánibrik szavak előtt fordul elő. Az Angliával, illetőleg Béccsel váló kapcsolatok tárgyi realizálódása tehát erősen más jellegű volt. Valószínűnek tartom, hogy az ilyen típusú adatok is sok szakembert érdekelhetnek. S hasznosan egészíthetik ki velük idevágó eddigi ismereteiket. A felsorolt példák is bizonyítják, hogy ez a szótár lényegében egy erdélyi enciklopédia. S meg vagyok róla győződve, hogy mindenki, aki a kezébe veszi, hasznosan gyarapíthatja ebből a szótárból a régi erdélyi magyarság életére vonatkozó ismereteit. Csak a legteljesebb elismeréssel szólhatunk a Kriterion Könyvkiadó munkájáról. Nem csupán azért, mert ezt a kitűnő művet tartalmához méltó formában jelentette meg, hanem még sokkal inkább azért, mert az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár-ral a Kriterion Kiadó nem elkezdte, hanem folytatta olyan tudományos művek megjelentetését erdélyi magyar tudósok tollából, amely művek méltán szerezhetnek külföldön is őszinte elismerést szerzőiknek s a Kiadónak egyaránt. __ Imre Samu 4
