Magyar Hírek, 1975 (28. évfolyam, 2-26. szám)
1975-11-08 / 23. szám
HUSZONÖT ÉVES A BÉKE-VILÁGTANÁCS Negyedszázaddal ezelőtt, 1950-ben a Béke Hívei Világkongresszusának állandó bizottsága úgy tervezte, hogy a II. béke-világkongresszust Londoniban rendezi meg. Bizonyos megfontolások alapján azonban újabb javaslat született a helyszínt illetően: Sheffield. Ám az Állandó Bizottság végül mégis úgy döntött, hogy a kongresszus színhelyét átteszi Varsóba, ahol zavartalanul és teljes létszámban összegyűlhettek a résztvevők. A lengyel fővárosban november 16-án nyílt meg a II. béke-világkongresszus. A 2000 küldött 80 ot-' szágból több mint 400 millió embert képviselt, ha csak a stockholmi felhívás aláíróira gondolunk, de mint a későbbiek mutatták, a kongresszusi delegátusok még szélesebb körök véleményét fejezték ki. A kongresszus, az egyes kérdések mélyreható (megvizsgálása céljából, hét bizottságot választott. Éspedig: 1. Politikai bizottság; 2. Bizottság az atombomba betiltása, a fegyverkezés általános csökkentése, valamint a szükséges intézkedések ellenőrzése kérdéseinek megvizsgálására; 3. Bizottság a háborús propaganda eltiltása kérdésének megvizsgálására; 4. Bizottság az országok közötti normális gazdasági kapcsolatok helyreállítására vonatkozó kérdések megvizsgálására ; 5. Bizottság az országok közötti normális kulturális kapcsolatok helyreállítására vonatkozó kérdések megvizsgálására; 6. Bizottság az agresszió fogalmának meghatározására; 7. Szervezetű bizottság. A magyar küldöttség tagjai minden bizottság munkájában részt vettek. Különösen fontos feladat hárult a szervezeti bizottságra, hiszen annak feladata volt a békemozgalom kiszélesítésének módjait és eszközeit megtalálni. A politikai bizottság készítette el a népekhez intézett kiáltványt és az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez intézett részletesebb felhívást. A béke-világkongresszus programjának végrehajtására megválasztotta nemzetközi vezető szervét, a Békevilágtanácsot. A Béke-világtanácsban képviseletet nyertek azok az országok is, amelyek nem tagjai az ENSZ-nek. A Béke-világtanács 225 tagjából választották meg a BVT vezetőségét. A BVT első elnöke Frédéric Joliot-Curie volt. A Béke-világtanács fontos szerepet töltött be az európai kérdés, a német kérdés, és általában az európai 'biztonság ügyében, valamint az Európai Biztonság és Együttműködés Nemzetközi Bizottságának létrehozásában is. A kezdeményezés 1967-ben kezdődött, a közös belga—lengyel indítvánnyal. A bizottság előkészítése és szervezése folyamán jött létre először 1969 végén Bécsben az európai közvélemény képviselőinek első értekezlete. Itt alakult meg az egész Európát felölelő nemzetközi testület, a későbbi brüsszeli Nemzetközi Bizottság. Számosán vagyunk magyarok is, akik ebben az előkészítő munkában 1969 óta részt vettünk. Ezután következett 1972 júniusa: az európai közvélemény képviselőinek első brüsszeli fóruma, amely a nemzetközi közvélemény megnyilvánulásaként, párhuzamosan a kormányok munkájával, a diplomáciai folyamatokkal, döntően, meghatározó módon segítette elő az európai kibontakozást. 1972-ben, amikor Helsinkiben öszsze,ült a 35 tagú nagyköveti klub, az Európai Biztonsági Konferencia előkészítő tanácskozása, s a brüsszeli fórum mindenképpen arra ösztönözte a kormányokat, hogy elmenjenek Helsinkibe. Ugyanez volt a közvélemény szerepe — a közelmúltra visszagondolva — az értekezlet genfi szakasza idején Is, amikor az európai bizottság és a Béke-világtanács segítségével sikerült olyan új mozgalmakat megindítani, amelyek jelentősen előmozdították a kormányok, illetve a szakértők munkáját. A Béke-világtanács természetesen kezdettől fogva nagy figyelmet szentelt mindazoiknak a kérdéseknek, amelyek veszélyeztethetik a nemzetközi biztonságot. Kezdeményezésére ül össze jövő áprilisban az angliai Yorkban a világközvéleroényt képviselő leszerelési fórum. A negyedszázados évforduló ünnepén megállapíthatjuk, hogy a Békevilágtanács nagy nemzetközi tekintélyt és tiszteletet vívott 'ki magának. Tagja az UNúESCO-nak, az ENSZ számos szakosított intézményének és elismerték tanácskozási státuszát mind az Egyesült Nemzetek Szervezetében, mind pedig az Interparlamentáris Unióban. Pethő Tibor VI. Pál és Lázár György Lázár György miniszterelnök hivatalos olaszországi látogatása Olaszország miniszterelnökének, Aldo Mórának a meghívására Lázár György november 11. és 14. között, hivatalos látogatást tett Itáliában. A barátságos légkörben lefolyt tárgyalások során gazdasági, kulturális és műszaki együttműködésünk kibővítését határozták el. A Rómában tartott sajtóértekezleten miniszterelnökünk többek között a következőket mondotta: „Olaszország hagyományosan egyik legfontosabb gazdasági-kereskedelmi partnere a Magyar Népköztársaságnak. Ezért sajnálatos, hogy az utóbbi években lendületesen fejlődő kapcsolatokat a Közös Piac váratlan és minden átmenet nélkül meghozott marhahúsbehozatali tilalma megtörte. A megbeszéléseken az olasz kormány vezetői részéről hajlandóság mutatkozott rá, hogy kiküszöböljék a kapcsolatok útjában álló akadályokat. Magyarország következetesen és eredményesen törekszik földrészünk biztonságának, az enyhülés folyamatának, a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének erősítésére — hangsúlyozta Lázár György, s hozzátette: — A történelmi jelentőségű helsinki okmány értelmezése és gyakorlati megvalósításának értelmezése tekintetében egyetértés mutatkozott közöttünk, egyformán az a nézetünk, hogy további erőfeszítésekre van még szükség az enyhülési folyamat visszafordíthatatlanná tételéhez Európában. Hasonlóképpen egyetértettünk abban, hogy a politikai enyhülést katonai enyhüléssel kell kiegészíteni. Lázár György felkereste a Vatikánt, ahol VI. Pál pápa magánkihallgatáson fogadta a miniszterelnököt. „Magyar kormányfő a felszabadulás óta első ízben lépett át a Vatikán bronzkapuján s a tárgyalások alaphangját eleve meghatározta, hogy a Vatikán és a magyar kormány között nincsenek rendezetlen, függő problémák’ — írtdfc az olasz lapok. „A pápa megkülönböztetett figyelemmel foglalkozott a helsinki értekezleten — a Vatikán és Magyarország által egyaránt — elfogadott elvek gyakorlati megvalósításával — mondja a látogatásról kiadott közlemény. — Mindketten hangoztatták: elő kívánják segíteni azt, hogy az ott elfogadott elvek és megoldások hatékonyan hozzájáruljanak a földrész népeinek biztonságához és jó együttműködéséhez. Az eszmecsere további részében a magyar állam és az egyház viszonyáról, valamint Magyarország és az egyházi állam kapcsolatairól ejtettek szót. Mindkét fél kifejezte azt a szándékát, hogy tevékenyen építi tovább kapcsolatait, azok további javítására törekszik." Czinege Lajos honvédelmi miniszter hivatalos látogatása Ausztriában Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi rhiniszter néhány napot Ausztriában töltött, hivatalos látogatáson. Ennek során megtekintette többek között az egyik osztrák hegyi alakulat hadgyakorlatát. Látogatása során fogadta dr. Rudolf Kirschläger osztrák szövetségi elnök is. Karl Lütgendorf osztrák hadügyminiszter a Czinege Lajos tiszteletére adott vacsorán pohárköszöntőjében méltatta a Magyarország és Ausztria közötti jószomszédi viszonyt. Czinege Lajos válaszában rámutatott: „A jószomszédi viszonyt tovább erősítjük, s az országaink, hadseregeink közötti eddigi kapcsolatok ehhez jó alapul szolgáltnak. A semleges Osztrák Köztársaság és a Magyar Népköztársaság a kölcsönös megértés szellemében küzd és dolgozik az egyetemes béke megszilárdításáért, a közép-európai viszonyok konszolidálásáért.” Magyar—svéd külügyminiszteri tárgyalások Púja Frigyesnek, a Magyar Népköztársaság külügyminiszterének a meghívására (hivatalos látogatást tett hazánkban Sven Andersson, a Svéd Királyság külügyminisztere. A tárgyalásokon a miniszterek kijelentették, hogy kormányaik a jövőben is törekedni fognak a két ország kapcsolatainak fejlesztésére, a két nép együttműködésének bővítésére. Aláhúzták az enyhülés uralkodó szerepét napjaink nemzetközi politikai életében, hangsúlyozták annak fontosságát, hogy a politikai enyhülés hatékony leszereléssel párosuljon. A svéd külügyminisztert fogadta Lázár György miniszterelnök és Gáspár Sándor, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, a Szakszervezetek Országos Tanácsának főtitkára. A svéd külügyminiszter hivatalos látogatásra hívta meg Púja Frigyest, aki a meghívást köszönettel elfogadta. Szociálpolitikánk alapja: gazdasági fejlődésünk „Milyen most Magyarország szociálpolitikája, családvédelme?” — kérdezte egy nemrég itthon járt kanadai magyar gyermekorvosnő, aki igen jól beszél magyarul, hiszen a felszabadulás előtt kivándorolt szülei a családon belül is óvták és ápolták a magyar nyelv és az óhaza szeretetét. Azért is érdekli a téma, mivel apja és anyja elbeszéléseiből jól ismeri a húszas-harmincas évek Magyarországát. Bizonyságul idézte kedvelt költőjének, József Attilának a verssorait: „Ezernyi fajta népbetegség / szapora csecsemőhalál, / árvaság, korai öregség, / elmebaj, egyke és sivár / bűn, öngyilkosság, lelki restség, / mely, hitetlen, csodára vár...” Azóta nagyot fordult a világ, és a társadalombiztosítás sokféle juttatása, a családpolitika, a gyermekekről, az öregekről, az alacsony jövedelműekről való gondoskodás; a vállalati szociális alapok, az üzemi munkakörülmények, a lakáspolitika, a közoktatás bizonyos vetületei, a gyermekintézmények, az egészségügyi ellátás és az üdülés — mind-mind szerves része lett államunk és a szakszervezetek szociálpolitikájának. Ebéd az óvodában Révész Tamás felvétele A szociális gondoskodás középpontjában nálunk a családvédelem áll. E gondoskodás egyik legfontosabb tényezője a lakáselosztás. Világjelenség, hogy az emberek egyre jobb, szebb lakásban akarnak lakni, ám e növekvő igényekkel még a nagyarányú lakásépítkezések sem tarthatnak lépést. Magyarországon az új lakások elosztásánál, vagy a családi házak építését szolgáló kölcsönöknél elsősorban a többgyermekeseket részesítik előnyben. Az 1971. július 1-től bevezetett lakásépítési hozzájárulás és a használatbavételi díj számukra sajátos kedvezményekkel párosul. Például egy gyermek után 20, a további gyermekek után 25 százalékkal kevesebbet fizetnek. Tehát a lakástípustól függően — gyermekenként — átlag 20—30 ezer forint a kedvezményük. A vállalatoknál már régóta léteznek külön szociális pénzügyi alapok s ezek célszerűbb használása érdekében a szakszervezetek határozata nyomán, az Országos Tervhivatal idén májusban rendeletileg kötelezte a vállalatokat, hogy ezentúl éves és ötéves szociális terveket is dolgozzanak ki. Igaz, sok helyen már korábban, kötelezés nélkül is készültek ilyen tervek. A nyereségből képzett szociális alapok helyes tervezésébe a munkahelyek szakszervezeti bizottságai döntően beleszólnak. Az összeget növeli még a szakszervezeti tagdíjaknak a vállalatoknál maradó ötven százaléka is. Az így kialakult szociális alapokból például a Mechanikai Mérőműszerek Gyára ez évben a legtöbbet családoknak juttatott; a szülési, anyasági segélyekre és a nyugdíjasok, illetve más alkalmi rászorulók szociális segélyeire 21—21 százalékot; az üdülési hozzájárulásra, s beteglátogatásra pedig 6 százalékot. A Borsodi Vegyi Kombinát évente 22 millió forintot fordít közvetlen szociálpolitikai célokra. Ez dolgozónként 4400 forint. Természetesen egy összegben jól lehet gazdálkodni a pénzzel. Sok mindent építenek. A többi közt 1200 vidéki dolgozónak modem, s kényelmes munkásszállókat. Garzonházaikban 96 fiatal házas jutott otthonhoz, amíg el nem készült a lakásuk. A Posta csaknem háromezer dolgozóját segítette lakáshoz az elmúlt években: például előnyös vagy kamatmentes építési kölcsönnel, a többgyermekeseket pedig térítésmentes támogatással. Ipari üzemekkel társulva közös lakótelepet is építettek Pécsett és Sopronban. Budapesten most épül a Magyar Optikai Művekkel közös, százlakásos lakótelepük. Több óvodát működtet a posta és újakat is építtet. A fővárosban külön gyermekbusszal gyűjtik össze és szállítják a távolabb lakó gyerekeket. Érden üdülőjük van, oda viszik azokat a gyermekeket, akiknek az óvodájukat éppen tatarozzák. A dolgozók családos és külön gyermeküdülőkben nyaralhatnak a Balatonnál és más üdülőhelyeken. A családokról való gondoskodás jegyében bővitik állandóan a gyermekintézmények férőhelyeit. A budapesti üzemek és vállalatok erre a célra öt év alatt mintegy 350 millió forintot adtak a kerületi tanácsoknak és részt vettek az óvodák, bölcsődék tervezésében és építésében is. Ennek eredményeként a tervezett 13 700 helyett 17 000 gyermek számára épült, épül óvoda. Egy bölcsődei hely fenntartása egyébként évenként 7 ezer, egy óvodai férőhely pedig 9 ezer forintba kerül. Ebből a szülők jövedelmük, illetve a gyermekek száma szerint évente csak egy-három ezer forintot fizetnek. Szinte minden évben újabb és újabb szociális intézkedés lép életbe. 1973 januárjától például a munkában eltöltött utolsó öt év legkedvezőbb három évének bére alapján számítják ki a nyugdíjak összegét. Tavaly óta pedig egyes nagy fizikai erőkifejtést kívánó munkaköröknél a nyugdíjazási korhatárt néhány évvel leszállították. A társadalombiztosítás új törvénye július 1-től az egész lakosságra kiterjesztette az ingyenes gyógyítást: állampolgári jog lett az egészségügyi ellátás. Ezt gazdasági fejlődésünk tette lehetővé, s az, hogy a 10 ezer lakosra jutó orvosok száma az 1938. évi 11-ről a múlt év végéig 25-re emelkedett. Idén júliusban az alacsony nyugdijakat felemelték. Számos újabb kedvezményhez jutottak a családok és az idős korúak. Azok a nyugdíjasok, akik a korhatáron túl is dolgoznak, ösztönző nyugdíjpótlékot kapnak, a már nyugdíjasok pedig kedvező feltételek mellett részleges munkához juthatnak, aminek következtében továbbra is a társadalom hasznos tagjainak érezhetik magukat Az elmúlt években gyermekenként száz forinttal emelkedett a két- és több gyermekes szülők családi pótléka. Felemelték azoknak az anyáknak a gyermekgondozási segélyét, akik a szülés után kicsinyeik hároméves koráig otthon kívánnak maradni. Hazánk szociálpolitikája szorosan összefügg gazdasági teljesítményeinkkel. A magyar szakszervezetek — a csaknem négymilliós tagságukkal — közvetlenül és közvetve is részt vállalnak mind a gazdasági eredmények fokozásában, mind ennek nyomán a szociálpolitikai intézkedések kidolgozásában és végrehajtásában. A gazdasági építőmunkában ismert a szakszervezetek szerepe: A közösség és az egyén érdekeit szem előtt tartva munkálkodnak a termelés megszervezésében, és a dolgozók munkakörülményeinek az állandó fejlesztésén, hogy mindez megfelelő alapot teremtsen az egész társadalom sokoldalú előrehaladásához. Az állami vezetésnek és a szakszervezeteknek közös a célja: hazánk és benne minden becsületes ember boldogulása. Ennek a feladatnak a megvalósításához járulnak hozzá a szociálpolitikai intézkedések, amelynek központjában mindig az ember áll. Szenes Imre 4
