Magyar Hírek, 1975 (28. évfolyam, 2-26. szám)
1975-11-08 / 23. szám
MAGYAROK AUSZTRIÁBAN BÉCS An der schönen blauen Donau... Az elmúlt hetekben Magyarországszerte sokmillióan láthatták a tévé képernyőjén a zeneszerző Strauss-család regényes élettörténetét. Az ifjabb Johann Strauss, a keringőkirály születésének 150. évfordulója alkalmából sugárzott filmsorozat az idősebbeknek bizonyára ifjúságuk hajdanvolt valcereit elevenítette fel, a fiataloknak pedig tálán a shake és rock and roll után ismét kedvet csinált a kertngőhöz, á Strauss-család dallamos táncaihoz. Hiszen a Kék Duna keringő melódiáját egyaránt magukénak vallják a Duna mentén élő népek lányai, fiai. Strauss zenéje egyébként is hazánkban elválaszthatatlanul összefonódott az éwégi és éveleji ünnepekkel. A szilveszteri Denevér ^előadást elmaradhatatlanul követi az újév napján Bécsből sugárzott ünnepi Strauss-hangverseny. Ezek a keringők, ezek az áradó dallamok már a mieink is, mi magyarok is úgy dúdoljuk őket, mintha magyar földön születtek volna, hiszen itt, a tőszomszédságunkban hangzottak el először, itt Bécsben, alig négyórás autóútnyi távolságra. A Duna partján. Összeköt bennünket a Duna is, meg a Kék Duna keringő is, meg a történelem is. Szomszédok vagyunk, s a szomszédság egyre inkább jószomszédsággá válik. Mindkét állam részéről kölcsönös a törekvés, hogy kapcsolataink egyre mélyebbek és egyre gyümölcsözőbbek legyenek. Magyarországon immár szép hagyomány, hogy szellemi és kulturális életünkben jelentős tényező az osztrák kultúra, az osztrák iroda— Dózsáról kezdett el írni drámát. És még sorolhatnánk kulturális kapcsolataink sokszínű változatosságát. Ennek a jóbarátságnak jelentős mérföldkövét ünnepeltük október 25-én, Béicsben, a Collegium Hungáriáim előadótermében: az Osztrák—Magyar Egyesület huszonöt éves fennállását. A megemlékezést dr. Peter Haeseler, az egyesület ügyvezető igazgatója nyitotta meg, s tolmácsolta Féchy Blanka színművésznő üdvözletét is. Az ünnepi beszédet dr. Nagy Laios, hazánk bécsi nagykövete tartotta. Mindenekelőtt a világpolitikában az elmúlt huszonöt év alatt bekövetkezett történelmi változásokra hívta fel a figyelmet, és a két nép egyre javuló kapcsolataira. „Ha a népek megismerik egymást — jelentette ki — akkor nem lehet őket egymás ellen uszítani.” A nagy tapssal fogadott beszéd után dr. Fritz Weber, az egyesület elnöke emelkedett szólásra. (Az építész professzor tervezte a Collegium Hungaricum tk Dr. Fritz Weber, az Osztrák Magyar Egyesület elnöke ünnepi beszédét mondja A Collegium Hungaricum ünnepségén többek között jelen volt An day Piroska, magyar származású operaénekesnő is (középen) A Bécsi Magyar Munkás Egyesület fiataljainak a zenekara most mutatkozott be első ízben. Tapasztalt „nagyzenekar” módjára válogatták a számokat, s mindenki arról beszélt, hogy máskor is rendeznek hasonló táncestet. Steip Ferenc, a fiatalok egyik vezetője elmondta, hogy a zenekar tagjai hamarosan ,(egyenruhát” kapnak, hogy ezzel is jelezzék: új színfolttal gyarapodott a 'bécsi magyar fiatalok élete. Az egyesület egyébként még a XIX. században alakult. A háromnegyed évszázados múltról beszélgetünk, s Schlupek Frigyes úr, a Bécsi Magyar Munkás Egyesület titkára bevezet bennünket az egyik szobába: egy márványtáblát őriznek itt, amely a Sohermann Antal-féle kocsmaépület falán állt valaha, a Donaufelderstrasse 40 szám alatt. Ebben a házban alakult meg 1899-ben az Első Magyar Társalgó Egylet néven a Bécsi Magyar Munkások Egyesülete. A házat a városrendezés során lebontották, azért került ide a tábla. Előkerül egy gyöngybetűs, ódon jegyzőkönyv is. Az Anschluss vészterhes korszakában Radványi László tanító találta meg véletlenül az utca porában, ahová illetéktelen kezek kidobták. Felemelte, megmentette, hogy a mai fiatalok lássák, milyen nagymúltú és áldozatos munkájú egyesület tagjai. Belelapoztunk a vaskos kötetbe. Egyetlen mondatot hadd idézzünk a hajdani üléseken elhangzott beszédekből: „Vitassuk meg... képesek vagyunk-e itt, külföldön, a mi magyar otthonunkat megalakítani és önállítólag fenntartani”. A tánc szünetéiben a testvér egyesület a Bécsi Magyar Kultúr- és Sportegyesület alig harmincéves „történelméről” beszélgetünk a vezetőség tagjaival. Ritter Frigyes elnök a múltról beszél, de a jelen és a jövő feladataira gondol. Tele tetterővel és bizakodással tervezgetnek, elképzelésekben nincs hiány, s eddigi eredményeik alapján biztosak vagyunk benne, hogy mindezt valóra is váltják. Visszamegyünk a táncterembe: a fiatalok változatlan hevességgel ropják a táncot. Nemcsak magyarok, hanem osztrákok is. Hiszen Bécsben vagyunk és az Osztrák—Magyar Egyesület 25 éves fennállását ünnepeljük. Az idősebbek lábában talán még a Strauss keringők ritmusai bizseregnek, de a fiatalok már gyorsabb ritmusra járják a táncot együtt: fiatalok és öregek, osztrákok és magyarok. Nézem a kavargó sokaságot, s arra gondolok, évszázadok óta élünk egymás mellett, magyarok és osztrákok, de az Osztrák—Magyar Egyesület mindössze 25 éves, s e negyed század alatt máris sokat léptünk előre a barátság útján. S mint ahogyan a szónokok hangoztatták: a következő negyedszázadban még nagyobb eredményeket várhatunk. A jövő a mi kezünkben van: szomszédok vagyunk, s a jó barátság feltételei adottak. Csak élnünk kell velük. Apostol András A Collegium Hungaricum épülete A Bécsi Magyar Munkás Egyesület nemrég megalakult ifjúsági tánczenekara ahhoz, hogy a békés együttműködések korának új típusú errtbere megszülessen Európában, sőt az egész világon. A beszédek után a Győri Rába Művészegyüttes tánc- és zenekara mutatta be műsorát. A nézőközönség nagy tetszéssel fogadta a táncokat és a zeneszámokat. Aztán a fiatalok és idősebbek közösen felvonultak az emeletre, ahol a Bécsi Magyar Kultúr- és Spartegyesület és a Bécsi Magyar Munkás Egyesület fiataljai rendeztek táncmulatságot. Nagy kacagással és vidámsággal nézték végig a tánccsoport keszthelyi nyaralásáról készített színes amatőrfilmet. Felidézték a All a bál... lom. Stefan Zweig, Franz Kafka, Robert Musil, Rainer Maria Rilke és Georg Trakl írásai sokezres példányszámban váltak közkinccsé — magyarul. Az osztrák költészet legújabb termését már több ízben gyűjtötték kötetbe. Legutóbb éppen idén ősszel jelentette meg az Európa Könyvkiadó a Modem Könyvtár sorozatban az osztrák líra legutóbbi tíz évének legkiválóbb alkotásait. Osztrák részről is hagyományos a jó szomszédság nevében tanúsított érdeklődés. A klasszikus osztrák irodalom egyik büszkesége, Lenau, aki anyai ágon magyar származású volt, igen sok magyar tárgyú verset irt. A drámaíró, Grillparzer a magyar történelemből merítette a Banus Bank című tragédiájának a témáját — tizenöt évvel Katona József előtt. Ödön van Horváth — drámáit magyar színpadokon is bemutatták • EBBEN A HÁZBAN ALAKULT 1899 MÁRCIUS 5 ÉN. ELSŐ MAGYAR TÁRSALGÓ EGYLET NÉVÉN A BECSI MAGYAR MUNKÁSOK EGYESÜLETE IN DIESEM HAUSE WURDE DER AM 5. MÄRZ 1899 UNTER DEM NAMEN ERSTER UNGARISCHER GESELLSCHAFTSVEKIR *' GEGRÜNDET. UNGARISCHER ARBEITERVEREIN IN WIEN . A nevezetes márványtábla épületét.) Beszédének legfontosabb gondolata az volt, hogy tárgyilagos információk szellemében kell egymás országát, egymás életét bemutatnunk, hiszen a helsinki értekezlet után minden alap megteremtődött napsütéses balatoni tájakat, az önfeledt mókázásokat, egy kicsit ismét Magyarországon érezték magúkat. De nem sokáig merenghettek el az emlékeken, mert máris megszólalt a zenekar. / I
