Magyar Hírek, 1975 (28. évfolyam, 2-26. szám)

1975-01-18 / 2. szám

■i MMzunranot ii. a : Ügy látszik, manapság a tűzzel, az energiával takaré­koskodnunk kell. A fa-, szén-, olajellátás — éppúgy, mint a víz és a levegő — egyre szűkösebbé válik. Igényünk pe­dig — napról napra nagyobb. Nehéz a bányászok munkája. Naponta lejárni a föld mélyébe, vállalni a sújtólég, az omlás, a tűz veszélyét, na­pot hétszámra nem látni — mindez tisztelettel tölti el a bányászok iránt a föld felszínén dolgozókat. * Tiszteletet érdemel Tímár István is. Harminchat éve jár le az aknába. Bajos lenne kiszámítani, mennyi szenet ho­zott felszínre ez alatt az idő alatt. Suttyó legényként, mint takarító kezdte, lett belőle csillés, segédvájár, vájár. Még húszonnyolc műszak, és már nyugdíjas lesz. A komlói Kossuth-bányából megy nyugdíjba. Az élete? ö úgy gondolja, nem történt vele semmi kü­lönös. Folytatta apja, öregapja mesterségét. Fúrta, fejtet­te a szenet, fölnevelt két családot, felépítette a házát. Megérdemli a pihenést. A fiát szintén a vájáriskolába íratta be. A fiú dolgozott is a föld mélyén, azután jött a katonaság, a házasság —r s most raktáros egy vállalatnál. A fizetése jóval kevesebb, de a föld felszínén marad. Vágat a Kossuth-bányában Fonó ... talán az „o”-betűk hangulata miatt a hallomásból, meséből ismert képek jutnak eszembe: fonalat sodorintó anyókát idéz a szó, téli estén falun, meg rokka per­­gést. Pedig a hír igencsak mai: a lőrinci fo­nóról, a legújabb gépcserés rekonstrukcióiról írnak a napilapok. A múlt? 1948-ban átalakítottak egy repü­lőgépszerelő csarnokot és kimustrált fonodái gépeket szereltek fel. Ma itt van a Pamutfo­nóipari Vállalat központi gyáregysége. Amikor lehetővé vált a Pamutfonóipari Vállalat modernizálása, fiatalok időseb­bek együtt munkálkodtak mielőbbi be­fejezésen. Eredményesen, mert két hónappal a tervezett határidő előtt már az újjávará­zsolt gyárban dolgozhattak. Varázslat? In­kább: kettőzött erőfeszítés. A fonónők a „leg­nagyobb felfordulás kellős közepette” is etet­ték a régi masinákat, vigyázták a szálak fu­tását, miközben mellettük az új gépeket sze­relték, vagy parkettáztak. A rekonstrukció idején nem csökkent a termelés. Ráadásul tanulniuk is kellett: elsajátítani a korszerű gépek kezelését. Sokan munkaidő után vettek részt a tanfolyamokon. Megéri — gondolták — mert hamarosan a múlté lesz a kedvet szegő fáradtság: a szabad idő legna­gyobb ellensége. Bocik aprítják a gyapotabrakot Lám, a nehéz munka nem altatja el a hu­mort: azt a gépet becézik bocinak, amely nekikezd a fehérlő bálák foszlatásának. Majd ES 3 a gyapotot verőgép zúzza, szaggatja tovább. Az új masinák mellett még dolgoznak a ré­giek: szabadon, Olykor veszélyes kézközei­ben, surrognak az ékszíjak, egymásba ka­paszkodnak a fogaskerekek. A modern be­rendezések forgó alkatrészeit fémburkolat takarja. A kártolókkal is ezért biztonságosabb a munka. — Meg jóval tisztább, nem szállong már úgy a pihe — dicséri Dömöcs Józsefné a gond­jaira bízott új gépeket. Percenként tizennyolcezret rezgő acélfé­sűk finomítják, párhuzamosítják — kártol­ják — a gyapotszálakat. Az ötvenegy-néhány korszerű berendezés máris több fonalat ter­mel, mint amennyit hajdan a kétszáztizenki­­lene kiselejtezett kártológép. Előnyújtás, fésülés, nyújtás: ezek a pamut­fonás további műveletei. Megannyi látvá­nyosság a látogatónak. Ugyancsak fürgén kell lépkednie a riporternek, ha az itt dolgo­zó asszonyok elé akar kerülni, hogy munká­jukról kérdezhessen. Az új gépek — ha könnyebb is velük a munka — bizony feszes tempót diktálnak, s a női precizitás, lelkiis­meretesség nem enged lazítást. Addig-addig vagyok útban a fésülőgép kö­rül, amíg végül csak sikerül néhány röpke választ kapnom egy szőke lánytól, Tóth Ilonától. „Túl kell esnem" egy rövid szakmai képzésen is: — A fésülés négy előnyújtott szalag egye­sítése, s közben ez a finom acélfésű — mu­tatja — minden szennyeződést eltávolít. — Nem annyira fizikai erő, inkább figye­lem kell ide, mert egy rossz kapcsolás, és fémalkatrészek törhetnek. Tetszik, hogy automatikusan leáll a gép, ha egy karton­­henger megtelik fonallal, s hogy megáll akkor is, ha teszem azt fésű tisztításkor, fel­hajtom a védőlemezt. Így nagy „ügyesség” kell ahhoz, hogy valakit baleset érjen. Parkett, kitűnő világítás, pasztellszínű fa­lak. Mindez ugyanolyan újdonság, mint a ba­rátságosan duruzsoló, szöszt, pihét alig-alig eregető gépek. Az orsókat elmosódott körvonalak mögé rejti a sebesség. Az ország legkorszerűbb elő­fonó gépsorára ügyel Orosz Lajosné. — Nagyobbak az új gépek, ezért többet kell járkálni körülöttük, de kezelésük jóval 4 Lent: Egy régi kép: az utolsó bányaló Somogyi József híres Zrínyi-emlékműve

Next

/
Thumbnails
Contents