Magyar Hírek, 1975 (28. évfolyam, 2-26. szám)

1975-10-25 / 22. szám

Játszva tanulás: „Kint a bárány, bent a farkas!”

A fonyódi csónak-flotta vendég legénységgel

SVÉDORSZÁGI VENDÉGEK A BALATONI nyAri gyerektAborban

Fagylalt és magyar nyelv

Július egyik forró délutánján a Tamás fagylaltozó árnyat adó fái alatt beszélgettem 14 fiatal barátommal. Svédországból érkeztek a Svéd—Magyar Filmklub szervezésében Fonyódligetre, hogy ismerkedjenek a Magyarországról származó szülők nyelvével. Napi három órában tanultak magyarul, a szabad idő nagy részét is együtt töltöttük és felhasználtunk minden lehetőséget a magyar nyelv gyakorlására. A tanfolyam befejezése előtt összeültünk kedves kirándulóhelyünkön, a cukrászda kerek asztalánál, s összegeztük a két hét eredményeit. A gyerekekből áradt a tenger mondanivaló, s hogy az élményeikről folyamatosan beszélhessenek, svédül folyt a társalgás. A csoportból ketten tudtak jól magyarul, a többi 12 gyermek kezdőként tanulta a magyar nyelvet.

Megrendelték a hatalmas adag fagylaltot, aztán faggatni kezdtek. Mióta tanítom a külföldön élő gyermekeket magyarra? A pénzkereseti lehetőség miatt áldozom fel a nyári szabadságomat, vagy hivatásszeretetből vállalom ezt a munkát?

Elmondtam nekik, milyen nagy erőfeszítéseket teszünk, hogy a külföldön élő magyar származású gyerekek megtanuljanak magyarul. Tudósok és háziasszonyok, szülők és gyermekek munkálkodnak a magyar nyelv tanításán, őrzésén, ápolására-Erről tárgyalnak konferenciákon, beszélnek rádióban, televízióban, olvadhatnak róla a legtöbb újságban, folyóiratban. Külön tankönyveket készítünk és olyan programot

állítunk össze, amely segíti a nyelvtanulásukat.

A fiatalok meghatottan nyugtázták a magyar nyelvi mozgalom erőfeszítéseit és izgatottan érdeklődtek, vajon ők hogyan illeszkedtek be ebbe a programba.

De aztán ők maguk sorolták egymás szavába vágva saját élményeiket:

— Szeretettel gondolunk erre a nyárra, örülünk, hogy nyaralással együtt, játékosan tanulhattunk magyarul.

— Én könyveket viszek haza és otthon az édesanyám segítségével fogok tanulni, hogy jövőre már magyarul is beszélgethessek a tanárnővel!

Mi került a tarisznyába?

A fiatalokból újra meg újra előbuzogták az élmények. Saját nyelvükön gondolták ki a mesélnivalót, de beleszőtték a hallott magyar szót, az esemény felidézésével elismételték a jól bevésett mondatokat, elénekelték az itt tanult kedves népdalokat, sőt még egy kiszámolót is belekántáltak az üdülők fülébe. Nemcsak képeslapot, apró ajándékot gyűjtöttek -hát a Balaton partján. Mást is gyűjtöttek. Egy egész tarisznyára valót.

— Abba, amit mi varrtunk? — kérdezte J. és nagyban fogadkozott, hogy tarisznyavarró mesterségre adja a fejét, úgy megtetszett neki.

Sorban felelevenítették a tarisznyavarráshoz kapcsolt tudnivalóikat. Tudták a táskáról, ihogy posztóból van, a bojtja, a

pántja, a rojtja piros, az oldala, az eleje, a háta fehér. Tűvel, cérnával varrtuk, de a mintát ragasztottuk.

— Osztálytársaim mind irigykedni fognak ezért, és én büszke leszek, hogy Magyarországon voltam, kicsit még arra is, hogy én csináltam — nézegette Tom a valóban jól sikerült tarisznyát.

Magyaróra lóháton

A lányok egy délelőtti sétát emlegettek, amikor tanítás után hűsítőt vásároltunk. — és az üzlet előtt megállt a falubeli fuvaros szekere. A városi gyerekek lázba jöttek, s nyomban körülállták a lovakat. Mariann élvezte a helyzet fonákságát, én ugyanis féltettem őket a jámbor igavonóktól, ő pedig gyakorlott mozdulattal ugrott fel az egyik hátára s onnan közölte velem, hogy nekik is van otthon lovuk.

A gyermeksereg boldogan simogatta, paskolta a két lovat, kedveskedő és dicsérő szavakat mondtak nekik fizetségképpen. Bár sok mindent megtaníthattam nekik terven felül, mégis megkönnyebbültem, amikor véget ért a lovas-magyaróra.

A Balaton színeinek bűvöletében

A sokféle élmény között szerényen, de maradandóan maradt meg bennünk az Egry József kiállítás emléke.

— Nem unta egész életében a Balatont festeni? — kérdezte Szilvia, és ezzel az ezerszínű Balatonról kezdtünk el beszélgetni. A zárás előtt néhány nappal nem mindennapi élményben volt részünk. Hirtelen nagyon világosan látszott minden házikó a túlsó oldalon. Keszthely felől nagyon alacsonyan koromfekete felhő gomolygott, széle a szemből sütő naptól ezernyi vörössárga színiben ragyogott. Feltámadt a szél, a hullámverés egyre erősebb lett. Harangként borult fejünk fölé a vihar, s mi mindnyájan magyarázat nélkül elhittük — csodálva a vihar szépségét, — hogy egy egész élet is kevés a változó Balaton színeinek megfestésére.

Az Egry festmények reprodukcióiról a svédországi sötét délutánokon megelevenedik, szívükbe, gondolatukba idéződik az

1975-ös balatoni nyár sziporkázó színe, izzása.

Nagy László „Balaton-parton” című verséből tanult néhány sort az egyik kislány, s büszkén adta elő friss tudományát:

Balaton-parton A nádi világban megbújtam egyszer, s csodaszépet láttam:

Játszott a nádas széllel és derűvel, s haza indultam nádihegedüvel.

(Folytatjuk)

Frittmann Lászlóné

LEVÉL EGY AMERIKAI MAGYAR SZAKSZERVEZETI VEZETŐHÖZ

Tisztelt G. János! Kedves Honfitársunk!

ön érdekes, nyílt szavú levéllel fordult lapunkhoz, s kérte, írjunk szakszervezeteink tevékenységéről is. Mint indokolta: az USA-ban, Kanadában és a máshol élő magyar munkások többsége az új hazában is szakszervezeti tag; és jó néhányan kisebb-nagyobb mozgalmi tisztséget is betöltenek, ön például egy amerikai gépgyár szerszámkészítő csoportvezetője és tagja a helyi szakszervezeti vezetésnek. Éppen ezért megnőtt az érdeklődése a hazai szakszervezetek iránt. Annál is inkább, hiszen néhai édesapját a magyar vasasszakszervezet hajdani élgárdája nevelte öntudatos és művelt munkássá.

Mint írja, bíráló fenntartásai vannak a mai magyar szakszervezetek iránt is, amelyek — az amerikai újságokból szerzett információi szerint — „nem képesek a munkások igazi érdekvédelmére”, mert „önállótlan" szervezetek és mindenben a Magyar Szocialista Munkáspárt, illetve az állam „utasításai” szerint járnak el. Mindehhez hozzáfűzi, hogy ön nem kommunista, de szocialista gondolkodású ember, és nagyra értékeli az óhaza felszabadulás óta elért eredményeit. Hosszú évek óta nem járt Magyarországon, és szeretne — segítségünkkel — eligazodni ebben a kérdésben.

Értékeljük nyíltságát és törekvését. Éppen ezért mi is nyílt és őszinte választ adunk. De mielőtt rátérnénk szakszervezeteink és az MSZMP közti kapcsolatok jellegére — utalnunk kell a nemzetközi munkásmozgalom bizonyos történelmi tényeire. A világháború utáni két évtizedben a munkásmozgalom gyors fejlődésének a következtében Európa majd minden országában megalakultak a szocialista, szociáldemokrata jellegű munkáspártok, illetve az októberi forradalom után a kommunista pártok. És azóta e politikai munkásszervezetek és a szakszervezetek közt mindig szoros és kölcsönhatásos kapcsolatok voltak. Törvényszerű folyamat ez, mert nehezen létezhet a munkáspártoktól független, hatékony szakszervezeti mozgalom, hiszen a munkások gazdasági, érdekvédelmi harca szorosan kapcsolódott a politikai küzdelemhez is.

A szakszervezetek nálunk tevékeny részesei hazánk társadalmi átalakulásának. De minthogy országunk természeti kincsei, gyárai, termelőeszközei köztulajdonba kerültek, — megváltozott a szakszervezeti érdekvédelem tartalma. Ezzel együtt a szakszervezetek és a szocialista államot irányító párt viszonya is.

— Mi ennek a lényege? — kérdezhetné ön, tisztelt honfitársunk. Nos, ebben az a meghatározó, hogy a szakszervezet és a párt azonos célokért küzd. A közös harcban viszont más a feladatuk. Tehát ehhez igazodó munkamegosztással dolgoznak. Szakszervezeteink tudatosan elfogadják a párt vezető szerepét; akárcsak a polgári országok szakszervezeti mozgalmai a velük együttműködő egyik vagy mindkét munkáspárt politikai befolyását és eszmei

\

irányítását, gondoljon például Franciaországra vagy Olaszországra.

A szocialista rendszer érdekei és demokratizmusa alapján a párt is igényli a szakszervezetek önálló tevékenységét, önálló kritikai véleményüket és javaslataikat a népgazdaság, az államigazgatás működésére, jobbítására és a társadalmi élet egészére vonatkozóan.

Ez a tény, kedves honfitársunk, már az ön másik észrevételét is érinti, hiszen ön szakszervezeteink bizonyos állami alárendeltségét feltételezi. Mi a valóságos helyzet e téren? Hazánk a szocializmus felépítését a néphatalom törvényhozásával és igazgatási szervezetével valósítja meg, tehát szakszervezeteink és a szocialista állam viszonyát a közös társadalmi célok jellemzik. És ezeket a célokat a szakszervezetek a társadalom oldaláról szolgálják, a szocialista tudat és erkölcsiség, illetve a közösségi tevékenység fejlesztésével.

Nyilvánvaló, hogy államunk és a szakszervezetek közt nincs semmiféle alá- és fölérendeltségi viszony. Ugyan minek is kellene ez, amikor éppen Népköztársaságunk valósítja meg a szakszervezetek ama jogait, amelyekért egy évszázadon át harcoltak. A szakszervezetek ma már akadálytalanul működhetnek és külön törvény biztosítja érdekvédelmi jogaik korlátlan gyakorlását. Például az állam nem ellenőrizheti a szakszervezetek és szociális, kulturális intézményeik működését.

önállóságuk abban is megnyilvánul, hogy különböző szintű vezetőik a parlament és a helyi népképviseletek munkájában, de még a szakminisztériumok kollégiumi ülésein is részt vesznek. Beleszólhatnak minden olyan törvény, rendelet, szabályozás kialakításába, amely gazda-A Szakszervezetek Országos Tanácsának angyalföldi székháza

MTI felv.

sági és társadalmi életünk egészét, vagy fontosabb részterületeit érinti. A kormány a dolgozók életkörülményeivel összefüggő minden kérdésben köteles kikérni az ügyben illetékes szakszervezeti vezetők véleményét. Ugyanígy a szakszervezetek is kikérik az érdekelt állami szervek véleményét, ha olyan határozatra készülnek, amelyek kapcsolódnak az előbbiek tevékenységéhez.

Jogukban áll a vállalatoknál bizonyos társadalmi ellenőrzést gyakorolni, például megvizsgálhatják a munkaviszonyokra vonatkozó törvények, a kollektív szerződések érvényesülését, felügyelnek a baleset-megelőző intézkedésekre, berendezésekre és ellenőrzik a kereskedelem munkáját is.

Természetes, hogy e sokirányú ténykedésük közben vitákba is keveredhetnek különböző állami, gazdasági vezetőkkel. E polémiák mindig akkor támadnak, ha a szakszervezetek, a munkavállalók anyagi, szakmai, iparági érdekeit védik. A nézeteltérések és ellentétek megoldásának fő elve és módszere a vélemények egyeztetése. Ha ez nem sikerül, az ügyet a felettes szervek elé viszik további egyeztetésre. Lényeges eltérések esetén a szakszervezetek a nyilvánosság elé tárják az államigazgatás valamelyik szervével kialakult vitájukat. Mert joguk és kötelességük felügyelniük a törvények, rendeletek helyes értelmezésére, vagy megtartására.

Tehát szakszervezeteink mindenütt jelen vannak, ahol a dolgozók érdekeit képviselni kell, vagy ahol ügyeikről döntenek.

Az 1968-tól bevezetett gazdasági reformjaink tovább bővítették a Munka Törvénykönyvében rögzített szakszervezeti hatás- és jogköröket. A szakszervezetek egyik legfontosabb érdekvédelmi eszköze a vétójog lett. Alkalmazása megakadályozza olyan vállalati intézkedések kiadását, vagy végrehajtását, amelyek sértik a jogszabályokat, vagy a szakszervezettel kötött megállapodásokat; ellentétesek a szocialista erkölcs normáival; a vétót alkalmazhatják egyéni és kollektív érdeksérelmek esetén is. A vétójog ilyen széles körű értelmezése következtében nálunk semmi értelme sincs annak, hogy a bér- vagy egyéb konfliktusokat például sztrájkkal próbálják megoldani. A szakszervezetek széles jogkörükkel és vétójoggal, sztrájk nélkül is megvalósíthatják a dolgozók minden reális és jogos igényét.

Mindezek alapján remélem, bizonyítottnak látja kedves honfitársunk, hogy szakszervezeteink önállóak. Az állam és a párt hasonló célokért küzdenek, a szakszervezeti tevékenységek a megvalósítás eszközeiben és módszereiben különböznek.

Levelemet azzal zárom, hogy erről önnel, vagy bármelyik más távol élő honfitársunkkal további eszmecserére is kész vagyok.

Tisztelettel: Szenes Imre

5