Magyar Hírek, 1975 (28. évfolyam, 2-26. szám)
1975-09-13 / 19. szám
HÁROM VILÁGRÉSZ FINNUGOR SZAKÉRTŐI BUDAPESTEN Mivel járultunk hozzá az egyetemes világképhez, a világ sokszínűségéhez? Erről beszélgetett, tárgyalt és vitázott az egy hétig tartó negyedik finnugor kongresszus Budapesten. Ahogyan Gulya János, a kongresszus főtitkára, Hunfalvy Pált, a tizenkilencedik század nagy finnugristáját idézve, megfogalmazta: „Nemzetiség az alap ... az emberiség az irány”. A sok-sok ezer évvel ezelőtt, az Urál európai oldalán kialakult és élt, s később számos ágra szakadt és több csoportra elkülönült finnugor ősnép vizsgálata az alap, finnugrista kutató, aki a nagy elődök nyomába lép. Valamivel több, mint kétszáz éve annak, hogy Sajnovics János a norvégiai Vardö szigetén egy lapp halásszal elimádkoztatta a lapp Miatyánkot, amelyet nem értett meg ugyan, mindazonáltal a szöveg úgy hangzott, mintha „magyar ember szájában formálódott volna”. Több mint kétszáz éve annak, hogy Koppenhágában megjelent Sajnovics latin nyelvű Demonstratio-ja és ezzel elindult útjára a magyar-finnugor összehasonlító nyelvtudomány. Sajnovics Ortutay Gyula, akadémikus megnyitja a kongresszust MTI — Molnár Edit felvételei de az emberiség az irány. Milyen egyedülálló törvényű és szerkezetű nyelvekkel, miféle — minden mástól különböző — ősi dallamokkal, népmesékkel, mennyire sajátos néprajzzal, s a finnugor népek milyen regényes és küzdelmes történetével ajándékoztuk meg az egyetemes világot? Ez a kérdés tizenöt éve egyre növekszik, a finnugrisztika iránti világérdeklődés tágul, és sokasodik azoknak a tanszékeknek és egyetemi intézeteknek a száma, ahol az érdeklődő világ a finnugor származású népek nyelvével és történetével foglalkozik. Ortutay Gyula, a finnugor kongresszusok kezdeményezője és szellemi istápolója a kongresszus ünnepélyes megnyitásán az érdeklődő országok közül Svédországot, Franciaországot, Japánt és az USA-t emlegette, az UNESCO támogatását emelte ki, de megállapította e tudomány fiatalodását is. Világszerte egyre több az olyan fiatal úttörő munkája és fellépése óta kétszáz év telt el, de soha még ilyen nagy és jelentős érdeklődés nem nyilvánult meg a finnugrisztika iránt, mint napjainkban. A világ ismerni akarja azt a nyelvi, zenei, néprajzi, történeti, régészeti kincsestárat, amelyet a finnugor származású népek felhalmoztak. Az első finnugor kongresszuson, amelyet 1960-ban rendeztünk, tizenhét nép tudósai és kutatói jelentek meg. Az 1965-ös kongresszust a finnek vállalták, azt Helsinkiben tartották, a harmadikat 1970-ben szovjet földön, Észtországban, Tallinban, végül a negyediket újra Budapesten. De ezen a negyedik kongresszuson már három világrész, Európa, Ázsia, Amerika íinnugristái tanácskoztak, erre a kongresszusra huszonnégy országból hétszáz tudós, nyelvész, régész, néprajzos jött el. Ilyen érdeklődés még soha nem volt a finnugrisztika iránt. Losonczi Pál. az Elnöki Tanács elnöke, a Politikai Bizottság tagja üdvözli a IV. Nem zetközi Finnugor Kongresszust Minek tulajdonítható ez? Elsősorban a finnugor eredetű nyelvek egyedülálló sajátosságainak, másodsorban a finnugor eredetű népek ősiségének, harmadszor a szétszórtságuknak, végül talán annak is, hogy a finnugor népek közt található olyan, lélekszámban „nagy” nép, mint a magyar, tizennégy-tizenöt millió magyar anyanyelvű emberével, de tanulmányozható itt olyan finnugor eredetű nyelv is, mint az Észtország északi részén élő vót, amelyet tökéletesen már csak huszonöt öreg ember beszél. Végül a nagy érdeklődést erősíti az is, hogy a finnugrisztika kilépett az összehasonlító nyelvészet, s általában a nyelvtudományi kutatások szűk medréből és a régészet, a néprajz, a zenekutatás, a történetkutatás eszközeivel segíti föltárni huszonöt millió ember múltját és jelenét. Ma körülbelül huszonöt millió a finnugor eredetű népek lélekszáma. A „legnagyobb” mi vagyunk, a második a négy és félmilliós finn nép, egy-egy milliónál több észt és mordvin él a Szovjetunióban, s hol vannak még a finnugor kisnépek, töredékek, legközelebbi nyelvrokonaink, az Urál ázsiai oldalán élő húszezer osztják, alig hatezer vogul és a lappok, amely népvándorlásai során négy ország területére — Szovjetunió, Finnország, Svédország, Norvégia — került. A negyedik finnugor kongresszuson két főelőadás hangzott el: a német, svéd, orosz, angol, finn, észt, zűrjén nyelvet, s az egyik észak-svédországi lapp nyelvjárást ismerő és beszélő hatvanhat esztendős Lakó György egyetemi tanáré, a budapesti finnugor tanszék vezetőjéé és Kustaa Vilkuna finn nyelvtudósé. Lakó a finnugor tudományról, Vilkuna pedig a nyelvhatárról, az etnikai határról, a művelődési határról értekezett. A kongresszus tanácskozásainak a nyelve a magyar, a német, az orosz, és az angol volt. Minden előadást több nyelven, előre kinyomtattak és szerteküldtek a nagyvilágba. A tanácskozásokat három színhelyen tartották. Az együttes üléseket, a megnyitó és a záróülést az építők Dózsa György úti székházában. A nyelvészeti, néprajzi és irodalmi tagozat a Tudományos Akadémia épületében, a régészeti, történeti és embertani tagozat az Akadémia Országház utcai, vári épületében tanácskozott. A kongreszszus alkalmából a Petőfi Irodalmi Múzeum bemutatta a finnugor származású népek irodalmát, s a magyar könyvkiadás olyan jelentős munkákat adott ki, mint a finn őseposz, a Kalevala új magyar fordítása, a huszadik századi észt költők antológiája vagy a Medveének című díszkiadás, amely a keleti finnugor kisnépek irodalmát, költészetét tárja föl. Jellemző a hatalmas érdeklődésre az is. hogy itt volt Borisz Szerebrennyikov, az idős szovjet akadémikus, a zűrjén rokonnép nagy fia és ázsiai körútjáról, Hong Kongból érkezett hozzánk az uralisztika magyar tudósa. Sinor Dénes, a szegedi egyetem díszdoktora, az amerikai Bloomington-i egyetem ural-altáji tanszékvezető professzora. A kongresszus vendégei meglátogatták Visegrádot, Esztergomot. Tihanyt, és tanulmányoztak két sajátos népművészetű hazai tájat: a Sárközt és az őrséget. S volt a kongresszusnak két olyan programja, amelyet érdemes külön is megemlítenünk. Az egyik a megnyitó ünnepségen zajlott le. A hatszáz külföldi finnugrista előtt Faragó Laura elénekelte az első ismert magyar költeményt, a belgiumi Louvain egyetemi könyvtárának egyik kódexében megörökített és őrzött Ómagyar Mária-siralmat. A másik el nem felejthető program egy dunai hajókirándulás volt. A kongreszszus vendégei a sétahajón kötetlen beszélgetést és vitát, „kruzsok”-ot tartottak. Így hívták „Tosu tanár úr”, Pais Dezső, a nagy magyar nyelvész Erzsébet-sörözőbeli csipkelődő-vitázó-tréfálkozó híres asztaltársaságát, amely olyan nevezetes tudományos vitaműhely volt, hogy bevonult az egyetemes magyar nyelvtudomány történetébe. R. P. EGYÜTTMŰKÖDÉSI MEGÁLLAPODÁS A MAGYAR ÉS A FINN TUDOMÁNYOS AKADÉMIA KÖZÖTT Erdey-Grúz Tibor, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke és Helga Gyllenberg, a Finn Akadémia elnöke jegyzőkönyvet írt alá a két akadémia közti tudományos együttműködésről. Ennek értelmében a két akadémia és a hozzájuk tartozó intézetek tudóscsere és információcsere, tudományos előadások, konferenciák valamint közös kutatások útján fejlesztik kapcsolataikat. A FINNUGOR NYELVROKONSÁGRÓL kétlétcM A középkorban általános volt az a nézet, hogy minden nyelv végső forrása a héber, s hogy a nyelvek sokfélesége a bábeli nyelvzavarodás következménye. Ezt a bibliai eredetű naív elképzelést a korai magyar tudományosság elég hosszú időn keresztül vallotta. A XVII. századi tudós közvéleményt jellemzi Geleji Katona István Magyar grammatikácskájának (1645) ez a részlete: ,,A’ Magyar nyelv egy az Orientális lingvák közzül... és semmi egyéb nyelvekvel. az egy Sidon küvöl... rokonsága nintsen”. S noha a XVIII. század végére Sajnovics János, Gyarmathi Sámuel és több külföldi tudós munkássága nyomán elegendő bizonyító anyag gyűlt össze a magyar nyelv finnugor eredetének tanúsítására, a finnugor nyelvrokonságot még a múlt század közepén is vitatták. Mátyás Flórián 1857-ben így ír: „... a finnezés korunkban is divatossá kezd válni; egyetlen nyelvészeti intézetünkön uralg — segélyeztetek. Fölösleges gondoskodás!” A célzás az Akadémiára, illetőleg Reguly Antalra vonatkozik, aki életét a magyarság finnugor rokoni kapcsolatainak felderítéséért áldozta fel. Vállalkozását Mátyás Flórián szkeptikusan ítélte meg, mint ahogy eredetkérdésünk kárára való dolognak tartotta azt is, hogy Sajnovics a Jeges-tenger partjaihoz vetődvén „a gyagyogó lapp szájából magyar hangokat véle hallani”. A nyelvrokonság kutatásában az efféle előítéleteket ma már nevetséges dolog volna hangoztatni (különös módon egyes tudományon kívüli körökben még a mai napig érvényesülhetnek efféle elfogult vélekedések, prekoncepciók például a magyar—sumér vagy a magyar—etruszk stb. rokonságról). Sőt, ma .már nemcsak tudománytalan és önkéntes a nyelv és kultúra eredeti szoros kapcsolatának elméleté, az tehát, hogy egyfajta nyelvet beszélő néphez mindig meghatározott kultúra tartozott, hanem egyenesen visszavezet a fajelmélethez, amely nyelv, faj, kultúra sorsát azonosítja, holott e jelenségek között nincsen kölcsönös történeti összefüggés. Az igazi kutatás persze mindig is tisztában volt "azzal, hogv történelminemzeti sérelmeket, esetleges kisebbrendűségi érzelmeket nem lehet a múltra kivetített ábrándképekkel kompenzálni. Az ilyen kompenzáció afféle placébó módjára hatásos lehet érzelmi tekintetben, de tartalmilag értéktelen. Az objektivitásra törekvő tárgyias eredetkutatás megelégszik kevésbé látványos megállapításokkal, olyanokkal, amelyekre nézve bizonyító érvényű adatok egész rendszerét tudja fölsorakoztatni. A finnugor nyelvek rokonságára vonatkozóan már századunk elején egybegyűlt a jól rendszerezett bizonyító anyag, és a magyar nyelv finnugor eredete is bevonult a köztudatba: az iskolai oktatás, a sajtó és a nyelvészeti ismeretterjesztő munka folytán népünk és nyelvünk finnugor származásának tudata korunkban része az általános műveltségnek. Hajdú Péter (Részlet a Magyar Nemzet 1975. szeptember 14-én megjelent cikkéből) Nemzetközi gazdasági és kulturális kapcsolataink bővülése, sokszínűbbé válása, s növekvő idegenforgalmunk nyomán külföldön egyre többen érdeklődnek népünk élete, történelmünk, hagyományaink, jelenünk és terveink iránt. Hogy ez az örvendetes jelenség hatékonyabban szolgálhassa a nemzetközi együttműködést, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat (TIT) évekkel ezelőtt életre hívta a nyári egyetemeket. E nyári egyetemek elsődleges célja az, hogy a külföldi érdeklődők új ismeretekre válthassák kíváncsiságukat. A TIT gondoskodik a szállásról és a teljes ellátásról, s a nyár örömeitől sem fosztja meg a résztvevőket: kirándulásokkal, szórakoztató programokkal fűszerezi a nyári egyetem napjait. A tudományok, a művészetek, a magyar kulturális és gazdasági élet kérdéseivel foglalkozó előadássorozatok között évről évre meghirdetik a Közgazdasági Nyári Egyetemet is. Lássuk, mi szerepelt az idén a húsz országból érkezett mintegy hetven hallgató e kéthetes programjában? Délelőtt tartották az előadásokat. A témák bizony lankadatlan figyelmet, komoly koncentrálást igényeltek — s amint ez bebizonyosodott a konzultációkon a lényegre tapintó kérdésekből, ebben nem is volt hiány. Japán professzor, a Német Szövetségi Köztársaságból érkezett egyetemista, olaszok, lengyelek. Tolmácskészülék nélkül: dr. Wanda Wessely és Láng Csaba spanyolok, bolgárok, svájciak faggatták a neves gazdasági szakembereket. A nyári egyetem szervezői arra is gondoltak, hogy a hallgatók — amennyire a két hét engedi — közvetlen tapasztalatokat is gyűjthessenek gazdasági életünk különböző fórumainak működéséről. Ellátogattak az Országos Tervhivatalba, a Magyar Kereskedelmi Kamarába, a Közgazdaságtudományi Intézetbe, leutaztak Érdre, a fővárosi agglomeráció legnagyobb településére, s fölkeresték a Pamutnyomóipari Vállalat Textilfestő Gyárát. Ezek a látogatások jól illeszkedtek az előadások tematikájához. Nyári programokban sem volt hiány: a hétvégét a résztvevők a Balaton mellett töltötték, kirándultak a Duna-kanyarba, megnézték a Magyar Állami Népi Együttes „Ecseri lakodalmas" című műsorát. A külföldi vendégek közül ketten tolmácskészülék nélkül hallgatták az előadásokat: Láng Csaba, egyetemi joghallgató a Német Szövetségi Köztársaságból érkezett: dr. Wanda Wessely pénzügyi szakember Ausztriából. Vajon megfelelt-e elképzelésüknek a kurzus, hasznosnak érzik-e ezt a tanulásra szánt két hetet? — kérdeztem tőlük. Láng Csaba így válaszolt. — Otthon csak magyarul beszélünk, de nem vagyok elégedett nyelvtudásommal. írtam a pesti rokonoknak, hogy írassanak be valamilyen tanfolyamra, ahol gyakorolhatnám a magyar nyelvet. Ha ezt a kurzust nem is ilyen céllal szervezték, mégis kitűnő lehetőséget nyújtott nyelvtudásom tökéletesítésére. De egyébként is szerencsés volt a pesti rokonok választása, ugyanis a jog emberének napjainkban tájékozottnak kell lennie gazdasági kérdésekben is. A nyári egyetem alapos — s ami fontos, objektív képet adott a magyarországi gazdálkodásról. Foglalkoztat a gondolat, hogy tanulmányaim befejezése után Magyarországra jövök dolgozni. — Most, a kurzus végén jobban értjük Magyarország gazdasági rendszerét — mondja dr. Wanda Wessely. Rengeteg alapvető információt kaptam, ezeket munkám során feltétlenül hasznosítani tudom. Tetszett a jó szervezés, hasznos volt, hogy annyi külföldi kollégával megismerkedhettem. A záróünnepségen ezekkel a tréfás szavakkal köszöntötte a megjelenteket Simán Miklós, a TIT Közgazdaságtudományi Választmányának titkára: ■— Önöket ezennel „nyári közgazdászokká” fogadom. A nemzetiszínű szalaggal díszített diplomát Madarast Attila pénzügyminisztériumi államtitkár aláírása hitelesíti. Kép és szöveg: Balázs István 11
