Magyar Hírek, 1975 (28. évfolyam, 2-26. szám)
1975-09-13 / 19. szám
SÉTA AZ ORSZÁGOS MEZŐGAZDASÁGI ÉS ÉLELMISZERIPARI kiállításon és vásáron Az ostorárus, a kosárfonó mintha eltévedt volna, Modern gépóriások árnyékában kínálják portékáikat. Vevő alig akad, pedig nagy a nyüzsgés az apró standok körül. Az Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállítást és Vásárt több mint egymillióan keresték föl. Tanulságos a vásárjárás, mert a „vásárosok” — termelőszövetkezetek, állami gazdaságok, gyárak, és kutató intézetek — nemcsak új gépeket, kiváló tenyészállatokat, bőtermő növényfajtákat mutatnak be, haAz iparszerű cukorrépa-termelés gépsora nem termelési módszereket is ajánlanak. Legfontosabb haszonállataink, kultúrnövényeink esetében az előrelépés egyenlő az iparszerű termelési rendszerekkel. Mit jelent ez a három szó, amelylyel az idei vásáron léptennyomon találkozhattunk? Röviden: korszerűséget és technológiai fegyelmet. Agrármérnökök, közgazdászok, gépészek sorra vizsgálják a hazai és külföldi fajtákat, az itthon gyártott és import gépeket, a természeti adottságainkban rejlő lehetőségeket, aztán sok-sok kísérlet és gazdasági számítás révén, megszületik egy-egy újabb termelési rendszer, amely előírja a fajtát, a növényápolás vagy az állattartás módozatait, s megszabja, hogy milyen gépekkel dolgozzanak a rendszerhez csatlakozó gazdaságok. A társulás munkáját egy-egy rendszergazda, az adott termelési módszert kidolgozó állami gazdaság vagy szövetkezet irányítja, ellenőrzi, — s juttatja el a társgazdaságokhoz az egyre korszerűbb technológiát, segít a szükséges anyagok, gépek beszerzésében. A legsikeresebb kiállítók, akik a legtöbb nagydíjat és érmet elnyerték, éppen az iparszerű termelési rendszerek gazdaságai voltak, ők emelik egyre magasabbra a mércét a rekorderedményre törekvők előtt. Csak egyetlen példa: A Héki' Állami Gazdaság cukorrépa termelési rendszert irányít. A huszonkilenc társult gazdaságban a rendszer megalakulása előtt 322 mázsa volt a hektáronkénti termésátlag, ma mér a 360 mázsánál tartanak. A kiállítás látogatói gépes fajtabemutatókon, maHelikopter — permetezéshez keiteken, táblázatokon tanulmányozhatták a termelési rendszerek működését; s szakmai konzultációkon tájékozódhattak a legújabb törekvésekről. Központi téma volt a gépállomány alakulása. E megbeszélésekre azért is kínálkozott kitűnő alkalom, mert a vásár területén rendezték meg az Agramasexpo nevű gépkiállítást is; mintegy kétezer, különböző országból származó gép és műszer nagyszabású bemutatóját. Az egyes, termelési rendszerek nemcsak a hazai és KGST kínálatból állították össze géprendszerüket, hanem a tőkés, cégek nagy teljesítményű traktoraiból, ekéiből síb. is vásároltak. E gépek jelenléte pezsdítően hatott gépgyártásunkra: mezőgazdasági üzemeink most már a hazai 240 lóerős Rába— Steiger traktort, a hét vassal szántó ekét, vagy az eddig itthon szintén nem gyártott tárcsát is választhatják. A gépesítés mezőgazdaságunk egyre újabb területeit hódítja meg. Láthattunk zöldborsócséplőt, zöldjegyváltás a főbejáratnál ségbetakarító gépet, gépet uborkaszedéshez — és szőlőszüreteléshez. Voltak talán akik nosztalgiával kérdezték a „szőlőkombájn” előtt: A múlté lesz az oly sokszor megénekelt annyiszor lefestett szüreti táj? Emlék lesz csupán a szőlőszedő lányoktól és puttonyos legényektől népes őszi hegyoldal képe? A nagygazdaságokban bizonyára hamarosan; mert a még nem gépesített munkákra — különösen a fiatalok közül — egyre kevesebben vállalkoznak. Hiszen azoknak a fiatalembereknek az érdeklődését, akik mezőgazdasági pályát választanak, éppen a gépesítés, a naponta újabb újdonságokkal szolgáló technika keltette fel. Az egyik pavilonban közelebbi ismeretségbe kerülhettek a pályaválasztás előtt álló fiúk és lányok a Gábor Viktor felvételei A hagyományokhoz híven szürke magyar bika s egy négyökrös szekér nyitja a díjnyertes szarvasmarhák bemutatóját a mezőgazdasági vásáron MTI — Fehérvári Ferenc felv. Kádár János, az MSZMP első titkára meglátogatta az Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállítást és Vásárt MTI — Vigovszki Ferenc felv. mezőgazdasági oktatási intézményekkel. Szemléltető- és laboratóriumi eszközöket, diplomamunkákat láthattak, a tárlók ismertették az egyetemeken, főiskolákon folyó kutatómunkát, s bemutatkoztak a szakmunkásképző intézetek is. A szülők és gyerekek tanácsért fordulhattak a Pest megyei Pályaválasztási Intézet munkatársához. A vásáron tartották meg a tudományos diákkörök díjkiosztó ünnepségét, s az Alkotó Ifjúság pályázat eredményhirdetését, amelyen a mezőgazdaságban dolgozó fiatal szakemberek pályamunkái részesültek miniszteri elismerésben. Mindez jól illett a programba, hiszen az egész kiállítás azt példázta, hogy egyre közvetlenebb a kapcsolat a tudományos kutatás és a termelés között. Különösen jól mutatta ezt a folyamatot a Magyar Tudományos Akadémia bemutatója. Kutatóintézetei egy egész sor már bevált és még kipróbálás alatt lévő gabona-, zöldség- és gyümölcsfajtát hoztak el a vásárra, s számot adtak növényvédelmi, és állategészségügyi kutatásaikról. Az integráció, az együttműködés — az iparszerű termelési rendszerek révén — egyre jellemzőbb mezőgazdasági üzemeink egymás közötti kapcsolatára. De mezőgazdaságunk külkapcsolatailban is mind jelentősebb a szerepe az integrációnak. A közös fejlesztési programok kidolgozása, a gépgyártásszakosítás, a munkamegosztás a nemesítésben jelenleg elsősorban a KGST (Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa) országaival való együttműködésünket jellemzi. A vásár e közös munka eredményeiről is áttekintést adott. A tablók többek között beszámoltak arról, hogy hazánkban nagy területen termesztenek a szocialista országokban nemesített búza-, napraforgó-, répa- és borsófajtákat. Magyarországtól pedig kiváló kukorica-, hagyma-, paprika- és paradicsomhibrideket kaptak a KGST országai. Érkeztek kiállítók a nyugati országokból is. Nagy sikere volt például a Chemie Linz cég hosszú hatóidejű műtrágya tablettáinak, az amerikai szarvasmarha tenyésztést bemutató kiállításnak, vagy a Német Szövetségi Köztársaságból érkezett, a kerti munkát megkönnyítő kistraktoroknak. Országos vásár — és mégis nemzetközi. Nincsen ebben semmi különös. Hiszen napjainkban egyetlen ország gazdasága sem gyarapodhat fejlődő külkapcsolatok nélkül. A kis országok számára meg — amilyen hazánk is — egyenesen nélkülözhetetlen a nemzetközi árucsere és együttműködés. Nemcsak szakemberek fordulnak meg a vásáron. Családok, iskolás csoportok nézelődnek a pavilonokban, lapozgatják a színes prospektusokat. A kiskerttulajdanosok megismerkedhetnék a legújabb kerti gépekkel és szerszámokkal. A háziasszonyok örömmel nyugtázhatják, hogy a cso-A vásár egyik látványossága: a Rába-Steiger 240 lóerős traktor dálatos zöldpaprika, a hatalmas őszibarack, az „egy fürt fél kiló” gyönyörű csemegeszőlő nemcsak kiállítási tárgy és nem csupán exportcikk, hiszen ismerősek már az üzletekből. A pesti családok még véletlenül sem hagyják ki a programból az állatbemutatókat; „hadd lásson a gyerek élő bocit, lovat, malacot”. A vidékiek vásárfiáért bevillamosoznak a belvárosba. Ám a legértékesebb vásárfiát mégiscsak a vásárról viszik; hisz megvalósítandó ötletekkel, hasznos tapasztalatokkal utaznak haza. öt év múlva, a 69. országos mezőgazdasági vásár idején, Pestre jönnék újra — újabbakért. Balázs István r 5
