Magyar Hírek, 1975 (28. évfolyam, 2-26. szám)
1975-02-01 / 3. szám
i Béke akkor van, amikor rosszal mennek a színházak! — igaz-e, nem-e a mondás, ítélje meg más. Annyi bizonyos, hogy 1947-ben már teljes „békeév” volt, s cudarul mentek a színházak is. A rendőrség felszámolta az éjszakai vetkőztetőket, mire feltűnően elszaporodtak az álkoldúsok (de azért színházigazgatók nem voltak közöttük). Tehát a humoristáknak még volt témájuk, noha ismét feltűntek az „örökzöld” témák, mint a házassági háromszög, amely kimeríthetetlen forrása a humornak... S ha már itt tartunk: Manciből Margit lett; a becézett pontonhidat elbontották, mert az év végére ismét állott a Margitbíd. A városok is épültek, de még szűkén voltunk, s megszületett egy a fentivel kimeríthetetlenségben vetekedni látszó téma: a társbérlet. A kényszerű együttélés komor és derűs konfliktusok forrása évtizedekig, s csak napjainkban búcsúzik véglegesen. A társbérlő önmagában lehet derék apa, tevékeny honpolgár, kulturált egyén; társbérlői minőségében azonban átalakul, harap, mint egy anyatigris, rúg, mint egy vadszamár és a szövege...! A társbérlő azonban kényszer-szülte, átmeneti lény; a valódi összeférhetetlenek azok voltak, akik az ország szekerének rúdját szerették volna visszafordítani, ha kell erőszakkal is. Mivel azonban ők senkinek nem kellettek (elsősorban is a dolgozó embereknek nem), „társbérletük” a demokráciával hamarosan megszűnt, s még a humoristák se siratták meg őket. Azt mondták: uraim, ez rossz vicc volt... AZ UTOLSÓ VETKŐZTETŐ Az utolsó vetkőztetővel egy sötét mellékutcában találkoztam. Amikor megláttam, kínos pillanatok teltek el, mert megijedt tőlem és elkezdett szaladni. — Álljon meg — szóltam utána megnyugtatóan. — Nem kívánom, hogy levetkőztessen. Csak beszélgetni akarok. — Az más — mondta fellélegezve. — Azt lehet. — Végigsimított homlokán a kezével. — Ne tessék haragudni, az idegeim ... — Dehát miért? — Ugyan — legyintett keserűen. — Hát nem látja, hova jutottunk? Az ember már ki se mer menni tíz óra után az utcára. Az utca tele van mindenféle emberekkel, nem lehet tudni, hogy kiben mi lakik. Már félek az emberektől, összerezzenek, ha hangos szót hallok. — Miért nem próbálkozik meg valami más foglalkozással? — Ugyan — legyintett keserűen. — Most hagyjam ott a szakmát, amikor nincs konkurrencia? Elgondolkozva nézett rám: — Mondja csak, nem vetkőzne le? Maga olyan jó embernek látszik ... — Ne haragudjon — mondtam —, bizonyisten szívesen megtenném, de egy hölgyismerősömmel találkozom, aki nagyon prűd. — A kiskabátot se? — kérdezte reménykedve. — Ne haragudjon, kedves emlék — mondtam és kezet nyújtottam. — Hová süllyedtem! Ha velem kezet fog, legalább a kesztyűjét és a felsőkabátját vegye le — mondta és könnyek csillogtak a szemében. G. M. Ql&ti JCáratij •* PESTEN TÖRTÉNT Ivanics úr, a pesti polgár hazamegy a lakására. De Ivanics úr is elköveti az ősi hibát, hogy váratlanul megy haza. Kulcsával kinyitja az ajtót és rögtön meg is kapja tapintatlan viselkedéséért a méltó büntetést. Hogy is mondták a régi írók? Ivanics úr a feleségét bizalmas kettesben találja a legjobb barátjával, doktor Kerekessel. Tragikus pillanat! A tényékhez nem fér semmi kétség. Se tagadás, se sírás nem változtat a szörnyű valóságon, amit Ivanics úr a két szemével látott. Végre Kerekes doktor, a hidegvérű csábító töri meg a csendet: — Kedves barátom. Itt nincs mit beszélni. Én elégtételt ajánlok. Bízzuk az ügyet a szerencsére. — Hogy-hogy? — Játsszunk le egy parti romit. Ha én nyerem a bulit, akkor a feleséged velem jön, ha te nyered, akkor továbbra is a te feleséged marad. — Rendben van — mondja a megtört férj és már elő is kerül a pakli kártya. Egy-kettő már osztanak is, amikor megszólal a férj: — Nézd kérlek, talán tegyünk be húsz forintot is, hadd legyen a játékban valami izgalom. A reprodukciókat Novotta Ferenc készítette A LEGFRISSEBB RÉMHÍR Éva: Jól nézünk ki, Ádám, nincs alma. A kígyó: Nagyságos asszonyomnak félretettem a pult alá... — Igaz? — Igaz! — Micsoda? — Azt még nem tudom. ATOMPROBLÉMA — Lenni vagy nem lenni... EGY EMBER HAT ÉLETE — Bácsi kérem, hány óra? — Fiatalúr, mondja meg, merre van a Klauzál tér? — Szép fiú, ráér egy ki- — Ronda fráter, már mecsit? gint hol voltál? — Méltóságos uram, aláza- — Marha, nem tud félretos tiszteletem. állni? •AftQ — Ha a másik lábamat is — Cicukám, van már végeifűrészell félmondatok ma- jés a társbérlet megszüntegának! téséről? — Igen. Most végeztem vele. :5 Ü3 t társbérlőm ... Rá kellene felmondási ok? kiáltani! — Várjunk, amíg felér a háztetőre... — Puff neki, társbérlöné Társbérlő: Szörnyű, ez a asszony!sötét nyilas, úgylátszik, itt Nincs gáz, most min ve- akarja leülni a büntetészekedjünk?sét... 11
