Magyar Hírek, 1975 (28. évfolyam, 2-26. szám)
1975-08-02 / 17. szám
Belvárosi utcarészlet Átadás előtt a Magyar Tudományos Akadémia új kutató központja Cj lakótelep Kaposvárott ALKOTMÁNYUNK „AZ Ő AKARATA ALKOTMÁNYOK)” Hosszú időn át augusztus 20. István király, Szent István ünnepe volt. Ünnepelték az államalapítót, az ezeréves alkotmányt. Ma is szeretettel emlékezünk István történelmi érdemeire, hiszen a magyar állam megalakítása, az európai színtéren váló tartós megtelepedés az ő nevéhez fűződik. István király zseniális politikai érzékkel helyezkedett bele az egyetemes kereszténységbe, hogy szabad kezet kapjon a politikai cselekvéshez; az egyházba való behelyezkedés pedig lehetővé tette, hogy ne kerüljön hűbérviszonyba a német—római császársággal. Mint Szűcs Jenő, a középkor ismert történésze írja egyik tanulmányában: „Történelmünkkel csakis úgy kerülhetünk egészséges és értelmes viszonyba, ha megfelelő történelmi műveltség birtokában a gondolkodás történetiségét is megtanuljuk, még ha ez több szellemi erőfeszítést kíván is, mintha szüntelenül modem igényeinket véljük mintegy „kiolvasni” a történelemből, István király nagyságát csak akkor mérhetjük fel igazán, ha nem csupán frázisszerűen, hanem részleteiben is és, hogy úgy mondjam, a közeibe hajolva vagyunk képesek megérteni, hogy olyan jelenségek és fogalmak között, mint magyarság, állam, Európa, társadalmi haladás — az ezredforduló táján érvényes legkorszerűbb eszközökkel teremtett meghatározott kölcsönös viszonyt, sőt ezt az akkor korszerű intellektuális szintre is emelte. István legnagyobb szellemi öröksége, hogy ezt a kölcsönös viszonyt minden korban az adott kor fogalmi eszközeivel kell újrafogalmaznunk.” Augusztus 20-án ünnepeljük az új kenyeret is. Ennek nemcsak szimbolikus jelentősége van. A nemzeti lét folyamatosságát az biztosította, hogy a dolgozó nép ezeregyszáz éven át a Kárpát-VIHAR BÉLA Nem körutaidat s ezernyi utcád sűrű hálózatát, nem tájaid hömpölygő hullámait, sem lüktető ritmusú gyáraid, üzemeid seregét dicsérem most benned Budapest, hanem őket üdvözölje e vers: a teljességedhez tartozó sugaras homlokú férfiak és nők, égőszemű ifjak és örökséget hordozó öregek nemes arcélű sorát, akik szomjuhozva a Jót, diadalra viszik a lélek mélységében fogant Szépségeket, JUHÁSZ FERENC TE EKÉVEL, Te ekével, te kalapáccsal, tollal, a rózsa, amely a kórházak udvarán terem, igen, a rózsa illatával, te ekével, te kalapáccsal, toüál, a gőzfűrész ferde fém-fogával, a vas az erejével, a felhő azzal, hogy esőt ad a földnek, a föld azzal, hogy kenyeret terem, medencében élt, dolgozott, megteremtette a megélhetéshez valót, átvészelt minden vihart, elemi csapást és társadalmi bajokat, háborúk tűzvészeinek pusztulását és a háborúk nyomába járó járványokat, éhínséget, és megtapadva ezen a földön vetett és aratott, évről évre — ha szűkösen is —, de új kenyeret adhatott családjának, nemzedékeken át. Augusztus 20 ünnepe már új vonással bővült. A szocialista Magyarország számára e nap az Alkotmány ünnepe. Az alkotmányé, amely történelmileg korszerű és újszerű formában fejezi ki államunk, országunk, népünk életét. Űj formában ad új tartalmat. Mert letagadhatatlanul más az életünk, mint néhány évtizeddel ezelőtt. Vannak, akik úgy vélekednek, hogy ez természetes jelenség: minden ország fejlődik, gazdagodik, szinte önmagától. Szinte attól függetlenül, hogy gazdasági életét kik irányítják, illetve milyen elvek szerint kormányozzák. Szocialista alkotmányunk fogalmazza meg a legvilágosabban, hogy államunk és dolgozó népünk csakis a szocializmus építésével érhette és érte el eddigi eredményeit. A szocializmus építésével, amely nem egyetlen osztály vagy réteg kiváltsága, hanem az egész dolgozó nép közös joga. Mert a szocializmus nem valami távoli ábrándkép, hanem nagyon is gyakorlati feladat. Jog és feladat, azaz kötelesség. Kötelesség, mert az ember éppen azáltal válik emberré, hogy tudatosan értékeli környezetét, a világot, s a tudatosság nemcsak a jelenre, hanem a jövőre is vonatkozik. S ha a jövőt tudatosan építi az ember, akkor ezt csakis a jelenért érzett felelősséggel teheti. az új, a merész és olykor megvesszőzött alkotásokat, a hangversenytermek, színházak és tárlatok ezüstlő áhítatában, őket, gyermekeidet idézem, amint az információk hullámkörén keresztül a jövendőbe ívelő könyvek, filmek, gyújtó gondolatok felszikrázó üzeneteit jelzik egymásnak: a körtáncról, a hajnalszőtte regék cédrusfája alól, az éj csöndjében az anyag mélységes sóhaját, teljes erejéből, ki ekével, ki kalapáccsal, tollal, a rózsa, amely a kórházak udvarán terem, igen, a rózsa illatával, kinek karja van, a két kezével, kinek karja nincs, a mosolyával, a nap csobogó sugarával, teljes erejéből, Alkotmányunk a dolgozó nép érdekeit fejezi ki. A dolgozó nép képviselői foglalnak helyet az országgyűlésben, amely az alkotmány legfőbb letéteményese. De nemcsak az ő kötelességük, hogy az alkotmány betűjét és szellemét valóra váltsák. Ez a mi feladatunk is, hiszen mint Kemény Zsigmond írta még a múlt században: „A tömegből forr ki szüntelen minden kormányzási forma... Az ő akarata alkotmány ózó.” Igen, a nép akarata alkotmányozó, s ha az elmúlt harminc év vívmányait és eredményeit dicsérjük, mindenekelőtt az új életét építő népet dicsérjük. Ma együtt ünnepelünk az öt világrészben szétszórt magyarok százezreivel. Külföldön élő honfitársaink közül vannak, akik Szent Istvánra, az államalapító Istvánra emlékeznek e napon. Vannak, akiknek mindenekelőtt az új kenyér jut eszükbe. És vannak olyanok nem is kevesen, akik vallják, hogy a szocialista Magyarország alkotmányának az ünnepe magában foglalja és ezáltal méltón értékeli az államalapítást, az országépítők, a kény ér teremtők munkáját is, hiszen mind a három ünnep egy ugyanannak a történelmi folyamatnak az alkotó része, szervesen összekapcsolódó eleme: a múlt alapjaira épülő jelenünk és az állandóan megvalósuló tudatos jövendőnk záloga is. Sha távol a hazától, a szülőföldtől, vagy az apák, anyák szülőföldjétől megünneplik augusztus 20-át, akkor ennek legjelentősebb vonása minden bizonnyal a hazafias büszkeség, amely honfitársainkat az óhazához köti. A szocialista Magyarországhoz, amelyre mindig büszkén tekinthetnék, s amelynek új élete patrióta érzelmeik, öntudatuk forrása. Apostol András Jób márványtorkából a jajkiáltást, a tékozló ország örvénylő látomásait, a hírt a túsz zavarbaejtő haláláról, a celluloid szalagon megidézett szerelmek mediterrán fényeit. E szervezetlen és mégis egységes, bár kicsiny, de egyre növekvő öntudatos szövetség seregét köszöntőm, amely által híven és rendületlenül Európához tartozol, Te sodró folyammal, hidak ékszerével ékesített ősi és ifjú Városom, ahogy e közösséged révén elválasztod az igazit a talmitól, s vigyázva a Szellem hótiszta lángjait, az ádáz szelek ellenében, pajzsként emeled, védelmező és meleg tenyered, hogy soha ne aludjék ki ez a lobogás, rangod világló aranyvirága. kinek fényes a lelke, szép szavával, akire hallgatnak a vizek, az dalával, szelídítse meg a vizeket, az erős gyúrja meg a fémet, adjon lelket a lelkes anyagnak, teljes erejéből, ki ekével, ki kalapáccsal, tollal, építse, építse, építse ezt a hazát! BUDAPEST: EURÓPA TE KALAPÁCCSAL, TOLLAL A balatonalmádi strand kánikulában A Claudius szálló Szombathelyen Pesti pillanatkép: ismerkedés
