Magyar Hírek, 1975 (28. évfolyam, 2-26. szám)

1975-08-02 / 17. szám

II nemzetközi helyzet a népek és a béke erőinek javára változik

Részlet a Helsinkiből hazatért Kádár János nyilatkozatából

Az európai biztonsági és együttműködési értekezlet történelmi jelentőségű sokféle szempontból. Történelmi jelentőségű, mert —• ahogyan erről több ízben szó esett — a napóleoni háborúk befejezését követő 1815-ös bécsi értekezlet óta az európai országok képviselői így még nem találkoztak. Történelmi jelentőségű azért is, mert a második világháború után a szocializmus világrendszerré vált; azóta Európa országai két különböző társadalmi rendszerhez, a szocialista, illetve a kapitalista társadalmi rendszerhez tartoznak. Történelmi jelentőségű, hogy a második világháborút követő időszakban most először találkoztak Európa népeinek képviselői.

Nagy jelentőségűnek tartom a tanácskozást azért is, mert megnevezése és valódi tartalma szerint az európai biztonság és együttműködés értekezlete volt. Ha arra gondolunk, hogy képviseltette magát a Szovjetunió, az Amerikai Egyesült Államok és Kanada, akkor joggal elmondhatjuk, hogy a tanácskozáson részt vett 35 ország — vizuálisan elképzelve területi elhelyezkedésüket — tulajdonképpen a földgömb egész északi felét körülövezi.

Az országok képviselői a nép nevében szólhattak

Számunkra, a magyar nép képviselői számára is nagy jelentőségű volt, hogy a Magyar Népköztársaság képviseletében ott lehettünk a tanácskozáson. Jómagam már számtalan nemzetközi értekezleten vettem részt, amelyen pártunk vagy országunk képviseletében kapcsolódtam be a munkába és szólaltam fel. Küldöttségünk többi tagjai is sokszor vettek már részt nemzetközi eseményeken. Mégis különleges alkalomnak tartottuk, hogy ezen az igen nagy jelentőségű értekezleten hallathattuk a magyar nép szavát és kifejezhettük a magyar nép akaratát.

Az értekezlet sajátosságai közé tartozott, hogy bizonyos országok képviselői ezúttal valóban, a szó szoros értelmében az egész nép nevében szólhattak.

Ijgy volt ez természetesen a Szovjetunió, más szocialista országok és a Magyar Népköztársaság esetében is. Jómagam a különböző tárgyalásokon nyugodt lelkiismerettel hangoztattam, hogy Magyarországon nincsenek olyanok, akik érdekeltek volnának a nemzetközi helyzet élezésében, a fegyverkezési versenyben, a konfliktusok kirobbantásában. Népünknek teljesen egységesen a legfőbb és első számú kívánsága, hogy békében élhessen, folytathassa békés alkotó munkáját: a szocialista társadalom, egy jobb és különb élet megteremtését. Ügy érzem, valóban az egész nép kívánságát fejezzük ki, amidőn azt mondjuk: legfőbb törekvésünk és igényünk az, hogy béke, biztonság legyen Európában, a Magyar Népköztársaság eszerint is jár el minden nemzetközi kérdésben.

Helsinkiben minden nép nyert

Nagyon fontos kérdés: hogyan látjuk azt a tényt, hogy létrejött ez az európai biztonsági értekezlet; kinek a sikere, kinek az eredménye ez? Ki akarta, és ki ellenezte? Mint magyar kommunista, persze büszke voltam arra, hogy ennek

gadása a harmincöt ország állam- és kormányfője által, a történelemben egyedülálló teljesítmény, s megfelel valamennyi európai és tengerentúli ország és nép érdekének. Sok tekintetben lezár egy korszakot és jelzi egy újnak az indulását. Tehát nem befejezés, hanem kezdet elsősorban, nem csupán a jelenlegi állapot összegezése, hanem a lehetőségek gazdag tárháza.

Meglepően rövid idő alatt értünk el eddig. Jóllehet maga a gondolat korábban született: az akcióprogram a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének 1969-es budapesti felhívásában öltött testet. Négy év múlva a külügyminiszterek 1973 nyarán a Finlandia palotában zöld utat nyitottak a második szakasz előtt, s huszonkét hónap elteiiévei az úgynevezett genfi szakértői tanácskozás véglegesítette a szövegeket. S csak a történelmi igazságnak adunk hangot, ha kimondjuk: a helyzet ilyen alakulása elsősorban az európai szoa biztonsági értekezletnek az indító aktusa a Varsói Szerződés politikai tanácskozó testületének 1969. évi, tavaszi budapesti ülésszaka volt, innen indult útjára az értekezlet eszméje és gondolata. Azt javasoltuk akkor, hogy üljenek öszsze Európa népeinek képviselői, és beszéljék meg a helyzetet, a tennivalókat, azt, hogy mit tehetünk a békéért és a népek biztonságáért. De ahogyan közeli barátunk, Leonyid lljics Brezsnyev elvtárs, a Szovjetunió Helsinkiben járt küldöttségének vezetője kifejezte — és ezt mi is teljes meggyőződéssel valljuk —, ezzel az értekezlettel kapcsolatban nem szabad úgy felfogni a kérdést, hogy ki győzött, és ki a legyőzött. Itt nem voltak győztesek és legyőzőitek; itt nyertesek voltak! Minden nép, amely itt képviselve volt, nyert ezzel az-értekezlettel.

Mint egyike azoknak, akik ott jelen voltak, érzékelni tudtam és éreztem is ennek a tanácskozásnak a jelentőségét. De azt hiszem, bizonyos idő még kell ahhoz, hogy a konferencia jelentősége teljesen behatoljon az emberek gondolatainak mélyébe. Elnézést kérek, hogy személyes dolgot is említek: Amikor elmentem a sajtóközpontba, nyilatkozatot kért tőlem a Newsweek című amerikai hetilap moszkvai képviselője. Azt kérdezte: mi a véleményem arról, hogy a küldöttségek egy része a kérdések egyik, a küldöttségek más része a másik oldalát hangsúlyozza?

Ezzel nyilván arra célzott, hogy a szocialista országok képviselői az államközi kapcsolatok megjavításának fontosságát hangsúlyozták, míg egyes nyugati országok képviselői inkább a hírközléssel, információterjesztéssel és hasonló kérdésekkel foglalkoztak. Azt feleltem az amerikai újságírónak, hogy én mást vettem észre a tanácskozáson. Azt, hogy a lényeget illetően minden küldöttség ugyanazt mondta. A részletekben — felfogásuknak, ideológiájuknak, elképzeléseiknek megfelelően — valóban mást és mást hangsúlyoztak az egyes küldöttek. De impozáns módon nyilvánult meg, s szembetűnően, értelmileg és hangulatilag egyaránt érzékelhető volt, hogy a különböző országok képviselői, akik küldöttségük és országuk nevében szólaltak fel, a lényeget tekintve ugyanazt mondták: politikailag és erkölcsileg elkötelezték magukat az európai béke megszilárdítása és a biztonság megteremtése mellett.

Vita volt arról is, hogy az aláírt okmány jogilag mire kötelez bennünket. A jogászok éppenséggel még vitatkozhatnak ezen, de a sajtó, a rádió, a televízió jóvoltából a magyar közvélemény is közvetlenül érzékelhette ennek az eseménynek főbb vonásait, s meggyőződhetett róla: egységes volt ez az értekezlet abban, hogy az összes ott képviselt népek őszintén a békét akarják. Az másodrendű dolog, hogy ez jogilag mennyiben kötelező, mennyiben nem. Azok az államférfiak azonban, akik országuk és népük nevében hivatalosan szóltak, politikailag és erkölcsileg elkötelezték magukat a béke megszilárdítása és a békés egymás mellett élés érvényre juttatása mellett! ’

Az egyes küldöttségek felszólalásaiban különböző hangsúlyt kapott az is, hogy ez a tanácskozás ugyan politikaicialista országok fáradhatatlan diplomáciai erőfeszítéseinek köszönhető.

Az európai közvélemény cselekvő közreműködése nélkül azonban a kormányok önmagukban nem juthattak volna el idáig. Már a Budapesti Felhivás előtt az európai országok képviselői nemzetközi méretekben és szervezetten igyekeztek megteremteni az enyhülés légkörét. A brüsszeli bizottság nagy munkát végzett, 1969-ben összeült a bécsi konferencia, és részletes tervet fogadott el, amelynek alapján a tömegeket mind cselekvőbben vonták be a célkitűzések megvalósításába. 1972-ben ülésezett Brüsszelben az európai közvélemény képviselőinek fóruma, s ennek hatására a tömegek még hatékonyabban sorakoztak fel a biztonsági és együttműködési értekezlet gondolata mögé. Alig néhány hónappal ezután a harmincöt kormány képviselői megkezdték előkészítő megbeszéléseiket Helsinkiben. 1975 elején pedig

lag az egyetértést fejezi ki, de mi lesz a katonai és más területen? Hivatalos felszólalásomban teljes meggyőződéssel hangsúlyoztam: felfogásunk szerint az első, hogy politikailag megegyezzünk abban, milyen jövőt akarunk építeni. Ha ez megtörtént, akkor könnyebb a katonai kérdések vizsgálata, másképp tudunk közelíteni a közép-európai katonai erők és fegyverzetük csökkentéséhez és az európai, illetőleg az összes ott képviselt országok közötti gazdasági együttműködéshez is.

Erősödik a nemzetközi együttműködés

A nyugatiak nagy előszeretettel emlegetik az információáramlást, az utasforgalom növelését és ehhez hasonló kérdéseket. Mély meggyőződésem, hogy nyugodtan hivatkozhatunk saját gyakorlatunkra is, arra, hogy mi a nyitott kapuk politikáját követjük. Mint felszólalásomban is mondtam, véleményem szerint a békés Európa, ahol megvalósul a békés egymás mellett élés, feltételezi az országok, a népek, az emberek szorosabb kapcsolatát, együttműködését, a katonai kérdések reálisabb megközelítését. Ez megkönnyíti a fegyverzet korlátozásában való megállapodást. Feltétlenül előre kell lépnünk a gazdasági együttműködésben, a nemzetközi munkamegosztásban, a kooperációban, amit a szocialista országok egymás között is szorgalmaznak. Mi azonban úgy véljük, hogy ezt Európa minden országa között lehetséges bővíteni, növelni. Ha megjavul a politikai helyzet, ha a hidegháború maradványait, a bizalmatlanságot sikerül felszámolnunk, akkor rendesen és normálisan fejlődik a turizmus, az információcsere, az együttműködés a kultúra, a közoktatás és a tudomány terén.

Az értekezlet az ünnepélyes aláírással fejeződött be. Azt hiszem, ez az aktus sokatmondóan szemléltette, hogy mekkorát léptünk előre: egy teremben, egy asztalnál ültünk, és egy okmányt tudtunk aláírni — különböző ideológiájú, világnézetű emberek. Mert a reális gondolkozás, az ésszerűség minden részvevőt arra kötelezett, hogy a maga részéről az együttműködés útját vállalja és fogadja el.

Nem szabad persze, hogy illúziókban éljünk, s magam sem képzelem azt, hogy most a Helsinkiben lezajlott európai biztonsági és együttműködési értekezlet, a közösen egyeztetett okmány együttes és ünnepélyes körülmények közötti aláírása nyomán egy csapásra megváltozik majd Európa vagy a világ helyzete. Inkább arra szeretnék nyomatékosan utalni, hogy ennek az értekezletnek a létrejötte az európai együttműködés és biztonság minden hívétől hatévi állhatatos munkát kívánt meg. Hatévi harcot jelentett azokkal szemben, akik ellenzik a béke megszilárdítását, az enyhülés irányzatát. Mert vannak még ilyen emberek a világon, s a mi helsinki aláírásunkkal még nem tűntek el az életből, a valóságból.

Eddig is harcolnunk kellett a nem eléggé józanokkal, az ellenségeskedést, a konfliktusokat szitokkal szemben, de harcunk eredményes volt, s eljutottunk az értekezletig. Gondolom, hogy holnap

— amikor a genfi szakértői értekezlet munkája lelassult — összehívták La égé-be az európai közvélemény második fórumát, s ez újabb lendületet adott a népi követeléseknek, sőt hatással volt a Genfben tanácskozó diplomatákra is. Mindez arra figyelmeztet a jövőt illetően, hogy a konferencia záró szakasza után éppen a végrehajtás figyelemmel kisérése miatt szükség lesz a közvélemény ellenőrző tevékenységére.

Hazánkban örömet és elégedettséget keltett a legmagasabb szinten megtartott záró szakasz sikere. Nemcsak azért, mert a felhívás Budapestről hangzott el, hanem mert kormányunk és társadalmi szervezeteink számos két és többoldalú megbeszélésen, kerekasztal-konferencián és összejövetelen igyekeztek építő javaslatokkal előmozdítani az értekezlet megvalósulását. A jól végzett munka öntudatával tekintünk most előre és tőlünk telhetőén részt veszünk a történelmi dokumentumok elveinek megvalósításában, a béke és biztonság megszilárdításában.

Petbő Tibor

és biztonság földrésze

és a távolabbi jövőben is így lesz: akadnak még gáncsvetők, de továbbra is küzdeni fogunk ellenük. Az ilyenek az európai biztonsági értekezleten részt vett országokban csupán törpe kisebbséget képviselnek, akik ellen meg kell és meg is fogják vívni harcukat a nemzetközi béke és biztonság ügyének képviselői.

Tovább folytatjuk a harcot

Küzdelemmel, munkával jutottunk tehát el idáig, s a továbbiakban is dolgoznunk, harcolnunk kell. De elmondhatjuk, hogy új helyzet alakult ki: Európa és Észak-Amerika államainak képviselői politikailag, erkölcsileg hivatalosan elkötelezték magukat az enyhülés irányzata mellett. Ennek történelmi jelentősége van, s ugyanakkor bizonyos konzekvenciái lesznek az élet minden területén. Meggyőződésem szerint a nemzetközi kapcsolatok és az együttműködés legkülönbözőbb területein fellendülés következik be. Más a nemzetközi légkör az értekezlet után, mint előtte volt, s akik a békéért, a biztonságért síkraszállnak, most új helyzetben és jobb körülmények között folytathatják küzdelmüket, mint az értekezletet megelőző időszakban.

A magunk részéről különböző alkalmakkor — a pártkongresszuson, s a választások idején is — őszintén, a helyzetet reálisan felmérve azt mondtuk a magyar népnek, hogy nyugodtan és biztonságosan végezheti mindennapos, békés építőmunkáját, mert a nemzetközi helyzet a békeszerető népek és a béke erői javára változik a jövőben. Ez most Helsinkiben fényesen bebizonyosodott! Teljes felelősséggel, mély meggyőződéssel és őszinte bizakodással mondhatom, hogy a magyar nép az eddiginél nagyobb biztonsággal és nyugodtsággal végezheti munkáját: reményünk, perspektívánk, jövőnk a béke!

Hozzá kell tennem, hogy — s ezt felszólalásomban is próbáltam megfogalmazni — ha a kormányok a helsinki értekezlet szellemében folytatják tevékenységüket, és a népek továbbra is támogatják a jó ügyet, akkor a holnap Európa népei számára, s így a magyar nép számára is szebb, ragyogóbb és boldogabb lesz!

Az értekezlet figyelmét — ha csak rövid utalás formájában is — felhívtam a magyar nép nehéz történelmi útjára, hogy még érthetőbb legyen: ha a magyar nép a békére és biztonságra adja le szavazatát, ebben a legőszintébb óhaj és a legigazibb érdek, a nép érdeke fejeződik ki.

Még egy megjegyzést tennék: a jövőt illetően tudni kell, hogy mi, népünk képviseletével és szavazatával — ahogyan Helsinkiben is tettük — mindig a béke ügyét fogjuk erősíteni. A józan ész, a reális politika mellett vagyunk. Mindig a szocialista és a kapitalista országok békés egymás mellett élésére szavaztunk, és a jövőben is ezt fogjuk tenni. Népünk szavazatának súlya azonban döntően attól függ, hogy miképpen végezzük hazai munkánkat. Azok az eredmények, amelyeket az utóbbi 10— 15 évben szocialista demokráciánk fejlesztésében, a gazdasági és kulturális építőmunkában, nemzetközi kapcsolataink szélesítésében elértünk, jelentősen megnövelték szavazatunk súlyát. A jövőben is csak ezen az úton tudjuk a magyar nép hangját erősíteni a népek kórusában. Bízom abban, hogy népünk, amelynek elsőrendű érdeke a béke, a békés szocialista építőmunka, mindent megtesz azért, hogy a nevében fellépők szavának megfelelő súlya legyen a nemzetközi életben, miként — állíthatom — Helsinkiben is volt.

Engedjék meg, hogy befejezésül megköszönjem a magyar sajtó közreműködőinek a tevékenységét, amellyel népünket folyamatosan és megfelelően tájékoztatták az európai biztonsági és együttműködési értekezlet munkájáról. Köszönöm közvéleményünk figyelmét is, mert nekünk nagy erőt ad, ha olyan fórumon, mint ez az értekezlet is volt, abban a tudatban szólnatunk, hogy népünk támogat bennünket — fejezte be nyilatkozatát Kádár János.