Magyar Hírek, 1975 (28. évfolyam, 2-26. szám)

1975-01-18 / 2. szám

Kedvezően alakuló világpolitikai közegben

Mtvsavtgctcs dr. Szabó rEoltánaait a Magyarok Világszövetsége főtitkárával

Főtitkár úr, az utóbbi években tanúi vagyunk annak, hogy külföldön élő honfitársak egyre nagyobb számban látogatnak haza. Hogyan értékeli ezt a jelenséget?

— 1974. év első háromnegyedévében kereken 180 ezer honfitársunk látogatta meg az óhazát. Ez a szám mintegy 10—15 ezerrel magasabb 1973 hasonló időszakához képest.

A hazalátogatók évről évre növekedő számában több ok is közrejátszik Azokban, akik az óhazától távol kerültek, él a haza emléke, a vágy, a szándék, hogy újra találkozzanak mindazzal, ami emlékeikben él, vagy azzal, ami ezekhez az emlékekhez mérten új és megváltozott. Az óhaza meglátogatását, mint minden emberi tettet, külső körülmények is motiválják, amelyek a szándék megvalósítását segíthetik, megnehezíthetik vagy éppen gátolhatják. Vitathatatlan, hogy a kedvezően alakuló világpolitikai közegben, a népek békés egymás mellett élésének a folyamatában könynyebben kibontakoznak az emberi kapcsolatok a hazalátogatók és azok között, akik a mai, az új, a szocialista Magyarországon élnek. A kapcsolatok gyümölcsöző fejlődéséhez, ezen túlmenően hozzájárult azonban az is, hogy azok többsége, akik az elmúlt években idehaza jártak, itthoni élményéik alapján úgy döntöttek: érdemes újra hazalátogatni és másokat is erre buzdítottak.

Milyen szálak fűzik külföldön élő honfitársaink különböző generációit az óhazához? Milyen a különböző generációk magyarságtudata?

— A külföldön élő magyarság összetétele, a dolog természetéből adódóan, változik. Sok családban már a harmadik generáció is megjelent. Nem lehet közömbös sem a magyarság, sem az egyes emberek, a családok számára, hogy a második vagy a harmadik generációban — amelynek tagjai már a szüleiket befogadó ország fiaiként és honpolgáraiként élnek és nőnek fel — megmarad-e a magyarságtudat, keresnek és találnak-e kapcsolatot az'óhazával. Aközül a 180 ezer hazalátogató közül, aki idehaza járt, mintegy 80—85 ezer volt az első generáció és 90—100 ezer a második vagy harmadik nemzedékbeli magyar. Talán nem tévedünk, ha ezt a számot annak jeleként értékeljük, hogy az újabb és a legifjabb nemzedék is érdeklődik Magyarország iránt.

— Éppen ezért nagyon lényegesnek tartjuk, hogy a magyarságtudatot, a Magyarországgal való kapcsolatokat a legvál>

tozatosabb módon és eszközökkel ápoljuk. A magyarságtudat egyik leglényegesebb forrása a magyar nyelv: az anyanyelv. Szeretnénk segíteni külföldön élő honfitársainknak abban, hogy megőrizhessék a magyar nyelvet a második és a harmadik generáció számára is, s mind szélesebb körben teremthessék meg annak lehetőségét, hogy a magyar nyelvet megismerjék és megtanulják.

— Az 1974. év egyik legjelentősebb eredményének tartjuk az Anyanyelvi Konferencia és a Konferencia Védnöksége munkáját és sikereit, amelyeket szerte a világon a magyar nyelv ápolása, oktatása terén elért. Hozzájárultak ehhez olyan szép kezdeményezések, mint a Balaton melletti gyermektáborozás, vagy a sárospataki nyári kollégium.

— Az anyanyelven kívül a magyarságtudatnak más, igen fontos forrásai is vannak: a magyar zene, magyar történelem, múltunk és jelenünk valós ismerete, széles körű ismerete mindannak, amit a magyar kultúra fogalomköre felölel. Mind a hazalátogatás itthoni élményei és tapasztalatai, mind a külföldön élő honfitársak körében végzett kulturális, zenei tevékenység hasznos és jó eszközei a magyar történelem, mai szocialista hazánk, a magyar kultúra, mai szocialista kultúránk megismerésének: bővizű forrásai a magyarságtudat ápolásának és erősítésének.

Melyek az 1975-ös év legfontosabb feladatai?

— 1975-ös feladataink adottak. Az elmúlt esztendőkhöz hasonlóan ápolni kívánjuk külföldön élő honfitársaink és gyermekeik magyarságtudatát, ám ez a törekvésünk 1975-ben új vonásokkal, új lehetőségekkel gazdagodik. 1975-ben ünnepeljük az ország felszabadulásának, szocialista hazánk építésének 30. évfordulóját. Sajátos eszközökkel igyekszünk bemutatni külföldön élő honfitársainknak Magyarország harmincéves fejlődését, eredményeit, mindazt amit ezer év haladó értékeinek megőrzése és újjáteremtése érdekében tettünk és a megannyi újat, amit e három évtized során megalkottunk. A hazalátogatóknak országjáró utakat, kulturális programokat szervezünk.

1975-ben számos más évforduló is ad alkalmat arra, hogy felmérjük a megtett utat, a nemzet múltbeli küzdelmeit és a jelen feladatait. Megemlékezünk II. Rákóczi Ferenc, Széchenyi István, Jókai Mór, Bartók Béla, József Attila évfordulóiról. 1975-ben lesz 150 éves a Magyar Tudományos Akadémia, százesztendős a Zeneakadémia.

m

. 1 : V ■ - v

&1

m

; !

t

Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke a Budapestre akkreditált Diplomáciai Testületek képviselőinek újévi köszöntése alkalmából január 2-án fogadást adott a Parlamentben MTI felv.

A világ minden tájáról érkező levelek azt bizonyítják, hogy külföldön élő honfitársaink is készülnek ezekre az évfordulókra. A Magyarok Világszövetsége természetesen minden segítséget megad, hogy ezek a megemlékezések az évfordulók jelentőségéhez méltóak lehessenek. Igyekszünk mindent megtenni, hogy a hazalátogatók részesei lehessenek az itthoni szép és magas színvonalú jubileumi ünnepségeknek. A külföldön tervezett megemlékezéseket és rendezvényeket pedig minden bizonnyal hathatósan segítik az előző évinél jelentősebb és nagyobb számú külföldre utazó művészcsoportok, valamint mindaz a könyv, kép, film, amelyet a fokozódó igényre tekintettel az idén még nagyobb számban juttatunk el külföldön élő honfitársaink egyesületeihez.

Hasznos és gazdag programot tűzött maga elé az Anyanyelvi Konferencia Védnöksége is erre az esztendőre. Alapvető feladatából adódóan a Magyarok Világszövetsége a maga lehetőségeivel és eszközeivel részt vesz ebben az évben is a program megvalósításában, mint ahogy szilárdan bízunk abban is, hogy szerte a világban a már megalakult és megalakuló Magyar Nyelv Barátai Köre különböző csoportjai, külföldön élő honfitársaink társadalmi, kulturális egyesületei, klubjai, anyanyelvűket szerető és ápoló családok, honfitársaink szívből támogatják és segítik az Anyanyelvi Konferencia és annak Védnöksége törekvéseit, anyanyelvűnk megőrzését, ápolását és művelését.

Köszönjük a beszélgetést.

A. A.

Az Országos Anyag- és Árhivatal közleményéből

Január 1-én a kormány határozatának megfelelően néhány, a nagymértékű világpiaci áremelkedéssel leginkább érintett ágazatban felemelték a termelői árakat. A termelői áremelést kiváltó okok miatt szükséges volt módosítani egyes területeken a fogyasztói árakat is, — a termelői áraknál lényegesen szűkebb

körben és kisebb mértékben.

Az állami költségvetés azoknál a fogyasztási cikkeknél, amelyeket a lakosság széles rétegei rendszeresen vásárolnak, vagy amelyeknek például a háztartási munka megkönnyítésében számottevő szerepük van, illetve a gyermekcikkeknél és a lakosság szerényebb jövedelmű rétegei által keresett olcsóbb áruknál a termelői árakban bekövetkezett emelkedést túlnyomó részben közömbösíti.

Egyes cikkcsoportokban az árak részben emelkedtek, részben csökkentek, Ez a helyzet a többi közt a ruházati cikkeknél, ahol az árnövekedések és csökkenések összességükben kiegyenlítik egymást.

Emlékbizottság alakult a Jókai-év megünneplésére

1975. február 18-án lesz a 150. éves évfordulója Jókai Mór születésénék. Az emlékév ünnepségeinek, kiadványainak előkészítésére és egyeztetésére emlékbizottság alakult, amelynek tiszteletbeli elnöke Orbán László kulturális miniszter, elnöke Sőtér István akadémikus. A bizottság tagjai írók, költők, irodalomtörténészek. Részt vesznek az emlékbizottság munkájában a néprajz, a nyelvtudomány, a sajtótörténet, a történetírás, a színháztörténet ismert kutatói, valamint Komárom város tanácselnöke. A jubileumi évet február 17-én, a Tudományos Akadémia dísztermében emlékülés nyitja meg.

Botdizm

3udn:

EZÜSTVASÁRNAP

SZENTKIRALYSZABADJAN

Szentkirályszabadja: ez a szó egymagában fölidézi a magyar középkort, az Árpád-ház évszázadait. A „szent király” természetesen Szent István, a „szabadja" pedig azt jelenti, hogy ide az első király telepítette saját jobbágyait és mindjárt föl is szabadította őket: a szentkirály szabadjai parasztok évek óta nem számítottak jobbágynak és nem fizettek adót. Egyébként ugyanolyan parasztok voltak, mint a szomszédos falvak lakói.

Szentkirályszabadja: ez a falunév még mást is fölidéz a magyar olvasóban, nem az Árpádok régmúlt idejét, hanem a félmúltat, az „erőltetett menetek” iszonyú korát, Radnóti Miklós csomttá-bő~ré fagyott alakját és az ő „Erőltetett menet"-ét, a magyar irodalom egyik legnagyobb versét, amelyet itt írt Szentkirályszabadja határában. Borból hazafelé és a halál felé menetelvén.

össze se tudnám számolni, hányszor haladtam el az utóbbi gépkocsis évtizedeimben Szentkirályszabadja mellett, Almádiból Veszprém felé tartva. Ahogy az ember a Balaton felől egy nagy félkörívnyi kanyarral feljut arra a Bakonyalji alacsony fennsíkra, amely Veszprémet a Balatontól elválasztja, a fennsík egy kis dombján mindjárt megkapja a szentkirály szabadjai templom zömök, de arányos, négyszögletes, jellegzetes Arpád-korian román stílusú tornya és a templom kisded hajója. Hányszor, de hányszor mondtam feleségemnek, hogy megállunk, megnézzük, de mindig túl közel volt füredi kiindulópontunkhoz, azt mondogattuk, majd visszafelé, majd máskor. Most már tudom, miért halogattuk éveken át: hogy éppen ezen a napon, ezüstvasárnapon érkezzünk ide, Veszprémből jövet, az idei magyarországi december hűvös, de csillogó aranyfényében. A veszprémi

ezüstvasárnap látványához szívesen vezetnék el európai és amerikai Ibusz-autóbuszokat, főképpen hazaránduló magyarokkal, de külföldiekkel is. Akik olvasgatják ezeket a naplóimat, tudják, hogy ádáz szélmalom-harcot, vagy inkább gémeskút-harcot folytatok a pusztaromantika, a gulyásparti és a Piroschka-giccs ellen. Azt szokták felelni hivatásos és nagyon buzgó, fáradhatatlan és tiszteletreméltó idegenforgatóink, hogy mi mást mutassunk. Tudunk választ tucatnyit, a kőröshegyi csúcsíves templom orgonahangversenyétől Bábolnáig, de nem a paripákig, hanem a csirketenyésztésig, Varga Imre szobrászműtermétől a kecskeméti színházig, de most csak ezt az egyet ajánlanám.

Már itt állunk a kocsival, mondom, Veszprémből jövet, a szentkirályszabadjai domb tetején. Éppen delet harangoznak. Menjünk, nézzük meg az ősi templomot közelről, és ha lehet belülről is. Nem lehet, zárva van. Lógó orral ballagnánk le a dombocskáról, amikor megtörténik a szentkirályszabadjai csodácska: kulcs csikordul a zárban, nyílik az ajtó. Így ismerkedtem meg Szentkirályszabadja esperes-plébánosával, és személyén, történelemszeretetén, építőművészetbarátságán keresztül ezzel az Árpád-kori templommal. Nem, nem, ne belülről kezdjük, járjuk körül a templomot, hétszáz év halottjainak csontjaival lábunk alatt. Az ősök tudták, honnan a legszebb a táj: a szentély sarkától látszik a Balaton, a tó előtti három kis domb akár az Árpád-kori címer hármas halmát idézi. A szentély tiszta román, a XII. századból, a toronyba egy évszázaddal később már belopakodnak a gótika elemei. Milyen szép lehetett a kisded gótikus hajó, de ezt a XVIII. század végén, történetesen éppen a francia forradalom évében, 1789-ben barokkosították.

Az esperes-plébános egy nap a templom délkeleti falán különös, két oldalról egybehajló dudorodásokat fedezett fel. Nekiállt, leverte a vakolatot és előtűnt egy szépséges, szabályos csúcsív, szinte bástyaszerüen vastag terméskövekből

kifaragva. Vagy nem is szinte? A templom erődítmény is volt a régi időkben, talán már a tatár alatt is, de a török ellen bizonyosan. Ebből az időből maradt fenn a kripta és a plébánia között a földalatti folyosó, amelyet most fog feltárni az Országos Műemléki Bizottság. Ott kell lennie valahol a régi falnak is, mert amikor egy villanykapcsolót helyeztek be — így válik a mai technika az ódon művészet megtalálásának előőrsévé —, a barokk-kori malter alól előbukkant a XIII. századi bazalt kőkocka.

A templom belsejében olyan szép összhangba fonódik a három történeti stílus, mint azt legfőképpen Magyarországon élvezhetjük. Másutt, kevésbé „huzatos” országokban, megmaradt a román, megmaradt a gát, a reneszánsz, és külön van a barokk. Nálunk követte az építészet az újra-feltápászkodáskor „nyolc századoknak vérzivatarjait". Az egymásba omló korszakok, a legszebbek a falusi templomokban, mert itt a barokk szegényes volt, nem püspökien gazdag. Kevés olyan nemes vonalú, tartózkodó szépségű, fából faragott barokk szószék van az országban, mint ez a szentkirályszabadjai. Szürke a fala, aranyozott a pereme, összesen négy kis angyal évődik rajta, a tetején és az alján.

A plébánián egy pohárka víztiszta meggypálinka mellett az esperes-plébános iratait böngészem: középkori és barokkkori okiratokat olvas és fordít a veszprémi káptalani könyvtárban. Itt van közte például egy pálosrendi szerzetes beszámolója a Dózsa-lázadásról — a másik oldal, a papok, áz urak szemével. Akkor még állt az eredeti kis templom.

Aztán azon gondolkozom el, hogy milyen kevesen ismerjük az országnak ezt a kis kincsét. Nem furcsa, hogy nyaranta cseh, osztrák és német turisták többen járnak ide, mint magyarok?

4

3