Magyar Hírek, 1975 (28. évfolyam, 2-26. szám)
1975-06-21 / 13. szám
NAGY EMBEREK — KIS TÖRTÉNETEK Alpár Gitta A húszas évek második felében tűnt fel, s nemcsak kristálytiszta koloratúrszopránjával, hanem kiváló színpadi játékával is. Eszményi primadonna volt, ezért aztán Bécs, Berlin, Párizs után Ausztrália és Amerika, végül filmjei révén (Szerelmes királynő, Pompadour, Bál a Savoyban stb.) — az egész világ elsősorban a nagyoperettek primadonnájaként ismerte. REMÉNYTELEN ESET Alpár Gitta, a pályakezdés éveitől eltekintve, soha nem lépett a Magyar Operaház színpadára. Ennek pedig olyan oka volt, amit talán ma is érdemes felidézni. A Magyar Királyi Operaház művészeti vezetőinek helyzete bizony cseppet sem volt irigylésre méltó. Egyik „hozzáértő” hatalmasság a másiknak adta a kilincset és a bársonyszéket. Véleményük megfellebbezhetetlen volt. Történt egy alkalommal, hogy az éppen „ügyeletes szakértő” fanyalogva hallgatta Alpár Gitta énekét, majd magához intette a fiatal énekesnőt. — Édes lányom, maga reménytelen eset. Maga nem énekel, hanem csipog, magából soha nem lesz énekesnő. Mit keresne maga ezzel a hangocskával a Magyar Királyi Operaház Színpadán?!... Alpár szélütötten állt a hatalmas úr előtt, szólni sem tudott. Mit is mondhatott volna? Eltelt néhány esztendő, és Alpár Gitta nevét megtanulta Bécs, Berlin, London, Párizs — lassan az egész világ közönsége és zenei közvéleménye: Alpár világhírű lett. Éppen a Párizsi Operaházban lépett fel Manón Lescaut szerepében, amikor impresszáriója egy magyar úr látogatását jelentette be neki. Az úr a hajdani „kiváló szakember” volt. Páholyából tüntetőén kihajolva tapsolt a művésznőnek, majd a második felvonást követő szünetben hatalmas virágcsokorral tisztelgő látogatást tett az öltözőben. Áradozva dicsérte a művésznő szárnyaló hangját, s kifejezte a „haza háláját” a dicsőségért, amit a magyarságnak szerez, végül pedig a legnagyobb tisztelettel és illő tiszteletdíjért vendégszereplésre hívta meg Budapestre. Alpár csak hallgatta. Látta, hogy a nagyúr nem ismeri föl a néhány év előtti „tehetségtelen, csipogó lánykát”, akit ő tanácsolt el, aki miatta hagyta el hazáját. Legszívesebben kidobta volna. Ehelyett mosolyt erőltetett az arcára, és csak ennyit mondott: — Látogatása és kitűnő véleménye, valamint meghívása igazán megtisztel, méltóságos uram, de mit keresnék én a Magyar Királyi Operaház színpadán?!... A méltóságos úr persze nem értette Alpár szavainak a lényegét; előbb csodálkozott, aztán hevesen érvelni kezdett. Alpár egy ideig hallgatta, aztán félbeszakította. — Ne fáradjon, méltóságos uram, reménytelen eset vagyok. Bródy Imre APÁCZAI CSERE JÁNOS Filozófiai és pedagógiai író, az idén ünnepeljük születésének 350. évfordulóját Magyar enciklopédia (UTRECHT, 1653.) RÉSZLET Mindenekelőtt a legnagyobb célt tűzd magad elé, ha ugyan nem vagy teljesen elpuhult lelkű! Ne törődj azzal, hogy egyesek azt írták: nincs nagyobb vágyuk, mint hogy Cicerónak legalább az árnyékával felérjenek. Ne tartsd érdemednek ősi családfádat vagy az őseidtől örökölt dicsőséget! Szebb lesz az a dicsőség, amelynek te magad vagy a szerzője, mint az, amelynek örököse vagy. Figyeld meg: akik emlékezetre méltó tettek nélkül, névtelenül távoztak ebből az életből, nem különböznek azoktól, akik soha meg sem születtek. Ne szeress semmi mást, csak a munkát; kerüld a pazarlást és az üres beszédet! Szüntelenül keresd az alkalmat az előadások hallgatására, a tanításra és az irogatásra! Merem állítani: ki-ki annál tanultabb, mennél gyakrabban tanított. Azt hiszem, ezért mondja a költőnél a Bölcsesség önmagáról: Nemz a Gyakorlat s megszül anyám, Emlékezet engem. Ha előadásokat hallgatsz, figyelmed nagyon éber legyen! Ha tanítasz, kerüld az olyan emberek hiú feltűnéskeltését, akik egy óra alatt alig ejtenek ki tíz szót: olyan lassan közelítik meg a tárgy lényegét, anynyira módjával készülgetnek elő a feladat elvégzésére, így akarva tekintélyt szerezni. Az ilyeneknek minden gondolatuk az, hogy a maguk értékét mások szemében emeljék, és hogy a sokaság tudósnak tartsa őket. De eljutnak-e valaha a legfontosabb mondanivalókhoz? A lendület, a lendület! — azt szeretem én minden dolgomban, így a tanításban is. Mert amit a földművesnek jelent az aratás időszaka, azt jelenti az eredmény szempontjából a tanítási idő a tanult embernek. Márpedig ki nem kárhoztatja, kérdezem én, aratáskor a késedelmet? Erőnkön felül kell törekednünk! Azokat az órákat, amelyeket mások szerencsétlen módon arra vesztegetnek, hogy törleszkedjenek, vagy hogy egyes emberek kegyeit hajhásszák, mi a tudományoknak kell hogy szenteljük. (...) Ha módod van rá, keress alkalmat inkább a tanításra, mint az előadások hallgatására. Hiszen számtalan embert láthatsz, akik nem csinálnak mást, mint előadásokat hallgatnak, ebben öregszenek meg, és nem alkalmasak arra, hogy egy szerzőről előadást tartsanak, vagy bármiről szépen írjanak. Ha fel akarod díszíteni elmédet, mely egyedül különbözteti meg az embert minden más élőlénytől, akkor meg kell tanulnod a tudományok teljes köréből mindent, amit csak tudásra érdemesnek ítélsz. (...) El ne veszítsd kedved, még ha nem is sikerül minden rögtön, kívánságod szerint. Hiszen azt látjuk, hogy minden dolog kicsi kezdetből fejlődik a legmagasabb fokra. Mindenfajta tudományban van valami keserű, és ez kezdetben elijeszti azokat, akik belefognak a tanulásba. Ezt azonban kiegyenlíti a vele járó haszon. Ezért ne riadjunk mindjárt vlszsza, ha egy kis nehézségre bukkanunk!... Ez az, derék olvasóm, amire elöljáróban akartalak figyelmeztetni. Az én számomra szükséges volt ez, de azt hiszem, a te számodra sem volt teljesen haszontalan. Valószínűleg világosan kitűnik mindebből, hogy azok közül, akik tanulmányaikban elő tudják segíteni a magyar ifjúságot, én vagyok a legkisebb, de azok közül, akik elő akarják segíteni, a legnagyobb vagyok. Ezért: (Horatius: Epist. I 6, 67— 68.): Boldogul élj, s ha mi jobbat tudsz, add közre örömmel! Ámde ha nem, velem együtt vedd hasznát az enyémnek! Én azok közül valónak vallom magamat, akik előrehaladva a tudományban írnak, és írva előrehaladnak. Fordította: Orosz Lajos m * c r a s ENCYCLOPftD I A. At at MINDEN IC A Z ES HASZNOt BöltfcÍJÍgnrk. fzcp rendbe foglak* 6HMigywr nyelven vtiigra bpiíi»*4. APdlZAl TSÍZZ JANOS' •kit S t N K C- 64 EptIT., Elf tmnt* • vrtmlwt inxnr* sfrwt 1 Unt* ftm/nr ««** tnt. tfv <? imtn- • táram Mt UlTRAJECTI, xOßfcin» ]oANNisá Wa4S* j Cb IJ C UH.________ APAlZAI CSEKK .lÁMrs KMllKUlPf.lMAJANAK CÍMLAPJA (Megjelent a Régi Magyar Filozófusok XV—XVII. század című könyvben, Gondolat Kiadó, 1961.) Mtnaumm ddak Típus Napi dl]Heti dl] H at! dl] Zsiguli uoo rt M»1»*,-11**,-414»,— f 0,10 M0 41,10*»»,Zsiguli uoo rt M0*10,-1*46,-4470,s 0,1*1040 M,M*7*,YW Pr—f Ft 1.70*70.-17»*,-TWO,t 0,1*1*40 **,-*47,TVPwUut rt M0»00,-1*40,-(100,• 0,14 144*»»4# *•7,— YW dipper Ft M»***.*77»,—»4*0,* 0.U 17,10 III4O 441,— BMW 190 rt *.-**0,-*1«,-8*10,t 04*14,10 106,-4*»,BMW >600 rt ».*0 406,-****,-10»»»,* 0,1*1*40 118,(0 4**.-BMW I. 08 rt 44*4M,-»110,-11 *40,— t 04***40 UMO 41»,<■ Hm 11 tat IM«B MRtagtrtd Hfcrirt Válogatás az Ünnepi Könyvhét újdonságaiból DÉRY TIBOR A FÉLFÜLÜ Déry Tibor: A félfülű Az író a leggazdagabb amerikai ember unokájának elrablását, ifjabb Hamilton György viszontagságait és tűnődéseit nem csupán regényanyagnak, hanem ugródeszkának is tekinti: a váratlan fordulatokban bővelkedő, rendkívüli lélektani-nyelvi tudással, játékos művészettel megírt történet egyszersmind alkalom arra, hogy az író a vak erőszak és az anarchia kapcsolatait elemezve napjaink nagy történelmi-erkölcsi kérdéseire keressen választ. Fűzve, 114 oldal, 15,— Ft Fejes Endre: Szerelemről bolond éjszakán Fejes Endre a háborúban felnőtt, magukra hagyott csavargó suhancok drámáját ábrázolja, gyökértelen életüket, a rajtuk és bennük uralkodó farkastörvényeket, vágyaikat, elvetélt szerelmeiket, torzulásukat, sokszor kacagtató, ugyanakkor szánalmasan elesett figurájukat. Fűzve, 326 oldal, 2»,— Ft Baráth Lajos: A félelem földje 1631—1632: Császár Péter és Nagy Ambrus parasztgenerálisok és paraszthaduk fölkelésének, vonulásainak, kétségbeesett harcának, népvezérek és népseregük megcsalatásának, megveretésének, szétszóratásának ideje. A kor történelmi és levéltári emlékeinek tanulmányozása után írta meg Baráth Lajos „A félelem földjé”-t. Fűzve, 476 oldal, 28,50 Ft Lajta Kálmán: Budai tüzek Lajta Kálmán regénye a XIV. század első éveit eleveníti meg, az utolsó Árpád-házi király halála után kirobbanó trónviszály idejére vezeti el az olvasót. Tót Márton kalandjai magasabb rendbe szerveződnek a történetben, s a fordulatos, feszült, pergő cselekmény izgalmas történelemFE JE S ENDRE Szerelemről bolond éjszakán lagreM HfayvkiaJé filozófiai kérdéseket vet fel. A szerző gondolatai pontosan ábrázoló korrajzba illeszkednek, és bő mesélőkedv áramában alakulnak ki. Fűzve, 282 oldal, 18,50 Ft Nemeskürty István: önfia vágta sebét Nemeskürty István történelmi esszéi nem véletlenül kerültek az érdeklődés középpontjába, hiszen a méltán népszerű író arra a feladatra vállalkozik, hogy egész generációk köztudatában élő megfellebbezhetetlennek érzett történelmi igazságokra kérdezzen rá. Ez a három tanulmányt egybefogó (Krónika Dózsa György tetteiről, Ez történt Mohács után, Elfelejtett évtized), átdolgozott kötet a szerző módszerét kifejtő előszóval és egy új fejezettel bővült. Fűzve, 690 oldal, 45,— Ft Boldizsár Iván: A szárnyas ló A szárnyas ló — az újfajta Pegazus. Az a táltosparipa, amely az emberiséget a rádió, a televízió hullámhosszain eddig ismeretlen távlatokba ragadja, s új kapcsolatok megteremtésére teszi alkalmassá. Az író ciklusaiban (Kultúra és életforma, Kortársak közt, Napló a szülőhelyekről, Írás és színjáték), útirajzaiban mindig arról tudósít, ami a világ közvéleményét a leginkább foglalkoztatja, s a legjobbak, legilletékesebbek állásfoglalását ismerteti. Fűzve, 478 oldal, 30,— Ft Az itt felsorolt köteteket megrendelheti a magyar könyvek terjesztésével foglalkozó külföldi cégeknél, vagy közvetlenül az alábbi KULTÚRA Külkereskedelmi Vállalat H—1389 Budapest, PL 149. Kérésére szívesen küldünk katalógust is!
