Magyar Hírek, 1975 (28. évfolyam, 2-26. szám)
1975-06-21 / 13. szám
A váci Cement Művek A Duna-kanyar kapója megye ipara, különösen a hatvanas évek elejétől, amikor is Budapesten az iparfejlesztés lehetőségei területi szempontból is, egyre korlátozottabbá váltak. A Pest megyei beruházások többsége a nehézipar — gépipar, építőanyagipar, vegyipar — területén valósult meg. Említsük meg ezek közül a legjelentősebbeket; következzenek most a szép tájak, szép hangulatok utón a tények és adatok: 1972-től üzemel Százhalombattán a hatalmas kőolajfinomító, amelynek létrehozása után a feldolgozható kőolaj mennyisége évi hatmillió tonnára növekedett. Vácott működik az ország egyik legnagyobb cementgyára és mészüzeme. A mészüzem évi kapacitása: 144 ezer tonna égetett mész. Szentendre közelében házgyár épült, a nemrégiben végrehajtott nagyarányú rekonstrukció eredményeként jelentősen emelkedett a Beton- és Vasipari Művek szentendrei Cső- és Betonárugyárának termelése is. Az ipartelepítésben a legutóbbi idők során újszerű tendenciák figyelhetők meg. A fővárosi anyavállalatok Pest megyében különböző kísérleti üzemeket, kutatóállomásokat, értékesítő és anyagraktárakat építettek. Halászteleken (a Csepel-szigeten) van például a Szerszámgépipari Művek fejlesztési intézete; Budakalászira települt a Gyógynövénykutató Intézet; Gödöllőre a Humán Oltóanyagtermelő és Kutató Intézet; Százhalombattán most folynak a Nagynyomású Kísérleti Intézet telepének beruházási munkálatai. A megye ipari üzemeinek termelékenysége az utóbbi években jelentősen megnövekedett. Ezeken a helyeken nem csupán a termelési mód lett korszerűbb, hanem megváltozott a termék jellege is. Az Egyesült Izzó váci gyárában például új termékként gyártják az izzólámpát és a fénycsövet, a Csepel Autógyárban (Szigetszentmiklós) a közúti járműprogram keretében autóbuszfenékvázak, a szervokormány és a Skoda főtengely termelése kezdődött meg. Vácott befejeződött a Forte Fotókémiai Ipar rekonstrukciójának második üteme, a fotópapír-termelés mennyisége a korszerűsítés következtében 30 százalékkal emelkedett. Az iparfejlesztés eredményeképpen a megye nehézipara — elsősorban a vegyi és gépipar — jelentős súlyt képvisel az ország iparában. A könnyűipar fejlesztésére az adott időszakban félmilliárd forintot fordítottak. A megye lakosságának 45,6 százaléka az iparban, 6,6 százaléka az építőiparban, 20,9 százaléka a mezőgazdaságban dolgozik. Mindebből látható, hogy Pest megye ipari fejlődését meghatározza a főváros közelsége, ám ez a tétel legalább ennyire vonatkozik a mezőgazdaságra is. A megyében 1973-as adatok szerint a mezőgazdasági termékek termelési értékének 63 százalékát a növénytermesztés adta. (Az országos átlag 57 százalék.) A kertészet — a zöldség- és gyümölcstermesztés — ezen belül is a rendkívül fejlett, úgy is mondhatnánk Pest megye a főváros éléskamrája. Zöldségfélékből az országos összhozam 14 százalékát, gyümölcsből 8 százalékát termelik itt. A növénytermesztés fejlődésében döntő szerepet játszott és játszik a korszerű technológia egyre szélesebb körű alkalmazása, és az öntözött területek növekedése. Az öntözött földek nagysága az elmúlt öt esztendőben 30 százalékkal gyarapodott. Az előbb említett korszerűsödés következtében az országos átlagot alaposan fölülmúló mértékben nőtt a búza, rozs, árpa és kukorica hozama. A búza termésátlaga meghaladja a 30 mázsát. Az állattenyésztés technológiája az elmúlt esztendőben ugyancsak jelentős mértékben fejlődött. 1974 végén a Pest megyei állami gazdaságok, a termelőszövetkezetek 26 szakosított szarvasmarhateleppel, 5, illetve 10 korszerű, szakosított sertésteleppel rendelkeztek. A telepek évente 138 ezer darab hízósertés felnevelésére alkalmasak. A mezőgazdasági nagyüzemek mellett természetesen napjainkban is óriási a szerepük a háztáji gazdaságoknak, úgy az állattenyésztés, tejtermelés, mint a zöldség- és a gyümölcstermelés szempontjából. A főváros piacain keresett cikk az érdi barack, a galgamenti falvakból származó zöldség és főzelék, az Ipoly völgyében termelt nagyszemű málna és mézédes eper. Itt kell megemlítenünk, hogy Pest megyében, Nagykőrösön működik az ország egyik legrégibb és legnagyobb konzervgyára, s számos mezőgazdasági nagyüzem — állami gazdaság, termelőszövetkezet — épített az elmúlt esztendőkben zöldség- és gyümölcsfeldolgozó telepeket. őszintén szólva az újságíró ismét úgy érzi, bajban van, amikor arra vállalkozik, hogy bemutassa ezt a megyét sokrétűségében, még a felsorolás, a legfontosabb dolgok érintése is hallatlanul nehéz feladat, nemhogy a teljesség. így hát azt is el tudjuk képzelni, mekkora gond lehet e megye vezetése, irányítása. Hiszen a főváros közelsége, amely — ahogy már láttuk — sürgeti az ipar és mezőgazdaság fejlődését, számos egyéb, bonyolult hatásában is érvényesül. Pest megye tanácsának vb-elnöke Mondok Pál, az ország ismert közéleti személyiségei közé tartozik. Népszerűsége, s az az érdeklődés, amely körülveszi, megyéjének is szól, hiszen kétségtelen, hogy Pest megye életritmusa, fejlődése alapvetően kihat a fővárosra is, azt mondhatnánk; nincs olyan kérdéskör a megyében, legyen bár szó az élelmiszerellátásról, munkaerőről vagy üdülési körzetekről, amely ne befolyásolná Budapest közérzetét és életritmusát. Tehát a hatás nagyon is kölcsönös. A gondok, amelyekkel a megye vezetői birkóznak, ily módon országos gondok is. Az ember Közel egymillió ember él ezen a földdarabon — az 1974-es adatok szerint 932 ezer —, az ország népességének 8,8 százaléka. Pest megye Magyarország legsűrűbben lakott, lélekszámát tekintve legnagyobb megyéje. 1970— 74 között lakosainak száma 45 ezerrel nőtt. Ennek a rendkívül gyors ütemű növekedésnek a magyarázata nemcsak a születések számának emelkedésében, hanem elsősorban a bevándorlásban keresendő. Évenként hatezer, az ország legkülönbözőbb vidékeiről származó ember települ le itt, főleg az úgynevezett „agglomerációs övezetben". Ez az övezet persze nem tekinthető állandónak és véglegesnek, fokról fokra terjed kifelé, köre egyre tágul, mutatva a főváros mágneses erőterének további növekedését. A megyében — eltekintve a bevándorlástól — a természetes szaporodás mértéke meghaladja az országos szintet. Ez a tény elsősorban azzal magyarázható, hogy sok a fiatal. Viszont a „megye fiatal volta” ismét csak összefügg a főváros vonzásával: hiszen a munkavállalási szándékkal letelepülők többsége természetszerűen fiatal. Rendkívül magas a megye lakosságának foglalkoztatási színvonala; száz aktív keresőre mindössze 96 eltartott jut. A férfiak foglalkoztatása teljes; a nők 80 százaléka dolgozik. Az aktív keresők 40 százaléka, 174 ezer ember a megye területén kívül, főleg fővárosi üzemekben vállalt munkát, közülük kerül ki az úgynevezett ingázók döntő többsége. Az emberek reálbére az elmúlt öt esztendőben 16—18 százalékkal nőtt. A mezőgazdaságban dolgozók, de főleg a kettős jövedelmű családok keresete a jelen időszakban valamivel magasabb az iparban dolgozókénál. Az úgynevezett kettős életvitel elsősorban a bejáró munkásokra, az ingázókra jellemző, akik a fővárosi nagyüzemekben dolgoznak, de fenntartják a paraszti életforma hasznos maradványait is, szívesen foglalkoznak háztáji állattenyésztéssel, zöldség- és gyümölcstermesztéssel. Pest megyében nagyon sok az olyan család, amely élelmiszerszükségletét önmaga termeli meg, s az iparban dolgozó családtagok jövedelmét szinte teljes egészében építkezésre, tartós fogyasztási cikkek vásárlására tudja fordítani. A megye kiskereskedelme 1973-ban elektromos hűtőszekrényből, porszívóból, centrifugából 14—34 százalékkal, személygépkocsibód 94 százalékkal értékesített többet, mint 1970-ben. A vásárlóerő és az életszínvonal emelkedése természetesen nem jelenti azt, hogy az emberek életében, sorsában minden a legnagyobb rendben van. Figyelmeztető jel, hogy Pest megyében növekedett a koraszülések, s ezzel kapcsolatosan a csecsemőhalandóság száma. Ez a szám meghaladja az országos átlagot. Ennek oka talán a megfeszített munkatempóban, a kettős életvitelben is kereshető. Mivel a nők döntő többsége dolgozik, sőt sokan közülük bejáró munkások, akik szinte egész napjukat otthonuktól távol töltik, a megyében nagy szükség van a bölcsődék, óvodák fejlesztésére. Az utóbbi öt évben a bölcsődei férőhelyek száma is növekedett, de nem kielégítő mértékben. Az agglomerációs gyűrű településeinek több mint fele — huszonhárom község — nem rendelkezik bölcsődével. Viszont az említett időszakban gyors ütemben — hatezer-ötszázzal — nőtt az óvodai férőhelyek száma. Sajnos, ennek ellenére az óvodák zsúfoltak. Mindennek kielégítő megoldása még az elkövetkező idők sürgető feladatai közé tartozik. Soroljuk tovább gyors tempóban a rövid adatokat, amelyek az ember sorsára vonatkoznak. A megyében a tízezer lakosra jutó kórházi ágyak száma jelenleg harminc. A megyében Cegléd és Vác kórháza a legnagyobb, ennek ellenére a kezelésre szoruló betegeknek több mint felét fővárosi kórházakban ápolják. Jelentősen javult a gyermekorvosi ellátás. Százhuszonhárommal növekedett az általános iskolai osztálytermek száma. Két általános iskolai diákotthon működik a megyében, 185 tanulót tudnak benne elhelyezni. (Itt főként tanyai kisdiákok kapnak otthont.) 1974- ben az általános iskolát elvégző gyermekek közül 41 százalék középiskolában tanult tovább. Pest megye számos nagyközségében működik szakközépiskola, gimnázium. Szüntelen feladatokat ró a megye vezetőire a lakosság számának gyors ütemű növekedése. A közművelődési és szórakoztató intézmények fejlődésének ezzel a növekedéssel lépést kéne tartani. Ám ez nem mindig sikerül. A főváros közelsége előnyt jelent az itt lakóknak, mert a budapesti színházak, múzeumok, szórakozóhelyek a Pest megyeiek számára könnyen elérhetők. A megye könyvtárainak könyvállománya több mint másfél millió. A fejlődés tagadhatatlan. S ugyanakkor rendkívüli tempóban növekednek az igények. A jövő feladata az volna, hogy az életszínvonal dinamikus fejlődése mellett a közintézmények helyzetében, az úgynevezett infrastrukturális létesítményekkel való ellátásban is lényeges javulás következzék be. Ez nem éppen könnyű feladat. A megye vezetői az elmúlt esztendő során szinte emberfeletti erőfeszítéseket tettek a meglevő ellentmondások feloldására. Ám a helyzet — az ország más vidékeihez mérve — ezen a téren minden erőfeszítés ellenére sem javult a kívánatos ütemben. Miképpen képzelhető el a kibontakozás? A magyar főváros környékének agglomerálódási folyamata oly nagymértékű, hogy a társadalmi és gazdasági összefonódás szétválaszthatatlan szálai kötik össze a két közigazgatásilag különálló területet, Budapestet és Pest megyét. A szakemberek — közgazdászok, statisztikusok, szociológusok — úgy vélik, hogy a jövőben elérkezik annak az ideje, amikor Budapestet és környékét sok vonatkozásban azonos gazdasági és társadalmi egységnek kell tekinteni, s ezt az egységet — a közös érdekek és gondok egységét — a területfejlesztési programnál — a feladatokat és a szükséges anyagi forrásokat illetően — óhatatlanul figyelembe kell venni. Valószínűleg ez a gondolat bepillantást enged Pest megye, s az itt élő emberek eljövendő sorsába. Szentendrei háztetők Szőlőültetvények a homokon Gábor Viktor felvételei
