Magyar Hírek, 1975 (28. évfolyam, 2-26. szám)
1975-06-21 / 13. szám
Palotay Sándor, a Magyarországi Szabadegyházak Tanácsának ügyvezető igazgatója, dr. Seiíert Géza, a Magyar Izraeliták Országos Képviseletének elnöke, (mögöttük) Sipka Ferenc, az MVSZ titkára és Fach Zsigmond Pál, akadémikus Vitéz András, a Fővárosi FSrdőigazgatóság igazgatója és Szamosközi István, református püspök séget elzárta a nyelvtudás hiánya. Ezek az üzletemberek, még ha közülük sokan már csak törve beszélnek is magyarul, mélyen érdeklődnek szüleik hajdani szülőföldje iránt és keresik velünk az üzleti kapcsolatokat is. Vitéz András, a Fővárosi Fürdőigazgatóság igazgatója azt a gondolatot fejtegette, hogy a hazai gyógyvizek sokféle baj gyógyítására alkalmasak. A hazalátogatás idegenforgalmi oldalát természetesen egészítené ki az orvosok és a biztosítók egyetértésével az itt tartózkodás ideje alatt a gyógykezelés is. Lőrincze Lajos professzor hangsúlyozta, hogy a kapcsolatok fejlődése nem ellentmondásmentes. — Nemcsak azokról van szó, akik nem látják szívesen az érintkezést, de vannak akik helyeslik, ám ugyanakkor nem mernek ennek nyilvánosan hangot adni. A türelmes meggyőzést folytatni kell, nem szabad belefáradni vagy előrerohanni. Meg kell érteni, hogy az együttműködés sok híve még mindig fél a támadásoktól, fenyegetésektől, amelyek ha ritkábban is, gyengülően is, de elhangoznak manapság is. A bibliafordításokról Cserháti József, római katolikus püspök elmondotta, hogy nagy hatása volt az új fordításban és kiadásban megjelentetett bibliának. A világ minden tájáról kaptak leveleket és most igyekeznek kielégíteni a jelentkező tömeges igényeket. Káldy Zoltán, evangélikus püspök arról tájékoztatta az elnökséget, hogy nagy vállalkozásuk, a biblia modern magyar nyelvre való átültetése, megőrizve persze a Károlifordítás minden szépségét — eredményesen befejeződött. Jelentős dolog, hogy annyi különböző meggyőződésű és világnézetű ember egyesítette erejét, mert az új biblia létrehozása a szocializmust építő Magyar Népköztársaság-Kallós Ödön, a Magyar Kereskedelmi Kamara elnöke ban nemcsak az egyházi közélet, hanem a magyar irodalom kiemelkedő teljesítménye is. 1976-ban készül el a nyomás, s mindenekelőtt az Egyesült Államokban, különösen Clevelandben és környékén máris nagy az érdeklődés. Szamosközi István, református püspök beszámolt arról, hogy egy fiatal magyar ösztöndíjast Böszörményi István, New Jersey-i református lelkész, nyugalmazott püspök kezdeményezésére meghívtak az ottani egyetemre. Palotay Sándor, a Magyarországi Szabad Egyházaik Tanácsának ügyvezető igazgatója arról szólt, hogy a baptista lelkészek néhány éves kiküldetése Torontóba, Clevelandbe és más városba megszilárdította a hanyatlani kezdő magyar gyülekezeteket. A kedvező tapasztalatok alapján vetődött fel az igény, hogy fiatal ösztöndíjasokat küldjenek a budapesti teológiára. Az egyházi szervezetek nemzetközi konferenciáin is érezhető az enyhülés levegője, más lett a tárgyalási tónus. Ezt húzta alá Cserháti József püspök is: — A Vigíliában megjelent tanulmányom, amelyet a Magyar Hírek is ismertetett, a magam számára Is meglepetésként, nagy érdeklődést keltett, sok levelet kaptam. A legtöbben egyetértenek azokkal a következtetésekkel. Ruttkai Éva színművésznő amelyekre a mai helyzetünk realitásai alapján jutottam. Az egyház a Magyar Népköztársaságban megtalálta helyét és hivatását; elveink sérelme nélkül vehetünk részt az országépítés munkájában és erre igényt tart a magyar kormányzat is. Remélhetően Nyugaton is meggyorsul az a kedvező folyamat, amely a kapcsolatok fejlesztésének megítélésében tapasztalható, és eltűnnek majd a régi indulatok maradékai. Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházi Hivatal elnöke az új helyzetben szükséges új feladatok feltételeit elemezte. Hangsúlyozta, hogy az egyházi intézményeknek fontos szerepe van és lesz a magyarságtudat megőrzésében és a kapcsolatok bővítése, fejlesztése a kölcsönös előnyök jegyében üdvös eredményeket hozhat. Rosta Endre, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének elnöke A kulturális kapcsolatokról Az ösztöndíjak iránti igény erősen növekedőben van, a néhány éve meghatározott keretek lassanként szűknek bizonyulnak. Ezt tette szóvá Zsebők Zoltán professzor és Keresztury Dezső akadémikus. Ruttkai Éva, Kossuth-díjas színésznő azt javasolta, hogy a tehetős magyar honfitársak ösztöndíj-alapítvány létrehozásával támogassák a későbbi nemzedékekből származó tehetségek magyarországi tanulmányait, mert ezzel közvetve a magyarságtudat megőrzését is elősegítik. Keresztury Dezső bírálta azokat a hazai művészeket, akik szereplésükkel és viselkedésükkel olcsó sikereket hajszolnak és nem öregbítik a magyar művészet és irodalom hírnevét. Rosta Endre azt fejtegette, hogy a diaszpórában élő magyarság kulturális érdeklődését csak nagyon gondos elemzés alapján tudjuk kielégíteni. — Az arisztokratikus elzárkózás az igényektől függetlenül, valamiféle elefántcsonttorony-művészet művelése éppúgy baj, mint az, hogyha a színvonalat mesterségesen leszállítjuk. Ugyanakkor többen dicsérték az idei kulturális programok magas színvonalát és nagy közönségsikerét. Lőrincze Lajos professzor elmondta, hogy Czine Mihály irodalomtörténész több hónapos amerikai előadókörútja nagyon kedvező visszhangot keltett. Szántó Miklós azt javasolta, hogy a magyar sport képviselői a különböző versenyek alkalmával keressék fel a magyar egyesületeket, vegyenek részt baráti találkozókon. A diaszpórában élő magyarság legkülönbözőbb rétegei és a befogadó országban született nemzedékek egyaránt büszkék a magyar sportsikerekre. Az elnökség egyetértett azzal, hogy az anyanyelv megőrzése, elsajátítása tömegmozgalommá vált a diaszpórában és ennek jelentősége a magyarságtudat megőrzése szempontjából felbecsülhetetlen. — Az augusztusban esedékes kibővített védnökségi ülés feladata megvizsgálni az elvégzett munkát és kijelölni a további feladatokat. Az Anyanyelvi Konferencia összefoglaló kerete mindannak, ami a magyarság megőrzése szempontjából számunkra fontos és időszerű — hangoztatta zárszavában Bognár József professzor, a Magyarok Világszövetsége elnöke. Népes burgenlandi csoport látogatott el hazánkba, jártak Budapesten, felkeresték Dunaújvárost — amely most ünnepli fennállásának negyedszázados évfordulóját — majd Siófokion és Tibanyon át Győrbe utaztak. Nemcsak honfitársaink vettek részt az utazáson, hanem örvendetes módon az osztrák férjek és feleségek is elkísérték őket. Képünkön: Dunaújvárosi séta Ő
