Magyar Hírek, 1975 (28. évfolyam, 2-26. szám)

1975-06-21 / 13. szám

KÁDÁR JÁNOS:

EGYENES ÚTON HALADUNK

Választási nagygyűlés a Dunai Vasműben

Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára beszédet mondott Dunaújvárosban, a Dunai Vasműben tartott választási nagygyűlésen. A Himnusz elhangzása után dr. Horgos Gyula kohó- és gépipari miniszter bejelentette, hogy a Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Dunai Vasmű nagyszerű kollektíváját, a Munka Vörös Zászló Érdemrenddel tüntette ki. A kitüntetést Borovszky Ambrus vezérigazgató vette át.

A választási nagygyűlésen először a dunaújvárosi dolgozók felszólalásai hangzottak el, ezután került sor Kádár János beszédére.

Elöljáróban Kádár János Dunaújváros születésének 25. évfordulójáról emlékezett meg.

— A 25 éves Dunaújvároshoz engem is sok-sok személyes élmény fűz. A város leikéről, a 13 ezer dolgozót foglalkoztató Dunai Vasműről, egyszerű kifejezéssel élve azt mondhatjuk, hogy szocialista nagyüzem. Nem volt könnyű e vasmű alapjait lerakni, megteremteni, örvendetes, hogy a közép-európai viszonylatban is számottevő Dunai Vasmű valamennyi alapvető intézménye — a kohók, a meleg-, a hideghengersor és az összes többi kiegészítő üzemrész — elkészült és működik. Ez a szocialista nagyüzem jelenleg a népgazdaság nyersvas- és acéltermelésének 38, hengerelt lemeztermelésének 92 százalékát és hengerelt csőtermelésének 100 százalékát adja. Bárki mondhatná, hogy annak idején megvoltak a tervek, az anyagi feltételek, megvolt az akarat is, tehát felépítettük az üzemet, amely megvan és működik. Az üzem felépítése azonban — csakúgy mint a városé — valójában harcban ment végbe. A párt, a kormány, a kommunisták, a szocializmus őszinte hívei azon voltak, hogy a terv, a gondolat valósággá váljék, de az üzem létrehozásának sok kritikusa is volt. ök kezdettől fogva ellenezték a Vasmű felépítésének gondolatát. Azzal érveltek, hogy minek ide ilyen gigászi vasmű, amikor sem kokszunk, sem ércünk nincs és sok minden más is hiányzik, ami egy hatalmas vasmű működéséhez szükséges. Különösen fejlődésünknek egy kritikus szakaszában tekintették ezt nagyzási hóbortnak, mondván, hogy miért nem inkább közszükségleti cikkeket gyártunk hengerelt acél helyett? A Vasmű felépítésének ellenzői számára az volt a fő támadási felület, hogy óriási beruházásokra volt szükség. Azt mondták, hogy ez az üzem az idők végezetéig veszteséges lesz. Hála a valóban szocialista módon végzett munkának, a szükséges feltételek biztosításának, a szocialista akaratnak és az összes dolgozó lelkes munkájának, a Dunai Vasmű alaposan rácáfolt az ellenzőkre. A gyár már megtérítette az országnak, népünknek a beruházási költségeket.

Az építésben pártállástól függetlenül egyenlőek vagyunk

Kádár János ezek után a népfrontpolitika néhány kérdéséről szólott:

— Pártunk szövetségi politikája, népfrontpolitikája a legutóbbi négy évben tovább mélyült és erősödött. Szilárdabbá vált rendszerünk legfőbb politikai alapja, a munkás-paraszt szövetség. Erősödött a munkásság, a szövetkezeti parasztság és az értelmiség összefogása.

— Erősödött a kommunisták és a pártonkívüliek politikai szövetsége, a különböző világnézetű emberek összefogása, egyetértése és közös cselekvése, a hívők és a nem hívők egysége. Amikor például hazánk felszabadulásának 30. évfordulóját ünnepeltük, a Magyarországon működő egyházak — a katolikus, a református, az evangélikus egyház, a kisebb protestáns egyházakat tömörítő szabad egyházak szövetsége, az izraelita egyház — tagjaikhoz olyan körlevéllel, vagy az egyházi szokásoknak megfelelő felhívással fordultak, amelyben méltóképpen, és egész népünkkel összhangban emlékeztek meg a felszabadulási évfordulóról, a felszabadítókról és azokról az eredményekről, amelyeket pártunk és népünk a szocialista rendszer 30 esztendeje alatt teremtett, alkotott.

— A munkásosztály, a parasztság, az értelmiség és más dolgozók szövetsége, a kommunisták és a pártonkívüliek, a különböző világnézetű emberek összefogása, a szocialista nemzeti tömörülés és összefogás a legutóbbi országgyűlés működésének időszakában is tovább erősödött és ma szilárdabb, mint eddig bármikor volt.

— óriási győzelem ez számunkra, hiszen még emlékezhetünk a megosztottság, a viszályok és a nagy összeütközések időszakára is. Mindezí világos, elvi politikával, mindenki nézetét és véleményét tiszteletben tartva leküzdöttük, és megtaláltuk a közös, szocialista célokat. Szocialista nemzeti tömörülés ez, amelyben egyet tud

érteni minden tisztességes gondolkozása magyar ember. Ez alkalmas arra, hogy a nemzet összes alkotó erejét összefogja szocialista feladataink megoldására, országunk, népünk szocialista jövendőjének felépítésére. Mi, kommunisták ezt az összefogást úgy értelmezzük, hogy az építésben pártállástól függetlenül egyenlőek vagyunk, és az építés gyümölcseként létre jövő, fejlett szocialista társadalomban, népünk szocialista jövendőjében is egyek leszünk. Pártállásra, világnézetre való tekintet nélkül minden tisztességes embert megbecsülünk és biztosítjuk minden tisztességes ember jogait, aki a nagy mű építésében részt vesz.

Pozitív mérleg

Kádár János beszélt az elmúlt évek eredményeiről, s megállapította:

— A végzett munka mérlege feltétlenül pozitív. A termelés nőtt, az életszínvonal emelkedett, nem kis elmaradásokat hoztunk be és nem csekély nehézségeket küzdöttünk le.

— Mindez szocialista rendszerünk erejét bizonyítja. Míg jelenleg még a legfejlettebb kapitalista országokat is a politikai válság, az infláció, a foglalkoztatás problémái és a dolgozók létbizonytalansága jellemzi, addig a szocialista rendszer hazánkban létbiztonságot adott. S amint eddig, a szocialista rendszer ezután is azt jelenti a dolgozó ember számára, hogy a munkának, a javak termelésének a fejlődésével párhuzamosan az életszínvonal is rendszeresen emelkedik.

— A kapitalista inflációnak, a nyersanyagok és energiahordozók áremelkedésének hatását nálunk a lakosság nemigen érzékeli, mert rendszerünk megvédi annak legsúlyosabb következményeitől. A költségvetés a termelői árak egy részénél átvállalja az ebből származó terheket, a fogyasztói árakban pedig jelentősen korlátozza ezt a hatást. Népgazdaságunknak azonban számolnia kell ezekkel a terhekkel. Hiszen külkereskedelmünk egyharmada szükségszerűen a kapitalista országokkal bonyolódik le, s az onnan behozott árukért most 20 százalékkal több árut kell exportálnunk, hogy az árveszteségből származó különbözetet pótolni tudjuk.

— Ezért új ötéves tervünk irányelveiben mind a termelés, mind az életszínvonal növelésére szerényebb fejlődési ütemet irányoztunk elő. Igaz, jobb volna — ipari termelésünket évente, mondjuk, kilenc százalékkal növelni. Felelősen azonban csak hatszázalékos növekedést tervezhetünk, mert csak ennyihez tudjuk biztosítani a szükséges nyersanyagot és energiát. Az iparban tehát évi hat, a mezőgazdaságban 3—3,5 százalékos növekedéssel számolunk, s a reáljövedelem növekedését pedig évi 3—3,5 százalékosra tervezzük a legközelebbi esztendőkre. Nyíltan és egyenesen meg kell mondani: pártunk és kormányunk rendkívül következetes abban is, hogy a fogyasztás növekedése nem haladhatja meg a termelés növekedését. A névleges bért lehet növelni, de ha annak nincs valódi árufedezete, akkor az nem reális életszínvonal-növekedés. Mi tehát feltétlenül a szerényebb, de biztosított fejlődés hívei vagyunk. Azt hiszem, mindenki egyetért azzal, hogy inkább maradjunk a három és fél százalékos életszínvonal-emelkedésnél, de az legyen megalapozott.

— Megfelelően, gazdaságosan kell megvalósítanunk a beruházásokat, takarékosan kell bánnunk az anyaggal, az energiával. A termelőberendezéseket jobban ki kell használnunk, különben felesleges beruházási terheket vállalunk magunkra. Jobban kell gazdálkodnunk a munkaidővel is. hogy az valóban a munka ideje legyen. Mély meggyőződésünk, hogy a termelés, a fogyasztás, az életszínvonal növelésére vonatkozó terveink a legnehezebb feltételek között is reálisak és megvalósíthatók, ha jobban gazdálkodunk erőforrásainkkal.

— Két nagy erőforrásunk van. Az egyik: a termelőberendezések, az anyagi alapok és a magyar dolgozók szocialista öntudata, munkalelkesedése. Ha bátran támaszkodunk az emberi akaratra, és okosan hasznosítjuk az anyagi eszközöket, óriási erőket nyerünk a további munkához. A másik nagy erőforrásunk: a szocialista nemzetközi együttműködésben, gazdasági integrációban rejlő lehetőségek még jobb kihasználása.

Szocialista hazafiságunk internacionalista hazafiság

— Amikor életünk formálásáról, jövőnkről gondolkodunk, szükségszerűen kitekintünk a világba: milyenek jövendő munkánknak, a szocialista építés folytatásának a nemzetközi feltételei? Nemzetközi tevékenységünk alapvető célja: a magyar nép nemzeti függetlenségének, országunk szuverenitásának védelme és szilárdítása, a magyar nép érdekeinek becsületes képviselete. A nép iránti felelősségérzetünk azt diktálja, hogy az ország, a nép jövendőjét a leghaladóbb eszmék szerint formáljuk. Szocialista hazafiságunk internacionalista hazafiság, mert a társadalmi haladás és a béke ügyét képviseli. Valamennyi néppel a barátság ápolására törekszünk. Külpolitikánkban ugyanazt írjuk a zászlónkra, ami népünk óhaja, a Magyar Szocialista Munkáspárt nemzetközi tevékenységének és a Magyar Népköztársaság állami politikájának vezérlő elve. Ez: a szocializmus és a béke! Azt akarjuk, hogy szocializmus és béke legyen hazánkban és a világ minél nagyobb térségeiben.

— Politikánk ilyen szempontból is következetes, egyértelmű és elvi alapokon nyugszik. Nyíltan hirdetjük törekvéseinket, céljainkat. Megmondtuk, s aszerint is cselekszünk, hogy a nemzetközi politikai küzdelemben a Szovjetunióval és a szocialista országokkal együtt haladunk, s ezt tesszük a jövőben is. Külpolitikánk sarkalatos elve, hogy egységre törekszünk és együtt kívánunk küzdeni minden haladó, antiimperialista és békeszerető erővel. Világos és egyértelmű a politikánk a kapitalista országokkal is: a különböző társadalmi berendezkedésű országok békés egymás mellett élésének elvét valljuk, s ezt az elvet igyekszünk alkalmazni a gyakorlatban is. Ez nemzetközi politikánk fő iránya, tevékenységünk lényege. Ez a külpolitika tényekkel bizonyíthatóan is eredményes.

Békepolitikánkat egész népünk fenntartás nélkül támogatja

— Mindent megteszünk a nemzetközi enyhülés érdekében, de hangsúlyoznunk kell: az éberségre továbbra is szükség van, mert az enyhülésnek még nem mindenki híve, s az enyhülés ellenzői még folytatják aknamunkájukat. Ezért is hangoztatjuk, hogy hűek vagyunk a Varsói Szerződés szervezetéhez, amely az idén ünnepli fennállásának 20. évfordulóját. Hívei vagyunk a fegyverzet csökkentésének, a teljes leszerelésnek, de azt valljuk, hogy ameddig a világon fenyegető katonai csoportosulások vannak, addig Európa szocialista népeinek és a világ népeinek szükségük vein arra a biztosítékra, amit a Varsói Szerződés jelent. Hívei vagyunk annak, hogy a vitás nemzetközi kérdéseket tárgyalások útján kell megoldani. Harcolunk a háború ellen, hogy a béke tartós és szilárd legyen. Ebből kiindulva, melegen üdvözöljük és teljes mértékben egyetértünk a szovjet—amerikai tárgyalásokkal, amelyek az atomháború veszélyének elhárításáért folynak. Az európai biztonsági értekezleten azért dolgozunk, hogy a munkát mielőbb befejezve, lehetőleg még ez év nyarán, Helsinkiben megtarthassák a harmadik ülésszakot, s hogy az értekezlet új, jobb, békésebb helyzetet teremtsen Európában.

— A viták során egyes nyugati kritikusaink azzal próbálnak érvelni, hogy az európai biztonsági értekezlet a szocialista országoknak különösen fontos. Állítjuk: a tartós, biztosított, szilárd európai béke, a szilárd európai biztonsági rendszer kivétel nélkül minden európai népnek, országnak érdeke, s hozzátehetjük: a Föld egész lakosságának érdeke. Rendezett, jó viszonyra, gyümölcsöző együttműködésre törekszünk Európa minden országával, a biztonsági értekezlet munkájába bekapcsolódott Amerikai Egyesült Államokkal és Kanadával is.

— Külpolitikai törekvéseinket, államunk nemzetközi tevékenységét, békepolitikánkat egész népünk fenntartás nélkül támogatja.

— A Magyar Szocialista Munkáspárt bel- és külpolitikáját, a Hazafias Népfront politikáját az élet igazolta. Ez a politika a párt, a munkásosztály, a nép erőfeszítései nyomán valósul meg az életben, s hoz nagyszerű eredményeket. Nehéz, nagy utat tettünk meg. Sok keserves tanulságot kellett megismernünk, de a neheze már mögöttünk van. Annyi vész után, a Horthy-rendszer, a háborús pusztítások, az 1956-os ellenforradalom után sikerült ügyeinket rendezni. Egyenes úton haladunk. Népünk ma már a fejlett szocialista társadalmat építi, bizakodva nézhetünk a jövőbe.

— Világosak, reálisak és lelkesítőek a céljaink, amelyekért dolgoznunk, küzdenünk kell. Meg kell küzdenünk a maradisággal és a maradiakkal, a fizikai nehézségekkel, az anyagi problémákkal. De nincs okunk kishitűségre, mert az erőink hatalmasak Ha ezeket az erőinket még jobban egyesítjük és szocialista szellemben dolgozunk, felépül hazánkban a fejlett szocialista társadalom, s méltó módon helyt tudunk állni nemzetközi síkon is a szocializmus, a béke, a haladás ügyéért!

3