Magyar Hírek, 1975 (28. évfolyam, 2-26. szám)

1975-06-07 / 12. szám

VÁLASZTÁSI NAGYGYŰLÉSEK

A Hazafias Népfront országszerte választási nagygyűléseket rendez, amelyeken a jelölőgyűléseken bizalmat kapott képviselőjelöltek ismertetik a választások jelentőségét és az egész nép előtt álló feladatokat.

Németh Károly:

„A népgazdaság fejlődésével rendszeresen emelkednie kell a dolgozók életszínvonalának”

Budapesten, az Egyesült Izzóban Németh Károly, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára mondott beszédet. Többek között ezeket mondotta:

— A legutóbbi országgyűlési választások óta élteit időszak munkáját, a törvényhozó testület tevékenységének tapasztalatait is behatóéul értékelte, elemezte pártunk XI. kongresszusa. Elmondhatjuk, hogy az eltelt négy esztendő során hazánkban az élet minden területén jelentős volt a fejlődés.

— Igaz, hogy az elmúlt évek is bővelkedtek problémákban, gondokban, mégis az eltelt négy év és az idei esztendő öt hónapjának gazdasági adataiból már most megállapíthatjuk: az a politika, amelyet dolgozó népünk a legutóbbi választásokon szavazatával megerősített és cselekvőén támogat, igen nagy eredményeket hozott.- — Pártunk politikájának sarkalatos elve, hogy a. népgazdaság fejlődésével párhuzamosan rendszeresen emelkednie kell a dolgozók életszínvonalának. Örömmel közölhetem, hogy öt év alatt az egy keresőre jutó reálbér várhatóan 16—17 százalékkal, az egy főre jutó reáljövedelem pedig 25—26 százalékkal emelkedik. Mindez azt bizonyítja, hogy népünk életszínvonala a negyedik ötéves terv során is töretlenül emelkedett.

— Az életszínvonal döntő tényezője a dolgozók jövedelme. Társadalmunkban a jövedelmek elosztása alapvetően a végzett munka arányában történik. Ajtó törekedtünk és törekszünk, hogy az, aki többet ad a társadalomnak, többet is kapjon, aki jobban dolgozik, többet is keressen. Ez a törekvésünk találkozik a dolgozók igazságérzetével. Bérpolitikai célkitűzéseinkkel összhangban lépéseket tettünk, hogy jobban elismerjük a szakképzettséget, a nehéz fizikai munkát, s hogy a nők egyenlő munkáért a férfiakéval egyenlő bért kapjanak.

— Mind méreteiben, mind gazdasági, társadalmi és politikai hatásában a legfontosabb központi bérintézkedés a nagyüzemi munkások bérének 1973 tavaszán történt emelése volt. Több mint egymillió munkás és művezető részesült béremelésben. Az átlagot meghaladó mértékben növeltük a szakmunkások, a munkásnők, a nehéz fizikai tevékenységet végzők és a több műszakos munkarendben dolgozók bérét.

— Most az a közös feladatunk és érdekünk, hogy a terv előírásainak megfelelően maradéktalanul teljesítsük ez évi feladatainkat. Ezzel tudjuk sikeresen teljesíteni negyedik ötéves tervünket és megalapozni következő ötéves tervünket — mondta Németh Károly, s befejezésül kérte Újpest választóit: szavazatukkal erősítsék meg az eddig követett, helyes politikát, hogy hazánk felvirágzását, népünk boldogulását szolgálva haladhassunk tovább a fejlett szocialista társadalom építésének útján.

Gáspár Sándor:

„A munkahely a közélet legfontosabb színtere”

Szigethalmon, a Csepel Autógyár új szerelőcsarnokában Gáspár Sándor, a Politikai Bizottság tagja, a Szakszervezetek Országos Tanácsának főtitkára mondott beszédet.

Bevezetőjében köszönetét mondott választóinak, majd szólt az országgyűlés feladatairól, munkájáról. Többek között hangsúlyozta:

— Dolgozó népünk egyre tudatosabban és felkészültebben vesz részt közös dolgaink intézésében. Ezt a folyamatot erősítve különösen nagy jelentőséget tulajdonítunk az üzemi demokratizmus fejlesztésének. Világosan látjuk ugyanis, hogy a munkások, a dolgozók számára a munkahely a közélet legfontosabb színtere. A munkás embereknek a gyár nemcsak gépeket, különféle termékeket, könynyebb vagy nehezebb munkafeladatokat jelent, hanem közösséget is. Nagyrészt a munkahelyek emberi kapcsolataitól függ, hogy a dolgozók tulajdonosnak, az üzem, a munkahely gazdáinak érezzék magukat. Sok múlik azon, számíthatnak-e munkájukra, szaktudásukra, véleményükre, érdemes-e művelődniük, tehetségükhöz, tudásukhoz mérten a legtöbbet nyújtaniuk a nagyobb közösségnek, a társadalomnak. A munkások számára az teszi leginkább kézzelfoghatóvá, hogy a hatalom részesei, ha valóságosan részt vesznek az üzemi döntések meghozatalában.

Dr. Maróthy László:

„Örvendetesen fokozódott az ifjúság iránti bizalom”

Szolnokon dr. Maróthy László, a Politikai Bizottság tagja, a KISZ Központi Bizottságának első titkára mondott beszédet. Elmondta, hogy lakosságunkból a harminc év alatti korosztály létszáma mintegy négy és félmillió, tehát már maga ez a tény is indokolja, hogy külön figyelmet szenteljünk ennek a rétegnek. Kifejtette, hogy alapvető változás következett be a társadalomban az ifjúságról alkotott vélemény tekintetében is.

— örvendetesen fokozódott a fiatalság iránti bizalom. Ennek mind nagyobb számú jelét az élet minden területén tapasztaljuk. A fiatalok érzik ezt a bizalmat és ez a bizalom lelkesíti, erejüknek meghatványozására teszi képessé őket.

— Az ifjúság ezt a gondoskodást a társadalom építésében végzett odaadó munkájával is megköszöni. Ennek a munkának egy része nem választható el a társadalom egészének tetteitől; bizonyltja az ifjúság aktív részvétele a szocialista brigádmozgalomban, a kongresszusi és felszabadulási munkaversenyben elért sikerek, a KISZ szakmai mozgalmainak színvonala, a kiemelt gazdasági feladataink megvalósításáért vállalt és teljesített védnökség. Bizonyítják azok a diákok, akik évről évre ezrével vesznek részt az építőtáborok munkájában, de legfőképpen azok — s ez a túlnyomó többség —, akik becsületesen, tisztességgel végzik napi munkájukat és gyarapítják tudásukat az egész közösség javára.

— Ifjúságunk akkor tölti be hivatását, akkor méltó igazán a bizalomra, ha amellett, hogy részt vállal szocialista társadalmunk építéséből, önmagát is formálja, alakítja, legelemibb cselekedeteiben, életmódjában is a szocialista célok valóra váltására törekszik. Tudatában kell lennünk: ha jobban akarunk élni, magasabb életszínvonalon, ehhez önmagunknak és környezetünknek is változnia kell, másfajta, magasabb szintű erkölcsi és társadalmi fegyelemnek kell érvényre jutnia. Nemcsak egyetértő kritikusokra, de a közös célokért tenni, dolgozni akaró és tudó, önmagukat és környezetüket változtatni képes emberekre van szükség.

A NÉPFRONT POLITIKÁJA

A mintegy húsz évvel ezelőtt meghirdetett népi-nemzeti egység politikája abból a reális felismerésből indult ki, hogy a szocialista társadalom csak úgy építhető fel, ha a két nagy osztály, a munkásság és a parasztság, valamint a társadalom többi rétege a közös nemzeti érdekek szolgálatában szoros szövetségre lép. Olyan programot dolgoztak ki tehát, amelynek megvalósítása az egész nép érdeke, és amelynek alapján fokozatosan kialakulhat és továbbfejlődhet a népi-nemzeti egység, sőt később szocialista nemzeti egység is.

Az elmúlt, csaknem két évtized minden területen bebizonyította e politika helyességét, azt, hogy az elért eredmények, a fejlődés során elért sikerek szilárd alapjai a jövőnek, mert a nép közös cselekvéséből, együttes akaratából származnak. A helyes politikát csak eszmei harcban lehetett helyesen végrehajtani. Szembe kellett szállni az osztályhatárokat elmosó, a célokat ködösítő, nemzetiszínű pántlikával felcicomázott „nemzetieskedő” egységpolitikával, amely alkalmatlan arra, hogy a haza igazi érdekeit képviselő és védelmező erőket, a szocializmus híveit összefogja De szembe kellett szállni olyan nézetekkel is, amelyek a szövetségi politikát, a nemzeti egység politikáját ellentétesnek vélték a munkásosztály hatalmával, a párt vezető szerepével. E kettős küzdelemben alakult ki mind tartalmát, mind módszereit illetően a szocialista nemzeti egység politikája

Mi a különbség a népi-nemzeti egység és a szocialista nemzeti egység között? Csupán kétfajta megfogalmazásról van szó? Egyáltalán nem. A népi-nemzeti egység a parasztság és az értelmiség demokratikus nemzeti törekvéseiből ered, ám

csakis a népi demokratikus forradalomban a munkásosztály, a munkásosztály vezető szerepével valósulhatott meg. A szocializmust építő szakasz jellegét és tartalmát fogalmazza meg, de mint ahogyan a népi-nemzeti egység a munkásság vezette parasztság és értelmiség szövetségeként léphetett fel történelemformáló erőként, a szocialista nemzeti egység is csak a nép túlnyomó többségét magába foglaló népi-nemzeti egységként válhat igazában szocialista egységgé.

„Ma társadalmunk valamennyi osztályának és rétegének lényegében közösek az érdekei, ami a legszélesebb és legszilárdabb nemzeti öszszefogás lehetőségét teremtette meg” — állapította meg már a Népfront IV. kongresszusának elnöki megnyitójában Kállai Gyula. Régebben a nemzeti egységben főképpen az osztályok szövetségét, a munkások, parasztok, értelmiségiek, kispolgárok különböző feltételek közt meghatározott osztályszövetségét, a szövetségi politika helyes megvalósítását tekintettük a döntőnek, ma azonban a nemzeti egység mindinkább túlnő az osztályszövetségen, s a társadalmi érdekazonosság, a társadalmi-nemzeti egység követelményeit hordja magában. Ennek megfelelően változott harminc esztendő alatt a népfrontpolitika tartalma. A népfrontpolitika 1945 előtti első szakaszában ennek a szövetségnek a tartalma a demokratikus és független Magyarország megteremtése, második szakaszában 1945—1948 között a népi demokrácia teljessé tétele, a szocializmusba való átmenet volt. Ma, a fejlett szocialista Magyarország felépítése során, az érdekek munkamegosztáson alapuló, magasabb szintű egyesítéséből kiindulva, a Népfront egyik legfontosabb politikai feladata, hogy a szocialista nemzet mindenkire érvényes, közös érdekei a különböző rétegek s bennük az egyes emberek személyes ügye legyen, amely teljesebb tartalmat ad életünknek. Ez csak úgy valósítható meg, ha az előrehaladást gátló közömbösséggel szemben teljesebben és határozottabban érvényesítjük a többség egységét, az alkotó szocialista hazafiságot.

Itt és most egyetlen példát hoznék fel ennek bizonyítására, nevezetesen az állam és az egyházak kapcsolatát. Különösen időszerűvé teszi ezt a magas egyházi méltóságok viselőinek találkozása és megbeszélése a parlamentben a Hazafias Népfront vezetőivel.

A Hazafias Népfront részéről Sarlós István, a Politikai Bizottság tagja, a Népfront főtitkára ismertette a kormány politikai céljait, a parlamenti választási programot az egyházi vezetők előtt. Utána gazdag tartalmú párbeszéd alakult ki.

Az egyházak megjelent képviselői kivétel nélkül egyetértettek abban, hogy igen hasznosak az állam és az egyházak vezetői között megrendezett találkozások, véleménycserék, hiszen a közös cél: hazánk felvirágoztatása csakis közös erőfeszítés és közös munka révén valósítható meg

A közös munka pedig éppen az előttünk álló parlamenti választásban, illetve a parlament munkájában testesül meg Ez az a közös cselekvési lehetőség amelyet a jövőben is ki kell aknáznunk, hiszen a világnézeti különbségek ellenére is, a közös cél érdekében mindenkinek erkölcsi kötelessége, hogy ereje és tehetsége szerint közreműködjön.

A végső tanulságot abban összegezték, a beszélgetés résztvevői, hogy a mi országunkban különböző világnézetű emberek egymás iránti őszinte bizalommal munkálkodnak együtt a haza javán.

Pethő Tibor

Jelölőgyűlés a Magyar Hajó- és Darugyár Angyalföldi Gyárában, ahol a 38. számú választókerület Kádár Jánost, az MSZMP KB első titkárát jelölte országgyűlési képviselőnek. Kádár János a beszédét mondja

Jelölőgyűlés Komárom megye 1. számú országgyűlési választókörzetében: Tatabányán Fock Jenőt, az MSZMP PB tagját jelölték országgyűlési képviselőnek

MTI — Vigovszki Ferenc felv.

KÉPVISELŐJELÖLTEK

Június 15-én az ország népe a választóumák elé járul: 352 képviselőt választunk. Sokan évek óta jó ismerőseink, ismerjük közéleti szereplésüket, tetteiket, ök most a jelölőgyűléseken beszámolnak az országnak, mit végeztek. A közéleti pályán most indulók, az új jelöltek pedig bemutatkoznak.

A képviselőkről érdemes meghallgatnunk a választópolgárok véleményét. Kollár József, a Csepel Motorkerékpárgyár főművezetője például már három ciklusban volt képviselő. Nyilván megérdemelte a bizalmat. „Mindig jogos, valamennyi csepelit érintő dolgokat tett szóvá a parlamentben” — mondják róla.

A Közlekedési Építő Vállalat jelölőgyűlésén kiderül, hogy Szabó Kálmán professzort nagyon szeretik a tanítványai. Bár tudományos munkája reggeltől estig leköti, mégis mindig szívesen segített mindenkin, ha felkeresték.

Avar István Kossuth-díjas, a Nemzeti Színház színművésze jelölő gyűlésén Lakos Ferencné, a Patyolat dolgozója mondja: „Avar igazolta, hogy számára a mi helyi, egyéni gondjaink is éppen olyan fontosak, mint az országos ügyek. Talán azért, mert tudja, hogy a kis probléma is a legnagyobb annak, akié. És egy ország közérzete csakis az egyének boldogulásán mérhető le.”

Major Tamás, a Nemzeti Színház rendezője hozzáteszi: Avar szerénysége, embersége, kitartása, a képviselő Avar István átlagon felüli felelősségérzetével párosul.

Avar sohasem felejtette el, honnan jött Bányászfiú, segédmunkás is volt.

Zuglóban Kasza Imre mozdonyvezetőről, a Szocialista Munka Hőséről hallottuk: „Jól választ, aki Kasza Imrére szavaz, ismeri az embereket »szót ért-« velük. Mindig kész segíteni, tanácsot adni. Ha felkeressük, mindig jókedvűen biztat bennünket, — ezt egy fiatal mondja. — Egyik legharcosabb támogatónk.”

Nics János főolvasztárról, a Dunai Vasmű Acélművében az a véleményük: „Egyenes, szókimondó ember, ami a szívén, az a száján. Sose hallgatja el a véleményét. Egy ízben kinevezték művezetőnek, de ott nem érezte jól magát, visszakérte magát a munkatársai közé.”

Nics János: „Huszonhat éve vagyok kohász és megtanultam, hogy a mi szakmánkban egy ember önmagában nem sokra megy, a sikerért össze kell fogni. Ugyanez érvényes a közéletre és az országos ügyekre is.” Angyalföldön a huszonöt éves Tóth Rozáliáról, egy kárpitosipari ktsz dolgozójáról mondták: „Az ifjúsági mozgalom lelkes munkása. Példamutató munkája, következetes magatartása miatt ajánlották az ifjúmunkáslányt. A fiatalokra jellemző robbanékonysága kellő megfontoltsággal és felkészültséggel párosul.”

Ifj. Borics László huszonhat éves. Tsz-gépszerelő Jászjákóhalmán. „Napion örülünk, hogy őt jelölhettük. Rendes ember, becsületesen dolgozik, szerény. A faluban is, de a környéken is mindenki szereti” — így nyilatkoznak róla.

Az apja szavai: „Mindig arra neveltem a két fiamat, hogy becsülettel álljanak helyt Hát egyikben sem csalódtam És lehet egy apának ennél nagyobb öröme?”

A Komárom megyei Tüdőgyógyintézet igazgató főorvosa dr. Lakatos Pál. Négyen voltak testvérek. „Tanáraim nemcsak a tananyagra, hanem a munka tiszteletére is megtanítottak." 1971-ben választották meg képviselőnek. ö maga se tudja, miért éppen őt... Talán a betegei... akikkel az orvos—beteg közti viszonynál sokkal mélyebb kapcsolat alakult ki. A betegek magánéletét is, kisebbnagyobb gondjait is figyelemmel kíséri. Az emberek szeretik és bíznak benne.

Vietnamban is járt Bíró Imre, fiatal katolikus pap. A farkasréti szent Ágoston lelkészség vezetőjeként ajánlotta fel erejét, tudását, képességét a szocialista haza felvirágoztatására, a békés építő munka segítségére, és mindarra, ami kiegyensúlyozottabbá, nyugodtabbá, boldogabbá teheti az ember életét.

Aki ajánlja, őszintén beszél: „Bár az ideológia területén ellentétek vannak közöttünk, de sokkal több az, ami öszszefűz, ami közös. A halk szavú pap szavának mindig súlya van, odafigyelnek arra, amit mond. Ismeri a nagycsaládos kisemberek életét, problémáit is, az emberek örömeit, gondjait.”

Egyhangúlag jelölték.

Sz. A.

3