Magyar Hírek, 1975 (28. évfolyam, 2-26. szám)
1975-05-24 / 11. szám
Bajor Gizi A magyar színházi élet „üdvöskéje" volt, egyaránt kimagaslott a klasszikus és a modern darabokban, a tragédiákban és a vígjátékokban. Sajnálatos, hogy hangszalagon csupán Puskin: Mese Szultán cárról felvétele maradt meg, az is technikailag gyenge, hiszen a harmincas években készült. A filmszalag sem az ,igazit” őrzi, nem sikerült találkoznia azzal a rendezővel, aki teljesen egyéni művészetét a filmre át tudta volna ültetni. Utolsó nagy színpadi sikereit Karenina Annaként és Lady Milfordként (Schiller: Ármány és szerelem) aratta. A siker titka Egy egész ország szisszent föl, amikor Budapest utcáin megjelent egy színházi plakát, pedig állítólag Pesten az emberek nem hittek a szemüknek, az öreg színházi bennfentesek titokzatosan mosolyogtak, a rókalelkűek bukásról suttogtak. Aztán az ország újra fölszisszent. A bemutató után. Bajor Gizi;, mint operett-primadonna elsöprő sikert aratott, ö, nem a hangjával — nem! Csak azzal, hogy Bajor volt, az ellenállhatatlan Gizi. Az operettet a pesti humor azonnal átkeresztelte: Liliről Gizire! Nagy szenzáció volt tehát Bajor az operettben, de ma már kevesen tudják, hogy nem kisebb szenzációnak számított, ha Bajor megszólalt, nyilatkozott. Bajor Giziről nem maradtak föl anekdoták, a kitűnő művésznőről mindig mások beszéltek, ő maga nagyon ritkán. Ez teszi különösen érdekessé ezt a kis történetet, amelyben egy fiatal újságírónak sikerült nyilatkozatra bírnia a hallgatag Bajort. Ma sem tudni, milyen fondorlattal, de a Lili bemutatóját követő díszvacsorán Bajor mellé került egy törekvő és szemtelen fiatal újságíró. A művésznő félrehajtott fejjel ült, s hallgatta az ifjú titán fejtegetéseit, aki nagy hévvel erőszakolta rá saját lapos elképzeléseit a kiváló interjúalanyra, hogy azután azokat, mint Bajor Gizi szavait megírhassa. Az ifjú szerencséjére Bajor aznap este feltűnően jó hangulatban volt és a többiek nem kis csodálkozására, nem zavarta el a fecsegőt. Csak hallgatta, hallgatta és egy kukkot sem szólt. Ügy tetszett, nem is hallja, hanem aztán kiderült, hogy nagyon is odafigyelt! Az ifjú lendületes szavakkal éppen azt fejtegette: az a legfontosabb, hogy a közönség elhiggye, amit a színész csinál, ez a siker titka... — amikor Bajor Gizi egyetlen csodálkozó tekintettel megállította a szóáradatot, majd megszólalt. — Hogyan mondja, kedves? Hogy a közönség elhiggye? — kérdezte. — Nem, kedves, nem az a legfontosabb... A legfontosabb az, hogy a színész elhiggye, amit csinál! Ez a siker titka! Bródy Imre 1905 Budapest 62. 292. postafiók Keres Emil, Szabó Csilla, Kocsis Albert, Koltay Valéria, Baksay Árpád, Géczy Dorottya, Bárdi György, Hajdú Júlia, Psota Irén, Huszti Péter, Ágay Karola, Szalma Ferenc, Szendrey-Karper László, Reményi József — sok városban az ott élő magyaroknak ismerősen csengenek ezek vagy fényképüket láthatták valamelyik folyóiratban. Személyesen találkozhattak velük nemrégen április elején. Magyarország felszabadulásának 30. évfordulója alkalmából a Magyarok Világszövetsége ünnepi műsort szervezett Európa több nagyvárosában. Az imént felsorolt művészek Párizsban, a Salle Pleyel Chopin-termében, Tourcoing-ban, Amszterdamban; illetve Oslóban, a Sonja Hennie kultúrcentrumban, Stockholmban a Koncert Hornéiban és Koppenhágában a Domus Technika kongresszusi termében adtak műsort. Tartottak ünnepi esteket azonban közelebb is. A bécsi előadáson a magyar művészek mellett részt vett Szép Ilonka, a Volksoper énekesnője is, valamint Herbert Ulreich Klagenfurtból. Rajtuk kívül Váradi György, Harsányi Gábor, Schubert Éva, Csorba István, Antalffy Albert és Biró Attila lépett a közönség elé. Kölnben és Nyugat-Berlinben Kocsis Albert, Szabó Csilla, Vadas Kiss László, Vámos Ágnes, Sütő Irén, Érsek Mária; illetve Szabó Rózsa, Széki Sándor, Hadics László, Fónay Márta, Mikes Lilla, Szűcs István és Freymann Magda lépett föl. Néhány szót a sikerről. Szinte természetes, hogy a művészek mindenütt telt ház előtt adták elő műsorukat. Ott voltak az egyesületek képviselői és tagjai, de ott voltak olyan honfitársak is, akik más országrészekből több száz kilométert utaztak, hogy meghallgassák az estét. Kölnben például a megtelt széksorok mögött még vagy százötven ember szorongott, s így sem fért be minden érdeklődő. Nem volt olyan fellépés, ahol ne kellett volna egyszer-többször ráadást adni. A fogadtatást, a sikert jól szemlélteti egy holland néző, Zsuzsanna Luitjens-Kovács, levele, aki így ír Keres Emilnek: „Engem igazán az ön által tolmácsolt versek ragadtak magukkal. Ügy érzem, az én kifejezéseim csak ügyefogyott botladozások azokhoz a gazdag élményekhez képest, amelyeket a versek szereztek nekem. Ez az élmény annyira magával ragadott, hogy akkor, ott, elfelejtettem mindent és együtt éltem a versekkel, a dalokkal. Ügy hatott az est rám, mint a friss tavaszi szél, hosszú szobafogság után. Aki messze él szülőhazájától, még erősebben érzi odatartozását. Büszke vagyok Magyarországra és a magyarok magas nívón álló kulturális életére.” Maguk a művészek is érezték a feladat nagyszerűségét. Hiszen nemcsak arról volt szó, hogy néhány magyar verset, dalt, humoreszket megismertessenek a külföldön élő magyarokkal. Egyszersmind képviselték Magyarország harmincéves új történelmét is. Képviselték a békét, az emberek közti megértést. Erről vallott Huszti Péter, az oslói előadás közönségéhez intézett köszöntőjében, amelyet norvégül mondott el: „Tavasz van. Ünnep. Az újjászületés ünnepe. Búcsúzik a tél, a hideg, a köd és ránk köszön a tavasz, pattogó rügyekkel, bújócskázó napsugárral, bolond széllel, virágokkal, vágyakkal, tervekkel. Köszöntőm a békét. Hogy harmincévnyi fiatalságunknak már emléke is alig van a világháborúról. Hogy dolgozhatunk, alkothatunk, tehetségünk, erőnk szerint. És köszöntsük, hogy együtt ünnepelhetjük ezen a tavaszon azt a harminc év előttit, Budapesten és Moszkvában, Párizsban és Londonban, Oslóban és Stockholmban, Bécsben és Koppenhágában és még sok-sok városban és faluban együtt mindazokkal, akik akarják a békét és vigyáznak rá.” HONFITÁRSAINKAT KERESSÜK FÖLDES PETER (született Budapesten, 1942. szeptember 29-én, anyja neve Buxbaum Irén Lilt) 1971-ben Ausztráliába (WEST PERTH) került. Keresi Budapestről édesanyja, aki utoljára 1974 márciusában kapott hírt fiától. KESZKENYOS JÓZSEF (született IKálmáncsán, 1922-ben, anyja neve Herlicska Mária) 1957-ben ment külföldre, Dél-Amerikában telepedett le (CARACAS). Keresi Kálmáncsáról leánya, Piroska, mert 1973 októbere óta nem kapott édesapjától levelet. özvegy BUNDICS LAJOSNfi (született 1900 kdrül Budapesten, anyja neve Csollák Teréz) ausztriai (WIEN) lakost keresi volt iskolatársa és barátnője, őzv. Kelemen Gézáné, aki a keresett leányának, Bundies Erzsébetnek a jelentkezését is szívesen fogadná. VAJDA LÁSZLÓ (született Budapesten, 189C. december 23-án) operaénekes 1920-tól külföldön (Mannheim) élt. Keresi gyermekkori ismerőse, Volksgruber Anna Mária, aki 1928 óta nem tud a keresettről. NÉMA ISTVÁN (született 1929. június 14-én, Budapesten) 1956 óta él külföldön, 1960-ban letelepedett New Yorkban (N. Y. USA), innen küldte utolsó levelét is 1966-ban. Keresi Müller Jolán Budapestről. MARIN SANDORNE, leányneve VARGA ROZALIA (született 1927. február 28-án, Dorogon, anyja neve Szlaboda Mária) amerikai lakost keresi nővére Tatabányáról, mert hírt szeretne kapni húgától. KAS JÓZSEF (született Budapesten 1942. Január 14-én, anyja neve Palkovics Ibolya) 1956-ban az Egyesült Államokba került. Keresi Budapestről édesapja, akinek a keresett kb. 13 éve irt utoljára. FERENCZY ATTILA (született 1965. október 19-én, Melbourne-ben, anyja neve Szöllősy Magdolna) svédországi (Halmstad) lakhelyéről feltebetően a Német Szövetségi Köztársaságba költözött. Keresi édesapja, mert semmit sem tud fiáról. SZOCS BORÚS JÓZSEF fogászt, akinek 1946-ban a Bajcsy-Zsilinszky út 21. sz. alatt fogászati laboratóriuma volt, keresi Uruguayból Kiss Antalné, mivel az utolsó hirt 1949-ben Salzburgból kapta a keresettről. KIRÁLY LÁSZLÓ (született Szegeden, 1940. március 1-én, anyja neve Nóvé Mária) 1956-ban az Egyesült Államokba került. Keresi édesanyja Szegedről, mert 1972 óta nem tud fiáról. BESSENYEI GABOR (született Nagykátán 1914-ben) 1956- ban külföldre ment, majd Ausztráliába (Melbourne) került. 1973- ban hazalátogatott, de címváltozás miatt nem találkozott a kerestetőkkel, Temesi Lászlónéval és Szabó Jenővel, akik ezúton kérik, hogy adjon hirt magáról. Kérjük kedves olvasóinkat, akik ismerik keresett honfitársainkat, közöljék velük kérésünket, hogy vegyék fel a kapcsolatot az őket keresőkkel. A MAGYAROK VILÁGSZÖVETSÉGE készséggel továbbítja leveleiket a kerestetőkhöz. Címe: MAGYAROK VILÁGSZÖVETSÉGE H—1905 BUDAPEST. Földes Péter Agay Karola és Szendrey-Karper László MTI felvételei Huszti Péter Psota Irén NÉPMŰVÉSZET — KONYHAMŰVÉSZET Gink Károly--Kiss Ivor Sándor MAGYAR TAJAK MŰVÉSZETE Fűzve, 140 old. 25 színes és 88 fekete-fehér fotóval, 111. képtáblával 95,— Ft Dömötör Tekla MAGYAR NÉPSZOKÁSOK Fűzve, 112 old. A kötetet 28 rajz, 35 fekete-fehér és 16 színes művészi kép illusztrálja 28,— Ft Lengyel Györgyi NÉPI BATIK Fűzve, 94 old. számos rajzzal és ábrával kiegészítve 25,— Ft Gárdonyiné Kövess! Edit Lakyné Székely Ilona NÉPMŰVÉSZETI DI V AT ALBUM Fűzve, 130. old. Számos színes és fekete-fehér rajzzal kiegészítve 51»— fi Horváth Ilona SZAKÁCSKÖNYV (8. átdolgozott kiadás) Fűzve, 504 old. 30,— Ft Domokos Lászlóné MINDENTUDÓ SZAKÁCSKÖNYV 2. kiadás, fűzve, 590 old. 51,— Ft Bence Vera GASZTRONÓMIAI UTAZÁS (nemzetközi szakácskönyv) Fűzve, 228 old. 1®>— Ff Az itt felsorolt köteteket megrendelheti a magyar könyvek terjesztésével foglalkozó külföldi cégeknél, vagy közvetlenül az alábbi címen: (yárdonyiné Kovessi £dit Xakyné Székely Ilona \Alép művészeti divata!burn LENGYEL GYÖRGYI Magyar népszokások Lá&dóné MINDENTUDÓ SZAKÁCSKÖNYV KULTÜRA Külkereskedelmi Vállalat H—1389 Budapest PF. 149.
